Figyelő, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-05 / 18. szám

2 Együtt hatékonyabb '00. A fuvaroztatókkal való együttműködés fejlesztése Az­ utóbbi években az ún. köz­­használatú autóközlekedés (TE­FU) által elfuvarozott árumeny­­nyiség évente átlagosan körül­belül 10 millió tonnával nőtt, 1964-ben pedig 83,8 millió ton­na áru fuvarozásával már erő­sen megközelítette a vasút szál­lítási teljesítményét, amely — belföldi feladásban — 95,7 mil­lió tonnát tett ki. Egyre idő­szerűbb tehát a közúti fuvaro­zás hatékonyságának, gazdasá­gosságának a vizsgálata, különös tekintettel a szállítási költségek alakulására. E két szám összehasonlítása minden különösebb indokolás nélkül tükrözi azt a nagy felada­tot, amelyet a vasút mellett a köz­­használatú autóközlekedésnek is évről évre kell megoldania. A szocialista gazdaságban az előállított termékek helyváltoz­tatásával járó tevékenységnek — amely a termékekben rejlő használati érték realizálását je­lenti a fogyasztási helyre jutta­tással — kiszolgáló jellegénél fogva mentesnek kell lennie a felesleges költségektől, haszon­tól. Az áru helyváltoztatásának költsége a termékhez csapódik és növeli értékét. Ez az érték­növelő fuvarozási tevékenység azonban akkor kedvező, ha csak a szükséges mértékig követke­zik be, tehát a fuvaroztatók terv­szerű termékelosztással, a ke­resztszállítások kiküszöbölésével. Ha a nagyüzemi fuvarozók ál­tal (TEFU, CÉLFA) üzemben tartott eszközök arányát az ott jelentkező szállítási feladatokhoz viszonyítjuk, szembetűnő, hogy egyes időszakokban a szállítási igény jóval meghaladja a nagy­üzem reális egységnyi időre szá­mított kapacitását. Ugyanakkor — több irányú számítás szerint — a közúti fu­varozási igény időben és a szük­séges mértékben való kielégíté­se az ország gépkocsiállományá­nak nagyüzemi extenzív és in­tenzív kihasználása esetén biz­tosítható lenne. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a közúti jármű­­állomány beruházási mértéke (a fuvarozott áru megóvását elő­segítő speciális rakterület-kikép­­zésű eszközök nagyságrendjét fi­gyelmen kívül hagyva) kielégítő. A járműállomány üzemben tar­tók szerinti eloszlásának aránya viszont — a gyakorlati tapasz­talatok szerint — nem megfe­lelő. Ezért — ésszerű határig — indokolt az ország teljes gépjár­mű-állományának felhasználását egy közúti koordináló szerv (a KPM közúti menetirányítás) irá­nyításával a szükséghez mérten egységes elvek szerint megszer­vezni. 183 megtakarítottt teherautó A tervszerű eszközfelhasználás olyan tudatos cselekvést jelent, amely a nagyüzemi fuvarozó (TEFU) keretében működő, koordinációs feladatokat ellátó közúti menetirányítás és az egyébként fuvaroztatóknak mi­nősülő, közületi gépjárművek az ésszerű minimumra csökken­tik fuvarozási igényüket. Az in­dokolt szállítási munka fuvaro­zói tevékenységének hatékony­ságát a fuvarozott árura eső ön­költség csökkenése jelenti, amely tartósan süllyedő irányzat ese­tén a díjszabás mérséklését is biztosítja. Ez viszont az árufu­varozási költségek további csök­kenése irányában hat. Nem a beruházásokon múlik A termékek rendeltetési hely­re juttatásával összefüggő fel­adat társadalmi hatékonyságá­nak célja közgazdaságilag meg­határozott, ezért az optimális helyzet csak fuvarozók-fuvaroz­tatók közötti tervszerű együ­­tt­­működéssel biztosítható. Ennek nagy jelentősége szembetűnő a fuvarozóeszközök kihasználásának alakulásában. A közlekedési szakemberek kö­zött hosszabb ideje vita folyik arról, hogy a gépjármű-állomány­ban eszközölt beruházások (a já­rulékos beruházási szükségletet figyelmen kívül hagyva) elma­radtak-e a népgazdaság tervsze­rű arányos fejlődésének általá­nos ütemétől. A kérdés megíté­léséhez számba kell venni a rendelkezésre álló valamennyi közúti áruszállítási eszközt és azok megoszlását. Ez a megosz­lás jelenleg a következő­­ket is üzemben tartó vállalatok között kialakul. A tervszerű fuvarozó eszköz­felhasználást a korábban hozott 2118/41/1954. Mt. sz. határozatban foglaltakon túlmenően, 1964-ben nagymértékben elősegítette a Központi Szállítási Tanácsnak a Gazdasági Bizottság 10.153/ 1964. sz. határozata végrehajtá­sára kiadott határozata. E hatá­rozat a többi között kimondotta, hogy — a vállalatok, üzemek áru­­továbbítási feladataikat első­sorban saját állományú fuvar­eszközeik maximális, de leg­alább napi 11 órás foglalkoztatást elérő felhasználásával kötelesek megoldani. — A saját áruszállítási igény kielégítését követően fennma­radó szabad gépjármű kapaci­tással a nagyüzemi közhaszná­latú fuvarozóknál jelentkező fel­adatok kielégítését kell segíteni; — a folyamatosan igényelt nagyüzemi gépkocsik esetében biztosítani kell a heti 6 napon át történő, a bázisnál kedvezőbb mértékű foglalkoztatást, továb­bá a hétköznapra igényelt gép­járművek 50 százalékának vasár- és munkaszüneti napi