Figyelő, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-05 / 27. szám
magyar RADIO és televízió IV. ÉVFOLYAM 27 SZÁMÁRA: 1,60 FORINT , 1960. JÚLIUS 5. A közelmúltban igen figyelemre méltó adatgyűjtést végzett a Munkaügyi Minisztérium: az ország más-más területén fekvő, különféle iparágakhoz tartozó mintegy 50 vállalatnál vizsgálták a munkaügyi viták számának alakulását 1958 és 1959 IX. negyedévében. A beszerzett adatok — más, ismert jelenségek mellett — azt bizonyítják, hogy a munkaügyi viták száma, ha valamit csökkent is, még mindig igen magas: egy évre átszámítva egy-egy vállalatnál átlagosan 61, illetve 55 esetben nyújtottak be panaszt a vállalati egyeztető bizottságnál. (VEB) Ez talán nem látszik soknak az említett vállalatok állományi létszámához (75 749, illetve 81 060 fő) viszonyítva, mégis egészségtelen jelenség, hogy országos viszonylatban a VEB-ek évente mintegy 31—32 000, fellebbezések folytán pedig a területi egyeztető bizottságok (TEB) kb. 10—11 000 vitás üggyel foglalkoznak. Ezeket a számokat növelik még a felügyeleti szervek, illetve bíróságok elé kerülő esetek. A viták nagy részét el lehetne kerülni A viták, illetve panaszok és fellebbezések viszonylag magas száma részben azt jelenti, hogy a dolgozók élnek a lehetőségekkel és tág keretek között keresik valóságos vagy vélt sérelmeik orvoslását. A szabályos elintézés következtében a viták így a törvényesség megszilárdulására vezetnek. Nem kétséges azonban az sem, hogy a sok vitás ügy elégedetlenséget is kelt a dolgozók széles rétegeiben, lazítja a munkafegyelmet, s a közvetlenül, vagy közvetve érdekeltek munkaidejének nem csekély részét veszi igénybe. A viták csökkentésének kérdésével tehát feltétlenül indokolt foglalkozni, annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint a viták jelentős hányada elkerülhető lenne. Ezt bizonyítja például, hogy a benyújtott panaszok mintegy 70 százaléka VEB- határozattal végleg elintéződik, s csak az esetek mintegy 30 százalékát fellebbezik meg a dolgozók, tehát a vállalatok vezetőinek, munkaügyi szerveinek helyes döntései esetén a panaszok nagy részét el lehetne kerülni. Számos vállalatnál az ügyintézők, rendszerint nemtörődömségből, vagy tájékozatlanságból, éppenséggel szaporítják a viták számát, amikor a sérelmével őket felkereső dolgozót azzal küldik el: „Forduljon az egyeztető bizottsághoz. Nehéz eligazodni a jogszabályokon Sok felesleges vita származik abból is, hogy a vállalatok és szakszervezeti szervek egy része kevés gondot fordít a dolgozóknak a munkaügyi rendelkezésekről való tájékoztatására, vagy éppen maga is tájékozatlan. Az elmúlt év II. negyedében például — s országos viszonylatban is hasonló volt a helyzet — a vizsgált vállalatoknál a benyújtott panaszok mintegy 17 százaléka a nyereségrészesedés kifizetésével volt kapcsolatos. Ez nagyrészt elkerülhető lett volna, ha a dolgozókat kellően tájékoztatjuk az üzemi tanácsok által megállapított nyereségrészesedési szabályzatról. Nem sok javulásra mutatnak e tekintetben az idei tapasztalatok sem. A vállalati és szakszervezeti szervek saját tájékozatlanságának kétségkívül egyik oka — az illetékesek továbbképzésének sok helyütt tapasztalható elhanyagolása mellett — az is, hogy az érvényben levő munkaügyi rendelkezések igen nehezen tekinthetők át. A Munka Törvénykönyvének, illetve végrehajtási rendeletének több évvel ezelőtt történt megjelenése óta ugyanis számos új munkaügyi jogszabályt bocsátottak ki, amelyek között a szakember is nehezen igazodik el. Éppen ezért, a viták csökkentése érdekében, feltétlenül kívánatos volna, ha megfelelően csoportosított kiadványban foglalnák össze az érvényben levő munkaügyi rendelkezéseket. Ahol csak ürügy az „átszervezés“ A viták jelentős hányada származik az átszervezés címén eszközölt felmondásokból. Ezekben az esetekben a dolgozóknak kb. egyharmada panasszal fordul a VEB-hez. Ezek nagy része is elkerülhető volna, a belőlük származó fellebbezésekkel együtt, ha a vállalatok egyrészt pontosan megjelölnék intézkedéseikkel a felmondás alapjául szolgáló átszervezést, másrészt egyes esetekben nem tekintenék ezt olyan általános jogcímnek, amelyre látszólagos „átszervezés” esetén is hivatkozhatnak. Egyes vállalatok (pl. az Óbudai Hajógyár, a Pamutszövőipari Vállalat, 18. sz. ÁKÖV) képviselői például még a TEB-tárgyaláson sem tudták bizonyítani az átszervezést. A társadalmi tulajdon védelmének örvendetes megerősödésére mutat, hogy a múlthoz képest növekedett a kártérítésre kötelező intézkedések száma, leltárhiány vagy egyéb ok miatt. Ezek büntető és nevelő hatását csökkenti, a felesleges viták számát pedig növeli azonban, hogy a vállalatok nem egy esetben alaptalanul hoznak ilyen intézkedéseket. 