Figyelő, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-19 / 42. szám
EXPORTÁG GAZDÁT KERES A föld szinte valamennyi országában készülődnek egy kevéssé ismert szervezet, a Hivatalos Turisztikai Szervek Nemzetközi Szövetsége (USOTO) fennállásának huszadik évfordulójára. A készülődés elsősorban arra irányul, hogyan tudnák az egyes országok maximálisan növelni idegenforgalmi bevételeiket 1967-ben, amelyet — éppen az USOTO kezdeményezésére és ENSZ-szervek közreműködésével — nemzetközi idegenforgalmi évvé nyilvánítottak. SPOCA-VIZSGA A tét nem csekély. Az idegenforgalom világszerte a legdinamikusabban növekvő devizabevételi forrás. Amíg például 1958-tól 1963-ig a világkereskedelem volumene mintegy 45 százalékkal nőtt, addig az idegenforgalmi bevételek 75 százalékkal emelkedtek, s 1965-ben már megközelítették a 12 milliárd dollárt. Ez több mint 6 százaléka a világ teljes árukivitelének. De ez az arány az évi 115 millió turistát legjobban vonzó országokban jóval magasabb (Olaszországban és Svájcban például az exporthoz viszonyítva 12—12 százalékot, Ausztriában 24, Spanyolországban pedig 42 százalékot tesz ki). A fejlett országok lakosságának jelentős hányada évről évre elindul a turizmus nagy nemzetközi országútján: Franciaországban például a lakoság 8 százaléka, Angliában és Magyarországon 9—9, Hollandiában kereken 16 százaléka. Ebben az évi átlagban mintegy 12 százalékkal növekvő „tömegmozgalomban” kiemelkedő szerepe van a különösen gyors ütemben fejlődő kempingezésnek, amelynek egyedül Európában több tízmillió híve van. Érthető tehát, hogy a sátorozástól a lakókocsiig, a gumimatractól a különféle könnyű bútorokig, főzési és vízisport-felszerelési cikkekig terjedő kemping-igények kielégítésére az utóbbi években valóságos külön iparág alakult ki. Fejlettségére és piaci potenciáljára jellemző, hogy ma már nagy nemzetközi szakkiállítások és vásárok (például Bécsben, Rotterdamban, Lausanne-ban) adnak ízelítőt a kemping-cikkek egyre bővülő forgalmából, amelyben Magyarország, örvendetes módon, rövid idő alatt előkelő helyet vívott ki. Erről tesz majd bizonyságot a néhány nap múlva, október 23-án Kölnben megnyíló legnagyobb nemzetközi kemping-sport szakvásáron (SPOGA) is, olyan versenyképes exportcikkek bemutatásával, amelyeket néhány év előtt még csak nem is gyártott a hazai ipar. LEGNAGYOBB EURÓPÁBAN Különösen áll ez a különféle gumicikkekre, amelyek több mint egynegyedét teszik ki évi 100 millió devizaforint körüli kemping- és sportáruexportunknak. 1958-ban mindössze párezer Palma gumimatracot készítettek primitív módon, szinte kizárólag kézierővel a Lenhossék utcai üzemben. Ma az Országos Gumiipari Vállalat (OGV), amely négy futószalagon ez évben több mint 800 ezer darabot állít elő, e cikkben Európa legnagyobb termelő üzeme. A gyártás első évében — nagy gonddal — mintegy ötszáz gumimatracot sikerült belföldön eladni, az idén kb. 80 ezret. (Tájékoztatásul: 1958-ban nyíltak a Balaton-környéken az első kempingek, míg ma a férőhelyek száma országosan meghaladja a 40 000-t — többet, mint amennyit 1980-ra előirányoztak.) E látványos fejlődésnek különösen fontos fejezete az export, ami az OGV kempingcikk-termelésének mintegy 90 százaléka. Az exportnak kétharmada tőkés piacokra irányul: a Palma-kempingcikk ma már mintegy 30 országban elismert márka. Jellemző, hogy a különösen igényes svéd piacra Magyarország szállítja a legtöbb gumimatracot — tavaly kereken 280 ezer darabot, ami csaknem annyi, mint 1962-ben az egész évi termelés. CSAK AZ ÚJ Ezek az eredmények különösen elismerésre méltók, ha figyelembe vesszük, hogy a kempingcikkek nemzetközi piacán a verseny rendkívül megerősödött az utóbbi években. Célszerű tehát megvizsgálni, mik a főbb tennivalóink jelentősebb kempingcikkeinknél ahhoz, hogy ki ne essünk a versenyből, illetve előrelépjünk néhány visszamaradt területen. Mindenekelőtt: újat kell adni. Jellemző példa, hogy augusztusban, a nemzetközi FICC-nagytábor balatonfüredi Konsum tourist-boltjában különösen egy cikkért volt gyakori a sorbanállás: a világviszonylatban újdonságnak számító, felfújható Palma kagylófotelért. (Ára: 8 dollár). Hasonlóképpen, a kezdetben egyedül zöld színben kapható gumimatrac helyett ma már 110-féle változatra bővült választék kell a versenyben való helytálláshoz. (Igaz, akkor 2—3 óráig tartott, amíg egy darab elkészült, ma pedig 45 másodpercig.) Az újra való törekvés jellemzi kempingiparunk és exportunk másik jelentős és fiatal ágát, a fémvázas kempingbútorokat is. Gazdájának, az Artex-nek a helyzete azonban némileg nehezebb, mint a gumicikk-kivitelben nagy érdemeket szerzett Chemolimpexé: ipari háttere nem egyetlen nagyvállalat, hanem több szövetkezet. Ennek ellenére, az ugyancsak 1958-ban megindult export ma már oroszlánrészét teszi ki a kemping-fémcikkek évi kb. 24 millió DFt-os kivitelének. (A két fő cikk, a kempingágy és szék együttes évi export-mennyisége egymillió darab körül mozog, s a kivitel fele tőkés piacokra irányul.) Ezeknél a bútoroknál kisebb a konstrukciós változatok lehetősége, mint a gumiáruknál. Mégis időközönként megjelennek új cikkek (legújabb a magasított támlájú karosszék) s évente a Képzőművészeti Alap segítségével megújított — jelenleg 12 féle — színminta változatokkal sikerül szilárd piaci helyzetet fenntartani, különösen Angliában, Svédországban és Hollandiában. Az viszont kevéssé örvendetes, hogy az exportra gyártó szövetkezetek alumíniumcső-ellátása nem kielégítő. Baj van az alumíniumedények újdonságát illetően is. Szeptemberben egy külkereskedelmi küldöttség a Magyar Kereskedelmi Kamara irányításával Londonban folytatott kb. 500 mintából álló árubemutatóval egybekötött eredményes tárgyalásokat több mint harminc céggel, köztük nagy áruházakkal és importőrökkel. S míg a kempingbútorok többnyire sikert arattak, addig alumíniumedényeink — formájuk miatt — nem feleltek meg a követelményeknek. Pedig aligha kétséges, hogy egy ügyesen összeállított, jól szállítható, formatervezett alumínium kemping-edénykészlet sikeres piaci újdonságként bővíthetné kemping-exportunkat. DOLLÁR „A VÍZ ALÓL” Ilyen sikerre számíthatunk idén Szilveszterkor az Adriai tengerben levő jugoszláv Lesin szigetén. Méghozzá éppen egy új alumínium kempingcikk jóvoltából. A szokatlan hely és időpont azzal függ össze, hogy évente ilyenkor rendezik meg a könnyűbúvárok hagyományos világversenyét. Ez előtt a legszakértőbb nemzetközi mezőny előtt mutatkozik be ennek a „vízalatti exportágunknak” (forgalma jelenleg évi 3 millió DFt) újszülötte: egy különleges alumínium oxigénpalack. Látszatra talán nem jelentős exportcikk. Valójában azonban a kempingezéssel szorosan összefonódó könnyűbúvárkodás, különösen a tengermenti nyugati országokban, milliók időtöltése és egyben a hatalmas üzlet. A felszerelés leglényegesebb része az általában acélból