Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-10-22 / 42. szám

692 fe­lett dolog. Már, ki csak ezen egy példának szemmel látó tanúja volt, pedig volt számos, által kelle látnia, hogy a’ czél csak úgy érezhetik el, ha a’száritó csatorna’ ásása alulról felfelé folytat­­tatik. Több hasonló botlás történhetett máshol is, ’s innen magyarázható azon osztatlan zaj: „Alul­ról kell a’ vizek’ szabályozását megkezdeni“. Hogy ezen elv általánosnak hrdettetett, ’s alkalmazása a’ folyókra, minden kivétel nélkül úgy szólván, kiterjesztetett, ez által az eddig a’ víz­szabályozási tárgyaltatásoknál tapasztalt akadály­­’s hátramaradásoknak alapja vettetett. Mert, ha a’ Bodrogh, Körös, Maros’ stb folyóinál bármelly rendezési tárgy megpendítetik, az ellenfél a’ Ti­sza’ vize’ szabályozását sürgeti, ha pedig a’ Ti­szánál jön az szóba, akkor a’ Duna, mint fő reci­­piens , áll útjába, így m­ellőztettek el gyakran a’ legszükségesb vízi igazítások, ’s ha valamelly k. biztos itt ott egy átvágást kiküzde is, az 10—20 évi vívásnak vala eredménye. Ha jól meggondoljuk, hogy ezen , első te­kintetre természetesnek látszó vízszabályozási rend­szer, ha azt szorosan követnők, a’ magyarországi folyók’ szabályoztatását egészen megakasztaná, mivel szerinte a’rendezést a’Fekete Tengernél kel­lene kezdeni, vagy, — ha alkunak hely engedtet­nék —, legalább is a’ vaskapus színnek’ széthá­­nyatásával, mi, a’ mint már az Athenaeumban *) is bebizonyitom, a’ lehetetlenségek’ országába tar­tozik , úgy hiszem, óhajtásunkat teljesítendi, ki e’ nézet’ alaptalanságának megmutatására törekszik , mi, ha sikerül, a’ vízszabályozási vállalatok, egy igen terhes ’s alkalmatlan bilincstől megmeneked­­vén, szabadabb mozgást nyerendenek. Lássuk, mikép boldogulhatunk. Hogy félre ne értessem, szükség megjegyez­nem, mikép vannak esetek, hol az alulról felfelé eszközlött szabályozás czélszerű­; itt tehát csak az elvnek általánosságát akarom ledönteni. A’ felhozott nézet mellett, közönségesen két egymással össze nem egyeztethető okkal harezol­­nak.­­ Az egyik fél haszontalannak és követke­zés nélkülinek tartja a’szabályozásra fordított mun­kát, mielőtt vagy a’ recipens, vagy ugyan azon folyónak alsóbb részei rendbe nem hozatnak; vagy is, mint az a’ fél érti, míg a’ recipensnek víz­állása alább nem szállíttatik ; a’ másik fél [az al­sóbb vidéki lakosok] pedig azon panaszkodik, hogy „rája eresztik a’vizet“. E’két állítás nem feresz­­sze; mert hogy következés nélküli is legyen az átvágás, ’s az alsóbbakra mégis rá ereszsze a’ vi­zet , világos ellenmondás. Hogy mind a’ két állítást megczáfolhassam , ’s bebizonyíthassam , mikép az átvágásnak mind a’ mellett, hogy a’ recipiens nem változik, lehet si­kere , a’ nélkül, hogy az alsóbb vidékieket na­gyobb özön érje, szükséges néhány hydraulicai teteit előre bocsátanom ; ugyan is. Minden recipiens, árjaival, az oldalfolyóba bizonyos távolságig visszahat. Ezen távolság, mely­­lyet visszahatás’ távolságának vagy közének ne­vezhetünk, változó,’s fü­gg többi közti az ol­­dalfolyónak kisebb vagy nagyobb esetétől. A’ Du­na p. o. a’ Tisza folyót nagyobb távolságra dagaszt­ja árjaival, mint a’ Drávát, nagyobb esete lévén ennek, mint amannak; szintazon oknál fogva to­vább terjed a’ Tisza árjaival a’ Körös’ vizébe, mint a’ Marosba. Feltételeztetik továbbá a’ visszahatás’ távol­sága, a’ recipiensnek, az oldalfolyó’ vízállásához képest magasb vagy alacsonabb vizállási arányá­tól , úgy annyira , hogy a’ visszahatás lehet szin­te tagadó [nemleges, negatív], azaz, nem a’ fő folyó hat az oldalfolyóba, hanem ez amabba visz­­sza. Ha péld. a’ Maros vagy Dráva magas vízál­lásban vannak, a’ Tisza ’s Duna pedig alacson­­ban, a’ mellékfolyók gátolandják recipienseiket szabadabb folyásában, ’s duzzadásra erőltetik. Ezekből kitetszik, hogy ha a’recipienst alább szállíthatnák, a’ visszahatás’ távolságai ’s így az összefolyások’ környékein az áradások is minden bizonynyal csökkennének; ’s ez az, a’ hová az egyik fél, melly a’ recipiensnek előleges szabályo­zását sürgeti, czéloz; ’s itt, meddig a’ kérdés a’ visszahatás’ távolságának határai között forog, kí­vánsága alapos; tévedése azonban egyfelül abban áll, hogy azt a’ visszahatás’ határain kivűl eső részekre is kiterjeszti, másfélül pedig abban, hogy meg nem gondolja , mikép a’ szabályozás vagy nem mindig eszközölhető, vagy úgy nem, hogy a’víz­tükörnek alább szállítását szükségkép maga után vonja. Szükséges ezt példával felvilágosítanom. Tegyük, hogy a’ Duna’ árjai, a’ Tiszára nem tovább mint Szolnokig hatnak. Szóba kerülvén Szeged’ táján egy 3000 öles görbület’ átvágása, melly 1000 öl hosszú, különösen azon szándékból, hogy a’ víz’ tükre ott alászállíttassék, előre bíz­vást állítanunk lehet, hogy az sikerülni nem fog, mert a’ Tisza ott csekély eseténél (melly alig több mint 2 vonal 100 ölre) és csekély sebessé­génél fogva Önereje által azt kiképezni annyival kevesbbé fogja, mivel ott a’ fenék’szilárdsága még sokkal nagyobb ezen folyónak is ellenállni képes; ’s így , ha czélt érni kivánunk, nem marad más hát­ra, mint azt egész szélességében ’s mélységében kiásatni; de mi lesz sikere? 2 vagy 3 hüvelynyi­­re fog a’ Tisza’ tükre az átvágás’ környékén a­­lább szállani, ’s mennyibe fog kerülni ? Az átvá­gás’ hosszát 1000, szélességét 60 ölre, egész mélységét 5 ölre tevén, tesz a’ kiásandó földtö­meg 300,000 köb­ölet. Egy köb­ölnek kiásatására 6 napszámot, ’s minden öl mélységre 2vel többet számítván, esik egyegy ölre 10 napszám. A’föld’ eltakarítása szintannyit kívánván meg, tesz a’nap­számok’ öszvete 6 milliót, vagy is pénzben, egy napszámost 20 krra téve, 2 millió forintot pengőben. Nemde igen drága pénzen kellene egy két hüvelyk­­nyi apadást megvásárolnunk; e’ bajon pedig nem le­het segíteni, mert a’ víztükör’ alább tétele a’Ma­ros és Tiszatorok közötti összes eset’ (summari­sches Gefälle) csökkentésével eszközöltethetik csak, melly ott úgy is, azt lehet mondani, a’kel­lőnél kisebb , ’s melly nem is növekedhetik, míg a’ Duna a’ Tisza’ torkolatánál nem változik. A’ víz’ tükrét tudnillik tetemesen csak ott szállíthatni alá, hol az eset is tetemes, a’ midőn azt feleste­

Next