Figyelő, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-27 / 43. szám
a hétszratyejau. A fővárosban három olyan kiállítás nyílt meg, illetve zajlott le az elmúlt napokban, amelyek mondanivalója túlnő az általuk nyújtott látnivalón. A szovjet, lengyel és NDK-vállalatok árubemutatója ugyanis örvendetes jele a bel- és külkereskedelem ama törekvésének, hogy — a vásárlói igényekhez igazodóan — növelje a fogyasztási cikkek választékát. A külföldi fogyasztási cikkek behozatala nem új jelenség, hiszen évek óta bővülő változatosságban találkozunk velük az üzletek kirakataiban. Út azonban az a fokozatosan kibontakozó kezdeményezés, hogy kiállítások formájában, a belkereskedelem szakgárdájának, sőt magának a fogyasztóközönségnek széleskörű bevonásával szülessék döntés arról, mi is kerüljön az üzletekbe. Az említett kiállításokat, amelyek konkréten az 1966. évi importlista öszszeállítását szolgálják, rövidesen újabbak is követik: külföldi bútorokból, s egyéb fogyasztási cikkekből rendeznek hasonló bemutatókat. November 6-ig 220 ipari üzemben, tervező- és kutatóintézetben kerül sor művek és olvasók sokrétű találkozójára a napokban megnyílt IV. műszaki könyvnapok keretében. Aligha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a műszaki irodalomnak ma szinte mindennapi kenyérré kell válnia nemcsak a kutatómérnök, hanem a termelés bármely posztján álló műszaki dolgozó, sőt munkás kezében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzeti jövedelem termelésében a képzett szakmunkás a képzetlennél mintegy kétszer annyi értékkel vesz részt. Az újítómozgalom sokmilliós eredményei döntő többségükben ugyancsak a műszaki irodalom talajából fakadtak. Az idei műszaki könyvnapok ráirányítja a figyelmet az eddigi fejlődés eredményeire: a Műszaki Könyvkiadó például ez évben már 177 kiadványt jelentet meg, köztük a hamar népszerűvé vált két új sorozat, a Technológia és a Szakmunkás Zsebkönyvek új köteteit. Az egy éve fennálló Műszaki Könyvklub 22 ezres tagsága pedig most új központi könyvklubhoz jutott a Technika Házában, ahol — akárcsak az egymás után nyíló nagyüzemi könyvklubokban — közvetlenül tájékozódhat nemcsak a ma, hanem a holnap technikájáról is. (—ms) ★ A lakáskiutalás társadalmi ellenőrzéséről, a szövetkezeti lakások elosztásának új rendjéről adott ki utasítást a fővárosi tanács végrehajtó bizottságágának elnöke. Egész sor olyan jogszabályi újdonság található ebben az utasításban, amely nemcsak üdvözölhető, de a „miért ily későn”, illetve a „miért csak Budapesten” megjegyzésekkel is kiegészíthető. Aligha kétséges, hogy a közvélemény igazságérzetével teljességgel találkoznak azok a szabályok, amelyek előírják: tanácsi — magyarán: ingyenes — lakás csak olyanoknak utalható ki, akik jogosultak is, de jövedelmi viszonyaik alapján rászorultak is! Helyeselhető a társadalmi ellenőrzés kiterjesztése, a kiutalási javaslatok széles körű lakossági kontrollja. (Szerény megjegyzésünk ezzel kapcsolatban csupán annyi: az utasítás egyebek között előírja, hogy a javaslatot közszemlére kell tenni, de aligha alkalmas erre a tanácsi hivatalok folyosója, célszerűbb ezt az igénylők régi és esetleges új lakóhelyén, a kapu alatt kifüggeszteni! A lakástváró érdekeltek és a népgazdaság szempontjából egyaránt lényeges kiegészítésre, úgy tűnik, csupán a szövetkezeti lakások új elosztási rendje szorul. Indokolt ugyan, hogy ezután a lakásügyi hatóságok jelölik ki a lakásszövetkezet tagjait, hiszen a jogosultság igazságos sorrendjét ott ismerik. Félő viszont, hogy ez a jobbára utólagos, tehát az állami beruházással már felépült lakásokra érvényes kijelölés nem számol eléggé a szövetkezés előnyeivel már az építkezés fázisában. Célszerű lenne előre megalakítani a szövetkezeteket — természetesen a lakásosztályok közreműködésével —, s érintkezőpontokat teremteni az épülő házzal, a jövőbeli otthonnal. Bízvást