Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-10-29 / 43. szám

lettel, czáfolja meg állításaimat, ’s bizonyítsa be a’ magáért ’s különösen azt, hogy a’ Duna’ vízszínét Moldovánál „3 öllel függősen“ alább lehet szállítani. E’ méltányos kívánságra tanácsos lesz B. urnak már csak azért is felelni, hogy a’ felemlített vétség’ gyanúját kikerülje; ’s ezt annyival könnyebben is teljesítheti, mivel már itt nincs társaság, mellytől tarthatna, hogy ebbeli szándékában meg nem fog egyezni. Bocsánatot az eltérésért, de nem lehetett azt nem tennem. A’ vaskapui sziklavettetés régtől fogva népszerű eszme honunkban, ’s még most is igen sokaktól a’ magyarországi vizek’ szabályozása egyetlen kulcsának tekintetik; ’s bár jól tudom, hogy Beszédesnek a lehet-je szívesebben vétetik az e’ kedvencz eszmétől nem örömest megváló közönségtől, mint az én tagadólagos állításom; mégis gyűlölve azon maximát, mundus vult decipi ergo ..., ’s egyfelől azon meggyőződésemben, hogy az előítéleteknek bókolni kárt szülő bűn, másfelül reményivé, hogy tisztára hozatik valahára e’ fontos tárgy, újra szőnyegre hozám a’ már több ízben megvitatott kérdést. Fennebb említém, hogy azon egyik fél’ kívánságának, melly a’ recipiens’ előleges szabályozását sürgeti, azon esetben lehet alapja, midőn a’ szabályozási kérdés, a’ visszahatás’ határai közé eső folyóközben létezik; hogy ellenben téved, ha azt a’ visszahatás’ határain kívül eső részekre is kiterjeszti, p. o. szóba kerül Tisza-Namény és Tokaj között egy átvágás, hol, a mint tudva vagyon, a’ Tisza’ esete nagyobb, sebessége élénkebb, ’s a’ föld’ neme is kevesbbé szilárd, úgy hogy előre látható, mikép a’ folyó azt önerejével ki fogja képezhetni. Már innen is, hova a’ Duna’ árjainak hatása semmikép nem terjedhet, el hagyjuk-e magunkat utasíttatni? Valóban nem; ’s itt olly bízvást szabályozhatjuk a’ Tiszát, mint ha a’ Duna nem is léteznék, ’s minden a’ Duna miatti legkisebb veszteglésünkért megérdemlenők, hogy Horatius’ e’ szavait illeszszék ránk: Rusticus exspectat defluxum amnis! Úgy de ránk eresztik a' vizet úgy mond az alsóbb vidéki lakos. Szabályozás, melly egy résznek hasznot, a’ másnak annál nagyobb kárt okoz, nem fér össze az igazsággal, ’s így pártolásra sem méltó; szükség tehát, hogy a’ thesist megczáfolván, a’ panaszos félt helyes okokkal megnyugtatni, ’s aggodalmának alaptalanságáról meggyőzni igyekezzünk. E’ végre éljünk szinte példával. Tolna ’s Baja között átvágások vétetnek munkába és sikerülnek. A’ Mohács vidéki lakos panaszkodik , hogy rájok eresztik a’ vizet, ’s ezen képzelt eredményt igen természetesnek találja, mert hiszen egyenesebben és sebesebben érkezik az átvágásokon hozzá a’ víz. A’ tudományos feleletet mellőzve, könnyen felfoghatólag, egyenes útra e’ módon téríthetni a’ tévelygőt. A’ vizet a’ tolnaiak szintúgy mint a’ mohácsiak Budapest felől kapják, ’s a’tolnaiak nem kevesebbet mint a’ mohácsiak. Úgy de az átvágások’ életbe hozása által Budapestnél a’ Duna változást nem szenved, tehát több víz sem érkezhetik Budapestre az alsó szabályozásnál fogva, ’s így több vizet sem küldhet le most, mint az előtt; következéskép sem Tolna, sem .Mohács józanon nem panaszkodhatnak a’ több vízről. A' Duna’ kanyarodásainak átmetszése által azt érhetjük el , igen is, hogy a’ melly víz azelőtt Mohácsra pénteken, szombaton, vasárnap stb érkezett, az a’ szabályozás után egy nappal elébb azaz csütörtökön, pénteken, szombaton stb érkezzék oda. Az egész panasz tehát abban állhatna a’ Mohács vidékiek’ részéről , hogy az átvágások’ sikerítése után az apály szintúgy mint az árvíz, egy nappal előbb jelenik meg. Feltevém, hogy a’ Tolna és Baja között eszközlött átvágások’ következésében a’ Duna’ vízállása Budapestnél változást szenvedni nem fog, mivel az amott történt alább szállítása a’ víztükörnek 20 ’s több mérföldnyi távolaira befolyással nincsen. De ha az nem úgy volna is, azon nem kell felakadni, mert a’ tétel akkor is áll, ha Budapest helyett Komáromot veszszük vagy akármelly más még távolabb fekvő helyet, hová a’ Tolna vidéki átvágások semmikép vissza nem hathatnak. Véleményem szerint tehát, bizonyos és meghatárzott rendszert a vizek’ szabályozósséméit követnünk nem szükség, munkába vétethetnek előlegesen egyes és részenkénti szabályozások is , mellyeket akár tetemes haszon’ elérése, akár nagyobb kár’ eltávoztatása’ tekintetéből érdekesbeknek találunk, a’ nélkül hogy ez által az általános szabályozási terv izgattatnék, magában értetvén mindazáltal, hogy a részletes szabályozás az egész terv’ kiegészítő részét tegye, ’s nem valami különvált, hanem az általánossal összefüggő terv szerint eszközöltessék, a’ minek megitélhetésére az előszóban érintett térképek ’s egyéb vízmívi munkálatok múlhatatlanúl megkívántatnak. Tanulságos , mit a’ szabályozás’ rendszeréről Győry Sándor úr, h. mérnök ’s a’ m. tudós társaság’ rendes tagja, a’ Budapesti Hidrók értekezésében az ódikában felhoz , hova tehát olvasóimat tisztelettel utalni bátorkodom. — Azon nézete a’ levélírónak, hogy az öszszefüggő és általános vízszabélyozés kérdése ne mellőztessék el, midőn „körító“ csatornák által több folyót összekapcsolni szándék, igen okszerű ’s figyelemre méltó! Szabályozás’ következésében tudnillik a’ folyó’ fekvése’s vízszíne változást szenvedhet, mellyre ha a’ csatornázáskor nem figyeltetett, az, megigazíthatlan vagy csak tetemes költséggel megigazítható hibák’ ’s fogyatkozások’ szülő oka lehet. Erre nézve intézem f. évi Figyelmező’ 31.’s 32. számaiban B. úrhoz azon kérdést, ha várjon a’ szerinte bekövetkezendő 10 lábnyi alább szállását a’ Duna’ tükrének a’ csatorna’ tervezésekor tekintetbe vette-e ? Erre, valamint egyéb ellenvetéseimre azonban, a’ csatorna’ „törvényes feltalálója“ nem tudván felelni, hátulsó kaput keresett; ’s azt Századunk 66. számában, a tisztelt olvasó közönség’ szeme láttára, törvényesen, csakugyan fel is találta. Ad Calendas Graecas várhatjuk tehát a harsogtatott czáflatot. Ne legyek jósló , gyök meggyőződve hogy az ismeretes .