Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1958-09-23 / 38. szám
II. ÉVFOLYAM 38. SZÁMÁRA: 1,60 FORINT 1958. SZEPTEMBER 23. A megszüntetésre ítélt gyár „betört“ a világpiacra , A Szovjetunió és Brazília, Kína, Spanyolország és Tunisz egész sor egészségügyi intézményében az orvosok magyar röntgenkészülékkel világítják át betegeiket. Ez a tény így, e tőmondatban elmondva roppant természetesen hangzik, mögötte azonban olyan műszaki és gazdasági erőfeszítés húzódik, amelyet érdemes közelebbről is szemügyre venni. A röntgenkészülék-gyártás, mint ismeretes, egyike a legnagyobb műszaki felkészültséget igénylő iparágaknak. Itt a minőség, az üzembiztonság kettőzötten nagy követelmények. Hazánkban a felszabadulás előtt nem volt röntgenkészülék-gyártás, csupán egy javító és összeszerelő műhely működött. Ebből nőtt ki azután előbb a Röntgen és Orvosi Készülékek Gyára, majd a ma már világszerte ismert Medicor Röntgen Művek. 23 milliós eladhatatlan készlet A feladat nem volt könnyű piacot találni — a bevezetett és elismert Siemens-termékek mellett — a magyar készülékeknek. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben a versenyben a hazai röntgengépek eleinte lényegében alulmaradtak. Az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál 1956-ban mintegy 25 millió forint értékű eladhatatlan készlet halmozódott fel a röntgenkészülékekből. A külföldi vevők elégedetlenek voltak a Medicor-gyártmányokkal és megvallhatjuk, nem is alaptalanul: a készülékek minősége nem volt kifogástalan. Mindez végül is odavezetett, hogy a leghatározottabban felmerült az üzem megszüntetésének terve! Most „ugorjunk” két esztendőt előre: legutóbb, elmúlt félévi munkája nyomán miniszteri dicsérő oklevelet kapott a gyár és az esztendő végéig komoly esélyese az élüzem címnek. Mi történt közben, milyen „varázslat” változtatta meg ezt az üzemet? Nos „varázslatról”, különleges módszerekről természetesen szó sincs, csupán az 1957-ben munkához látó új gyárvezetőségnek néhány gazdasági, műszaki intézkedéséről, amelyek olyan kedvező hatásúak voltak, hogy tanulságképpen érdemes más üzemeknek és főleg külkereskedelmi vállalatoknak okulni belőle. Kezdjük talán ott — és ez a legfontosabb — :a gyár kollektívája az előző években szerzett tapasztalatokra építve határozottan hozzákezdett a termékek korszerűsítéséhez, a műszaki fejlesztéshez és olyan módon szervezte át a gyártási folyamatot, hogy az messzemenően biztosítsa a termékek jó minőségét. A kérdés olyan „lenni vagy nem lenni”módon volt feltéve: megszűnik-e a gyár, vagy bebizonyítja „életképességét”! Munkához látnak Azt mondottuk: az üzem szervezését az új követelményekhez alakították. Addig pl. a készülékeknek csupán az elektromos szerkezetére fordítottak nagyobb figyelmet, a mechanikai szerkesztés háttérbe szorult. Ily módon a reklamációk jelentős része is mechanikai jellegű volt. Új osztályokat alapítottak, külön az elektromos alkatrészek szerkesztéséhez és külön a mechanikai fejlesztéshez. A mechanikai osztály már elkészítette egy új, korszerű vizsgáló szerkezet tervét. S a gyár kísérleti műhelyében, laboratóriumában szorgos munka kezdődött, hogy általában olyan konstrukciókat állítsanak elő, amelyek eladhatók, versenyképesek a világpiacon. Ekkor kezdték el jó minőségben gyártani a már előzően megtervezett „Diagnomax—125” nevű diagnosztikai röntgenkészüléket, amely üzembiztos, korszerű, s hamarosan eladható termékké vált. Kikísérleteztek egy „Graphix” nevű készüléket is, amelynek már ugyancsak megkezdődött a széria gyártása. Keresett, jó minőségű cikkeké váltak a gyár röntgenautóbuszai, amelyekből ma már sokkal többet eladhatnának, mint amennyit gyártanak (mellékesen szólva: ha az Ikarus-gyár több és főleg minőségileg jobb alap-autóbuszt bocsátana rendelkezésükre!) Mindezt a legminimálisabb beruházással érték el, mert a gyár beruházási keretének arányait még az a régi terv befolyásolta, hogy esetleg megszüntetik az üzemet. A gyár fejlődését tömören összegezik ezek a számok: 1957-ben 3 millió forinttal túlteljesítették tervüket (a