állítható, hogy mindenfajta hatósági vagy beruházói sürgetésnél hatékonyabban gyorsítja majd az építkezést — a lakók őrző és segítő közreműködése! T. A. ★ 2 Fokozzuk a kereskedelmi beruházások hatékonyságát - ms Közismert tény, hogy kulturált áruellátás csak megfelelő keretek és körülmények között valósítható meg. A kereskedelem beruházásai, a munkahely és annak járulékos beruházásai a gazdálkodó szervek műszaki-technikai felszerelése, az eladóhelyek berendezése stb teszik lehetővé a kereskedelmi hálózatba kerülő áruk megfelelő átvételét, helyes tárolását és a raktárból a bolthálózatba való gyors kiszállítását. A gépesítés csökkenti a boltokban, a raktárakban és a szállítás területén a munkaigényt, egyben csökkenti a forgalmi költségeket is. Nagymértékben segítik az áruforgalmi munka lebonyolítását a felsorolt állóeszközökön kívül az áruforgalmi munka és az adminisztráció segédeszközei is, mint a mérlegek, pénztárgépek, a belső és külső szállítóeszközök, az elárusító automaták, hűtőberendezések, számológépek, könyvelőgépek, elektronikus adatfeldolgozó szerkezetek stb. Külön kell foglalkozni a kereskedelmi raktárakkal. Főként a nagykereskedelmi vállalatoknál jelent ez a kérdés állandó problémát, ahol az áruk begyűjtésével, keverésével és a fogyasztók igényeinek megfelelő kiskereskedelembe történő árutérítéssel kapcsolatos feladatok csak a megfelelő előfeltételeket biztosító raktározással valósíthatók meg. Alapvető követelmények Mivel a termelés és az áruforgalom növekedésével együtt jár a termelési és forgalmi eszközök növekedése, a kereskedelmi vállalatok állóeszközeinek bővítése is reálisnak tekinthető követelmény. A beruházások keretében megvalósítandó hálózatfejlesztés, üzletbővítés, újjáépítés stb. a következő főbb csoportokra osztható: 1. raktárak (előírt szociális helyiségek), 2. nagykereskedelmi eladási üzletek (lerakatok), 3. kiskereskedelmi hálózat (áruházak, boltok stb.), 4. kereskedelmi berendezés és felszerelés. A kereskedelem állóeszközeinek karbantartása és helyes felhasználása, azok jelentős volumenénél fogva fontos feladat. Mégis mérlegrevíziók és dokumentációs vizsgálatok során sok esetben találkozunk az állóeszközök nem megfelelő felhasználásával. Az állóeszközök gazdaságos felhasználása azonban csak akkor érhető el, ha a kereskedelmi vállalatok lelkiismeretesen és pontosan vezetik az állóeszköz-nyilvántartásokat, szabályszerűen leltároznak, az előírásoknak megfelelően foglalkoznak a használaton kívül került állóeszközökkel, megfelelő közgazdasági alapokon nyugvó számítások előzik meg az új beruházásokat, importgépek esetében megfelelő kooperációval egyeztetik az építkezések elkészülésének és a gépek beérkezésének időpontját, végül, ha kellően képzett, gazdasági és műszaki szaktudással rendelkező munkaerők állnak rendelkezésre. Valamennyi tényező hatását fokozni lehet olyan gazdasági emelőkkel, amelyek ebben a vonatkozásban — a beruházások gazdaságos felhasználására — lehetőleg együttesen hatnak. Szervezettebb irányítást A kereskedelem beruházásai jelentős összeget tesznek ki. Ezeknek az állóeszközöknek a hatékony kihasználása fontos népgazdasági feladat. A beruházások hatékonyságának növelését — meghatározott szintig — segíti az egyes kereskedelmi egységek, árudák nagyságának növelése is. Szükséges tehát az optimális boltnagyság megállapítása. A beruházásoknál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a bolt „hatékonysága” új beruházások nélkül is növelhető (pl. jobb kihasználás, az áteresztőképesség fokozása, megfelelőbb választéktartás stb. útján). Az állóeszközök gazdasági hatékonysága növelésének legfontosabb feltétele azonban a beruházások ésszerű tervezése. Ezen a területen azonban népgazdasági szinten és a belkereskedelem területén is hiányosságok tapasztalhatók. Jelenleg nem eléggé centralizált a kereskedelmi jellegű beruházások