Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

'' y.' ' r"' IffmWii^ffittiFifiHMRmiB*rM^^WW^^^^fflWnTTBflrnr?^ Budapesti tervek Budapest, együtt a két nagy város­rész, Buda és Pest jövőre lesz 100 esz­tendős. A centenárium előkészítése már ebben az évben elkezdődik. Véletlen ugyan, de úgy gondoljuk, a századik év­fordulót Budapest különösen kedvező kö­rülmények között ünnepelheti majd. A jubileum ugyanis az idén kezdődött ne­gyedik ötéves terv időszakára esik. A fő­város fejlesztésének terve még soha nem készült ilyen nagy alapossággal és körül­tekintéssel, mint most. Feltétlen érdemes tehát — ez alkalommal csupán nagy vo­nalakban — megismerkedni mindazzal, amit az elkövetkező évek Budapestnek, pontosabban a főváros lakosságának ígér­nek. Hazánk fővárosának népessége a ne­gyedik ötéves terv időszakában évenként átlagosan 15—16 ezer fővel nő, s 1975 vé­gére várhatóan megközelíti a 2,1 milliót. A népesség gyarapodása az első ötéves tervidőszakénál kisebb mértékű, ami egy­részt abból adódik majd, hogy a szüle­tések száma a tervidőszak első felében még emelkedik ugyan, a csekély mérté­kű természetes szaporodás állandósul, ám a bevándorlás mértéke csökken. Számottevő változást várnak a szak­emberek a főváros foglalkoztatottsági struktúrájában. Az iparban foglalkozta­tottak száma például Budapesten a ne­gyedik ötéves tervidőszak elején még ki­sebb mértékben emelkedik, majd stag­nál, és aránya az összes népgazdasági ága­zatokon belül csökken. A nem termelő ágazatokban viszont nagyobb arányú nö­vekedésre számítanak. Fokozatosan mér­séklődik a munkaképes korúak számá­nak aránya az össznépességen belül. Nem lehet számítani az úgynevezett ingázók, tehát a dolgozni Budapestire utazók szá­mának jelentékeny ará­nyú növekedésére sem. A munkaerőproblémákat elsősorban úgy lehet majd megoldani, hogy emelke­dik a főváros környékéhez tartozó tele­pülések munkaképes korú lakosságának száma, illetve több munkaképes korú nő vállal majd állást. Mindenesetre lénye­ges változásra nem számítanak a ne­gyedik ötéves tervidőszakban sem a fő­város munkaerőhelyzetében, a munka­erő -szükséglet továbbra is nagyobb ará­nyú lesz, mint az igénybe vehető mun­kaerőforrás. A tervek készítésénél gondolni kellett arra is, hogy a szociális, kulturális és egészségügyi ellátás helyzetére jelentős hatást gyakorol a népesség korösszetéte­lében várható változás. A bölcsődei és óvodás korúak száma emelkedik, ami fő­leg az óvodai férőhelyek számának nö­velését igényli. Jelentős növekedést vár­nak a házasságkötéseknél, ami viszont újabb lakásigényeket is támaszt. To­vább nő — mintegy 40 ezerrel — a 60 évesnél idősebbek száma, s részarányuk megközelíti a 21 százalékot. S mivel az idősebb korral együttjáró gyakori meg­betegedés fokozott gondozást igényel, gyorsabb ütemben kell fejleszteni az egészségügyi és szociális intézményeket. A Fővárosi Tanács negyedik ötéves ter­ve valóban nagyon sokrétű, kiterjed az élet minden részére, éppen ezért, nehéz a választás, mit emeljünk ki belőle. Mi­vel feltehetően a legnagyobb közérdek­lődésre a lakásépítés tarthat számot, elő­ször erről írunk. Első helyen: a lakásépítés A fejlesztési feladatokra, a lakásépít­kezésekre biztosított előirányzatok és a korszerű lakásépítési technológiák — pél­dául a házgyárak — széles körű alkal­mazása a negyedik ötéves tervidőszakban nagyszabású építő tevékenység kibonta­kozásának lehetőségeit teremtik meg. A tanácsi lakásépítkezés ugrásszerű, a ko­rábbi tervidőszakot 124 százalékkal meg­haladó emelése megalap­ozza az­t a cél­kitűzést, hogy a tanácsi és az egyéb la­­­­kásépítés során a fővárosban mintegy 85 ezer lakás épüljön fel. (Természetesen kedvező esetben további 6000—7000 la­kás felépítésére is sor kerülhet.) Ha si­kerül megvalósítani a terveket — figye­lembe véve a lakásszanálást, lakásmeg­szüntetéseket is — a főváros lakásállo­mánya a tervidőszakban 60 ezerrel nö­vekszik, méghozzá 640 ezerről 700 ezer­re. A száz lakásra jutó lakosok száma 5 százalékkal csökken. Ugyanakkor javul a lakásállomány szobaszám szerinti össze­tétele és kisebbedik majd a komfort nél­küli lakások aránya. Kétségtelenül érdekesek a költségala­­kulások. A tanácsi (bér- és szövetkezeti) lakásépítéshez a tanács rendelkezésére bocsátott 19 milliárd 346 millió forintos előirányzatból mintegy 56 ezer lakás fel­építése várható. Így, folyóáron számítva, az egy lakásra jutó bruttó átlagköltség meghaladja a 345 ezer forintot. Ezen be­lül a lakások költsége 248 ezer forint, a gyermek- és egyéb intézmények, létesít­mények 30 ezer forintot, a közműve­sítés, a fűtés, az útépítés költségei mint­egy 43 ezer forintot, a tervezési, a sza­nálási és egyéb költségek pedig 24 ezer forintot tesznek ki lakásonként.