Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-03-26 / 13. szám

213 214 met, hogy a’ divatos vígjátékok’ ürességre semmi tekintetben meg nem felel a’ művészet’ kívánatainak. Vígjáték vagy bohózat, a’ felett hogy drámai, költői mű is legyen, nem talán lyrai czafrangok, hanem életvaló másolatai által embereknek ’s viszonyoknak, ide értve, hogy ezek az élet’ derültei­!) oldalát ábrázol­ják. Illy vígjátékokat bírunk Shakespeartől, a’ spanyoloktól, ’s némelly újabbakat. Ezek soha sem avulnak el, ínig­ a’ könnyű, felületes tréfa, a’ milly mulattató egy párszori­ látásra, olly hamar unalmassá lesz. Egyébiránt mind­ez nem azért van mond­va , mint ha jelen két mű (’s kivált az első) színműveink’ sorában hátul állana: Olympia bizonyosan a’ figyelemre méltó tünemények közzé számítható; de nem ollyan, mit e’ fér­fias készületűt ’s szép tehetségű, fiatal nőtár­sunktól válhatunk, mit midőn kimondok, csak bizodalmamat ’s hitemet fejezem ki azon pálya iránt, m­elly neki magas dísz’ virágait terem­heti; de csüggedetlenség, tartós és, még­ egy­szer mondom, egész szorgalom kívántatik hoz­zá , hogy a’ legnehezebb feladat megfejtessék, hogy a’ drámairás’ titkai ’s szerencséje előtte megnyíljanak. Vörösmarty M. Történettudomány. 3 ) Chronic­on Badens­e. Post elapsos­cib editio­­ne prima et r­art's­sima tercentos sexaginta quin­­que annos , secundam adornavit, te­rum­ recogno­­vit, nutis illustravit . . . J. P­o­d­h­r­a­d­c­z­k­y, etc. (Y é­s e). 212. I. 7. l. Szám szerint hétnek vallott kun székek közül a’ XIV. XV. és XVI. századi okle­velek által csak negyet mond P. emlékezetben tar­tottaknak. Vájjon minő emlékekből merítette hát olly biztos állítását? nemde a’ kán nemzetségek’ hét számától von következést? Ez különös neme a’ történeti nyomozásnak! — Halas (nem Hallas), Kecskemét, Mizse (nem Misse), és Kolbász (nem Kalbasz) székeken kiviül még más két széknek van nyoma az oklevelekben u. m. Ho­ttor és Zen­­tel széknek. Zápolya János ellenkirály’némi 1537- diki beiktató parancsában áll: Totales possessiones nostras Cumanicales Hontorzek appellatas,videli­cet Eletyzallas, Karassouzallas, Hryzallas,Jakab­­zallas, Sárosd, Kaythor et Perkath nominal­as in Comitatu Albensi, sedis Solth existentes“ w) *, ismét, Ozorai Pipo tömösi főispán 1424iki le­velében : „Emericus filius Pinkesd, et Michael Thege de Vizesgyan, et Thomas Cherekley Ca­­pitanei Cumanorum sedis Zenthelt“. **). Az el­sőbbikhez tartozó megnevezett helyek fejérvárme­gyei csákvári járásban mint népes helyek és pusz­ták maiglan ismertetnek következőkben : Nagy és Kis Hantos, Előszállás, Karácsonszállás, Ujmajor, Jakabszállás, Sárosd (mv.) Nagy és Kis Perkáta n emez Torontál vmegyébe helyezendő, Oláh Mik­lós szerint, ki Tömös és Maros folyó közé irá Zenthelt *). Mercator Gellérd XVI. századi m. v. földabroszán pedig azon helyre van illesztve „Zen­tel“ hol most Mokrin áll **). — Hibásan léte­tik Belén vagy Jász-Berény és Árokszállása kun szék tartozandóságának , mert mindig jászok’lak­helye volt. Tatár sz. Miklósnak sem találni okle­velekben nyomára; a’ Kun sz. Miklósiaknál ma­rad az főn szóhagyományban, miként városuk ré­­genten Tatár sz. Miklósnak hivaték. 277. I. 1. j. A’ dubniczi krónikából sz. Lász­ló feje’ csodatételéről kiirt hosszú előadás világo­­sítja-e valami részben a’ textust? rec. olvasói’ ítéletére bízza. Látható ezekből, hogy a’ megrovott hi­bák kitünökép a’ geographia, történettudomá­nyunk’ legszü­kségesb kulcsa ellen vagynak elkövetve; a’ ch­ronologiát illetők’ kiigazga­tására nem fordított rec. annyi gondot, mint már fölebb említő, miután ollyak a’ tisztább kútfők ’s azon tárgyú kézikönyvek’ segedel­me által könnyebb szerrel eligazíthatok lévén, ottani hiányos alkalmazásuk nem áraszt annyi ferde eszmét történetünk’ ismeretében. A’ körülbelül 150 számú, néhol unalomig hosszúra nyújtott glossák között alig van 50 a’ krónika’ értésére mellőzhetlenü­l szükséges; többit ollyanoknak mondhatni, mellyek a’ la­tin nyelvben középszerüleg jártas által kalauz nélkül is megérthetek. Ezek’ följegyezgeté­­sére fordított időt és fáradságot ha a’ textus’ magyar fordítására, nyomási költséget hasá­bos kiadására szenteli vala P., nem csak idönk­­beli azon köz kívánatnak, hogy efféle régisége­­ink a’kü­l nemzetek’példájára anyanyelvűnkön terjesztessenek, megfelelt, hanem mindany­­nyiak elmellőzendőkké váltak volna. Régi krónikáinkat a’ fentebbi századokban ha ele­ink honi nyelvre fordítgatják, mi becses nyelv­maradványok’ birtokába fogtak volna helyez­ni­­ minden glossatióknál bizonyára haszno­sabbakba, épületesbekbe. Távol sem akarja rec. ezekkel a’ glossák’ czéliránytalanságát állítni; kiki meggyőződik azoknak némi el­avult, a’ közép századokban kelendő kitéte­ c) Rec. kézirati gyűjteményében. **) Horváth Petr. Commentario d. Jazyg. et Cuman. pag. 231. Cornides kézir. után." Hungaria, Cap. XVII. §. II. ed. Bel. in Adpara­­tu ad Histor. Hung. pag. 31. , . Atlas sive cosmographicae meditationes de a ii ca intindi , ed. quarta, Amsterdam. 1611. tol. atlant. in tab. Hungáriáé , post pag. 2t>ö.

Next