Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)
1957-07-04 / 12. szám
Közös érdek, hogy felvegyük a harcot gazdasági életünk vámszedőivel Az ellenforradalom idején több mint négymilliárd forint értékű árunak veszett nyoma. 1957 első negyedében, tehát négy hónap alatt, a társadalmi tulajdon ellen irányuló bűncselekményeikkel 150 millió forint értékű kárt okoztak a népgazdaságnak. Ezen belül a lopásokból eredő kárösszeg eléri a 63 millió forintot. A 150 , millió forintos kár „csak“ a már kiderített bűncselekmények alapján megállapított összeg. Üzemi tolvajok Kormányunk több olyan intézkedést tett, amelynek célja a konszolidáció elősegítése. Az ellenség azonban igen leleményes. Nem érdektelen megnézni, milyen területen támadnak most gazdasági életünk vámszedői, hogyan igyekeznek saját hasznukra fordítani például az ellenőrzés hiányát. A MOM egyik alkalmazottjának lakásán háromezernél több lopott órát találtak a házkutatás alkalmával. Az Újpesti Pamutiparból százezer forint értékben villanymotorokat és gépalkatrészeket loptak el. Takács István műszerész budapesti lakásán a házkutatás során 120 000 forint értékű lopott idomszert és műszert foglalt le a rendőrség. Csalási családi alapon Durdik István kisiparos például 613 000 forintot számlázott egy építkezési munkáért, amelyről megállapították, hogy a beépített anyag és a munkadíj értéke csupán 96 000 forint. Kiderült az is, hogy ennek a kisiparosnak sem iparigazolványa, sem műhelye nincsen, mégis sok munkára kapott megbízatást a VII. kerületi IKV-től. Hogy miképpen? Családi alapon. Az IKV egyik műszaki ellenőri csoportjának vezetője volt saját fia, ifjabb Durdik István. Egy másik kisiparos, Tamási György kőműves 258 000 forintot számolt el, amelynél a beépített anyag és a munkabér értéke nem haladta meg a 30 000 forintot. Zsigó László kisiparos már körmönfontabban „dolgozott“. A Vegyesipari Javító Vállalat anyagából és annak bérterhére végeztette a megrendelt munkát, amelyért aztán 67 000 forintot számlázott. Pirczelka Ferenc tetőfedő kisiparos 339 000 forintot vett fel. A nyomozás során kiderült, hogy a beépített anyag és a kifizetett munkabér összege csupán 70 000 forint volt. Jogtalanul tehát 319 ezer forintot vágott zsebre. Részesedtek ebből az összegből Császár Mihály és ifjabb Durdik IKV-ellenőrök is. Előfordultak olyan esetek is, amikor egy munkáért kétszer is fizetett a bank. A Holló utca 9, a Majakovszkij utca 43/45, az Almási tér 17, a Csenged utca 1. szám alatti házakban végzett munkáért például a Vegyesipari Javító Vállalat és magánkisiparosok is nyújtottak be számlákat és vettek fel jogtalanul pénzeket. * Al-őstermelők — volt nagykereskedők Vannak jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy ismét felütötte fejét a spekuláció. Nemrégiben a Hámán Kató téri őstermelői piacon lelepleztek több kupeckedő, illegális közvetítőt. Ezek nagy mennyiségben vásároltak zöldségfélét, amelyet aztán más piacokon, mint „őstermelők“ értékesítettek busás haszonnal. Megállapították például, hogy a Martonvásári Földművesszövetkezet, valamint a Tiszaföldvári Földművesszövetkezet budapesti alkalmazottai olyan zöldségfélét és gyümölcsöt is árusítanak, amelyet a Hámán Kató téri piacon szereztek be. Nemrég elhangzott, illetékes helyen egy nyilatkozat, amely szerint harmincezernél több spekuláns, ál-őstermelő, volt nagykereskedő garázdálkodik a különböző piacokon , Mit mond a fővárosi ügyészség vezetője Munkatársunk felkereste dr. Götz Jánost, a fővárosi ügyészség vezetőjét és a gazdasági bűnözés üldözéséről érdeklődött. — Az ellenforradalmi elemek most gazdasági vonalon igyekeznek kárt tenni — mondotta dr. Götz János. — Amint megjelenik egy rendelkezés, amelynek célja a gazdasági élet konszolidációja, a közös és egyéni gondok enyhítése, előbújnak a kártevők és megkeresik azt a rést, ahol árthatnak, részint azért, hogy gyengítsék egyre szilárduló gazdasági életünk erejét, másrészt pedig azért, hogy mesterségesen elkeseredést szítsanak a fogyasztók soraiban. Ami a lakáshelyreállítás