Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-01-14 / 2. szám
12 FÓRUM A fejlesztési alap I: A Figyelő 1969. évi 48. számában megjelent ,„A biztonságos tervezés bizonytalansági tényezői” című cikkel kapcsolatban a Magyar Beruházási Bank álláspontja a következő: A pénzügyi tervező és finanszírozó szervek (Országos Tervhivatal, Pénzügyminisztérium és a bankok) munkájuk során nem támaszkodhatnak közvetlenül a vállalatok számviteli adataira, hanem az ágazati, illetve a szakágazati szinten összesített mérlegadatokkal kell dolgozniuk. Ezeknek az adatoknak a tagolását, részletezettségét a mérleg mellékleteinek szerkezete és tartalma határozza meg. Ezért a problémát pontosabban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a vállalati fejlesztési alap képzésével és felhasználásával kapcsolatban nem számviteli, avagy nyilvántartási problémákkal állunk szemben, hanem az alap és eszközei változásainak a mérlegben és mellékleteiben történő kimutatása nem kellően részletezett. Mint ismeretes, az éves vállalati mérleg I. (4.) a. számú ..melléklete részletezi ugyan a fejlesztési alap alakulását, de az a mérlegből nem állapítható meg, hogy ennek az alapnak az eszközei hol, mely eszközszámlákon, milyen nagyságrendben helyezkednek el. Ezek az eszközök lehetnek az amortizációs betétszámlán, az elszámolási betétszámlán, befejezetlen beruházásokban, termelési (anyag stb.) készletben, időlegesen — átvezetési számlákon — a beruházási szállítók követeléseinek fedezetéül is szolgálhatnak. Az amortizációs betétszámlán és az elszámolási betétszámlán rendelkezésre álló eszközök a mérlegből megállapíthatók (bár csak bizonyos pontatlansággal, mert az amortizációs betétszámla egyenlege tartalmazhatja pl. átviteli problémái az alapmegelőlegezési jellegű beruházási hitelnek még el nem költött hányadát is), a további eszközök azonban már nem lokalizálhatók. Különösen zavaró, és nagyságrendileg is jelentős problémát okoz az a körülmény, hogy nem állapítható meg a fejlesztési alap eszközeinek befejezetlen beruházásokban lekötött hányada. A fejlesztési alap eszközeinek öszszetételét nem ismerve, a tervmunka során mérlegadatokból nem lehet kellő biztonsággal meghatározni a fejlesztési alap mindenkori diszponibilis hányadát. A tervezés a fejlesztési alap alakulásáról olyan — a számviteli nyilvántartásokon alapuló — dinamikus, pénzforgalmi szemléletű elszámolást igényelne, amely a tárgyévre vonatkozóan tartalmazza a képződött vagy juttatott forrásokat és azoknak fel-, használását, jogcímenként részletezve. Ez utóbbi igényt az 1969-től előírt I. (4.) b. számú mérleg melléklet sem elégíti ki, mert az csupán az amortizációs betétszámla forgalmát részletezi. Hangsúlyozni kívánom, hogy a fejlesztési alap tervezésének bizonytalansága nem kizárólag számviteli, avagy a mérlegbeszámoló szerkezetével, tartalmával kapcsolatos probléma. Itt kapcsolódom ahhoz — a cikkben felvetett — gondolathoz, hogy a tervezés bizonytalanságához hozzájárul a fejlesztési alap megosztott kezelése is. Az a körülmény ugyanis, hogy a fejlesztési alap pénzeszközeinek egy része — általában a nyereségből képződő hányada — a Magyar Nemzeti Banknál vezetett elszámolási betétszámlán van, nem csupán a számviteli áttekintést nehezíti. Mint ismeretes, a fejlesztési alapnak e nyereségági forrása egyidejűleg felhasználható a termelés átmeneti finanszírozására (pl. anyagvásárlásra), és fedezetül szolgálhat különféle beruházási javak megrendeléséhez. Jelenleg a beruházási javak megrendelésével kapcsolatban — az 500 ezer forint értéket meghaladó építési munkák kivételével — nincs előírva sem kötelező szerződésbejelentés, sem kötelező előzetes fedezetbiztosítás. Ezért lehetővé válik, hogy a vállalat ugyanakkor, amikor fejlesztési alapjának nyereségági hányadát a termelés finanszírozása átmenetileg leköti (remélve, hogy ezek az eszközök kellő időben felszabadulnak), egyidejűleg beruházási javakat is rendeljen. Ezértugyanabból a forrásból a piacon kétféle kereslet támasztható: az eszközök formájában termelési készletekre, a forrásszámlák szabad hányadára tekintettel pedig beruházási javakra. Nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a piaci feszültséget — tehát a beruházási piac feszültségét is — fokozhatja. A tervezés, a finanszírozás és a számvitel között tehát nincs összhang a vállalati fejlesztési alap vonatkozásában. Ennek megteremtésére — adottnak tekintve a bankapparátus