építkezéseinek irányítása. Az irányítás és szervezés megjavítása érdekében célszerű lenne szakosított területi, tervező-építőszerelő szerveket létrehozni; ezek összehangolt irányításával fel lehetne számolni a kereskedelmi beruházásoknál tapasztalható hiányosságokat. Általános jelenség az építkezések elhúzódása és az üzembehelyezés eltolódása. A tapasztalatok szerint a hatékonyság csökkentésének irányában hat az eszközök szétforgácsolása az egy időben folyó építkezések között. Fokozott gonddal kell foglalkozni a kereskedelmi hálózat fejlesztésének tervezésével is. Elsősorban a népgazdasági beruházásokból a kereskedelemnek jutó arányt kell helyesen kialakítani, de legalább ilyen fontos a beruházások célszerű megoszlása, a nagy- és a kiskereskedelem, valamint a vendéglátóipar között. A korábbi, ilyen elveknek nem egészen megfelelő beruházások következménye, hogy az árukészlet fele jelenleg a kiskereskedelemben van, ami gátolja a nagykereskedelmet begyűjtő, keverő és terítő feladatának maradéktalan ellátásában. Másrészt, a kiskereskedelmi boltokban is rendeltetésellenesen használják fel az eladóteret, a túlzsúfoltság miatt egyes helyeken nem megfelelő az árukezelés, aminek a következtében nagymértékben csökkenhet a kereskedelmi munka hatékonyságának színvonala is. Általános jelenség, hogy a beruházások a tervezett munkatermelékenység és hatékonysági mutatószámokat nem érik el. Alapvető hiba pl. az építkezéseknél, hogy a munkákat nem kezdik meg időben, és nem fejezik be határidőre. A generálkivitelezők gyakran adnak ki alvállalkozóknak olyan munkákat, amelyeket saját profiljukban is elvégezhetnének. Az egyes beruházások szükségességét és a tervjavaslatokban szereplő változatok gazdaságosságának összehasonlítását — mind az új létesítmények, mind pedig az átalakítások és generáljavítások viszonylatában — tudományosan ,és egyértelműen kell kidolgozni. Hatékonyabb ellenőrzést Az állóeszközök gazdaságosabb felhasználásához folyamatosan át kell alakítani a kereskedelem szervezetét, az új követelményeknek megfelelően. A meglevő létesítményeket racionalizálni, az új objektumokat pedig a rekonstrukciók és az új beruházások koncentrálásával, a legteljesebb tudományos-műszaki alapon kell létrehozni. Fontos feladat a meglevő berendezések optimális kihasználása. Meg kell kezdeni, vagy gyorsítani a gazdasági-műszaki haladást szolgáló kutatásokat. A beruházások ellenőrzésével, kapcsolatban fontos szempont annak megállapítása: realizálódott-e a tervezett gazdasági hatékonyság? A beruházások megvalósulását a beruházó vállalatok által kijelölt, vagy megbízott műszaki ellenőrökön kívül az állami vállalatok viszonylatában a Magyar Beruházási Bank, az fmsz-ek, a ksz-ek és tsz-ek viszonylatában pedig a Magar Nemzeti Bank is ellenőrzi, mégis fokozni kellene az ellenőrzésekkel szemben támasztott követelményeket. Nemcsak a létesítmény formai elkészültségét kellene a jövőben ellenőrizni: a vizsgálatoknak ki kellene terjedni a tervezés és kivitelezés gazdaságosságának bírálatára is. Meg kellene vizsgálni, hogy a létesítmény építésének megkezdése előtt kidolgozták-e a megfelelő — az 1/1961 OT—PM sz. együttes rendeletben (Beruházási Kódex) előírt — gazdasági számításokat a beruházásra és annak üzemelésére vonatkozóan. Utóvizsgálat keretében pedig feltétlenül meg kellene vizsgáink elvégezte-e a vállalat, vagy annak felügyeleti szerve a realizálással kapcsolatos gazdasági számításokat, összehasonlították-e a terv- és tényszámokat? Főleg pedig azt kellene ellenőrizni, honan értékelték az illetékesek a kihasználási együtthatóik alakulását. Lemaradás esetén milyen intézkedéseket tettek a tervezett hatékonyság elérésének biztosítására? Gombos András C. Northcote Parkinson angol profeszszornak, az angolszász bürokrácia kiváló ismerőjének tavaly megjelent „Parkinson törvénye avagy az Érvényesülés Iskolája” című nagysikerű