Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-01 / 1. szám
LAKÁSOK fa - „FUTÓSZALAGON“ Az új év jelentős beruházása: a házépítő kombinát Az építőipar is „ipar" — méghozzá a legrégibb. Mégis az ipari termelés értékelésekor mindenütt a világon — például a statisztikákban — külön szerepel az ipar és az építőipar. Ennek technológiai háttere: a gyáripari termeléshez az anyagot viszik az üzembe, ez építőipari termelésnél viszont az üzem kényszerül a késztermék — az épület — színhelyén termelni. Az építőipari vállalatok tehát állandóan más-más helyszínen, különböző típusú végtermékeket állítanak el. E speciális, vándorló jelleg megnehezíti az építőipar üzemszervezésének korszerűsítését és a munka minden fázisának gépesítését. A rohamosan fejlődő technika, az automatizálás korszakában — az egész ipari termelésen belül — világszerte ezért viszonylag legkisebb az építőipar termelékenységi, technológiai, üzemszervezettségi fejlődése és legtöbb az évszázados hagyomány (kézi falazás, kézi vakolás stb.). Az iparilag fejlett országokban ma elsőrendű cél az építőipar e kényszerű elmaradásának megszüntetése, amelynek eszközei: a helyszíni munkáit fokozott gépesítése, az előregyártás fejlesztése, lakótömb és lakótelep építésének szervezése, tipizálás stb. Olyan módszer azonban, amely az építkezéseket teljesen gyáripari jellegű tevékenységgé alakítaná át, még nem született, hiszen „késztermék" lakóházakat — legalábbis belátható időn belül — nem lehet gyárakban előállítani. Teljesen felszerelt, nagypaneles lakóházelemeket azonban igen, amelyekből a helyszínen építőkockaszerűen összerakható a kész lakóház. E lakóházelemeket készítő üzem, amely összeszereli a lakóházat egészen a „kulcsátadásig" — a házépítő kombinát! A Szovjetunió építőiparában — 1959-től — már jelentős volumenű termelési tényező ez az építésszervezési forma. A moszkvai, leningrádi, tailini, szverdlovszki és minszki házépítő kombinátok sikeres munkája jogossá teszi azt a megállapítást, hogy hazánkban az 1963-as esztendő egyik legérdekesebb és legértékesebb beruházása kezdődik az első magyar házépítő kombinát megtervezésével. A főleg szovjet tapasztalatok alapján, a következő esztendőben megszülető magyar házépítő kombinát a Szentendréi úti 2. számú volt Kísérleti Épületelemgyár telepén létesül, mintegy 10O millió forintos tervezett összköltséggel, a Szovjetuniótól kapott teljes gépi berendezéssel. (A beruházási összegből előreláthatóan mintegy 30 millió forintos „megtakarítást” jelent a Szentendrei úti gyártelep meglevő épületeinek felhasználása.) A beruházási programterv kidolgozását a napokban kezdik és 1964-ben már a gépi berendezés szerelését fejezik be. A próbaüzemelés 1965-ben indul. Előreláthatóan a III. ötéves terv során Óbudán és Békásmegyeren 7000 öt emelet alatti , és 2000 kilencszintes lakóépületet termel a kombinát. Az új építéstechnológiai módszerrel leggazdaságosabban úgynevezett „mikrórajon” építhető. Ezt bizonyítják a Szovjetunió 10 (három esztendő alatt 8 millió négyzetméter lakóterületet kivitelező) nagypaneles házépítő üzemének gazdaságossági tapasztalatai. Érdemes e tapasztalatokból idézni. A házépítő kombinátok szervezésével mintegy 20 százalékkal csökkentették az adminisztratív gazdasági költségeket és 12—15 százalékkal növelték az egy főre jutó termelés értéket, az egyéb módon kivitelezett panelos lakóépületekkel szemben. A gyári jellegű termelés mutatóinak javításán kívül megszüntették az építőipar idényjellegét is. A kombinát szervezete lehetővé teszi a gyártó berendezések maximális kihasználását, a munka koordinálását, a pontosan ütemezett termelést és kivitelezést. A házépítő kombinátokban épített panelos lakások kivitelezésének gyorsaságára jellemző, hogy egy 80 laká s Pl-típusú pontház terve . Lakóház — rendelésre Nem „házgyárról’ van szó, amint azt sokan tévesen értelmezik, hiszen a 4—8 emeletes lakóépületeket nem gyárban, hanem ugyancsak más és más „telepen" építik fel. A