Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-03-31 / 13. szám

195 196 „Hanem még ezt is igen tág mezőnek találván a’ természetvizsgálók, az életműves világot az életműtelentöl elválasztották...“ Másszor,nem a’ tárgy maga, hanem az azon fel­tűnő jelenetek vétetnek osztás’ elvéül, „mellyek mivel vagy állandók, vagy mulékonyak, ezen tekintetből ismét szorosabb határok közé vonóit a’ termé­szettudomány az állandók’ megismerését a’ mu­­­lékonyakétól külön választvány. Ki hallotta valaha, hogy a’ tudományos világ, ’s­ nem egyes ember, mintegy a’sok munkátóli féltében vá­lasztotta külön a’ tudományokat ? Hát ha kü­lön részekre szaggatá, mivel a’ sokkal nem bírt, parlagon hagyott talán némellyeket, míg némellyeket müveit ? ’S ha külön szaggatva is csakugyan minden szakot müveit, fel­ületes-e ezen dolgozás;­­s ha felületes, ki mondja meg nekem, nem épen a’ physicában dolgozott-e felületesen ? Egyes embernek igen is van igen tág mező, felületes dolgozás, fájdalom, de a’ tudományos világnak nincs. Nagyobb az, hogy a’ tárgyak’ különbözé­sén a’ tudományok’ különbözését alapítni nem lehet. ’S ennek nagyon egyszerű oka van. A’ tudomány’ tárgyát, anyagát, nagyobb részint a’ természet adja; de a’ tudomány’ formája, mellyet az anyagra kell alkalmaznunk, ha ez vagy amaz tudományt akarjuk előállítni, az emberi főből származik. A’szerint már, a’mint ez vagy amaz tudomány formát alkalmazzuk az adott tárgyra, ugyan azon egy tárgyra nézve is különböző tudományok állanak elő, így fe­­hét fehér márványból nem csak pásztorleányt, nem csak Hunyadi Mátyást,vagy épen Venust, hanem Centaurot, síremléket, ’s ha tetszik tor­­nácz’ oszlopait faragni. A’mész ispát (mint prof. Kerekes nevezi) nagy szerepet játszik az ás­ványtanban ; nem csekélyebbet a’ chemiában, hol az arragonittal összehasonlíttatván, ritka szép példája a’ dimorphismusnak; talán még leg­érdekesebbet a’ physicában, hol a’ fénysugár polarisatiója szinte ezen ásványból fejlődött ki. Tehát ugyan azon egy tárgy több tudományok­nak lehet ’s szokott tárgya lenni, a’ szerint, a’ mint a’ nézés’ pontjai különbözők, ’s ez tel­jes figyelmet érdemel. Maga a’ tisztelt szerző sem látszik beszéde’ alaposságát hinni. Ezért él logicai okoskodás helyett illyes kitételekkel: „jónak látta a’ tudományos világ“; mi ha úgy volna, merő önkényt mutatna. Ezért lesz kény­telen alább nem a’ tárgyat magát, hanem az azon feltűnő jeleneteket tenni osztás’ elvéül. Azonban ez sem szerencsésebb ötlet az elsőnél. A’ tűz’ égésénél kifejlő világosságot vegyük például, mint egyes jelenetet (ph­aenomenon). Ezt én tehetem a’ szorosan úgy nevezett phy­­sica’ tárgyává, de vizsgálhatom el­emb­e is: hova fog tehát ezen jelenet tartozni ? — Cso­da-e ha az efféle előzmény után kénytelen ma­ga az író, mikor a’ physica’ definitiójára ér, habozni, ’s ollyat mondani, mi az előre bocsá­tottakból teljességgel nem következik ? „E’sze­rint (?) a’ természettan (physica) nem egyéb, mint az életműves, ’s életművetlen világ’ m­ il­lékony jelenetjeinek előadása, ’s ezek’ alapjai­nak fejtegetése“. Csak egy betűvel sem emlit­­tetett fölebb az alapok’ fejtegetése; az tehát helyesen létetik ugyan ki a’ physica’ definitió­­jában, csakhogy ném a 'fentebbiek szerint. Cso­da-e, ha a’ tanítvány efféle bevezetés után nem tud szoros különbséget tenni a’ természet­­tan’ különböző ágai közt, ’s azt hiszi, hogy a’ mit­­, valamelly ásványon látott, tanúit, az mind az ásványtanra tartozik? Mondám: hiba hibát szülend. Az említett hibás felosztásból egyenesen oda téved a’ tanítvány, hogy p. az ásványtanban vegytani rendszert kövessen, fe­ledvén, m­illy képtelenség lenne ez az állat- ’s növénytanra (zoologia, phytologia) alkalmaz­va. Ha a’fentebbi időkben tudós férfiak téved­tek így el az ásványtanban, ne hozzuk mi ismét vissza a’ régi tévelygést, miután már a’ hiba ki van mutatva, ne hozzuk vissza olly könyv által, melly magát a’ haladás’ jelen lépcsője szerint dolgozottnak vallja. A’ vegytan’ alaprajzához bevezetésül több ph­ysicai munkákban találunk chemiai előisme­reteket, így Baumgartner ’s Eisenlohrnál. He­lyesen. Mert a’ vegytan’ főbb törvényeinek tu­dása nélkül sokszor fent kellene akadnunk a’ physicában , sok nevezetes tüneményeket, mi­nő­s. a’ villanyosság, egész mélységükben fel­fogni nem bírnánk. Ezért és csak illy czélból szokás vegytan’ alaprajzán kezdeni a’physicát. Sajnálva kell megvallanunk, mikép ezen fel­adatot nem látszik érteni szerző, ’s munkájá­val czélt nem ért. Az ő dhen­iája kevesebb, mint illy szempontból várhatók, ’s több, mint a’ mennyire szükségünk van. Kevesebb, mert mellőzvén, hogy egy pár savanyon kívül az életműves testekről mélyen hallgat, ki bocsát­hatná meg physica’ bevezetéséül szolgáló ehe­­miának, hogy abban sem a’ sókról — avagy csak messziről érdekelve is — helyes ismeret

Next