Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
2 ‘j^^e^DOBBEiaE új gyártmányt hoztak forgalomba és 3 új állatgyógyászati készítményt adtak át kipróbálásra a mezőgazdaságnak. A fejlődő hazai automobilizmus igényeinek kielégítésére — sok más hazai vállalattal együtt — nagy erőfeszítéseket tesz az Interag RT is, amely mintegy 40 külföldi cég magyarországi képviseletét látja el. Egyik jelentős megbízójával, a Shell céggel együttműködve gyors ütemben fejleszti az Interservicehálózatot. Ez ma már 11 olyan egységből áll (közülük 3 Budapesten, a többi pedig vidéken van), amely az autósokat nemcsak kitűnő minőségű benzinnel és a legjobb külföldi kenőanyaggal látja el, hanem autóápolási cikkekkel és sokféle alkatrésszel is, továbbá elvégzi a szervizmunkákat. A Shell Interservice-hálózat rövidesen új egységgel gyarapodik: a budapesti Martinéni téren befejeződik hazánk első — 8 emeletes— magas garázsának építése. Ebben 360 gépkocsi tárolására lesz lehetőség, s — a komplex szolgáltatás hagyományához híven — természetesen töltőállomás és szerviz is várja az autósokat. A könnyűszerkezetes építésről nemzetközi szimpóziumot rendezett a múlt héten Budapesten az Építéstudományi Intézet, mint a Nemzetközi Építéskutatási Tanács (CIB) tagintézménye. A tanácskozáson mintegy 100 külföldi és magyar szakember vitatta meg az alacsonyföldszintes és legfeljebb két-háromszintes) épületek könnyűszerkezetes kivitelezésének elméleti és gyakorlati kérdéseit. Az ilyen típusú építmények (ipari, csarnokok, mezőgazdasági épületek, iskolák, áruházak, stb.) világszerte a könnyűszerkezetes építésmód legtömegesebb alkalmazási területét képviselik, s a nálunk most kibontakozó új építési rendszernek ugyancsak elsősorban kis szintszámú építmények gyors, termelékeny kivitelezésében van jelentősége. A magyar szakemberek számára a CIB- szimpózium sok segítséget adott a IV. ötéves tervre kitűzött könnyűszekezetes építési program részfeladatainak meghatározásához, a legjobb technikai megoldások kiválasztásához. A Kőbányai Gyógyszerárugyár kiemelkedő termelési és gazdálkodási eredményeket ért el 1970-ben. Termelése tavaly az 1965. évihez viszonyítva csaknem kétszeresére, nyeresége pedig több, mint 2 és félszeresére emelkedett. A nyereségnek mintegy 90 százaléka az exportból származik, amely a vállalat kapacitásának ma már 80 százalékát köti le. A kőbányai üzem működésének gazdaságosságát jól jellemzi az az adat, amely szerint 1970-ben a költségvetésbe befizetett akkumuláció összege csaknem azonos volt a vállalat állóeszköz-állományának teljes értékével. A sikeres tevékenységet nem utolsósorban az intenzív, sokirányú kutató- és gyártmányfejlesztő munka alapozza meg. Tavaly a gyár termelési értékének több mint fele az utóbbi 10 évben forgalomba hozott termékekből származott. A múlt évben 9 Az ellenőrzés: a vezetés eszközei (Folytatás az 1. oldalról) belső ellenőrzési részlegek állandó jeleggel műszakiakat is alkalmazzanak. A konferencia foglalkozott azzal a problémával, hogy a vállalaton belül hogyan lehet biztosítani a belső ellenőrzés viszonylagos függetlenségét. A hagyományos megoldás — a főkönyvelőhöz vagy gazdasági igazgatóhoz beosztott ellenőrző apparátus — a megváltozott körülmények között már nem bizonyult megfelelőnek, s célszerűbb a belső ellenőrzést szervezetileg, a vállalat igazgatójának vagy vezérigazgatójának alárendelni. Az általános problémáit mellett a vállalati belső, ellenőrzéssel hivatásszerűen foglalkozók néhány időszerű feladatával külön is foglalkoztak a felszólalók. Megállapították például, hogy a vállalati költséggazdálkodás színvonala nem kielégítő, az utalványozási rend és fegyelem romlott, a költségtervezés és elszámolás, az árképzés és vállalati árpolitika helyes módszereit mielőbb ki kell dolgozni, mert hosszú távon csak így lehet a