Figyelő, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-27 / 43. szám

a hétszratyejau. A fővárosban három olyan ki­állítás nyílt meg, illetve zaj­lott le az elmúlt napokban, amelyek mondanivalója túlnő az általuk nyújtott látnivalón. A szovjet, lengyel és NDK-vállalatok árubemutatója ugyanis örvendetes jele a bel- és külkereskedelem ama törek­vésének, hogy — a vásárlói igényekhez igazodóan — növelje a fogyasztási cik­kek választékát. A külföldi fogyasztási cikkek beho­zatala nem új jelenség, hiszen évek óta bővülő változatosságban találkozunk velük az üzletek kirakataiban. Út azonban az a fokozatosan kibon­takozó kezdeményezés, hogy kiállítások formájában, a belkereskedelem szak­gárdájának, sőt magának a fogyasztó­közönségnek széleskörű bevonásával szülessék döntés arról, mi is kerüljön az üzletekbe. Az említett kiállításokat, amelyek konkréten az 1966. évi importlista ösz­­szeállítását szolgálják, rövidesen újab­bak is követik: külföldi bútorokból, s egyéb fogyasztási cikkekből rendez­nek hasonló bemutatókat. N­ovember 6-ig 220 ipari üzem­ben, tervező- és kutatóintézet­ben kerül sor művek és olva­sók sokrétű találkozójára a napokban megnyílt IV. mű­szaki könyvnapok keretében. Alig­ha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a műszaki irodalomnak ma szinte mindennapi kenyérré kell válnia nemcsak a kutatómérnök, hanem a termelés bármely posztján álló mű­szaki dolgozó, sőt munkás kezében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzeti jövedelem termelésében a képzett szakmunkás a képzetlennél mintegy kétszer annyi értékkel vesz részt. Az újítómozgalom sokmilliós eredményei döntő többségükben ugyan­csak a műszaki irodalom talajából fa­kadtak. Az idei műszaki könyvnapok ráirá­nyítja a figyelmet az eddigi fejlődés eredményeire: a Műszaki Könyvkiadó például ez évben már 177 kiadványt je­lentet meg, köztük a hamar népszerűvé vált két új sorozat, a Technológia és a Szakmunkás Zsebkönyvek új köteteit. Az egy éve fennálló Műszaki Könyv­klub 22 ezres tagsága pedig most új köz­ponti könyvklubhoz jutott a Technika Házában, ahol — akárcsak az egymás után nyíló nagyüzemi könyvklubokban — közvetlenül tájékozódhat nemcsak a ma, hanem a holnap technikájáról is. (—m­s) ★ A lakáskiutalás társadalmi ellen­őrzéséről, a szövetkezeti laká­sok elosztásának új rendjéről adott ki utasítást a fővárosi tanács végrehajtó bizottságá­gának elnöke. Egész sor olyan jogsza­bályi újdonság található ebben az uta­sításban, amely nemcsak üdvözölhető, de a „miért ily későn”, illetve a „mi­ért csak Budapesten” megjegyzésekkel is kiegészíthető. Aligha kétséges, hogy a közvélemény igazságérzetével teljesség­gel találkoznak azok a szabályok, ame­lyek előírják: tanácsi — magyarán: in­gyenes — lakás csak olyanoknak utal­ható ki, akik jogosultak is, de jövedel­mi viszonyaik alapján rászorultak is! Helyeselhető a társadalmi ellenőrzés kiterjesztése, a kiutalási javaslatok szé­les körű lakossági kontrollja. (Szerény megjegyzésünk ezzel kapcsolatban csu­pán annyi: az utasítás egyebek között előírja, hogy a javaslatot közszemlére kell tenni, de aligha alkalmas erre a tanácsi hivatalok folyosója, célszerűbb ezt az igénylők régi és esetleges új la­kóhelyén, a kapu alatt kifüggeszteni!­ A lakást­­váró érdekeltek és a nép­gazdaság szempontjából egyaránt lénye­ges kiegészítésre, úgy tűnik, csupán a szövetkezeti lakások új elosztási rendje szorul. Indokolt ugyan, hogy ezután a lakásügyi hatóságok jelölik ki a lakás­­szövetkezet tagjait, hiszen a jogosult­ság­­ igazságos sorrendjét ott ismerik. Félő viszont, hogy ez a jobbára utóla­gos, tehát az állami beruházással már felépült lakásokra érvényes kijelölés nem számol eléggé a szövetkezés elő­nyeivel már az építkezés fázisában. Célszerű lenne előre megalakítani a szö­vetkezeteket — természetesen a lakás­­osztályok közreműködésével —, s érint­kezőpontokat teremteni az épülő házzal, a jövőbeli otthonnal. Bízvást