Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1958-07-01 / 26. szám
(Folytatás az 1-es oldalról.) hány hónappal ezelőtt próbaképpen felszereltek négy cigaretta, cukorka és piperecikk árusító automatát, de nemsokára ezek is eltűntek. Úgy értesülünk, hogy az automata készülékek gyártását is programba vették és a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár rendezkedik be különféle automaták tömeggyártására. Élelmiszereket, tejet, különféle italokat, cigarettát, cukorkát, iparcikkeket lehet majd automaták útján vásárolni. Eddig rendezetlen volt a meglevő kereskedelmi és vendéglátóipari gépi berendezések felszerelése, javítása és karbantartása. Éppen a sokféle típus és az azokhoz szükséges számtalan alkatrész akadályozta a szükséges karbantartás kifogástalan elvégzését. A típusok egységesítése sokat fog segíteni ezen a helyzeten, de addig is az ipari tröszt vállalatai több segítséget kívánnak nyújtani a régi gépek javításában. A tanácsi és a szövetkezeti ipart is ellátják a szükséges alkatrészekkel, úgy, hogy a gépek javítása a jövőben már akadálytalanul történhet. . Gárdonyi Jenő Figyelemreméltó kiállítás Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a július 1-én a Rózsa Ferenc Kultúrházban megnyílik a Német Demokratikus Köztársaság műszerkiállítása. A kiállításon főleg a méréstechnika automatizálását és gépesítését mutatják be. Szellemes megoldású nagypontosságú automata mérőműszereket és szortírozó gépeket láthatunk, olyan nagy tömegű gyártás ellenőrzésére, mint például a csapágy-görgők és golyók. Pneumatikus ellenőrző műszerek, elektromos tapintó műszerek, automata skálavéső-gépek és precíz kéziműszerek sokasága teszi érdekessé a kiállítást az üzemi szakemberek számára. A kiállításon mérnökök, tájékoztatják a látogatókat és szakelőadásokat tartanak az érdeklődőknek. A kiállított műszerekre felhívjuk az üzemi szakemberek figyelmét, annál is inkább, mert a bemutatott műszerek nagy részét a KGST profilozása értelmében csak az NDK- ban gyártják. A gépeket egyedi kivitelben egy-egy vállalat igényeinek megfelelően is elkészítik. Mint ismeretes, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég fejezte be a háromnegyedévet felölelő vizsgálatot az állományon kívüli béralapok felhasználása és a jogtalan célprémiumok tárgyában. A KNEB-nek ez volt az első nagyobb erőpróbája, amelyet az 1958. évi munkaterv alapján hajtott végre. Nem újkeletű és főleg nem könnyű problémával kellett a bizottság országos hálózatának megbirkóznia, hiszen az állománykívüli béralapok felhasználása és a burkolt célprémiumok jutatása a megfelelő ellenőrzés köréből eddig eléggé kiestek. Mindenekelőtt megalapozatlan tervezést, laza béralap-gazdálkodást és az ellenőrzés hiányát állapította meg egyes közületeknél a vizsgálat. Mivel az ellenőrzés elsősorban a gazdasági vezetés segítését szolgálta, az ellenőrzött közületek, felügyeleti szervek a vizsgálat eredményeképpen már tettek is intézkedéseket a lazaságok felszámolására. A 700 népi ellenőr, aki az országos ellenőrzésben résztvett szakszerű — és gyakran nehéz körülmények között végzett — munkájával a gazdasági vezetők támogatásán túlmenően a népgazdaság összessége számára is igen hasznos feladatott oldott meg. Méltán szolgál elismerésre ez az első figyelemreméltó siker. A szerény hivatalos jelentésen túlmenően rendkívül érdekes az a vizsgálati anyag, amit az ellenőrzés feltárt. Hadd ismertessünk belőle néhányat. A vizsgálat többek között megállapította, hogy az idevonatkozó OT-rendelettel ellentétben egyes állami vállalatok az állományon kívüli béralap terhére olyan munkákat is elvégeztettek, amelyeket szerződéses kötelezettség alapján más vállalatokkal, szövetkezetekkel is elvégeztethettek volna. Ez a gyakorlat kialakította a magánvállalkozások és kontárkodások rendszerét. A Mátravidéki Erőmű például generáljavítás, alkatrészek javítása és egyéb címen 1957. II. negyedében