vállalati gazdálkodás hatékonyságát növelni. Többen rámutattak a költségvetési kapcsolatok belső önellenőrzésének szükségességére. A reformot megelőző időben a vállalati belső ellenőrzés lényegében a felügyeleti ellenőrzés szerves része volt. Ez ma már nincs így, de a vállalati önellenőrzésnek alkalmazkodnia kell a felügyeleti elenőrzés szempontjaihoz, s folyamatosan vizsgálni kell a bizonylati és számviteli rend helyességét, az árbevételek, az alapképzés jogszerűségét, s így a vállalatot a pénzügyi revízió során nem érhetik majd kellemetlen meglepetések. Nagyobb figyelmet kell szentelni az ellenőrzés során a termelékenységnövelés emberi tényezőinek, s a vállalati légkör, a munkaerkölcs alakulásának. Sz. A. A mű falemezek növekvő jelentősége volt a témája annak az előadásnak, amelyet nemrég Sopronban tartott Adolf Funder mérnök, a nemzetközi hírű osztrák farostlemezgyáros. Az előadásra a kiváló szakembert, a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat, valamint a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hívta meg. A meghívás alapja nem utolsósorban az az együttműködés volt, amely a magyar faipar és az osztrák Funder-cég között immár hosszú ideje kialakult. (Annakidején ez a cég szállította a Mohácsi Farostlemezgyár egyes berendezéseit, s a mohácsi üzem most folyó bővítésének is az osztrák partner a külföldi fővállalkozója.) Finder mérnök soproni előadásában foglalkozott a világ farostlemez- és faforgácslap-termelésének gyors fejlődésével, a várható ártendenciával. Megemlítette, hogy a farostlemez ma már mindinkább terjed az autókarosszéria gyártásában is, a nyugatnémet autóipar például immár havonta másfél millió négyzetméternyit használ fel a kitűnő, nagy szilárdságú és könnyű anyagból erre a célra. A továbbiakban felhívta a magyar szakemberek figyelmét arra, hogy cége, a Lignimpex felkérésére kidolgozta a magyar cserfa felhasználhatóságának módját a falemezgyártásban, s úgy vélte, a magyar szakértőknek érdemes kísérletezniök más magyar fafajtáknak a lemezgyártásba nyersanyagként való bekapcsolásával is. 150 magyar és szlovák textilruházati szakember részvételével Balatonfüreden több napos szimpóziumot rendezett a Könnyűipari Szervezési Intézet és mintegy 60 ezer dolgozót foglalkoztató Slovakotex Vállalat a textilipar termelékenységnövelésének lehetőségeiről. A tanácskozáson Pesti Imre könnyűipari miniszterhelyettesünk és Bohus Havtmn szlovák ipari miniszterhelyettes mondott megnyitót. A főreferátumot dr. Szabó Imre, a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztályának textilosztály-vezetője tartotta, s ehhez érdekes, színvonalas korreferátumok csatlakoztak. A korreferátumokban, amelyeket a szimpózium résztvevői három szekcióban vitattak meg, szó esett a termelékenység alapanyag-vonatkozásairól, emberi oldalairól, a termelékenységnek a gépesítéssel és a szervezéssel való összefüggéseiről, továbbá a végtermékek világpiaci versenyképességével és értékesítésével kapcsolatos termelékenységi kérdésekről. Kovács István, a Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatója a szimpózium záróbeszédében megállapította, hogy a tanácskozás mindkét ország ipara számára hasznosítható elgondolásokat, lehetőségeket tárt fel, s egyben jól szolgálják a szlovák—magyar textilipari együttműködést is. * (Folytatás az 1. oldalról) időtúllépést, mint inkább a kifizetett díjak aránytalanságát mutatják. (e díjak ugyanis sokszor megközelítik, néha meg is haladják a főállásban kapott bért). Más esetekben rövidebb időre (egy-két napra vagy hónapra) szóló mellékállásokért ezreket fizettek, ki vállalataink anélkül, hogy figyelembe vették volna a korlátozást és jogosnak tartották szabálytalan eljárásukat. Mivel azonban maguk az állásfoglalásra hivatott szervek is egymástól eltérően értelmezik a havi átlagot, szükséges