készült oxigénpalackgarnitúra. Súlya kb. 28 kg, míg a Feruion kezdeményezésére a jászberényi Hűtőgépgyárban kidolgozott, speciális alumíniumötvözetből előállított palacké mindössze 5 kg. Ráadásul 500—560 atm nyomást bír ki, míg az egyetlen szóbajövő külföldi versenytársáé csak 400 atm-t. Minden remény megvan tehát, hogy „kiugorjon” a nemzetközi mezőnyből, már csak azért is, mert felhasználási lehetőségei — pl. mint könnyen szállítható hegesztőpalacké — igen sokoldalúak. (Kár, hogy nem került be az idei SPOGA kiállítási anyagába.) •* •.A kezdetben viszonylag primitív körülmények között űzött kempingezés az utóbbi években fokozatosan átalakult. A legnagyobb változást a „caravan”, a guruló lakókocsi tömeges elterjedése hozta: számuk egyedül Európában mintegy 200 ezerre tehető. (Ennek ellenére e téren ma még csak a fejlődés kezdetéről beszélhetünk.) Különösen nagy a kereslet a nem luxuskivitelű, átlagos jövedelműek számára is elérhető árus kocsikban.) Az áprilisi bécsi kempingkiállításon kb. 15 ezer schilling volt ez alsó árhatár.) ÉS A LAKÓKOCSI? A nemzetközi kempingpiacon egyéb cikkekkel szerzett jó hírünk és szilárd pozíciónk feltétlenül megkönnyítené számunkra, hogy bekapcsolódjunk ebbe a nagy jövővel bíztató exportüzletágba is. Mégis az a veszély fenyeget, hogy „lekössük a csatlakozást”. Bár az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron találkoztunk jó konstrukciójú hazai lakókocsikkal (Budapesti Jármű Ktsz), a külkereskedelem egyelőre nem foglalkozik velük. Sajnos oka is van rá. Az eddigi lakókocsik belső felszerelése ugyanis alatta marad a nemzetközi piacon megkívánt minimális színvonalnak. Lényegében olyan apróbb dolgokról van szó (például gáztűzhely, gázpalack, egészségügyi berendezés), amelyeket meg lehetne oldani, ha egy kissé energikusabban foglalkoznánk velük. És éppen ez a negatív példa kell, hogy elvezessen annak felismeréséhez: kempingexportunk jelenlegi szétforgácsoltsága egyre érezhetőbben visszahúz lehetőségeink teljes kihasználásától. A külföldi kereskedő, áruház, vagy importőr joggal „kétségbeesik”, hogy szinte mindenfajta kempingcikkünk ügyében másmás külkereskedelmi vállalattal kell tárgyalnia, holott számára a kemping- és sportcikkek — teljesen logikusan — egyetlen „profilt” jelentenek. Az is nyilvánvaló, hogy az export egy kézben tartása egyéb előnyökkel is járna, mint például a teljes cikkskálát átfogó, koordinált piackutatás, üzletkapcsolási lehetőségek, kisebb adminisztráció, hatékonyabb reklámtevékenység stb. ® \x m árrendszerről | ® Űrreform és haszonkulpok K|j|S| ^ • • A tejtermelés fejlődése- -. Bp|-, PROFIL VAGY ÜZLET Ebben a kérdésben az érdekeltek nem is két, hanem több táborra oszlanak. A Kereskedelmi Kamara szakemberei egyetlen „szakosított” külkereskedelmi vállalatot javasolnak. A külkereskedelmi vállalatok, amelyek sokat tettek ennek az exportágnak a kifejlesztéséért, természetesen meg akarják tartani pozíciójukat. Az ipar részéről (például OGV) többé-kevésbé kimondottan az önálló exporttevékenységre törekednek. Nehéz megtalálni a „bűvös formulát” — talán valamilyen új típusú ipari-külkereskedelmi közös vállalkozásra volna szükség. Annyi bizonyos, hogy sürgősen cselekedni kell, mert az eddigi tendenciákból ítélve nemcsak 1967 lesz a nemzetközi idegenforgalom éve, hanem — a turizmus s azon belül a kempingezés növekedését tekintve — az utána következő esztendők is ... Dr. Follinus János