­­* (Folytatás a 2. oldalon) .........................................../ Kollektív szerződések — aláírás előtt Az elmúlt három évben kétszer dol­gozták ki, vitatták meg és írták alá a vállalati kollektív szerződéseket. 1968 és 1969 után most ismét napirendre került a téma: 1971 első felében újra ki kell dolgozni, meg kell vitatni és alá kell ír­ni a most már öt évre szóló legújabb vállalati kollektív szerződéseket. Az érvényességi idő alapos meghosz­­szabbítása azonban korántsem jelenti azt, hogy az aláírástól számított öt évig semmi gond, semmi tennivaló sem lesz a szerződésekkel. Egyrészt: a munkaügyi miniszter rendelete félreérthetetlenül kimondja, hogy minden év elején a vál­lalatok igazgatói írásban kötelesek be­számolni a kollektív szerződések előző évi végrehajtásáról, másrészt: az ötéves határidő csak általános érvényű, amely alól két irányban is kivételt enged a mi­niszteri rendelet. Előre nem látható szervezési intézke­dések (például jelentősebb profilválto­zások, vállalati átszervezések) esetén megvan a lehetősége a szerződések mó­dosításának is. Másfelől számolni kell azzal is, hogy a vállalatok gazdasági eredményeitől függő rendelkezéseket (például a részesedési alap felosztásának szabályait) legfeljebb csak egyévi idő­tartamra lehet meghatározni. Az új Munka Törvénykönyv bevezeté­se óta eltelt három év tapasztalatai le­hetőséget adtak a kollektív szerződések rendszerének továbbfejlesztésére — s mivel egy sor, elsősorban munkajogi kérdésben szükségtelen az évenkénti szabályozás — a szerződések általános érvényességi idejének öt évben való meghatározására. Két megoldási mód lehetséges: az egyik a szerződések ha­tározatlan időre való megkötése, amely azzal a veszéllyel jár, hogy nemtörő­dömségből, kényelmességből vagy éppen az esetleges viták elkerülése miatt, ak­kor sem kötnek új kollektív szerződést, amikor a régi rendelkezései már elavul­tak. Emiatt döntöttek a második megol­dás, az öt évre szóló szerződések mel­lett, amelynek rendelkezéseit időnként rendszeresen felül kell vizsgálni. Az új kollektív szerződések megköté­sének irányelvei, illetve a munkaügyi miniszter erről szóló rendelete áttétele­sen tartalmazza a korábbi kollektív szerződések végrehajtásának tapasztala­tait, amelyeket — éppen az új szerződé­sek érdekében — érdemes figyelembe venni. A kormány elé került előterjesztés be­vezetőben hangsúlyozza, hogy . .az új munkajogi szabályok a végrehajtás so­rán is összhangban vannak az új gazda­ságirányítási rendszerrel és elősegítik annak érvényesülését. Ugyanakkor... a célkitűzések, a végrehajtás során még nem jutnak mindenütt kellően érvény­re, a Munka Törvénykönyve adta lehe­tőségeket a vállalatok kellő mértékben nem használják ki... Általánosítható tapasztalat az is, hogy a Munka Tör­vénykönyve végrehajtása során (vagyis a kollektív szerződések rendelkezéseinek gyakorlása közben) leghamarabb a dol­gozói érdekeket sértő hiányoságok ke­rülnek felszínre és orvoslásra... A vál­lalati érdekeket sértő hiányosságok ne­hezebben bukkannak elő. " Végképpen nehezen derül fény azokra a végrehaj­tási hiányosságokra, amelyek a népgaz­dasági érdekek sérelmével járnak.” Gazdasági megalapozottság Illusztrációként nézzük a legutóbbi —­ az 1969—70-ben érvényben volt — kol­lektív szerződések végrehajtásának ta­pasztalatait, amelyeket a Munkaügyi Minisztérium 61 vállalatnál végzett vizs­gálata összegezett. Ezeket az 1969 elején megkötött szer­ződéseket 1970 elején módosították, s a különböző törvénysértő, a vezetői jog­kört korlátozó rendelkezések jelentős részét felülvizsgálták és helyesbítették. A módosítások után is megmaradt azon­ban a szerződések egyik alapvető hibá­ja, nevezetesen az, hogy elsikkadnak olyan fontos gazdasági témák, mint a bér- és jövedelempolitika elvei, az anya­gi ösztönzés gyakorlata. Ugyancsak általánosítható jelenség, hogy a legtöbb esetben hiányzik az egyes rendelkezések gazdasági megája­­(Folytatás a 6. oldalon) XV ÉVFOLYAM 2. SZÁM JANUÁR 13. ÁRA: 2 FORINT Intézkedések a termékforgalom javítására (3. old.)9 A számviteli rend továbbfejlesztése (4. old.) Vegyiparunk fejlődése (5. old.) 9 Infláció és árszintemelkedés (6. old.) 9 Vasútépítés önellátással 9 Tengeri kereskedelmünk új adriai kapuja­­ (7. old.) (7. old.)

Next