jelenlegi szervezeti felépítését, valamint a vállalatoknak a nyereségági fejlesztési alapra vonatkozó szabad rendelkezését — a kibontakozás csak a sokoldalú igények és az adott lehetőségek igen bonyolult egyeztetése útján valósítható meg, a tervezés biztonságának rovására tett engedmények árán. Dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója Ellentétben a törvény szellemével A szakmunkásképzésről szóló törvény végrehajtási rendelete megjelent. Indokolt lenne az új rendelkezések szellemével összhangban a családi pótlékról intézkedő előírások megváltoztatása is, hogy azok ne sújtsák hátrányosan azokat a szülőket, akik szakmunkás tanulónak adják gyermeküket. A szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett gyermekek ugyanis nem tekinthetők eltartottaknak, még abban az esetben sem, ha az otthonban történő elhelyezéséért akár a szülő, akár a tanuló térítést fizet. Ennek következtében a szakmunkásotthonban elhelyezett gyermek után nem jár családi pótlék! A szakmunkásotthonban elhelyezett gyermeket abban az esetben sem lehet eltartottnak tekinteni, ha teljes ruházkodásról a szülő gondoskodik. Tehát nem jár a szülőnek a családi pótlék arra az időre sem, amíg a szakmunkásotthonban elhelyezett gyermeke szabadságát nem a tanulóotthonban, hanem pl. a szüleinél tölti. Ellenben a szülő által eltartottnak kell tekinteni azt a gyermeket, akit pl. középiskolai diákotthonban helyezett el, ha az eltartás költségeihez legalább az erre a gyermekre jutó családi pótlék összegét elérő összeggel járul hozzá. Ha a gyermek teljes ruházatáról gondoskodik, azt a hozzájárulást a gyermekre jutó családi pótlékkal egyenlő összegű hozzájárulásnak kell tekinteni, így a családi pótlék abban az esetben is jár, ha a szülő a gyermek eltartásához pénzben nem is járul hozzá. A szakmunkásotthonban elhelyezett gyermeknek a középiskolai diákotthonban elhelyezett gyermekkel szembeni hátrányos megkülönböztetése — úgy vélem — ellentétes a szakmunkásképzésről szóló törvény szellemével. Dr. Dersi Gyula jogtanácsos Sertéshús a gyárból A Figyelő fenti címmel megjelent (1969. okt. 8.) cikkével kapcsolatban az iparszerű termelés feltételei az utóbbi évtizedben elsősorban a baromfi- és sertéstenyésztésben alakultak ki. E két ágazatban vált leginkább lehetővé a magas szintű genetikai potenciál, mesterségesen létrehozott optimális környezeti feltételekkel való kiaknázása. A szarvasmarha-tenyésztésben — mind a tehenészetekben, mind a marhahizlalásban — az iparszerű módszerek kialakítása világviszonylatban elmaradott a baromfi- és sertéstartáshoz viszonyítva. Helyes a cikknek az a megállapítása, hogy az iparszerűen működő szakosított sertéstelepek biztosíthatják leginkább az állományban rejlő genetikai potenciál optimális kihasználását, és így a leggazdaságosabb termelési eredményeket. A sertéstenyésztésben az iparszerű termelés követelményeit a következők szerint állapítottuk meg: — minimálisan 200 koca és szaporulatának elhelyezésére alkalmas telepnagyság, — a biológiailag és közgazdaságilag megengedhető legkorábbi malacelválasztás, — speciális tápok etetése, — programozott, ütemesen folyamatos szaporítási, nevelési és hizlalási tevékenység, — mesterségesen szabályozható belső légállapot, — gépesített takarmánykiosztás és kitrágyázás. Fenti feltételek kielégítésére alkalmas épület- és telepváltozatok kifejlesztése az elmúlt években főosztályunk egyik fő feladata volt. Hazai változatok kialakítása mellett e célból különböző, korszerűnek ítélt külföldi technológiai rendszereket is behozhatunk. A fejlesztési munka eredményeként a kialakult telepmegoldások széles körű elterjesztésének egyik leghatékonyabb változata az a megoldás, amikor több üzem vagy vállalat kooperációban, vagy közös vállalkozásként, komplett telepek megvalósítására vállalkozik. Az ilyen jellegű tevékenységet a MÉM esetenként anyagilag is támogatta. Az Agárdi ÁG szervezésében létrehozott AGROKOMPLEX Vállalat mellett ma már több hasonló — több üzem kooperációjával működő — vállalkozás alakult ki, vagy van szervezés alatt. (Például a Gi-Gi épületelemgyár behozatalával létesülő vállalkozás (elsősorban komplett sertéstelepek építésére), — az AGROTERV és a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatai között létrejött kooperáció, az ISTV stb.) Fejlesztési munkánkban az elkövetkező időszakban is nagy helyet foglal el a komplex létesítményrendszerek felépítését vállaló