állítható, hogy mindenfajta hatósági vagy beru­házói sürgetésnél hatékonyabban gyor­sítja majd az építkezést — a lakók őrző és segítő közreműködése! T. A. ★ 2 Fokozzuk a kereskedelmi beruházások hatékonyságát­­ - m­s Közismert tény, hogy kulturált áru­ellátás csak megfelelő keretek és körül­mények között valósítható meg. A keres­kedelem beruházásai, a munkahely és annak járulékos beruházásai a gazdálko­dó szervek műszaki-technikai felszerelé­se, az eladóhelyek berendezése stb teszik lehetővé a kereskedelmi hálózatba kerü­lő áruk megfelelő átvételét, helyes táro­lását és a raktárból a bolthálózatba való gyors kiszállítását. A gépesítés csök­kenti a boltokban, a raktárakban és a szállítás területén a munkaigényt, egy­ben csökkenti a forgalmi költségeket is. Nagymértékben segítik az áruforgalmi munka lebonyolítását a felsorolt állóesz­közökön kívül az áruforgalmi munka és az adminisztráció segédeszközei is, mint a mérlegek, pénztárgépek, a belső és külső szállítóeszközök, az elárusító auto­maták, hűtőberendezések, számológépek, könyvelőgépek, elektronikus adatfeldol­gozó szerkezetek stb. Külön kell foglalkozni a kereskedelmi raktárakkal. Főként a nagykereskedelmi vállalatoknál jelent ez a kérdés állandó problémát, ahol az áruk begyűjtésével, keverésével és a­­ fogyasztók igényei­nek megfelelő kiskereskedelembe törté­nő árutérítéssel kapcsolatos feladatok csak a megfelelő előfeltételeket biztosí­tó raktározással valósíthatók meg. Alapvető követelmények Mivel a termelés és az áruforgalom növekedésével együtt jár a termelési és forgalmi eszközök növekedése, a keres­kedelmi vállalatok állóeszközeinek bőví­tése is reálisnak tekinthető követel­mény. A beruházások keretében megva­lósítandó hálózatfejlesztés, üzletbővítés, újjáépítés stb. a következő főbb csopor­tokra osztható: 1. raktárak (előírt szociális helyisé­gek), 2. nagykereskedelmi eladási üzletek (lerakatok), 3. kiskereskedelmi hálózat (áruházak, boltok stb.), 4. kereskedelmi berendezés és felsze­relés. A kereskedelem állóeszközeinek kar­bantartása és helyes felhasználása, azok jelentős volumenénél fogva fontos fel­adat. Mégis mérlegrevíziók és dokumen­tációs vizsgálatok során sok esetben ta­lálkozunk az állóeszközök nem megfe­lelő felhasználásával. Az állóeszközök gazdaságos felhasználása azonban csak akkor érhető el, ha a kereskedelmi vál­lalatok lelkiismeretesen és pontosan ve­zetik az állóeszköz-nyilvántartásokat, sza­bályszerűen leltároznak, az előírásoknak megfelelően foglalkoznak a használaton kívül került állóeszközökkel, megfelelő közgazdasági alapokon nyugvó számítá­sok előzik meg az új beruházásokat, im­portgépek esetében megfelelő kooperá­cióval egyeztetik az építkezések elkészü­lésének és a gépek beérkezésének idő­pontját, végül, ha kellően képzett, gaz­dasági és műszaki szaktudással rendel­kező munkaerők állnak rendelkezésre. Valamennyi tényező hatását fokozni le­het olyan gazdasági emelőkkel, amelyek ebben a vonatkozásban — a beruházá­sok gazdaságos felhasználására — lehe­tőleg együttesen hatnak. Szervezettebb irányítást A kereskedelem beruházásai jelentős összeget tesznek ki. Ezeknek az állóesz­közöknek a hatékony kihasználása fon­tos népgazdasági feladat. A beruházá­sok hatékonyságának növelését — meg­határozott szintig — segíti az egyes ke­reskedelmi egységek, árudák nagyságá­­nak növelése is. Szükséges tehát az opti­mális boltnagyság megállapítása. A beruházásoknál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a bolt „ha­tékonysága” új beruházások nélkül is nö­velhető (pl. jobb kihasználás, az áteresz­tőképesség fokozása, megfelelőbb válasz­téktartás stb. útján). Az állóeszközök gazdasági hatékonysága növelésének leg­fontosabb feltétele azonban a beruhá­zások ésszerű tervezése. Ezen a területen azonban népgazda­sági szinten és a belkereskedelem terü­letén is­­ hiányosságok tapasztalhatók. Jelenleg nem eléggé centralizált a keres­kedelmi jellegű beruházások