lenne a kérdés tisztázása. A díjazás és a végzett munka közötti aránytalanságok a másodállásoknál is nagy számban fordulnak elő. A másodállás után fizetett díjak összegét — a népi ellenőrök tapasztalatai szerint — a legritkább esetben lehetett azonosítani a vizsgált vállalatnál az adott munkakörre előírt bértétellel. Ezekre ugyanis a díjak rögzítésekor általában nem hivatkoztak, és sokszor túlzott díjakat állapítottak meg és fizettek fi. Az esetek egy részében a díjazás ugyancsak a rendelet helytelen értelmezéséből ered, oly módon, hogy nem az adott munkakör főállású bértételének, hanem a jelölt főállásban elért jövedelmének a feléből merulnak ki. Hadilábon álltak a vállalatok az elvégzett munkák bizonylati alátámasztásával is, s noha feltételezhető, hogy a díjakat általában az elvégzett munkáért fizették ki, az ilyen eseteket beárnyékolja, hogy a teljesített munkát, a munka és a díjazás arányosságát, az elvégzett munka hasznosságát nem mérik fel, s erre még csak következtetni sem lehet. Emellett feltételezhető az is, hogy a másodállásokért kifizetett díjak egy része mögött inkább valamiféle viszontszívesség áll, mint konkrét teljesítmény. A szakértői megbízások is többször tartalmaznak másodállást, mellékfoglalkozást, szívességet, tervező, irányító és egyéb munkát, mint szakértői tevékenységet. (Sajnos, igaz az az anekdotának is beillő eset, amelyben egy győri mérnök — mint szakértő — havi 2000 forintért felelősséget vállalt azért, hogy még egy hónapig nem dől össze a szombathelyi Savaria mozi, s erről havonta egyszer, néhány perces szemlélődés után újra és újra nyilatkozott. Az eset érdekessége, hogy a helyi Vas megyei Tanács tervező vállalata az épület statikai állapotával kapcsolatos felelősséget nem vállalta. Legalább ilyen furcsa az is, hogy egy szcenikai szakértő másfél évig Svédországból „segítette” szakértői tevékenységével a győri színház tervezésszcenikai munkálatait.) Hasonló esetek ismétlődését megkönnyíti, hogy az ilyen jellegű munkaviszonyokról bizonylatot nem készítenek, a foglalkoztatottakról statisztikát nem vezetnek, a kifizetett díjakról a főfoglalkoztató vállalatot nem tájékoztatják. Veszélyben a lényeg A főálláson kívül létesített munkaviszonyok szabályszerűségének vizsgálatakor is ez volt az egyik fő kifogás, mármint a vállalat előzetes, írásbeli engedélyének, vagy az engedély megújításának hiánya, noha az engedélyezés kötelező feltétele a mellékes munka vállalásának. A másodállások és mellékfoglalkozások 20 százaléka engedély nélkül létesült, tehát — mivel a munkaszerződés jogilag nem jött létre, illetve érvénytelen — a díjazás is szabálytalan. Az ilyen munkaszerződések eredeti rendeltetését veszélyezteti, hogy a szerződés megkötése előtt a vállalatok jó része nem mérlegeli kellő gondossággal az alkalmazás indokoltságát, gazdaságosságát, a fizetendő díjak és az elvárható teljesítmények arányosságát. Jogi szempontból kifogásolhatók az olyan egyszeri, vagy hosszabb időre szóló megállapodások is, amelyekben magánsemélyeket bíznak meg közületi tervezéssel, mivel ezt az érvényben levő rendeletek tiltják. A szabálytalan megbízások mögött gyakran az intézet kapacitáshiánya, a sürgősség, a tervező intézetek ajánlása, a kedvezőbb tervezési díj található. (Egyes eszközi önálló vállalkozások — TOVÁS-ok — például különféle létesítmények tervdokumentációjának elkészítését vállalták, ezt pedig ismétlődő egyszeri megbízás alapján, vagy másodállásbanmellékfoglalkozásban magánszemélyekkel végeztették el, s ezáltal tulajdonképpen közvetítői szerepet játszottak és jogtalan „vállalkozói” haszonra tettek szert). A vizsgált vállalatok, intézmények között több olyan akadt, amelyek a tevékenységi körébe tartozó munkát — általában kapacitáshiányra való hivatkozással — nem vállalta, ugyanakkor saját dolgozói számára