Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)
1957-07-04 / 12. szám
AJK. Z MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER ESTWSMSB SÜHESTI SS I. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. ARA 2 FORINT 1957. VII. 4. CSÜTÖRTÖKÖM I A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete megvizsgálta és jóváhagyta a pártvezetőség eddigi tevékenységét, megvitatta és megjelölte a további teendőket, eltagadta a párt szervezeti szabályzatát és megválasztotta a párt intéző bizottságát. Ezzel a párt munkájának első szakasza lezárult. Ezt az időszakot elsősorban a párt újraszervezése, az ellenforradalommal vívott harc, a proletár államhatalom megszilárdítása jellemezte. Sok gazdasági és kulturális kérdés is megoldásra került az elmúlt nyolc hónap alatt, de nem ezek a kérdések állottak a pártmunka homlokterében. A pártépítést, az ellenforradalom ellen vívott harcot, az államhatalom erősítését folytatni kell, de most már fokozott erélylyel kell hozzálátnunk az előttünk álló gazdasági és kulturális problémák megoldásához is. Ez kifejezésre jut a pártértekezlet határozatában. „A gazdasági kérdések jó megoldása a politikai hatalom erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele“ — mondja a határozat. A nép bizalmát a párttal szemben elsősorban az fogja erősíteni, ha a dolgozók mindennapi életének problémáit megoldjuk. Legközelebbi feladatunk az, hogy az 1957. évi népgazdasági tervet teljesítsük. Hárítsunk el minden akadályt, ami ennek útjában áll. A több hónapig tartó ellenforradalmi előkészületek idején és az ellenforradalmi cselekmények során meglazult az állami fegyelem, az állampolgári fegyelem, a munkafegyelem. A fegyelem helyreállítása döntő feltétele gazdasági nehézségeink leküzdésének, előfeltétele a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének, a fokozott takarékosságnak, az 1957. évi terv teljesítésének. „Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését.“ Ezt a feladatot tűzi elénk gazdasági téren a határozat. Ami népgazdaságunk fejlesztésének útját illeti, tovább kell folytatnunk a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átalakítását; elő kell segíteni az egyéni parasztok termelésének növelését, a kisiparosok munkáját. Szigorúan fellépünk mindenféle spekuláció ellen. „A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszögezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít .,, A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító szervek még további hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és helyi kezdeményezés legmagasabb fokát biztosítja.“ Százezrek akaratára és leleményességére kívánunk támaszkodni a feladatok megoldásánál, felhasználva a munkaversenyben rejlő hatalmas alkotó erőt is. A szakszervezeteknek nagy szerepet kell vállalniuk a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában, az üzemi demokrácia szélesítésében, az üzemek vezetésének a dolgozók részéről történő ellenőrzésében. „A munkástanácsok jövőjét annak figyelembevételével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében tovább erősödjék a szakszervezetek szerepe.“ A feladatok megoldását a revizionista és a dogmatikus, szektás nézetek akadályozzák. „A pártnak jelenleg az elméleti és politikai munkában a harcot elsősorban a revizionista nézetek és az ellenforradalmár ellenséggel való mindenfajta megalkuvás ellen kell vívnia. Ezt a harcot azonban olyan módon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését“ — szögezi le a pártértekezlet határozata. Kiegészíti ezt a megállapítást Kádár elvtársnak az a figyelmeztetése: „a kommunisták gondolkodásában meg kell maradniok azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a régi pártvezetés munkájának értékeléséből szereztek. Ha nem így volna, nagy veszély fenyegetné a párt jövőbeni munkáját.“ Az ellenség tisztában van azzal, hogy gazdasági célkitűzéseink megvalósítása rendkívüli módon gyengíti aknamunkájának lehetőségeit, ezért most minden eszközzel arra veszi az irányt, hogy gazdasági helyzetünk javulását akadályozza: álhírek és romboló nézetek terjesztésével, szabotázszsal és rossz szervezeti intézkedésekkel, az ellenőrzés lazításával, a közvagyon ellen elkövetett bűnök palástolásával, a spekuláció védelmezésével. Az ellenség malmára hajtanák a vizet az olyan viták, amelyek a párttagok figyelmét elterelik a fő feladatokról és idejük elfecsérlését eredményezik. Márpedig az ország helyzete, népünk érdekei megkövetelik, hogy időt ne veszítsünk. A kommunisták tudják, hogy az ellenség nem alszik, tudják azt is, hogy az előttünk álló feladatok nagyok és nehezek, de azt is tudják, hogy a dolgozó néppel együtt úrrá tudunk lenni a nehézségeken, ha egységesen lépünk fel és ezért helyeslik, hogy a pártértekezlet a pártegység védelmét igen erélyesen aláhúzta. „A pártegység megbontásával szemben, bármilyen oldalról jelentkezzenek is azok, ingadozás nélkül kell fellépni.