Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1958-09-23 / 38. szám

II. ÉVFOLYAM 38. SZÁM­ÁRA: 1,60 FORINT 1958. SZEPTEMBER 23. A megszüntetésre ítélt gyár­­ „betört“ a világpiacra­ ,­­ A Szovjetunió és Brazília, Kína, Spa­nyolország és Tunisz egész sor egészség­­ügyi intézményében az orvosok magyar röntgenkészülékkel világítják át bete­geiket. Ez a tény így, e tőmondatban el­mondva roppant természetesen hangzik, mögötte azonban olyan műszaki és gaz­dasági erőfeszítés húzódik, amelyet ér­demes közelebbről is szemügyre venni. A röntgenkészülék-gyártás, mint is­meretes, egyike a legnagyobb műszaki felkészültséget igénylő iparágaknak. Itt a minőség, az üzembiztonság kettőzötten nagy követelmények. Hazánkban a fel­­szabadulás előtt nem volt röntgenkészü­­lék-gyártás, csupán egy javító és össze­szerelő műhely működött. Ebből nőtt ki azután előbb a Röntgen és Orvosi Ké­szülékek Gyára, majd a ma már világ­szerte ismert Medicor Röntgen Művek. 23 milliós eladhatatlan készlet A feladat nem volt könnyű­ piacot találni — a bevezetett és elismert Sie­mens-termékek mellett — a magyar készülékeknek. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben a versenyben a hazai rönt­gengépek eleinte lényegében alulmarad­tak. Az ELEKTROIMPEX Külkereske­delmi Vállalatnál 1956-ban mintegy 25 millió forint értékű eladhatatlan készlet halmozódott fel a röntgenkészülékekből. A külföldi vevők elégedetlenek voltak a Medicor-gyártmányokkal és megvall­­hatjuk, nem is alaptalanul: a készülékek minősége nem volt kifogástalan. Mindez végül is odavezetett, hogy a leghatáro­zottabban felmerült az üzem megszün­tetésének terve! Most „ugorjunk” két esztendőt előre: legutóbb, elmúlt félévi munkája nyomán miniszteri dicsérő oklevelet kapott a gyár és az esztendő végéig komoly esé­lyese az élüzem címnek. Mi történt köz­ben, milyen „varázslat” változtatta meg ezt az üzemet? Nos „varázslatról”, különleges mód­szerekről természetesen szó sincs, csu­pán az 1957-ben munkához látó új gyárvezetőségnek néhány gazdasági, mű­szaki intézkedéséről, amelyek olyan kedvező hatásúak voltak, hogy tanul­ságképpen érdemes más üzemeknek és főleg­ külkereskedelmi vállalatoknak okulni belőle. Kezdjük talán ott — és ez a legfonto­sabb — :a gyár kollektívája az előző években szerzett tapasztalatokra építve határozottan hozzákezdett a termékek korszerűsítéséhez, a műszaki fejlesztés­hez és olyan módon szervezte át a gyár­tási folyamatot, hogy az messzemenően biztosítsa a termékek jó minőségét. A kérdés olyan „lenni vagy nem lenni”­­módon volt feltéve: megszűnik-e a gyár, vagy bebizonyítja „életképességét”! Munkához látnak Azt mondottuk: az üzem szervezését az új követelményekhez alakították. Addig pl. a készülékeknek csupán az elektromos szerkezetére fordítottak nagyobb figyel­met, a mechanikai szerkesztés háttérbe szorult. Ily módon a reklamációk jelen­tős része is mechanikai jellegű volt. Új osztályokat alapítottak, külön az elektro­mos alkatrészek szerkesztéséhez és külön a mechanikai fejlesztéshez. A mechani­kai osztály már elkészítette egy új, kor­szerű vizsgáló szerkezet tervét. S a gyár kísérleti műhelyében, laboratóriumában szorgos munka kezdődött, hogy általá­ban olyan konstrukciókat állítsanak elő, amelyek eladhatók, versenyképesek a világpiacon. Ekkor kezdték el jó minő­ségben gyártani a már előzően megterve­zett „Diagnomax—125” nevű diagnoszti­kai röntgenkészüléket, amely üzembiztos, korszerű, s hamarosan eladható termék­ké vált. Kikísérleteztek egy „Graphix” nevű­ készüléket is, amelynek már ugyan­csak megkezdődött a széria gyártása. Keresett, jó minőségű cikkeké váltak a gyár röntgenautóbuszai, amelyekből ma már sokkal többet eladhatnának, mint amennyit gyártanak (mellékesen szólva: ha az Ikarus-gyár több és főleg minősé­gileg jobb alap-autóbuszt bocsátana ren­delkezésükre!) Mindezt a legminimáli­sabb beruházással érték el, mert a gyár beruházási keretének arányait még az a régi terv befolyásolta, hogy esetleg megszüntetik az üzemet. A gyár fejlődését tömören összegezik ezek a számok: 1957-ben 3 millió forint­tal túlteljesítették tervüket (a piacon