építkezései­nek irányítása. Az irányítás és szerve­zés megjavítása érdekében célszerű len­ne szakosított területi, tervező-építő­szerelő szerveket létrehozni; ezek össze­hangolt irányításával fel lehetne számolni a kereskedelmi beruházásoknál tapasz­talható hiányosságokat. Általános jelen­ség az építkezések elhúzódása és az üzembehelyezés eltolódása. A tapasztala­tok szerint a hatékonyság csökkentésé­nek irányában hat az eszközök szétforgá­­csolása az egy időben folyó építkezések között. Fokozott gonddal kell foglalkozni a kereskedelmi hálózat fejlesztésének ter­vezésével is. Elsősorban a népgazdasági beruházásokból a kereskedelemnek jutó arányt kell helyesen kialakítani, de leg­alább ilyen fontos a beruházások cél­szerű megoszlása, a nagy- és a kiskeres­kedelem, valamint a vendéglátóipar kö­zött. A korábbi, ilyen elveknek nem egé­szen megfelelő beruházások következmé­nye, hogy az árukészlet fele jelenleg a kiskereskedelemben van, ami gátolja a nagykereskedelmet begyűjtő, keverő és terítő feladatának maradéktalan ellátá­sában. Másrészt, a kiskereskedelmi bol­tokban is rendeltetésellenesen használják fel az eladóteret, a túlzsúfoltság miatt egyes helyeken nem megfelelő az áruke­zelés, aminek a következtében nagymér­tékben csökkenhet a kereskedelmi mun­ka hatékonyságának színvonala is. Általános jelenség, hogy a beruházások a tervezett munkatermelékenység és ha­tékonysági mutatószámokat nem érik el. Alapvető hiba pl. az építkezéseknél, hogy a munkákat nem kezdik meg időben, és nem fejezik be határidőre. A generálki­vitelezők gyakran adnak ki alvállalko­zóknak olyan munkákat, amelyeket sa­ját profiljukban is elvégezhetnének. Az egyes beruházások szükségességét és a tervjavaslatokban szereplő változatok gazdaságosságának összehasonlítását — mind az új létesítmények, mind pedig az átalakítások és generáljavítások vi­szonylatában — tudományosan ,és egyér­telműen kell kidolgozni. Hatékonyabb ellenőrzést Az állóeszközök gazdaságosabb fel­­használásához folyamatosan át kell ala­kítani a kereskedelem szervezetét, az új követelményeknek megfelelően. A meg­levő létesítményeket racionalizálni, az új objektumokat pedig a rekonstrukciók és az új beruházások koncentrálásával, a legteljesebb tudományos-műszaki alapon kell létrehozni. Fontos feladat a meglevő berendezések optimális kihasználása. Meg kell kezdeni, vagy gyorsítani a gazdasági-műszaki haladást szolgáló ku­tatásokat. A beruházások ellenőrzésével, kapcsolatban fontos szempont annak megállapítása: realizálódott-e a terve­zett gazdasági hatékonyság? A beruházások megvalósulását a beru­házó vállalatok által kijelölt, vagy meg­bízott műszaki ellenőrökön kívül az ál­lami vállalatok viszonylatában a Ma­gyar Beruházási Bank, az fmsz-ek, a ksz-ek és tsz-ek viszonylatában pedig a­ Ma­gar Nemzeti Bank is ellenőrzi, még­is fokozni kellene az ellenőrzésekkel szemben támasztott követelményeket. Nemcsak a létesítmény formai elkészült­­ségét kellene a jövőben ellenőrizni: a vizsgálatoknak ki kellene terjedni a ter­vezés és kivitelezés gazdaságosságának bírálatára is. Meg kellene vizsgálni, hogy a létesítmény építésének megkezdése előtt kidolgozták-e a megfelelő — az 1/1961 OT—PM sz. együttes rendeletben (Beruházási Kódex) előírt — gazdasági számításokat a beruházásra és annak üzemelésére vonatkozóan. Utóvizsgálat keretében pedig feltétlenül meg kellene vizsgáink elvégezte-e a vállalat, vagy annak felügyeleti szerve a realizálással kapcsolatos gazdasági számításokat, összehasonlították-e a terv- és tényszá­­mokat? Főleg pedig azt kellene ellen­­őrizni, honan értékelték az illetékesek a kihasználási együtthatóik alakulását. Le­maradás esetén milyen intézkedéseket tettek a tervezett hatékonyság elérésének biztosítására? Gombos András C. Northcote Parkinson angol profesz­­szornak, az angolszász bürokrácia kiváló ismerőjének tavaly megjelent „Parkinson törvénye avagy az Érvényesülés Iskolája” című nagysikerű