és az ingókárok körül történt viszszaéléseket illeti, a vizsgálatok tovább folynak és minden esetben megtörténik majd a szigorú felelősségre vonás. Felháborító, ami a lakáshelyreállítás körül történt. Csupán a VII. kerületben az eddig átvizsgált számlák 70— 80 százaléka fiktív és a kárösszeg 8—12 millió forintra tehető. Sokan jogtalanul vettek fel az OTP- től a bútorkárokra öt évi törlesztésre folyósítható összegeket. Több lakóbizottsági elnök hanyagul járt el, nem ellenőrizte, hogy valóban volt-e bútorkár, csak aláírta az igazolást. A társadalmi ellenőrzés hiánya bizony sokba kerül államunknak. Pedig minden állampolgár közös érdeke éberen vigyázni a közpénzre, vigyázni arra, hogy a kormány által rendelkezésre bocsátott összeget ne herdálják el felelőtlen, rossz szándékú elemek. Csupán a hivatalos ellenőrzésre nem lehet építeni, mert — mint megállapítottuk — az IKV-nál például bizony nem nagyon gondos az ellenőrzés. A VII. kerületben sem az IKV ellenőrei jelentették a viszszaéléseket, hanem a jobb érzésű dolgozóik bejelentései alapján a rendőrség indította meg a nyomozást. Ugyancsak bűnös nemtörődömség tapasztalható az úgynevezett leltárhiányok vonatkozásában is. A felelős gazdasági vezetőknek már régebben el kellett volna rendelniük a leltározást, mindjárt az ellenforradalom után. Csak így lehetett volna pontosan megállapítani a hiányokat és a felelősséget. Utólag készülnek a leltárok és nagyon sok esetben „ismeretlen tettesek" ellen tesznek feljelentést és kérik, hogy a hiányt írják le a leltárból, holott nyilvánvaló, hogy nem fosztogatás, hanem sikkasztás történt. A IX. kerületből például az egyik kereskedelmi központ nemrég levelet küldött a fővárosi ügyészségnek ezzel a szövegezéssel: „Kérjük a nyomozást megszüntető határozat megküldését, hogy a leltárból leírhassuk a hiányt.” Eszünk ágában sincs ezt a kérést teljesíteni, annál is inkább, mert itt is indokolt a gyanú, hogy sikkasztás történt. A fenti jelenségek feltétlenül káros hatással vannak a közvéleményre, s éppen ezért közös érdek, hogy felvegyük a harcot gazdasági életünk hiénáival. Ezeknek a jelenségeknek csak az vethet véget, ha az illetékes hatóságok és szervek, valamint a társadalmi szervek az eddiginél fokozottabban őrködnek a kormány rendelkezéseinek betartása fölött. Továbbkell folytatnunk az ellenőrzést és a tisztogatást, mert csak így vethetünk gátat mindenfajta gazdasági visszaélésnek — fejezte be nyilatkozatát dr. Götz János, a fővárosi ügyészség vezetője. (lyván) TGAZDASÁGI rarrwraifgi A fiatal közgazdák műűszakiak tanácskozása a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület tanácskozásra hívta össze az iparágban dolgozó fiatal közgazdászokat és műszaki dolgozókat. Az előadó és a felszólalók a textiliparban dolgozó fiatal értelmiség helyzetével foglalkoztak. A vita jellege és tanulságai azonban általánosíthatók bármely iparágban dolgozó fiatal közgazdász, vagy műszaki jelenlegi problémáira. Az előadás és a vita is igazolta, hogy a vezetésben általában megvan a bizalom, a megbecsülés e fiatal értelmiségi réteg felé. De az igazság az, hogy a megbecsülést, a bizalmat munkájukkal nap mint nap saját maguknak kell megerősíteniök. Számos fiatal közgazdászban és műszakiban él az a tévhit, hogyha kikerül az egyetemről, vagy technikumról, akkor már mindent tud, minden a kisujjában van. Sokan természetesnek tartják azt a helyzetet, hogy az iskola, az egyetem elvégzése után rögtön vezető állásba kerüljenek. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságáról számos felszólaló beszélt és tényekkel igazolták, hogy az egyetemakár mérnökökről, akár közgazdászokról van szó) a munkához csak az általános elvi alapot adja meg, de ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen, az illető iparágban vagy üzemben sokéves gyakorlati munkára, sok tapasztalatra van szükség. Ezzel kapcsolatban bírálták az egyetemi és technikumi oktatás jelenlegi módszereit. A fiatalok kifogásolták, hogy rendkívül kevés a gyakorlati oktatás, sokan közülük úgy mennek el az üzemekbe, hogy megijednek annak légkörétől, az ott folyó munka tempójától. Általános az az igény, hogy biztosítani kell a fiatal közgazdasági és műszaki értelmiség továbbképzését mind elméleti, mind gyakorlati vonalon. A továbbképzés azonban ne legyen elvont, hanem lehetőleg kapcsolódjék az illető iparág vagy üzem konkrét gazdasági, vagy műszaki problémáihoz. Nagymértékben fokozná a fiatal közgazdászok és mérnökök aktivitását, ha az üzemek, iparágak vezetői gyakrabban vonnák be őket jelentős feladatok megoldásába. Vannak már biztató kezdeményezések: egyes helyeken ifjúsági csoportokat (közgazdászokból és műszakiakból) bíznak meg bizonyos komplex problémák kidolgozására. A fiatalok azonban e téren is többet tehetnének. Sokan panaszkodnak arról, hogy „nem kapnak feladatokat”, holott az igazság az, hogy többen a kényelmesség álláspontjára helyezkedve felülről várják a megbízatásokat ahelyett, hogy ők maguk keresnének. A vitából kitűnt, hogy nincs minden rendjén a fiatal értelmiségi rétegek tudományos, szakmai tájékozottságában. Viszonylag keveset olvasnak. A folyóiratok többsége nemigen jut el hozzájuk. A szakmai tájékozottságot gátolja az, hogy a fiatal mérnökök és közgazdászok többsége nem tud idegen nyelvet. A vita során kialakult közös álláspont alapján határozati javaslatot fogadtak el, mely a fenti problémák megoldására irányul. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület kebelében megalakították a „Fiatal közgazdászok és mérnökök körét”. «hargy Az ellenforradalom időszakában, illetve, az azt követő hetekben sokan csodálkoztak azon, hogy a forradalomba kerülő árumennyiség változatlan árakon kerül a vásárlókhoz. Sokan számítottak arra, hogy felüti fejét a féktelen spekuláció, az anarchia. A szocialista rendszer erejét, fölényét, szilárdságát bizonyítja a többi közt az a tény, hogy a kereskedelem — mely döntően államikézben van — nem vált a spekuláció melegágyává. Állami kereskedelem nélkül — ezt nem nehéz elképzelni — nem lett volna gátja a spekulációnak, az árak mértéktelen felverésének, az inflációnak. Amikor megállapítjuk, hogy a kereskedelem zöme a nehéz időszakban is becsülettel helytállt, helytelen lenne elhallgatni azt hogy jelentkeztek spekulációs tendenciák, hogy egyesek gyorsan akartak sok pénzt harácsolni és ezilhez kedvezett nekik az az időszak, amikor a karhatalom az ellenforradalmi erők megsemmisítésével volt elfoglalva, amikor az állami apparátus ellenőrző tevékenysége sem éreztette még hatását. Egyes helyeken felütötte fejét az árdrágítás, az árurejtegetés, illetve a pult alóli árusítás és egyes magánkereskedők, egyes kisiparosok is megpróbáltak a zavarosban halászni. A liberalizmus következményei 1956. októbere előtt Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondani, hogy a spekuláció már jóval október előtt felütötte fejét. És ez érthető is.. Abban az időszakban hivatalos szerveink a törvényesség betartásának helyes jelszavát úgy értelmezték, hogy minden — egyébként jogos felelősségrevonás is — „törvénysértésnek" minősült, az ügyészségek egy része „kisebb” ügyekben nem indított eljárást, egyszóval az egész apparátusban úrrá lett a liberalizmus. Azok, akik szeretnek és tudnak a zavarosban halászni, érezték ezt és bőven vissza is éltek vele, így hatottak a politikai életben folyó események a spekuláció növelésére. Az ellenforradalom a „törvényen kívüli időszak”, csak a koronát tette rá a már jóval korábban megindult folyamatra. Az állami, szövetkezeti és magánkereskedelem legfőbb ellenőrző szerve az Állami Kereskedelmi alügyelet rendszeres és kíméletlen harcot indított az egyes spekulációs jelenségek letörésére. Sokan azt szerették volna, ha ez a szerv megszűnik — mint ahogy egyesek minden ellenőrzést feleslegesnek minősítettek — és nem is rajtuk múlt, hogy kívánságuk nem teljesült. Milyen területen vannak visszaélések ? Az ellenőrök azt tapasztalták, hogy elsősorban az iparcikkeknél mutatkoznak visszaélések, spekulációs jelenségek. Egyes helyeken eltávolították az árukról az árcédulát