kötete után a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában, a közeli napokban a könyvpiacra kerül Parkinson újabb törvényei címmel az új kötet. Ez magába foglalja Parkinson harmadik törvényét, és a Parkinson második törvénye című fejezetben összefoglalja a szerző Törvény és profit című kötetét. Mit ígér az első kötet alapján méltán nagy érdeklődéssel várt újabb kötet? A közel 280 oldal terjedelmű könyv tartalmáról beszéljen a maga szatirikus módján a szerző: „Az érvényesülés tankönyvei, melyek közül ez a legutolsó és a legjobb, rendszerint megegyeznek abban, hogy mi is tekinthető érvényesülésnek. A közbeszédben használatos „befutni” kifejezés esetleg nem tetszhet a filozófusnak vagy a moralistának (s valóban nem is tetszik), de megvan az az előnye, hogy közérthető. Nagyjából tudjuk, miről van szó ... Az érvényesülés művészete magában foglalhatja a pénzt is, de magában kell foglalnia azt a lehetőséget, hogy az ember könnyen átjuthat a társadalom uralkodó rétegeibe, miközben azt a homályos benyomást kelti, hogy mindig is oda tartozott. Abban az időben, mikor a mozi még nyújtott valami szórakozást, a szegények bevett szokása volt, hogy akijáraton át besétáltak a moziba, s közben ezt mondogatták: „Micsoda szemét film volt!” Hasonlóképpen az érvényesülés technikájára is jellemző, hogy az ember feltűnésmentesen lép be a kivételezettek soraiba. Éspedig a kijövők halálos unalmával kell belépnie. Nem elegendő csupán belépni: oda kell tartozni. Az alábbi tanácsok tehát az érvényesülésnek egy sajátos formáját tételezik fel. Továbbá azt is feltételezik, hogy az olvasó átlagember, de az átlagosnál valamivel kevesebb képessége van. Gyakran látunk Hogyan érvényesüljünk címmel könyveket, amelyek arra buzdítják az olvasót, hogy legyen energikusabb, értelmesebb, hasznosabb, munkabíróbb, kellemesebb és hűségesebb, mint bárki más. De ha rendelkezik ezekkel az erényekkel, akkor nincs szüksége semilyen könyvre. Nem az ilyen embereknek kell az érvényesülésről írni. Az ilyen amúgy is érvényesül. A tanácsra szoruló átlagon aluli ember — buta, lusta, hanyag, együttműködésre képtelen, rossz modorú és megbízhatatlan. Ilyeneknek kell írni a könyveket Végtére is, Anglia demokratikus ország. Miiért ne érvényesülne az ilyen is éppúgy, mint bárki más ... Ha érvényesülnek, mindnyájan egy íróasztalnál végzik és a gyakorlatban nem sok különbséget jelent, hogy ez az íróasztal az egyetemen van-e vagy egy rakétatelepen vagy egy marhatenyésztő farmon, vagy a Pentagonban. Bármi történjék is, ez az íróasztal vár mindnyájunkra. Legjobb, ha ezt már az elején tudatosítjuk magunkban, és úgy kezdjük el, ahogy folytatni akarjuk. S ha már ott ülünk egy íróasztalnál, akkor az a problémánk, hogyan jussunk íróasztaltól íróasztalig, míg el nem érjük a piramis csúcsát. Kezdetben elég annyit tudnunk, hogyan kell kijátszanunk az intelligencia-vizsgái és hogyankell megkerülnünk a személyi rostát. Mindez gyerekesen egyszerű, a vizsgák csupán arra valók, hogy kizárják (éspedig joggal) azokat, akik lusták voltak megtanulni, hogyan kell csalni. Feltételezzük, hogy a jelölt átjutott ezeken a vizsgákon, s hogy az olvasónak már van valamiféle íróasztala. Mit kell tennie ezután? Ez a könyv megadja a választ. Sőt, mi több, lépésről lépésre elvezet a kezdő pozíciótól a legrangidősebb pozícióig. Ha e könyvet éjjeliszekrényeden tartod, a siker gyakorlatilag elkerülhetetlen. E pillanattól kezdve a hatalomra jutásod és jóléted (úgy többé-kevésbé) biztosítva van .. x~wr Parkinson újabb törvényei KÖNYVISMERTETÉS Első ízben került kiosztásra a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége által alapított „Ipargazdasági Munkáért” emlékérem. Az emlékérem I. fokozatát Spiró Miklós, a II fokozatot dr. Gadó Ottó és dr. Susánszky János kapta, a III. fokozatot Lugosi Jenőnek és Pogány Károlynak ítélték. FIGYELŐ, 1965. OKTÓBER 27.