“ Helyeslésre talál a határozatnak az az útmutatása is, hogy „jelenleg fő feladat a tagság jogainak teljes tiszteletben tartása mellett a pártfegyelem erősítése ... Teljes mértékben érvényt kell szerezni a párt Szervezeti Szabályzata azon pontjának, amely előírja, hogy a párt felső szerveinek döntését az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani.“ A pártfegyelem erősítése természetesen nem azt jelenti, hogy a kérdéseket ne vitassuk meg. Ellenkezőleg, a kibontakozóban levő egészséges vitaszellemet ápolnunk kell, ügyelve arra, hogy a vita során esetleg jelentkező provokációs kísérleteket visszautasítsuk. Amikor pedig a vita lezárult, a határozat megszületett, akkor azt teljes egységben végre kell hajtanunk. A pártértekezlet határozata irányt mutat a sajtó munkájának is. A pártértekezlet nyílt és szabad vitája, egységes állásfoglalása megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy okulva az elkövetett hibákból, az ellenforradalom súlyos gazdasági kártevése ellenére le fogjuk küzdeni gazdasági nehézségeinket és kemény munkával szabaddá tesszük az utat a szocializmus további építéséhez. KiU-P XW GAZDASÁGI FELADATOK AZ ELSŐ VONALBAN X021 Hogyan használhatjuk ki jobban gépiparunk szabad kapacitását? Még 1956. évben is, de különösen az előtte lévő esztendőkben iparvállalataink állandóan a tervek feszítettségére panaszkodtak. Ebben az időben a termelendő volumen megtervezéséhez elsősorban az iparvállalatok kapacitását vették alapul és a terv ezek lehető teljes kihasználására épült. A terv túlteljesítése tehát azt jelentette, hogy a névleges kapacitással szemben a vállalatok nagyobb termelést értek el. Sajnos — mint ismeretes — a terveknek sokszor minden áron való túlteljesítése a vállalatokat a gazdaságtalan termelés, a sok selejt és inkurrencia irányába vitte. A kormány és a Tervhivatal okulva az elmúlt évek tapasztalatain, már 1957-ben megszüntette a feszítést a terveken, s csak olyan terveket ad a minisztérium és az iparvállalatok részére, amelyek belföldi és külföldi anyagellátással biztosítva vannak. A létszám és a termelés viszonya A Központi Statisztikai Hivatal kimutatta, hogy április hónapban is, az 1949. évi gépipari termelést 100-nak véve, csak 329 százalékot értek el a gépipari üzemek. Ezzel szemben 1956. szeptemberében ez a termelési szint 437 százalék volt. Amíg a termelésben ilyen számottevő visszaesés van, addig ez a gépipari vállalatok dolgozóinak létszámánál sokkal kevésbé mutatkozik. A KSH jelentése szerint a szeptember havi 278.000 gépipari munkás és alkalmazottal szemben április hónapban 245.000 fő dolgozott. Hiába kötik meg a minisztériumok a vállalatok kezét azzal, hogy a létszámot és béralapot a tervhez viszonyítva a legmerevebben zárolják. A vállalatok dolgozóinak rengeteg ötlete és javaslata van és lesz arra, hogy milyen módon lehetne megoldani, hogy a dolgozók jelentősebb mértékű elbocsátására ne kerülhessen sor. A terv jóváhagyásánál tehát ma is harcok folynak, de nem azért, hogy a tervet csökkentsék, hanem ellenkezőleg azért, hogy a vállalatok tervét emeljék. Megfordult a kocka. Kihasználatlan kapacitás Mindazok a lehetőségek, amelyeket gépgyáraink a termelés fokozása érdekében kihasználnak, még mindig nem biztosítják a gyárak kapacitásának teljes mértékű lekötését. A gépipar 1956. évi termelési előirányzata 13 milliárd forint felett volt és valószínű, ha az ellenforradalom nem jön közbe, ezt a gyárak túl is teljesítik. 