piacon már lekötött cikkekből!), 1958-ra e tényszámnál is három millióval többet terveztek, s a II. félévben előreláthatóan ezt is újabb 5 millió forinttal „túltermelik”. Az idei első félévben a befejezett termelés 110,1 százalék, a teljes termelés 114,3 százalék volt. Az exportterv 118,5 százalékával szemben a tényleges export-kiszállítás 130,7 százalék volt (ami jelzi, hogy a gyár piacot teremtett termékeinek és jól eladható cikkeket állít elő). A számítások szerint jelenleg a gyár összes termékének termelése gazdaságos. Jellemző, hogy az idei II. évnegyed tervezett 94 százalékos költségszintjével szemben 90,5 százalékot teljesítettek. Az I. félév egy munkásra eső tervezett termelési értéke 64 591 forint volt, a teljesítés pedig 72 322 forint, ami 112 százaléknak felel meg. Export-tanulságok A termelés 90—95 százaléka exportcikk! Talán ezzel is magyarázható, hogy a gyár önállóan külkereskedik. Az alábbiakban az önálló külkereskedelem néhány olyan tanulságát említjük meg, amelyeknek egyrészt óriási részük volt a gyár eredményeiben, másrészt figyelemreméltóan tanulságosak általában a külkereskedelmi vállalatok számára Az üzletkötők, akik a gyár műszaki részlegével közvetlen, mindennapos kapcsolatban állnak, igen alapos műszaki tájékozottsággal keresték fel a külföldi vásárlókat. Gyakran utaztak ki a gyár műszaki vezetői is (a főmérnök például jelenleg éppen a nyugat-európai országokban tartózkodik), s ennek hatása egyrészt az üzletkötésekben, másrészt a szerzett tapasztalatok hazai felhasználásában gyümölcsözött. Megszervezték, hogy a vásárlókat, tehát a külföldi egészségügyi intézményeket az üzletkötéstől függetlenül is felkeresték és véleményüket kérték a már ott működő Medicorkészülékekről. Kiállító termeket nyitottak külföldi városokban. Ám a legfontosabb, hogy az iparvállalat és a külkereskedelem azonos érdekből kiindulva végezte munkáját. Jellemző, hogy például az egyik egyiptomi versenytárgyalást úgy nyerték meg, hogy a gyár — a külkereskedelem érdekeit szem előtt tartva — kevéssé előnyös többletmunkát vállalt, a későbbi célok, a piac megszilárdítása érdekében. Mindezek eredményeként ma már a munka sokkal kiegyensúlyozottabb a gyárban, mert a Szovjetunióval például hároméves keretszerződést kötöttek, s a gyár igazgatója legutóbbi kínai útja alkalmával eredményes tárgyalásokat folytatott készítményeik távlati elhelyezéséről. Megoldódott tehát az a probléma, hogy míg régen a 90 százalék fölött exportra termelő üzemet befolyásolta a szervezetten eladási lehetőség, ma már évekre előre tervezhetik munkájukat. Ezek a tanulságok, úgy véljük, a külkereskedelmi vállalatok és az ipari üzemek kapcsolatában másutt is felhasználhatók. Tovább korszerűsítik gyártmányaikat A gyárban az imént említett kezdeti eredmények után is jelentős munka folyik a gyártmányok korszerűsítése érdekében. Kidolgozták például a THX—250 elnevezésű készüléket, amelynek a prototípusa is elkészült már. Korszerű, automatizált vezérlésű therápiás készülék ez, amelyben a sugáradagot automatikus berendezés tartja egyenletes szinten. Most dolgoznak egy mozgó besugárzó készülék előállításán, ez a gép a beteg körül forgatható, ily módon a bőrfelületet csak kevés sugár éri, a beteg testrész viszont erősebben kapja a gyógyító sugarat. Hadd említsük meg végezetül a gyár néhány gondját. Elsősorban arról kell szólnunk, hogy a régi megítélésből fakadó anyagi ellátatlanság miatt például a szabad ég alatt kell szerelniük a jól bevált röntgen-autóbuszokat, másrészt a röntgenkészülék-gyártáshoz különösen fontos műszerezettség színvonala sem kielégítő. Az elért eredmények alapján érdemes lenne fontolóra venni, hogy a gyár most már több segítséget érdemelne. A Medicor Röntgen Művek példája bizonyítja: a munkások és a műszakiak együttműködésével, az ipar és a külkereskedelem jó kapcsolatával megoldódtak a már-már megoldhatatlannak hitt nehézségek! (tábori) • Van-e technikus felesleg? • A KGST és a hároméves terv • Félkész férfi ruhák az üzletekben • Javul a cigaretta A Medicor-gyár röntgen-autóbusza Egjjó HBT