kötete után a Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában, a közeli napokban a könyvpiacra kerül Parkinson újabb törvényei címmel az új kötet. Ez magába foglalja Parkinson har­madik törvényét, és a Parkinson második törvénye című fejezetben összefoglalja a szerző Törvény és profit című kötetét. Mit ígér az első kötet alapján méltán nagy érdeklődéssel várt újabb kötet? A közel 280 oldal terjedelmű könyv tartal­máról beszéljen a maga szatirikus mód­ján a szerző: „Az érvényesülés tankönyvei, melyek közül ez a legutolsó és a legjobb, rend­szerint megegyeznek abban, hogy mi is tekinthető érvényesülésnek. A közbeszéd­ben használatos „befutni” kifejezés eset­leg nem tetszhet a filozófusnak vagy a moralistának (s valóban nem is tetszik), de megvan az az előnye, hogy közért­hető. Nagyjából tudjuk, miről van szó ... Az érvényesülés művészete magában foglalhatja a pénzt is, de magában kell foglalnia azt a lehetőséget, hogy az em­ber könnyen átjuthat a társadalom ural­kodó rétegeibe, miközben azt a homályos benyomást kelti, hogy mindig is oda tar­tozott. Abban az időben, mikor a mozi még nyújtott valami szórakozást, a szegé­nyek bevett szokása volt, hogy a­­kijára­ton át besétáltak a moziba, s közben ezt mondogatták: „Micsoda szemét film volt!” Hasonlóképpen az érvényesülés technikájára is jellemző, hogy az ember feltűnésmentesen lép be a kivételezettek soraiba. Éspedig a kijövők halálos unal­mával kell belépnie. Nem elegendő csu­pán belépni: oda kell tartozni. Az alábbi tanácsok tehát az érvénye­sülésnek egy sajátos formáját tételezik fel. Továbbá azt is feltételezik, hogy az olvasó átlagember, de az átlagosnál vala­mivel kevesebb képessége van. Gyakran látunk Hogyan érvényesüljünk címmel könyveket, amelyek arra buzdítják az ol­vasót, hogy legyen energikusabb, értelme­sebb, hasznosabb, munkabíróbb, kelleme­sebb és hűségesebb, mint bárki más. De ha rendelkezik ezekkel az erényekkel, ak­kor nincs szüksége semilyen könyvre. Nem az ilyen embereknek kell az­ érvé­nyesülésről írni. Az ilyen amúgy is érvé­nyesül. A tanácsra szoruló átlagon aluli ember — buta, lusta, hanyag, együttmű­ködésre képtelen, rossz modorú és meg­bízhatatlan. Ilyeneknek kell írni a köny­veket Végtére is, Anglia demokratikus ország. Miiért ne érvényesülne az ilyen is éppúgy, mint bárki más ... Ha érvényesülnek, mindnyájan egy író­asztalnál végzik és a gyakorlatban nem sok különbséget jelent, hogy ez az íróasz­tal az egyetemen van-e vagy egy rakéta­telepen vagy egy marhatenyésztő farmon, vagy a Pentagon­ban. Bármi történjék is, ez az íróasztal vár mindnyájunkra. Leg­jobb, ha ezt már az elején tudatosítjuk magunkban, és úgy kezdjük el, ahogy folytatni akarjuk. S ha már ott ülünk egy íróasztalnál, akkor az a problémánk, ho­gyan jussunk íróasztaltól íróasztalig, míg el nem érjük a piramis csúcsát. Kezdet­ben elég annyit tudnunk, hogyan kell ki­játszanunk az intelligencia-vizsgái és ho­gyan­­kell megkerülnünk a személyi ros­tát. Mindez gyerekesen egyszerű, a vizs­gák csupán arra valók, hogy kizárják (és­pedig joggal) azokat, akik lusták voltak megtanulni, hogyan kell csalni. Feltéte­lezzük, hogy a jelölt átjutott ezeken a vizsgákon, s hogy az olvasónak már van valamiféle íróasztala. Mit kell tennie ez­után? Ez a könyv megadja a választ. Sőt, mi több, lépésről lépésre elvezet a kezdő po­zíciótól a legrangidősebb pozícióig. Ha e könyvet éjjeliszekrényeden tartod, a si­ker gyakorlatilag elkerülhetetlen. E pilla­nattól kezdve a hatalomra jutásod és jó­léted (úgy többé-kevésbé) biztosítva van .. x~wr Parkinson újabb törvényei KÖNYVISMERTETÉS Első ízben került kiosztásra a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége által alapított „Ipargazdasági Munkáért” emlékérem. Az emlékérem I. fokozatát Spiró Miklós, a II fokozatot dr. Gadó Ottó és dr. Susánszky János kapta, a III. fokozatot Lugosi Jenőnek és Po­gány Károlynak ítélték. FIGYELŐ, 1965. OKTÓBER 27.

Next