1957-ben a gépipar terve csak 10,4 milliárd forint. Világos tehát, hogy gépiparunkban igen nagy volumenű kapacitás marad kihasználatlanul. Ezért volt indokolt a tárgyalás Csehszlovákiával, jelentősebb bérmunka szerzése érdekében és Eddigi számítások szerint a gépipar csak a hároméves terv utolsó évében érné el újra az 1956. évi előirányzatot. Ez azt jelentené, hogy a gépipar üzemeiben nemcsak 1957-ben, hanem a hároméves terv éveiben is lesznek olyan szabad kapacitások, amelyeket a hazai és külföldi anyagbiztosítás alacsony volta miatt kitölteni nem tudunk. Ebbe nem nyugodhatunk bele, s már a hároméves terv előkészítése során minden lehetőséget fel kell kutatni, ami gépipari kapacitásunk gépkihasználását tervszerűen biztosítja. Ez természetesen elsősorban a hazai beruházásaik, felújítások mértékétől függ, más szóval attól, hogy a nemzeti jövedelmet milyen mértékben tudjuk növelni, amit a munkafegyelem megszilárdítása a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, az anyagtakarékosság eredményessége dönt el. Minden lazaság rontja gépipari kapacitásúnk kihasználásának esélyeit. A hároméves tervet realitásokra kell felépítenünk, de semmi esetre sem a most még fennálló és feltétlenül megszüntetendő lazaságokra. Ebben az esetben javulni fognak gépiparunk foglalkoztatottságának kilátásai, ezért próbálnak továbbra is egyes gyárak külföldről bérmunkamegbízást kapni. (Pl. Kábelgyár.) A szabad kapacitás lendítette fel például az árucsereforgalmat is a gépiparnál, mert ezzel lehetővé vált, hogy egyes cikkeket, ahol nagyobb termelési lehetőség van, elcseréljük más országok olyan cikkeivel, amelyek nálunk szükségesek és a megnagyobbodott vásárlóerő árualapját emelik. (Teherautó-kivitel ellenében személykocsi behozatal.) Az elmondottakból úgy gondolom, levonhatjuk a következtetést az előttünk álló feladatokra. De előre látható, hogy még így is maradnak a gépiparban elég bőven ki nem használt kapacitások, ezért emellett a legszigorúbb mérleggazdálkodás alapján adjunk szabad kezet a vállalataiknak abban, hogy terven kívül önállóan, minél nagyobb mértékben használhassák ki szabad kapacitásukat. Tegyük lehetővé, hogy önállóan felkutathassanak új anyaglehetőségeket és azokat feldolgozhassák terven felül. Mozgósítsuk őket, hogy tegyenek javaslatot olyan lehetőségekre, amelyek a központi anyagmérlegeken kívüli anyagfelhasználást tesznek lehetővé, és több termelést biztosítanak. Együttműködés külföldi vállalatokkal Végül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kapacitások jobb kihasználásának igen nagy lehetőségei vannak külföldi üzemeikkel történő együttműködéssel. Ez alatt azonban iparvállalataink és kereskedelmi szervezeteink elsősorban bérmunka konstrukciót értenek, anélkül, hogy gondolnának más, jobb üzleti lehetőségekre. Pl. a Sodrony-árugyárból javasolták, hogy külföldi bérmunkát vállalhassanak rézsodronyra, mert a külföldi cégnek jelentős angol vevője akadt, viszont sodronygyártó kapacitásuk kevés. A cég hajlandó lenne a mi gyáraink rendelkezésére rezet adni bérmunkában, sodronygyártás céljából. Ebben a formában csak a bérmunka díját kapjuk meg, viszont az általunk gyártott árut szabad angol fontért adják el. Világos, hogy számunkra sokkal kedvezőbb üzlet lenne, ha mi ebben az üzletben közös szállítóként vennénk részt. A külföldi cég adná az anyagot, mi a munkást, és az ellenőrnekként kapott angol font megfelelő része a vállalaté lehetne. Hasonlóképpen javasoltak olyan elektromotor bérmunkát, amellyel nagyobb nyugati exportot bonyolíthatott volna le a külföldi vállalat. Itt is sokkal kedvezőbb volna számunkra az, hogy közös üzleti formában vegyünk részt a gyártásban. Már eddig is több ajánlat érkezett demokratikus és tőkés országokból ilyen közös konstrukcióra. Van lehetőség, hogy gépgyáraink bedolgozzanak valamely demokratikus vagy tőkés cég nagyobb volumenű szállításába, a legfontosabb anyagok biztosítása mellett, de nem bérmunka formájában, hanem közös szállítóként. Tettek már ajánlatot arra is, hogy szabad kapacitásunkat kihasználják, anyagot és gyártási eljárást adnak új cikkek gyártására és bizonyos piacokon való értékesíthetőségére, a megbízó felé biztosított százalékos jövedelem mellett. Ehhez természetesen nagy körültekintés, nagy gazdasági és kereskedelmi ismeretek szükségesek, erre iparvállalatainknál és kereskedelmi szervezeteinknél minden adottság megvan. Dr. Cséky Sándor Mi a teendő? A MALOMBÓL, A SPEKULÁCIÓ ELLEN (2. oldal) AZ ELLENFORRADALOM SZOCIÁLIS BÁZISA AZ ÓBUDAI GOLDBERGERGYÁRBAN (3. oldal) A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁG TÁVLATI TERVE (4. oldal) AZ ÚJ FELVÁSÁRLÁSI Árakról (7. oldal) PÉNZBEN VAGY TERMÉSZETBEN? (8. oldal) NESZE NEKED KÖZÖS PIAC (9. oldal) ELEKTRONIKUS SZÁMOLÓGÉPEK a népgazdaság szolgálatában (11. oldal) MENNYI ZÖLDSÉGET ÉS GYÜMÖLCSÖT FOGYASZTANAK A VÁROSI CSALÁDOK (13. oldal) BUDAPEST VÍZELLÁTÁSÁNAK GAZDASÁGI KÉRDÉSEI (16. oldal)