három budapesti vállalati dolgozónak 41 000 forintot fizetett ki. Ugyanakkor az erőmű a vállalattal hasonló munkák elvégzésére szerződésben állt. Az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat az állományába tartozó — főleg vezető — munkavállalók részére televíziós műszerek munkaidő utáni elkészítéséért 1957. július 1-től 1958. március 31-ig 507 000 forintot folyósított állományon kívüli béralapja terhére. Sorozatos szabálytalanságokat derített fel a népi ellenőrzés a szakértők alkalmazása terén is. Jóllehet a vállalatok csak a Munkaügyi Minisztérium szakértői lajstromába bejegyzett szakértőket alkalmazhatnák, a kém próbaszerűen megvizsgált 52 esetben a vizsgálat csak 15 bejelentett szakértőt talált. Bár az Egyesült Izzó állandóan alkalmazott szakértőjének díjazása mögött konkrét feladat nincs, már hosszú ideje folyósítják számára a havi 500 forintot. A Kábel, és Sodronykötél Gyár három negyedév alatt több mint 25 000 forintot fizetett ki szakértőknek olyan munkákért, amelyek a vizsgálat megállapítása szerint a vállalat műszaki dolgozóinak feladatkörébe tartozna. Budapest területén a 63 vizsgált válllalatnál az állományon kívüli béralapból szakértői díjként kifizetett összeg egymillió hatszázezer forintot tett ki. Az Erőműtervező Iroda háromnegyed év alatt 289 000 forint állományon kívüli béralapjából szakértői díjként 216 000 forintot folyósított. A szakértők állandó alkalmazása esetén lényegében másodállásról, vagy mellékfoglalkozásról van szó, amire a vállalatok az engedélyt általában nem szerzik be. Ez a vállalatoknak előnyös, mert így nem jön létre munkaviszony, s mentesülnek az ezzel járó kötelezettségtől is. A szakértők díjazására vonatkozó rendelkezések egy szakértő több megbízásból eredő havi keresetét 3850 forintban maximálják. Ennek az ellenőrzésére alig van mód, s így vált lehetségessé, hogy például egy szervező szakértő a KGM területén 7 különböző helyről havi 7700 forintot kapott a vizsgált három negyedévben. Szabálytalanságokat tárt fel a vizsgálat a szakértők napidíjazásában is. Az előírt 100 forintos napidíjat a vállalatok többször túllépték. A Péti Nitrogénművek például egy szakértőnek négy napra 1520 forintot, egy másiknak egy napra 668 forintot fizetett ki. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság megállapításaival egyidejűleg javaslatot is kíván a kormány elé terjeszteni, amelynek értelmében sok millió forint állományon kívüli béralap megtakarítása válnék lehetővé. A KNEB 1958. évi munkaterve mindenesetre biztató nyitánnyal kezdődött. s. ö. , arc .. . SIKERESEN TELJESÍTI FELADATÁI A NÉPI ELLENŐRZÉS Kik lehetnek a Fizetővendég Szolgálat szállásadói A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal néhány hónapja — hogy a szállodahiányt némileg csökkentse — ugyanúgy, mint az üdülőhelyeken, Budapesten is megszervezte a Fizetővendéglátó Szolgálatot. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük dr. Vitéz Andrást, a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal igazgatóját. Kedvező bemutatkozás — Miben látja a Fizetővendéglátó Szolgálat gazdasági jelentőségét? — A szolgálat jelenleg fővárosunkban 310 férőhellyel rendelkezik, ami megfelel két közepes nagyságú szálloda kapacitásának. Ez tehát annyit jelent, hogy beruházás nélkül, a férőhelyek számát Budapesten 15 százalékkal növeltük. A másik cél az, hogy az idegenforgalmi idény alatt a belföldi forgalom egy részét kiszolgáljuk, ami azt jelenti, hogy ennyivel is több külföldi turistát lehet a szállodákban elhelyezni. Amíg vidéki üdülőhelyeken általában hosszabb időre, hetekre, sőt hónapokra adják ki a szobákat, Budapesten általában az utasok zöme csak 1—2—3 napra veszigénybe szobáinkat. Ez is bizonyítja, hogy ezek a szobák lényegében nem üdülési, hanem szállodai funkciókat töltenek be. — Milyen forgalmat bonyolít le a Fizetővendéglátó Szolgálat? — Az elmúlt időszakban, az Ipari Vásár