Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-05-05 / 18. szám

277 278 ’S ez mese. Mint ha minden ..... . ság, mellyet béka vagy más állat mond, azonnal me­se is volna. Mese 18. Fa-levél és a’ Szél. Fa-lev. Mit fujdogálsz mindég kellemetlen szellő, soha egy pillanatig sem lehetek nyugalom­­ba gajaimon. Szél. Míg ágaidon fogsz fü­ggeni, addig sértegetéseimnek , kisebb nagyobb mértékbe ki leszel tétetve; majd ha elsáppadva a’ földre szál­longsz , többé háborgatni nem foglak. Hasonló sorsunk! A’ jobbakból való. , Mese 42. Az Elöfa és d' Fejsze. E.fa. Saját derekamból származott azon gaj, melyet az ahoz értő kifaragván, te véled fejsze! atyafiságra lépett, ’s még is oly kegyetlen vágáso­kat teszel derekamon ! A’ fejsze erre semmit nem ügyelve folytatta munkálatát; ’s a’ szép , a’ kedves gyümölcsöket termett fa, melyen (azelőtt melyet) az hímzett madárkák örökös koncertje hangzott, elszánt rohanással dűlt alá, ’s a’körülre volt növe­­vények reményit is, bár kéntelen, öszve — tiporta ! Szegény fa! ártatlan növények ! Hozzátehetjük: szegény meseiró! Hogy közlésimet a’ legroszabb mesével ne végezzem, még* egyet. Mese 44. A Kotsi kerekek egymáshoz. „Mit nézel engem le? (szólt az első és kis­­sebb kerek a’ hátulsóhoz) talám azért hogy kis­­sebb vagyok nállad ? hát nem veszed észre , hogy én török néked utat? ’s nem jut eszedbe hogy ha én öszve vagyok , te is meg állasz? és csak úgy mehetsz tovább, ha út­törőd ismét hozzám hasonló leszsz!“ Gondolom eleget, talán sokat is láttunk sz’. meséiből — a’ közlött mesékből meg fogjuk ítélhetni minő helyet lehessen neki a’ meseirók’ sorában kijelölni. Szerző „Költeményeinek“ egy kicsi kis hiok van, t. i. a’ költői gondolat, költői formá­ban. Hol rímekbe vagy hexameterekbe szedé szavait, legalább a’ fül sejdít verset; de hol az is mulasztva van, semmi sem gyaníttatja ve­lünk, hogy a’költészet’ honában kellene len­nünk. Az a’ legjózanabb prosa volna, ha a’ józan ürest jelentene ; de prosa minden esetre , a’ legaljasb és legkeresettebb elemekből szőtt harlequinköntös. Lássunk egy példát, mint é­­pen kikaptuk. „Megunja a’ lélek az egyformaságot, és bár legkedvesebb örömbe uszkállyon is, sóhajt egy más tárgy után epedve; ’s ha nem találja azt fel jelen­való körébe mind addig repked a’ míg el nem jut birtokába“. ..Én is a’ múlt napokban megunva Városom­nak lármáit, hol tolongva sétál alá ’s fel a’ gőg és annya a’ kevélység; vállainra felvevém a’ puskám ’s vadászni mentem­! — Elértem már az erdő sar­káig, mellynek egyik oldalánál, eszembe jutott hogy a’ tavakba sok vad katsák tanyáznak, ’s bellyebb a’ nád között, ha ladikra ü­l az ember, ludakra is található. Ki fog ebben költeményt, vagy csak ver­set is sejteni? ’S e’ példa után engedjen el ol­vasónk minden bővebb kimutatásokat. Avagy untassuk-e a’ legnevetségesebb dagály’ példá­nyaival; csodálkozását ébreszszük-e fel e’gram­­matica’ ’se’helyesírás(!­ virágai által,melyek­nek a’ tizenkilenczedik század’ negyvenedik évében csakugyan nem terem többé párjok a’ magyar literatura’ ege alatt — kivévén ha szer­zőnek folytatni tetszenék ezen a’ maga nemé­ben egyenetlenül futott pályát, egy lexicon xenologicumot szerkeszszünk-e az illyekből : gitárja, viziltye, monsieur, ködfirhang , frös­­tök, jó volna trupjainknak egji­tt marschiroz­­ni,­­fuártélya, commoditás, marschba vinni, Champagneres boutelliákat, Asinus, concertje, materia, Tyranna, vékony vapor smizlitskéje stb stb. mellyekkel lapjai telvék, mert ő,mint mondja, szándékosan mellőzi a’ literaturába­n) már honosított de még nemzetünk’ nagyobb ré­sze előtt ismeretlen szavakat *), hogy azok (a’ nemzet’ része előtt még ismeretlen szavak-e?) még az együ­gyüek és gyermekek által is meg­­értetödvén, a’ moralitásra nagyobb befolyások legyen“, feledvén, hogy az írók nevelői a’nem­zetnek, hogy haladó nemzetiségünk elleni vét­ség, ha magok nem akarnak menekedni az ide­gen nyelvek’, eddig is sajnosan tapasztalt, nyű­gétől. — De ezekre szükség nincs. Az olvasó a’ felhozottakból tudni fogja, melly rangba so­rozza ez elmeszüleményeket; szerzőnek pedig a’ szászor elmondott mindennemű szabályokat, mellyeknek ismerete nélkül irói tollhoz fogni bűn, felidézni, a’ critica’ határain innen van. Az az iskola’ dolga. Prof. tíramarcsik. Természettan. 1) Természettan az alkalmazott mathiesissel e­­gyesü­lve ... Tarczy Lajos által. Két kötet stb. 3) Nép­s­z­er­ti égrajz (Astronomia popularis ). Irta Tarczy Lajos stb. (Folytatás). A’ második czikkely’ függelékében, a’ ru­galmas testek’ összeütközésénél (§. 197.) két *) Tehát a’ „moralitás, monsieur, kvártély, commo­ditás, vizit, trup, asinus ’s t. i­lyennek meg­­felelő in. szavaink ismeretlenek nemzetünk nagyobb része előtt?*

Next