komplex, nagypaneles lakáselemek nagyüzemi módszerű gyártása, azok szállítása és összeszerelése magas színvonalon vertikális üzemszervezetet, az egyes munkafázisok teljes futószalagszerű összehangoltságát követeli. Magyarán szólva: a házépítő kombinát 4—8 emeletes 40—80 lakásos házat „szállít” teljesen készen, beköltözhetően, a kívánt helyen felépítve. Ez a vertikális építőipari tevékenység már nagy lépés az évszázados hagyományok terhét viselő mai építőiparból a gyáripari jellegű, tehát ésszerűbben, termelékenyebben és olcsóbban működő termelési szervezet felé. MAGYAR RÁDIÓ ÉS " -VÍZIÓ ARCHÍVUMA ■ • Normaelemzési üzemösszehasonlítással II • Csővezetékes szállítás I • Tudnivalók ■ a nyugdíjrendeletről I sos típusépület szerkezeti szerelése 25—30 napig tart és a teljes befejezéshez — mélyépítési és közművesítési munkákkal együtt — mindössze 5—6 hónap szükséges. Feltétel: a szakipari kapacitás bővítése Az első magyar házépítő kombinátban gyártandó lakóházak terve már elkészült. A hí és hí jelű, négyemeletes házakban egyenként 56 kettő, négy, öt, illetve hat férőhelyes lakás lesz. A Pi típusú tízemeletes pontháznak minden emeletére hat lakást terveztek. Valamennyi lakásban beépített konyha, élelmiszer-szekrény és beépített ruhásszekrény lesz. Központi fűtés és edénytároló is épül az új, sorozatiban készített házakban. A/, új üzan, az ú. építkezési mód — már eleinte évente „csak" 2000 új lakást állít elő — a jövő útja. S bár a házépítő kombinát termelése vertikális, sikere egyelőre mégis összefügg más iparágak termelésével. A helyszínen kell majd elvégezni a festést, a padlózást, a vízvezeték, csatornahálózat, fűtés és elektromos szerelést. Lényeges feltétele az új módszer gazdasági hatékonyságának, hogy e munkálatok ipari feltételeit már most előkészítsék, növelve az épületasztalosés épületlakatosipari kapacitásit. Előreláthatóan nagy mennyiségű műanyagborítású rostlemezre lesz majd szükség és 1965-ig meg kell teremteni a hő- és hangszigetelő műanyaglapok ipari bázisát is. Minderről azért érdemes már most beszélni — s azért esett erről sok szó a házépítő kombinát szervezési problémáit tárgyaló tudományos ankétokon is —, mert tapasztalat, hogy az építkezések legnehezebb, legjobban elhúzódó szakasza éppen a szakipari, ill. szerelő munka. Ennek és az anyagellátásnak megszervezése nem kevésbé fontos a kombinát beruházási munkálatainál. A jövő építéstechnológiája A korszerű, valóban nagyipari jellegű építőipar megteremtése — amíg nem válik általánossá — természetesen nemcsak egyetlen beruházás és egy merőben új üzemszervezeti komplexum megoldására irányuló feladat. E „frontáttöréshez" — az évszázados építőipari módszerek felszámolásához — szükséges úgyszólván az egész ipar támogatása, amit az építőipar gyümölcsözően „visszafizet”, hiszen az új nagyüzemi építési mód gazdaságossága az egész népgazdaság haszna lesz. A Szovjetunióban márkiderült — és ez nálunk is megvalósítható —, hogy a kombinátok által épített lakóházak súlya, tehát anyagigényessége alig fele a hagyományos házakénak. Ez összefüggéseiben nemcsak kevesebb anyagot és több lakást jelent, hanem kevesebb szállítóeszközkapacitást is igényel. A nagyüzemi tipizálás kihat a kooperáló iparágakra is, mert nagyobb sorozatban — gazdaságosabban — gyárthatók a szerelvények, alkatrészek stb. A harmadik ötéves tervben sokszorosára növekszik a panelos lakóház-építési mód, hogy a távlati terv egymillió új lakása realizálható legyen. A házépítő kombinát szerepe ebben szinte felmérhetetlen, nemcsak a legkorszerűbb építési technológia kialakításával, hanem annak a megcsontosodott szemléletnek a megdöntésével, amely még napjainkban is csak a hagyományos módon képes elképzelni az építkezést. E szemlélet megváltoztatása végső soron gyorsabb, olcsóbb építkezést, több, korszerű lakást jelent. Ez pedig egyaránt érdeke a népgazdaságnak, iparágnak, vállalatnak és egyénnek — érdemes tehát megvalósítására törekedni. Horváth Mihály