idején volt olyan nap, hogy 800— 1000 embert is elhelyeztünk. Erre az időre ugyanis, a Római-parton, az üzemi üdülőkben is, mintegy 500 férőhellyel rendelkeztünk. Erre az időre ezekkel külön szerződést kötöttünk. Egyébként naponta általában 80—120 főnyi forgalmat bonyolítunk le. Mindenki jól jár — Kik lehetnek a Fizetővendéglátó Szolgálat szállásadói, és vajon mennyi lehet a jövedelmük? — A tapasztalat azt mutatja, hogy a Fizetővendéglátó Szolgálatban résztvevők megtalálják számításukat, hiszen egy I. osztályú kétágyas szobáért a törvényes adók levonása után napi 33—35 forint jövedelemhez jut tulajdonosa. Szállásadóink általában a szoba színvonalától, a fekvőhelyek számától függően 600— 1200 forint legális jövedelemhez jutnak. Itt szeretném megemlíteni, hogy jogtalan lakásigényt mi sem fedezünk, de ha valaki az őt jogosan megillető lakásból ajánl fel egy szobát, vagy esetleg saját kényelmének rovására nyújt segítséget a budapesti idegenforgalom részére, akkor nem lehet kitéve semmiféle zaklatásnak. — Milyen a szobák színvonala és milyen kényelmi szolgáltatásokkal rendelkeznek? — Ugyanúgy mint a szállodáknál, I. és II. osztályokra osztottuk a rendelkezésre álló lakásokat. Az I. osztályúak — s ezek szobáink zöme — függönnyel, szőnyeggel ízlésesen berendezettek, különbejáratúak, sőt még fürdőszoba is tartozik hozzájuk. Természetesen a mi vendéglátóink is, ugyanúgy, mint a szállodák, a különszolgáltatásokat, mint pl. a melegfürdő, külön felszámolják. Üdülési lehetőséget is biztosítanak — Csak magánosok vehetik igénybe a szolgálatot? — Kiküldetési rendelvénnyel érkezők is szép számmal keresik fel hivatalunk szobaszolgálatát, mert az általunk kiállított számlát ugyanúgy elszámolhatják szállodai költség címén, mint a szállodai számlát. — Ezek szerint a Fizetővendéglátó Szolgálat csak ezeket a funkciókat tölti be, s nem tudja az üdülési lehetőségeket biztosítani a fővárosba érkező vidékieknek? — Ma már igen! A Római parton, a budai hegyekben és a város zöld övezetében is rendelkezünk megfelelő férőhellyel azok részére, akik szabadságukat Budapesten kívánják eltölteni. Sőt a Római parton üdülők is állnak rendelkezésünkre, és azt hiszem hosszú évek után ismét közkedvelt lesz a budapesti üdülés, a vidékiek körében. Íme, így működik ez a kitűnő intézmény, amely figyelemreméltó segítséget nyújt a fővárosi szállodahiány enyhítésében. K. T. 2 MILYEN LESZ AZ ÚJ DIVATCSARNOK? A vásárlóközönség érdeklődéssel várja, hogy a Divatcsarnok mikor nyitja meg újból kapuit. A kormány korlátozott beruházási lehetőségeink ellenére nagy összeget, 26 millió forintot juttatott a munkálatok első részéhez, a Rákóczi út 74—76. sz. épület helyreállításához, illetve az alsó két emeleten az áruház építéséhez. Az épület mellett levő üres telken létesítendő új, a meglévőhöz kapcsolódó áruházi épület felépítésére csak későbbi időpontban kerülhet sor. Az új áruház belső berendezésére a tervek elkészültek. Eszerint nagy gondot fordítanak majd a vásárlóközönség gyors, zökkenőmentes kiszolgálására is. A földszinten éppen úgy, mint az emeleteken több önkiszolgáló rendszerű, „sziget elrendezésű” osztály létesül. Az árucikk-kiválasztást is több újítás könnyíti majd meg. A cipőosztályon például a vevő az üvegvitrinekben elhelyezett cipők mellett levő számok alapján választhatja ki a kívánt lábbelit. A konfekcióosztályon, svéd áruházi berendezés mintájára, a női ruhákat és férfi öltönyöket olyan szekrényben helyezik el, ahol az egyes ruhadarabok a szekrény elején található felöltöztetett mintabábun láthatók. Az új Divatcsarnok első épülete is tehát valóban szebb, korszerűbb lesz, mint a régi volt. Milyen célokra nyújt kölcsönt a takarékpénztár Gazdaságpolitikánk egyik fontos célkitűzése a takarékosság, mégis igen nagy összeget biztosít az állam arra, hogy a dolgozók, személyes kiadásaikra kisebbnagyobb kölcsönöket vehessenek fel. Vajon mire ad az Országos