1959-ben például a TEB az eléjük került ilyen jellegű fellebbezések 51,7 százalékában a dolgozók javára döntött. Ez egyben az ügyeket első fokon tárgyaló, munkájukat kétségkívül javulóan végző vállalati egyeztető bizottságok működésének hibáira is rámutat. A jó tapasztalatok (pl. Ganz,MÁVAG, Hazai Fésűsfonó stb.) mellett ugyanis sok helyütt sokféle hibát lehet észlelni, amelyek megszüntetése a továbbgyűrűződő viták csökkentésének előfeltétele. Vannak vállalatok (pl. Telefongyár), ahol a VEB nem ismeri a jogszabályt, a sematikusan megszövegezett határozatokból a dolgozók gyakran nem is tudják megállapítani, hogy panaszaikat miért utasították el, s természetesen fellebbeznek, holott pontos, világos indoklás mellett erre sok esetben nyilván nem kerülne sor. Előfordul, hogy maga a vállalat vezetősége akadályozza a VEB munkáját s növeli a viták számát. A Budapesti Helyiérdekű Vasútnál például — fellebbezés helyett — egyszerűen törvénysértőnek minősítették és nem hajtották végre a VEB egyik határozatát, míg pl. a Nagykőrösi Állami Gazdaságnál azt állapította meg a Pest megyei TEB elnöke, hogy a VEB-tagok tartanak az igazgatótól és nem merik annak döntését megváltoztatni. Ugyanitt például 6 dolgozó panaszát egyáltalán nem is tárgyalták. Másutt megszegik azt a rendelkezést, hogy a VEB-tagokat egy évre előre ki kell jelölni; a bizottsági tagokat esetenként határozzák meg (pl. Jelmezkölcsönző Vállalat), ami nyilvánvalóan gátolja az alapos munkát, s szaporítja a fellebbezések és egyéb viták számát. Az sem ritkaság, hogy egyes vállalatoknál (pl. Hídépítő Vállalat, Monori Kefegyár) — szabálytalanul — négy helyett csak három tag részvételével határozott a VEB, sőt az utóbb említett vállalatnál napirenden voltak a „zárt ülések”, amelyeken a dolgozót meg sem hallgatták. Érthető, ha az így hozott határozatokat akkor is megfellebbezik, ha azok egyébként érdemileg helyesek. Tovább kell javítani az egyeztető bizottságok munkáját A munkaügyi viták megelőzésében, számuk csökkentésében rendkívül fontos feladatuk van a TEB-elnököknek a vállalati szervek rendszeres ellenőrzése, tájékoztatása terén. Jelentős eredmény, hogy például az elmúlt évben, a szakszervezetekkel és sokszor az ügyészségekkel együtt már 119 esetben tartottak ankétokat, előadásokat, s 950 vállalati és járási közös EB-t látogattak meg. Ezt a munkát azonban még jobban ki kell szélesíteni, hiszen csak a megelőzés csökkentheti a TEB-ügyek számát is, járni 1960 I. negyedében, az előzőhöz viszonyítva 17,4 százalékkal nőtt, s több mint 3100-ra emelkedett. Egyes megyei végrehajtóbizottságokhoz hasonlóan (pl. Bács, Csongrád, Heves, Fejér, Veszprém) minden megyében napirendre kell tűzni a vb-üléseken a megyei TEB munkáját, amely sok irányú (pl. adminisztrációs) segítségre szorul s egyben képet ad a megye munkajogi helyzetéről is. Nagy segítséget jelentenek a megyei főügyészségek vizsgálatai is, amelyek körét ugyancsak ki kell bővíteni. Hasonlóképpen kívánatos, hogy az egyes minisztériumok és más felügyeleti szervek kollégiumi üléseken rendszeresen tárgyalják meg a munkaügyi viták helyzetét és alakulását, saját területükön vizsgálják meg, milyen intézkedésekkel járulhatnak hozzá — a törvényesség teljes biztosítása mellett — azok megelőzéséhez, számuk csökkentéséhez. Nem kétséges ugyanis, hogy az itt elért eredmények kedvező hatása például a jobb munkakedvre és munkafegyelemre, a reklamációk miatt kieső munkaidőre, vagy a munkaerővándorlásra — gyümölcsözően kamatozik a népgazdaságnak. Follinus János # /.SbolSiSPt Kevesebb munkaügyi vitát • A lakásépítés legnagyobb tartaléka • Júliusi utazási tájékoztató • A személyi tulajdonban lévő lakások cseréjéről Tárgyal a Fővárosi Területi Egyeztető Bizottság (Bohanek Miklós felv.) • Lange politikai y •_ ■ • ••• 1 ^ . gazdaságtan tankönyvéről