Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-05-05 / 18. szám
277 278 ’S ez mese. Mint ha minden ..... . ság, mellyet béka vagy más állat mond, azonnal mese is volna. Mese 18. Fa-levél és a’ Szél. Fa-lev. Mit fujdogálsz mindég kellemetlen szellő, soha egy pillanatig sem lehetek nyugalomba gajaimon. Szél. Míg ágaidon fogsz függeni, addig sértegetéseimnek , kisebb nagyobb mértékbe ki leszel tétetve; majd ha elsáppadva a’ földre szállongsz , többé háborgatni nem foglak. Hasonló sorsunk! A’ jobbakból való. , Mese 42. Az Elöfa és d' Fejsze. E.fa. Saját derekamból származott azon gaj, melyet az ahoz értő kifaragván, te véled fejsze! atyafiságra lépett, ’s még is oly kegyetlen vágásokat teszel derekamon ! A’ fejsze erre semmit nem ügyelve folytatta munkálatát; ’s a’ szép , a’ kedves gyümölcsöket termett fa, melyen (azelőtt melyet) az hímzett madárkák örökös koncertje hangzott, elszánt rohanással dűlt alá, ’s a’körülre volt növevények reményit is, bár kéntelen, öszve — tiporta ! Szegény fa! ártatlan növények ! Hozzátehetjük: szegény meseiró! Hogy közlésimet a’ legroszabb mesével ne végezzem, még* egyet. Mese 44. A Kotsi kerekek egymáshoz. „Mit nézel engem le? (szólt az első és kissebb kerek a’ hátulsóhoz) talám azért hogy kissebb vagyok nállad ? hát nem veszed észre , hogy én török néked utat? ’s nem jut eszedbe hogy ha én öszve vagyok , te is meg állasz? és csak úgy mehetsz tovább, ha úttörőd ismét hozzám hasonló leszsz!“ Gondolom eleget, talán sokat is láttunk sz’. meséiből — a’ közlött mesékből meg fogjuk ítélhetni minő helyet lehessen neki a’ meseirók’ sorában kijelölni. Szerző „Költeményeinek“ egy kicsi kis hiok van, t. i. a’ költői gondolat, költői formában. Hol rímekbe vagy hexameterekbe szedé szavait, legalább a’ fül sejdít verset; de hol az is mulasztva van, semmi sem gyaníttatja velünk, hogy a’költészet’ honában kellene lennünk. Az a’ legjózanabb prosa volna, ha a’ józan ürest jelentene ; de prosa minden esetre , a’ legaljasb és legkeresettebb elemekből szőtt harlequinköntös. Lássunk egy példát, mint épen kikaptuk. „Megunja a’ lélek az egyformaságot, és bár legkedvesebb örömbe uszkállyon is, sóhajt egy más tárgy után epedve; ’s ha nem találja azt fel jelenvaló körébe mind addig repked a’ míg el nem jut birtokába“. ..Én is a’ múlt napokban megunva Városomnak lármáit, hol tolongva sétál alá ’s fel a’ gőg és annya a’ kevélység; vállainra felvevém a’ puskám ’s vadászni mentem! — Elértem már az erdő sarkáig, mellynek egyik oldalánál, eszembe jutott hogy a’ tavakba sok vad katsák tanyáznak, ’s bellyebb a’ nád között, ha ladikra ül az ember, ludakra is található. Ki fog ebben költeményt, vagy csak verset is sejteni? ’S e’ példa után engedjen el olvasónk minden bővebb kimutatásokat. Avagy untassuk-e a’ legnevetségesebb dagály’ példányaival; csodálkozását ébreszszük-e fel e’grammatica’ ’se’helyesírás(! virágai által,melyeknek a’ tizenkilenczedik század’ negyvenedik évében csakugyan nem terem többé párjok a’ magyar literatura’ ege alatt — kivévén ha szerzőnek folytatni tetszenék ezen a’ maga nemében egyenetlenül futott pályát, egy lexicon xenologicumot szerkeszszünk-e az illyekből : gitárja, viziltye, monsieur, ködfirhang , fröstök, jó volna trupjainknak egjitt marschirozni,fuártélya, commoditás, marschba vinni, Champagneres boutelliákat, Asinus, concertje, materia, Tyranna, vékony vapor smizlitskéje stb stb. mellyekkel lapjai telvék, mert ő,mint mondja, szándékosan mellőzi a’ literaturában) már honosított de még nemzetünk’ nagyobb része előtt ismeretlen szavakat *), hogy azok (a’ nemzet’ része előtt még ismeretlen szavak-e?) még az együgyüek és gyermekek által is megértetödvén, a’ moralitásra nagyobb befolyások legyen“, feledvén, hogy az írók nevelői a’nemzetnek, hogy haladó nemzetiségünk elleni vétség, ha magok nem akarnak menekedni az idegen nyelvek’, eddig is sajnosan tapasztalt, nyűgétől. — De ezekre szükség nincs. Az olvasó a’ felhozottakból tudni fogja, melly rangba sorozza ez elmeszüleményeket; szerzőnek pedig a’ szászor elmondott mindennemű szabályokat, mellyeknek ismerete nélkül irói tollhoz fogni bűn, felidézni, a’ critica’ határain innen van. Az az iskola’ dolga. Prof. tíramarcsik. Természettan. 1) Természettan az alkalmazott mathiesissel egyesülve ... Tarczy Lajos által. Két kötet stb. 3) Népszerti égrajz (Astronomia popularis ). Irta Tarczy Lajos stb. (Folytatás). A’ második czikkely’ függelékében, a’ rugalmas testek’ összeütközésénél (§. 197.) két *) Tehát a’ „moralitás, monsieur, kvártély, commoditás, vizit, trup, asinus ’s t. ilyennek megfelelő in. szavaink ismeretlenek nemzetünk nagyobb része előtt?*