már lekötött cikkekből!), 1958-ra e tény­­számnál is három millióval többet ter­veztek, s a II. félévben előreláthatóan ezt is újabb 5 millió forinttal „túlter­melik”. Az idei első félévben a befeje­zett termelés 110,1 százalék, a teljes ter­melés 114,3 százalék volt. Az export­terv 118,5 százalékával szemben a tény­leges export-kiszállítás 130,7 százalék volt (ami jelzi, hogy a gyár piacot te­remtett termékeinek és jól elad­ható cikkeket állít elő). A számítások szerint jelenleg a gyár összes terméké­nek termelése gazdaságos. Jellemző, hogy az idei II. évnegyed tervezett 94 száza­lékos költségszintjével szemben 90,5 szá­zalékot teljesítettek. Az I. félév egy munkásra eső tervezett termelési értéke 64 591 forint volt, a teljesítés pedig 72 322 forint, ami 112 százaléknak felel meg. Export-tanulságok A termelés 90—95 százaléka export­cikk! Talán ezzel is magyarázható, hogy a gyár önállóan külkereskedik. Az aláb­biakban az önálló külkereskedelem né­hány olyan tanulságát említjük meg, amelyeknek egyrészt óriási részük volt a gyár eredményeiben, másrészt figye­­lemreméltóan tanulságosak általában a külkereskedelmi vállalatok számára Az üzletkötők, akik a gyár műszaki részlegével közvetlen, mindennapos kap­csolatban állnak, igen alapos műszaki tájékozottsággal keresték fel a külföldi vásárlókat. Gyakran utaztak ki a gyár műszaki vezetői is (a főmérnök például jelenleg éppen a nyugat-európai orszá­gokban tartózkodik), s ennek hatása egy­részt az üzletkötésekben, másrészt a szerzett tapasztalatok hazai felhasználá­sában gyümölcsözött. Megszervezték, hogy a vásárlókat, tehát a külföldi egész­ségügyi intézményeket az üzletkötéstől függetlenül is felkeresték és véleményü­ket kérték a már ott működő Medicor­­készülékekről. Kiállító termeket nyitot­tak külföldi városokban. Ám a legfon­tosabb, hogy az iparvállalat és a külke­reskedelem azonos érdekből kiindulva végezte munkáját. Jellemző, hogy pél­dául az egyik egyiptomi versenytárgya­lást úgy nyerték meg, hogy a gyár — a külkereskedelem érdekeit szem előtt tartva — kevéssé előnyös többletmunkát vállalt, a későbbi célok, a piac megszi­lárdítása érdekében. Mindezek eredményeként ma már a munka sokkal kiegyensúlyozottabb a gyárban, mert a Szovjetunióval például hároméves keretszerződést kötöttek, s a gyár igazgatója legutóbbi kínai útja al­kalmával eredményes tárgyalásokat foly­tatott készítményeik távlati elhelyezéséről. Megoldódott tehát az a probléma, hogy míg régen a 90 százalék fölött exportra termelő üzemet befolyásolta a szervezet­ten eladási lehetőség, ma má­r évekre előre tervezhetik munkájukat. Ezek a tanulságok, úgy véljük, a külkereskedel­mi vállalatok és az ipari üzemek kapcso­latában másutt is felhasználhatók. Tovább korszerűsítik gyártmányaikat A gyárban az imént említett kezdeti eredmények után is jelentős munka fo­lyik a gyártmányok korszerűsítése érde­kében. Kidolgozták például a THX—250 elnevezésű készüléket, amelynek a pro­totípusa is elkészült már. Korszerű, automatizált vezérlésű therápiás ké­szülék ez, amelyben a sugáradagot auto­matikus berendezés tartja egyenletes szinten. Most dolgoznak egy mozgó be­sugárzó készülék előállításán, ez a gép a beteg körül forgatható, ily módon a bőrfelületet csak kevés sugár éri, a beteg testrész viszont erősebben kapja a gyó­gyító sugarat. Hadd említsük meg végezetül a gyár néhány gondját. Elsősorban arról kell szólnunk, hogy a régi megítélésből fa­kadó anyagi ellátatlanság miatt például a szabad ég alatt kell szerelniük a jól bevált röntgen-autóbuszokat, másrészt a röntgenkészülék-gyártáshoz különösen fontos műszerezettség színvonala sem ki­elégítő. Az elért eredmények alapján érdemes lenne fontolóra venni, hogy a gyár most már több segítséget érdemelne. A Medicor Röntgen Művek példája bi­zonyítja: a munkások és a műszakiak együttműködésével, az ipar és a külke­reskedelem jó kapcsolatával megoldód­tak a már-már megoldhatatlannak hitt nehézségek! (tábori) • Van-e technikus felesleg? • A KGST és a hároméves terv • Félkész f­ér­fi ruhák az üzletekben • Javul a cigaretta A Medicor-gyár röntgen-autóbusza Egjjó HBT

Next