Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-12-08 / 49. szám
élet’ szokott és ismeretes képeibe öltöztetnünk. Ez által müvünk hasonló lesz a’jó fordításhoz, melly ha nem szolgailag is (ezt a’ művészet tiltaná), de híven ’s érthetőleg magyarázza az eredetit: a’ világot tudniillik és az életet. A’ szerző jelen müvének, mint más e’ neműeknek, a’ vallási különösségek által akart némi szint adni. A’ nagy közönség nehezen fogja megítélhetni, mennyire hívek festései, ’s e’ részben ment a’megrovatástól, de másfélül épen ez von le sokat a’ munka’ érdekességéből ; mert ha ismeretlen világot akarunk festeni , annak egészen mélyéből kell merítenünk , hogy az olvasó bele tekinteni méltónak tarthassa. ’S az az, mi a’keleti élet’ tökéletes ismerete ’s avatottság nélkül lehetetlen. A’ beszély’ tartalma következő : Vladdana, Abaczes mágusz’ leánya, ’s Arhaddon vitéz szeretik egymást, ’s ez lerakja zsákmányait az öreg mágusz’ lábainál jegyajándékúl Yladdanának, kit tőle feleségül kér. Az öreg szigorú elveinél fogva leányát katonának adni nem akarja, ’s hűséget követel tőle egy a’ harczban megölt máguszfiához , kinek általa elígérve volt. Azonban fiának paizsát hozzák, ki szinte harczban öleték meg, ’s az öreg fiának estén elszomorodva , de egyszersmind vigasztalást lelvén abban, hogy a’ családi paizs megmentetett, fogadást tesz, leánya’ellenvetéseinek daczára, hogy a’ paizs’ kivivójának adandja leányát, ’s kéri magát hozzá vezettetni. A’ paizs’ általadója Arhaddonhoz vezeti. A’ meglepetett öreg, ki leányát előbb Arhaddonnak megtagadá, ’s imént ismeretlenül megigéré , ’s ügyességgel úgy segít a’ dolgon, hogy utóbbi fogadását egy súlyos feltétellel nehezíti : hozza meg a’ paizson fia’ megélőjének, Burzan Aglennek fejét Arhaddon , ’s a’ leány övé lesz. A’ leány e’ feltételt kegyetlennek tartja; de Arhaddon bízik ’s csatára megyen. A’ nép az alatt Toglokpurba költözik. A’ csata változó szerencsével foly. Arhaddon vitézül harczol; minde mellett visszavezetnek a’ parsok a’ tatároktól. A’ népnek Toglokpurból Delhibe kell általköltözni. Toglokpurt a’ tatárok földig rontják. Arhaddon felől szép hírek jönek, végre követ érkezik , ki az Arhaddonra bízott paizson Búrban Aglen’ fejét hozza ; de a’ győző úr kéztől nyert sebében haldokol, ’s utóbb szeretője’ karjai közt kimúlik. Dühös harcz támad újra. Vladdana kétségbeesetten rohan el atyjával, ’s férfiruhában Arhaddon sátoránál küzdve megöletik. A’ beszély egyszerű és világos szerkezetű ; de kivitele nem olly szerencsés. Igen sok új divatú érzemény ’s néhol kifejezés is csúszott az egyszerű ’s ünnepélyes beszédek közé, mi azon kivül hogy rosszul illik össze, jellemtelenné teszi a’ conversatiót, ’s nagy részt megfosztja költöiségétől. Ezen egyöntetűség’ hiánya az előadásban az leginkább, mi az olvasóra zavarólag hat. Hibásnak tartja bíráló a’ máguszcsalád pajzsának leírását is: ,,Markaikban éjszakát tartanak, szemeikből éjszakát néznek ki“, az illy, különben is merész, képek szobrászilag nem ábrázolhatók. Illyenekben legjobb mester az öreg Homerus, ő soha sem fest a’ vérmek lapjaira képeket, mellyek anyagilag ki nem állíthatók. Egyébiránt itt is vannak magasb ihletű helyek, a’ szerzőnek kiválólag szelíd érzeményeivel; de hibáznak az erő’ és balság’ hatóbb és setétebb színei: a’ fénynek nincs elég árnyékoldala. — Atila’ halála, beszély, folytatása az I. füzetbelinek, nagy részben Daghiur’ oktatásaival elborítva, ki maga is Hadúr’ papjának fia, miután a’ nevezetes!) világrészeket megjárta , tanult, tapasztalt, új elvekkel tér meg, új istennel, ki nem szakad ketté, mint eddig tartatott, béke ’s had’ urává,hanem ura mindennek , egy ’s eloszthatatlan. Atila vele Rómánál ismerkedik meg, mellyet nagylelkűségből megkímél, ’s nyílt, szabad, okos beszédeinél fogva megkedveli. Visszatérve, magával hozza őt, ’s miután kihallgatá, szabadságot ’s módot nyújt neki az új tant,új vallást terjeszteni. Daghur, igaz névvel Szúfi, ki megjárta Persiát, Indiát, Aegyptust, tudományt hoza, hogy azt nemzeténél meghonosítsa. Sokat értekezik előlegesen Atilával, utóbb nyílt helyen az egész nép előtt Hadúr’ papjaival, kik alattomos, de dühös és átalkodott ellenségeivé lesznek. A’ béke’papjai, és sokan a’ nép közöl hozzá állanak. Ő a’ két isten helyett Mózses’ és a’ keresztények’ istenét ajánlja, ’s a’ béke’ és had’ pártjainak ellentörekvéseit, ’s örök viszálkodásait, mellyeknek Buda áldozata jön, gyakorlatibb ’s hasznosabb tannal kívánja fölváltani, melly ebben áll: Fordítsa a’ nép figyelmét saját belsejére; az ifjak ne csak