Takarékpénztár kölcsönt? Az elmúlt esztendőben csaknem 2 milliárd forint olyan hitelt nyújtott a Takarékpénztár, amelyet a lakásgondok megoldására fordítottak: családi, és társasház építésére, lakásleválasztásra, közműbeszerelésekre. Emellett 200 millió forint hitelt kaptak az új öröklakástulajdonosok és bányászházépítők, akik ezt az összeget 20—30 év alatt fizetik viszsza. Az elemi kárt szenvedett, az árvíz vagy földrengés sújtotta lakosság is csaknem 200 millió forintot kapott. Egyéb rendeltetésű egyéni hitelek céljára több mint 100 millió forintot fizetett ki a Takarékpénztár. Ennek keretében kapott kölcsönt a falusi lakosság siló építésére, a belterjes gazdálkodás fejlesztésére, a tsz-tagok háztáji gazdaságuk fejlesztésére, valamint a kezdő- és kis méztermelők — indulási hitelként. Ugyancsak ezekből a milliókból kaptak segítséget — elsősorban exportmunkát végző — kisiparosok. De nem kevés azoknak a száma sem, akik autó- és motorkerékpár-vásárlásra kértek és kaptak kölcsönt, ha azt foglalkozásuk indokolttá teszi. Ezeket az összegeket természetesen kamatra adják. A kamatlábak különbözők. Az árvíz- és egyéb elemi károsultak kamatmentes kölcsönt kapnak, az építési kölcsön kamata évi 2 százalék, az öröklakásé 3 százalék, míg az egyéb egyéni kölcsönök után 8 százalékot kell fizetni. Újabban a városi és a községi tanácsok is kaphatnak községfejlesztési beruházásokra 5 százalék kamat mellett hitelt a Takarékpénztártól. Amilyen körültekintéssel állapítják meg a kölcsönök kamatát, ugyanolyan gonddal döntik el, hogy ki kaphat hitelt. Első és legfontosabb, hogy a kérés indokolt legyen. A dolgozóknak a vállalat, kisiparosoknak, KIOSZ, falusi lakosságnak a tanács stb. adhat ilyen igazolást. Második feltétel a teherbíróképesség, hiszen a kölcsönöket havonta egyenlő részletekben kell visszafizetni. Ennek elbírálásánál nemcsak a kölcsönt felvevő, de a vele közös háztartásban élő családjának, feleségének, gyermekének jövedelme is számításba jöhet. Mindezek mellett két kezes is szükséges, ezt helyettesítheti a kölcsönt kérő ingatlana. A kölcsön összege az elérni kívánt cél, pl. családiház-építés költségének egy meghatározott hányada lehet. A többi pénznek takarékbetétben vagy készpénzben, rendelkezésére kell állnia. Életszínvonalunk emelkedésére nemcsak az a jellemző, hogy a vásárlási kedv eltolódott nagyobb értékű családi beruházások felé — ház, autó, bútor, zenegép stb. —, hanem az is, hogy az egyéni megtakarítások összege rohamosan nő. Ebben az esztendőben a betétkönyvek száma 20 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 1958. júniusában 1 177 000 nyeremény- és kamatozó kötvény volt forgalomban. Ebből könnyű kiszámítani, hogy csaknem minden hatodik ember zsebében takarékbetétkönyv lapul!! De összegükben is emelkedtek a betétek, mert a lakossági betétek forintösszege az elmúlt fél évben 53,5 százalékkal növekedett. Hasonló képet mutat az üzemi terület, a dolgozók közkedvelt házibankja, a KST is. 3008 helyen működik az országban, 323 300-an fizetik rendszeresen a havi részleteket, s e hónapban már 114,6 millió forint a KST-k által gyűjtött öszszeg. De a KST ad hitelt is. Júniusig mintegy 160 000 ember vett fel több mint 80 millió forint értékű rövidlejáratú kölcsönt a KST-pénztárakból. A takarékossági kedv növekedésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a kisdiákok — valószínűleg zseb- és mozipénzüket félretéve — majdnem megháromszorozták az iskolai takarékbélyegek számát. A tavalyi 15 200 000-rel szemben az idei tanévben 43 900 000 forintra rúgott az iskolai takarékbélyeg-gyűjtés eredménye. Ha ezeket a számokat összevetjük, mindenképpen azt látjuk, hogy nemcsak az iparban, az országos gazdaságpolitikában, hanem az egyének mindennapi életében is előtérbe került a takarékosság, mert így könnyebben érhetők el a nagyobb beruházások, a nagyobb „álmok”, az új lakás, a motorkerékpár, a külföldi út. —sz—