engedélyezte, hogy „maszek” alapon teljesítsék a megrendeléseket. Előfordult olyan szabálytalanság is, hogy a vállalat elfogadta ugyan a megrendelést, de egyes dolgozóinak — a lényegében munkakörükbe tartozó feladatokért (pl. anyagbeszerzésért), a túlóra megkerülésére — mellékfoglalkozást létesített a megrendelővel, vagy dolgozói külön díjazást fogadtak el a partnervállalattól. A köz- és a gazdasági élet tisztaságát talán a legszembetűnőbben sértik az olyan esetek, amikor a másodállás, illetve mellékfoglalkozás összeférhetetlen a dolgozó főállásával. Ilyen esetek különféle tanácsi szakigazgatási szervek dolgozóinál fordultak elő, akik a nekik alárendelt szerveknél vállaltak különmunkát vagy kölcsönösen adtak, elfogadtak jutalmat. Nyilvánvalóan nem fogadható el, hogy egy épületet az tervezzen, akinek a tervet főállásában jóvá kell hagynia, s az sem, ha a KÖJÁL-ok vagy a kórházak dolgozói olyan helyen vállalnak mellékes munkát (például éttermekben), ahol főállásuk szerint hatósági személyként kell ellenőrizniük. Nemcsak az alá- és fölérendeltség, hanem a vállalatok közti — egyébként természetes — gazdasági kapcsolat is lehet összeférhetetlenségi tényező (a további jó kapcsolatok „díjazása”, hozzátartozók alkalmazása). Ilyen esetek azonban sokszor inkább csak feltételezhetők, mintsem bizonyíthatók. Nem eleve „üldözendő" Ha tehát végignézzük a vizsgálat közben feltárt kritikus példákat, kiderül, hogyalapvetően két oka van a szabálytalanságnak: az egyik a jogszabályok szándékos vagy véletlen félreértése, a másik pedig a mellékes munkaviszony lényegének, céljának szándékos vagy hanyagságból eredő meg nem értése. Az okok első részének megszüntetésén sokat segít majd az a kormányhatározat, amely a munkaügyi miniszter feladatává teszi, hogy vizsgálja felül — és esetleg korszerűsítse, pontosabbá, egyértelműbbé tegye — a másodállású, mellékfoglalkozású vagy egyszeri megbízásos munkaviszonnyal kapcsolatos jogszabályokat. Szabályozásra szorulnak az engedélyezés, a szerződéskötés tartalmi és formai követelményei, az összeférhetetlenség ismérvei, a munka díjazása, a szakértői feladatok tartalma,, a fő- és a mellékállású munkahely kapcsolata, a főállású munkahelynek a mellékes alkalmaztatás követelményeiről és díjazásáról való tájékoztatása. A jogszabályok kidolgozása azonban hosszabb időt igényel. Ám addig is mód van arra, hogy a vállalatok, intézmények vezetői és szakszervezeti bizottságai jól átgondolják, mikor adnak engedélyt és mikor tartanak igényt másodállású, mellékfoglalkozású dolgozóra vagy szakértőre. Az intézkedések már megkezdődtek: a vizsgálat során mintegy 300 pótlólagos munkavállalásra szóló engedélyt vontak vissza, a foglalkoztatók pedig mintegy 450 másodállást, illetve mellékfoglalkozást szüntettek meg, ami éves szinten kb. 4 millió forint bérmegtakarítást jelent. Jó néhányszor olyan másodállást szüntettek meg, amit a főállású munkahely nem is engedélyezett. Nem maradt hatástalan a KNEB-vizsgálat más módon sem: tavaly39 esetben indult fegyelmi, 25 esetben kezdeményeztek bűnvádi és szabálysértési eljárást, s intézkedés történt kb. 470 ezer forint jogtalanul felvett összeg visszafizetésére, továbbá 66 ezer forint kártérítés, illetve bírság kirovására. Ám ennél sokkal fontosabb a gazdasági vezetők azon szádéka, hogy helyreállítsák a törvényes állapotot, illetve „a helyére tegyék” a mellékest. A mellék- és másodállások, a szakértői megbízások ugyanis — s ezt nem árt hangsúlyozni —, nem üldözendők, hiszen alkalmazásuk számottevő gazdasági eredményeket, megtakarítást hozhat, ám csakis ilyen esetekben van létjogosultságuk. Az pedig, hogy ez a helyes elv megvalósul-e, sem gazdasági, sem pedig politikai-erkölcsi szempontból nem mellékes. Sóvári Gizella A mellékesről — nem mellesleg FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5.