és magasabb árat számoltak. Például a másod- vagy harmadosztályú áruról eltávolítja az árjelzőt és az árut I. osztályú áron adja el. Ilyen jelenségek bizony előfordulnak és ezzel gyakran élnek egyes lelkiismeretlen, főleg vásározó magánkereskedők is. Az egyes országos vásárokon arra lettünk figyelmesek, hogy egy budapesti magánkereskedő olcsóbban árulja a fejkendőt, mint az állami üzlet. Volt is nagy forgalma. De amikor a kendőket minőségileg megvizsgáltattuk, kitűnt, hogy azok IV. osztályúak és ha az árat ehhez viszonyítjuk, nem olcsóbban, hanem kendőnként 2 forinttal drágábban adta el az árut. Az egyik kalaposmester az állami üzletekben megvásárolta a kalapot, abba belevarrta saját cégjelzését és a kalapot, mint „saját készítményét’“, mint „kisipari” árut jóval drágábban árusította.Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy ehhez hasonló jelenség gyakran előfordul más szakmánál is. Világos, hogy az ilyen kisiparosok csak aláássák a kisiparosság jó hírnevét, ezért leleplezésük, kiközösítésük valamennyi becsületes kisiparos érdeke. Nem volnánk azonban igazságosak,ha úgy állítanánk be a kérdést, mintha ilyen esetek csak a magánkereskedőknél, vagy magánkisiparosoknál fordulnának elő. Előfordul ilyen vagy hasonló jelenség, az állami, vagy szövetkezeti üzletekben is. Nemrég az egyik falu szövetkezeti boltjának vezetője jónéhány áruról eltávolította az árcédulákat és az árut magasabb áron írta le. Ugyanez a boltvezető a májusi árrendezés során egyes cikkekből „tévedésből” kevesebb mennyiséget vett fel a leltárba, hogy ezen keresztül is némi haszonra tegyen szert. A durva viszszaélés kirívóbb példája volt az az eset, amikor az egyik Hajdú megyei földművesszövetkezet boltvezetője szinte fillérekért vett át selejtes árut az egyik vas-nagykereskedelmi vállalattól és az árut I. osztályú áron adta el. Csoda-e, ha a váratlanul megtartott ellenőrző leltár több mint 40 000 Ft többletet mutatott ki? A szomorú, hogy ehhhez a spekulációhoz az érintett nagykereskedelmi vállalat is segítséget nyújtott. Az áruhiány vámszedői Bizony, nem lehet csodálkozni azon, ha olyan esetekben is gyanúnk támad, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyes állami üzletek nagy mennyiségben szolgáltatnak ki olyan árut kisiparosoknak, ami hiánycikk, amiből a vásárló alig kap. Igaz, hogy nincs korlátozó rendelet arra, hogy valamennyi áruból milyen mennyiséget lehet kiadni. De az íratlan törvény, a lelkiismeret megköveteli, hogy egy állami üzlet ilyen nagy mennyiség kiadásán keresztül ne segítse elő a spekulációt. Szervünk — mint már említettem — mindent elkövet annak érdekében, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket feltárja, sőt a lehetőség szerint meg is előzze. Ehhez bizonyos adminisztratív eszközök, pl. 3000 Ft-ig terjedő pénzbírság kiszabása is rendelkezésünkre áll. Meg kell azonban mondani, hogy önmagában véve , ez kevés, ez csak akkor lehet hatásos, ha a spekuláció elleni harc társadalmi méretekben folyik. Ma még gyakori jelenség, hogy egyes vásárlók védelmükbe veszik a spekulánsokat, vagy szó nélkül elnézik azok tevékenységét. Hogy csak egy egyszerű példát említsek: hányszor fordul elő, hogy a vásárló maga is „cinkossá” válik, hogy valamely árura „ráígér", vagy szó nélkül felárat fizet és nem gondol arra hogy az ilyen esetek mennyire hozzásegítenek a spekuláció elburjánzásához. Szervünk nemcsak kéri, és várja a vásárlók segítségét. Vannak társadalmi ellenőrök — egyszerű háziasszonyok, vásárlók —, akik részünkre értékes segítséget nyújtanak. Nem szabad azonban egy percre sem elfeledkezni arról, hogy a kereskedelmi dolgozók, a magánkereskedők, kisiparosok zöme becsületes ember, akik mindent elkövetnek a vásárlók jó ellátása érdekében. A harc tehát nem a kereskedelem ellen kell, hogy irányuljon és ehhez a becsületes kereskedelmi dolgozók is segítséget adnak, ha ez a küzdelem tényleg társadalmi méretű lesz, csak akkor fog lehetetlenné válni a spekuláció, a visszaélés. Nádai György Állami Kereskedelmi Felügyelet osztályvezetője