igénybe­vételét; — a közúti fuvarozással össze­függő áruátadást és átvételt 6— 22 óra között kell biztosítani; — a rakodásból és egyéb okból jelentkező várak­ozási időket az előző évhez képest 10 százalékkal kell csökkenteni. Az elmúlt évben helyes anyagi ösztönzéssel sikerült is kiemel­kedő eredményt elérni a közü­leti szabad kapacitás egyéb (köz­­használatú) feladatban történő hasznosításában: az előző évi 27 000 esettel szemben 55 000 esetben került sor a közületi gép­kocsik szabad kapacitásának fel­­használására. Ha az 55 000 esetet teljesítő gépnapnak tekintjük, akkor ez a 300 munkanapot alapul véve, éves szinten 183 darab közepes teherbírású gépkocsi beruházá­sának megtakarítását jelenti, ami darabonként csak 100 000 forint­tal 18,3 millió forintot tesz ki. Alap: a fuvarozásszervezés A fuvarozó vállalatok alapvető feladata az áruk időben, meg­felelő minőségben történő hely­­hezjuttatása és csak annak biz­tosítása esetén kutatják a terme­lékenyebb árufuvarozási módsze­rek alkalmazásának lehetőségét és módját. Mindkettőnek előfel­tétele viszont, hogy fuvarozás­szervezési ténykedésüket a fu­varoztatók is segítsék. Ennek az együttműködésnek az első pillére a pontos fuvarozási terv, amely időben tájékoztatást nyújt a várható feladat nagysá­gát, árufajtánkénti összetételét, fuvarozási viszonylatát stb. ille­tően. A fuvarozási tervben közölt feladatok ismeretében lehet megnyugtatóan dönteni arról, hogy a küldeményeket milyen formában fuvarozzák rendelte­tési helyére, mégpedig: rendsze­res közúti darabárus járattal, fo­lyamatos szerződés keretében, esetleg esetenként rendelkezés­re bocsátott tehergépkocsival, más küldeményt fuvarozó teher­gépkocsin áruösszerakással vagy a gépes kocsihoz kapcsolt pót­kocsival, vagy speciális, vagy egyéb különleges gépjárművel. A szükséges adatok birtoká­ban indulhat meg a szervező munka, amely a feladat nagysá­gától függően, a közös helyszíni bejárással s a fel- és lerakási körülmények tisztázásával stb. kezdődik és a hatékony teljesí­tést elősegítő áruelőkészítő tevé­kenységgel, gyors és szakszerű rakodással; a feladatok térben és időben történő előzetes össze­hangolásával (járatszer­kesztés), végül a pontos, időben történő végrehajtással fejeződik be. A tervszerű fuvarozásszerve­zést biztosítja a nagyüzemi me­chanizmus keretében egységen­ként megvalósítható „központi irányítás, decentralizált végre­hajtási rendszer, amely megfelelő fuvarozástechnológiai módszerek felhasználásával a mennyiségi megoldás mellett, hatékony mi­nőségi lebonyolítást is jelent. Közismerten hatékony meg­oldást biztosít az ún. központo­sított fuvarozás rendszere, amely­nek lényege, hogy a fuvarozta­­tóval egy szerv működik együtt, s az biztosítja a teljes szállítási fo­lyamat tervezését, szervezését, irányítását és elszámolását. A közhasználatú autóközleke- dés az utóbbi években a még nem központosított, vagy idény­jellegű nagyobb árukibocsátó he­lyekre is kihelyez úgynevezett munkahelyi menetirányítókat, akiknek fő feladata a közvetlen kapcsolatok kiépítése, az igény lehető teljes megismerése és a lebonyolítást végző tehergépko­csik hatékony, operatív irányítá­sa. A közúti árufuvarozás jelen­tősége és az egész közlekedés­ben elfoglalt részaránya állan­dóan nő. Mindinkább sürgető tehát a fuvaroztatókkal való együttműködés lehetőségének sok irányú feltárása és következetes előrehaladás a rendelkezésre álló összes fuvarkapacitásnak a je­lenleginél nagyobb arányú ki­használásában. Zahumenszky József közhasználatú (TEFU) szektor: 34,1 százalék célfuvarozási szektor: 13,2 százalék tanácsi szektor: 11,1 százalék közületi szektor: 41,6 százalék Megvételre keresünk A 70 H 11 h, 16 0 húzott hántolt köracélt és A 70 11, 16 0 hengerelt köracélt É. M. Finomkerámiaipari Orsz. Vállalat Bpest X., Tárna u. 4. Telefon: 474—978. ügyintéző: Szuroveczné. Hajóiparunk bemutatója Oslóban Miután a NIKEX a közelmúlt­ban több, a Magyar Hajó- és Darugyárban készült 1400 tő ten­gerjáró hajót szállított norvég megrendelésre, most első ízben vesz részt önálló bemutatóval Oslóban a május 14—30 között sorra kerülő Nemzetközi Hajózá­si Kiállításon. Ezen az egyik legjelentősebb skandináv hajózási szakkiállításon modelleken mutatja be hajógyá­runk több exportcikkét, mint az 1400 to áruszállító hajót, az alu­­miniumtestű vízibuszt, a 2000 LE-s tolóhajót, a 100/25 to úszó­darut, az 5/22 to portáldarut, va­lamint a tengeri mentőcsónakot. Ezenkívül fotók, tablók formá­jában ismerteti a magyar hajó­gyártás több mint 100 éves múlt­ját, s dokumentálja daru- és ha­jógyártásunk jelenlegi fejlettségi színvonalát. Beszédes számok a 20 évről A kulturális ellátottság néhány jellemző mutatója A mozilátogatók szám­a (fő) A rádióelőfizetők száma 1938 1939 196** X ír A lakásépítés alakulása (az épített lakások száma alapján) FIGYELŐ, 1965. MÁJUS 5.

Next