Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-12-23 / 51. szám
Világszínvonalon termel Nagy jövő előtt áll Borsod „édes gyára" fek i i ________________________ _____________________________ ^ *i.| f gy év alatt 1700 vagon édesség 'i M SZERENCSI CSOKOLÁDÉGYÁrP r rmékeit a világ minden táján ismerik. Ismerik, szeretik és keresik. Mert a szerencsi csokoládé — márka. S ha csak ennyit mondanánk erről a világhírű gyárról, a lényeget mondtuk el. Érdemes azonban bepillantani a gyár múltjába, jelenébe, s megmutatni, ha csak röviden is, a sokat ígérő távlatokat is. A gyár — kezdetleges berendezésekkel — 1923-ban részvénytársaságként kezdte meg a termelést. Természetesen az alapanyagot adó cukorgyár mellé építették. Először — német szakemberek közreműködésével — csupán kakaóport és táblás tejcsokoládét gyártott. Abban az időben — a magyar édesipar őskorában — a csomagológép s a különféle modern gépsorok — utópiának tűntek. A munkások valóságos transzmisszió-„erdő”-ben dolgoztak, mostoha körülmények között. 1945 után ugrásszerűen nőtt a termelés. Úgy, ahogyan nőtt a kereslet is. A háború előtti 80 vagonos termeléssel szemben, most csupán 1 év alatt 1700 vagon különféle édességet, csokoládét gyárt a Szerencsi Csokoládégyár és annak diósgyőri üzemegysége. Export: a világ minden tájára Nehéz eligazodni a száz és száz fajta termék között. Csupán a nemrégen létrehozott diósgyőri üzemegység 160-féle édességet állít elő, nagyrészt exportra, nem is beszélve az „öreg” szerencsi gyárról. Karamellatermelésével például egyedül áll a hazai piacon. S ez elmondható a híres szerencsi tejcsokoládéról is. Itt gyártják a különféle ízű és formájú csokoládéfigurák 95 százalékát. Melyik a gyár legkeresettebb terméke? A Szerencsi Csokoládégyár valamennyi terméke keresett. Desszertek, bonbonok, drazsék, táblás csokoládék, sósmandulás deszszert— ostyafélék, mártott cukorkák, csokoládék —, egyaránt közkedveltek itthon és a világ minden részén. Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Nyugat- Németországban, a Szovjetunióban, Dániában és Svédországban. Egy évben: 550 millió termelési érték Ez a szám önmagában is beszédes. Az exportból származó bevétel: 45—50 millió forint. A gyárfejlődésre jellemző, hogy ma több az export, mint régen a gyár egész termelése. Csupán a Melba és a Melódia — 40 éve gyártják — termelése megháromszorozódott az elmúlt évek során. E két termékből évi 36 vagonnal gyártanak. S a régi, a gyár első terméke, a sárga-barna csomagolású 101-es táblás csokoládé ma is keresett cikk, sőt jobban, mint valaha: ezt a csokoládéfajtát ma is a régi ízével, minőségével gyártják. A csokoládégyár büszke erre a „klasszikus” csokoládéra, amelyet a hazai piacon is oly sokan vásárolnak. „Diplomás" édességek A gyár valóban évről évre öregbíti hírnevét. Termékeivel biztos sikereket arat. A szocialista országok Belgrádban megrendezett édesipari kiállításán a szerencsi csokoládék több diplomát nyertek. A Tokaji kulacsos borostonban aranydiplomát kapott. Az úgynevezett „művészsor” ezüstdiplomát, az Aranydesszert bronzdiplomát kapott ezen a kiállításon. A gyár három terméke jogosult a kiváló áru emblémájának „viselésére”. A mezőgazdasági kiállításon 6 különféle díjat, 2 oklevelet nyertek a „legédesebb édességek”, már tíz alkalommal. A csokoládé jövője A gyár jövőjét , a csokoládé jövőjét a fogyasztók egyre növekvő tábora garantálja. Nőnek a piaci igények, az exportigények. Ez szinte kötelezően írja elő a gyár fejlesztését. A közeljövőben rekonstrukciót végeznek, 250 millió forintot fordítanak a gyár korszerűsítésére, kapacitásának növelésére. A jövő és a sikerek alapja a gyár 2500 dolgozója, a szakképzett fizikai és műszaki kollektíva. Már épül az új üzem, az új csarnokba modern gépek kerülnek. A hatalmas, 5 emeletes új épület gépeit főleg az NDK-ból és Lengyelországból szállítják. De helyet kapnak itt a tőkésországokból vásárolt berendezések is. Egy-két adat a gyár kapacitásnöveléséről: a tervezett rekonstrukciót 1973-ra befejezik, s a termelés közel a duplájára növekszik. A diósgyőri egység 400—500 vagon édességet gyárt egy év alatt. A Szerencsi Csokoládégyárban 1974-re már 80 százalékkal nő a termelés, s egy évvel később ismét 5 százalékkal emelkedik a teljes termelési kapacitás. 1984-ben a termelés 10 százalékát exportálják, s ez a jelenleginek a kétszerese. Egy nagy család A Szerencsi Csokoládégyár hazánk legnagyobb édesipari gyára. Dolgozói mint egy nagy család, munkálkodnak, hogy megőrizzék a gyár jó hírét. Keresik az új, korszerű termékeket, a csomagolási módokat, s nem kis eredménnyel. A termelés fokozását létszámnövelés nélkül akarják megoldani. Munkájukat elismerés kíséri. A gyár már tizenegyszer nyerte el az élüzem címet, háromszor a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s 1969-ben is nagy kitüntetést kapott a jól összeforrott kollektíva: a csokoládégyár a szocialista munka gyára lett. Az elmúlt évek során 600-an kapták meg a kiváló dolgozó kitüntetést s ötvenen miniszteri kitüntetésben részesültek. Nagy része van ebben a gyár 96 szocialista brigádjának, s a hozzáértő, kitűnő felkészültséggel dolgozó műszaki gárdának. Az új gazdasági mechanizmusban még több lehetőséget kapott a csokoládégyár, mert közvetlen kapcsolatot teremthet a fogyasztókkal, jobban felmérheti a piaci igényeket, rugalmasabban alkalmazkodhat a társadalom igényeihez. Borsod megye joggal büszke erre a szerencsi „édesgyárra”. FIGYELŐ, 1970. DECEMBER 23. 39