gyártási kooperációk, közös vállalkozások segítsége. E mellett előtérbe került az a fejlesztési irány is, amely az ÉVM által tömegesen gyártott épületszerkezet felhasználásával teszi lehetővé ipari jellegű sertéstelepek létesítését. Az ilyen jellegű telepek elsősorban a különféle lapostetős vasbeton vázszerkezetek felhasználásával, a korszerű, tömbösített megoldásokkal valósulnak meg. Schmidt János osztályvezetőhelyettes (MÉM) HÍREK Eredményes esztendőt zárt tavaly a Kőbányai Gyógyszerárugyár. Az előzetes adatok szerint a termelés 15 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. A termelésnek több mint 80 százalékát a termelékenység fokozásával biztosították. A belföldi kötelezettségeknek a vállalat 97—98 százalékos tervszerűséggel tett eleget. Túlteljesítette a szocialista országokba irányuló kiviteli tervet, s ami különösen figyelemreméltó, a tőkés piacra 20 százalékkal többet exportált, mint az előző esztendőben. Az idén újabb 6—8 százalékkal növeli a termelést és ismét számottevő mértékben emelkedik az export. Szivattyúgyárat létesít a Nógrád megyei Rétságon fővárosi részlegének kitelepítésével a Szivattyú- és Gépjavító Ktsz. 15 millió forintos költséggel 2100 négyzetméter alapterületen építenek üzemcsarnokot, valamint járulékos létesítményeket. A tervek szerint 150 dolgozóval a termelést még az idén megkezdik, s évente 40 millió forint értékű SIHI szivattyút állítanak elő egy-, illetve háromfázisú motorral. Baranya megye mezőgazdaságának fejlesztésére az idén 350 millió forintot fordítanak. 32 szarvasmarha- és 17 sertéstelepet létesítenek, a többi között Dunafalván, Hímesházán, Villányban és Mágocson. Korszerűsítik a bekötőutakat és a raktárakat is. Felépült az új tejgyár Szeged ipari övezetében. Befejezték a gépek, berendezések felszerelését és megkezdték az egyes gépsorok próbaüzemelését. Az NDK-beli gépeket felszerelő német szakemberek először az óránként 4000 tejesüveget megtöltő palackozó gépsort próbálták ki a melegvízzel. Az automata berendezés jól működött, s hozzákezdtek a pasztőröző gépek próbáihoz is. A több mint 100 millió forintos beruházással épült üzemben 1970. év elejétől naponta 100 000 liter tejből készítenek joghurtot, kefirt, túrót, vajat, illetve palackozott tejet Szeged és Csongrád megye lakosságának. Több mint 7 milliárd forintos beruházást valósítanak meg Ajkán, a magyarszovjet timföld-és alumíniumipari egyezmény keretében. Felépítik a II. számú timföldgyárat. Az idén 350 millió forintot használnak fel s ebből az építőipar 175 millió forinttal részesedik. Az új timföldgyár berendezéseinek egy részét külföldről vásárolják. A Szovjetunióval eddig több mint 2 millió rubel értékben kötöttek szerződéseket, főleg kikeverő tartályok és golyósmalmok szállítására. Számos gépi berendezést a hazai ipar állít elő. A megállapodások szerint az egyes berendezések részszállításait már megkezdték. Az új timföldgyár h évente 240 000 tonna timföldet állít elő. Elkészült és megkezdte próbaüzemelését az 500 millió forintos költséggel kialakított polimerizációs részleg a Borsodi Vegyikombinátban. A nagyobbrészt NSZK és magyar gyártmányú berendezésekkel felszerelt üzem már a próbák kezdetén kiváló minőségű, hőre lágyuló PVC port készített. A PVC gyár bővítése 1970—1973-ban fejeződik be. A gyár attól kezdve 24 ezer tonna PVC alapanyagot készít évente. Új panelüzem építését kezdték meg Szombathelyen az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb faipari vállalatánál, a Nyugat-magyarországi Fűrészeknél. Mezőgazdasági épületelemeket készít majd keményfa fűrészáru és forgácslap felhasználásával. A paneleket az elmúlt évben kísérletezték ki. A tetszetős alumíniumszürke és fekete színű panelek 51 centiméter vastag fallal azonos hőszigetelésűek. A megrendelők kívánságára ettől eltérő hőszigeteléssel is készítenek paneleket. Az új üzem 1970- ben több mint 200 000 négyzetméter panelt szállít a mezőgazdasági üzemeknek. Üzembe helyezték Székesfehérváron a negyven millió forintos költséggel felépült új téglagyár szárító alagútját. Jelenleg naponta 53 000, azaz két családi ház építéséhez elegendő téglát gyártanak az új üzemben. Az égető kemence hulladék melegét, vagyis azt a meleget, amelyet az égetett tégla a hőalagútban kisugároz, a műszárítóban használják, ahol előmelegítik a nyerstéglát. A téglagyárban alkalmazott új technológiával négy nap alatt lesz kész tégla az agyagból. FIGYELŐ, 1970. JANUÁR 14.