Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
4 * _ létszámcsökkentésben^2^ ^ Érdekeltseg « létszámnövelésben A IV. ötéves terv követelményei szerint olyan bér- és személyi jövedelemszabályozást kívántunk kialakítani, amely növeli a vállalatok érdekeltségét az élő munka hatékonyabb felhasználában, elősegíti a tervszerűbb és racionálisabb munkaerőgazdálkodást, lényegesen csökkenti annak lehetőségét, hogy a létszám növelése útján jussanak előnyhöz a vállalatok. A bérszínvonalemelést pedig az eddiginél szorosabban köti öszsze a munka hatékonyságának növekedésével, teret ad a jövedelmek — teljesítménytől függő — erőteljesebb differenciálódásának, elősegíti a munkaerő kívánatos irányú mozgását, a termelési tényezők racionálisabb felhasználását. Textiles modell... Számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy a módosított bér- és személyi jövedelemszabályozás milyen mértékben segíti az ésszerű munkaerő-gazdálkodást, a munkaerő kívánatos irányú mozgását a textiliparban. Ilyen értelemben nemcsak a textilipar, hanem népgazdasági szempontból is nagy jelentősége van annak, ha a módosított szabályozó rendszer az adott vállalatnál nem hasznosítható létszám csökkentésére ösztönöz, illetve korlátok közé szorítja a létszám hígítását. Számításainknál modell jelleggel egy vállalat esetét dolgoztuk fel. A vállalat a bázisidőszakban — 1970-ben — 1937 millió forint eszközértékkel, 8000 dolgozóval, 185 millió forint eredménytömeggel, 23 090 forint/fő évi átlagbérszínvonallal, 23 500 Ft/fő évi átlagkeresettel, 44 649 Ft/fő bérfejlesztési mutatóval rendelkezik A modellül választott vállalat 1971. évi tervét az I., II. táblázatok 1. oszlopa tartalmazza. A táblázatokon kidolgoztunk arra vonatkozó tervvariánsokat, hogy miképpen alakulna a modellül választott vállalat dolgozóinak a bérszínvonala, keresete és a vállalat fejlesztési alapja, ha a — különböző átlagbérű „vatta" dolgozókkal létszámát csökkenti (1. táblázat), illetve ha a különböző átlagbérű dolgozókkal létszámát hígítja (II. táblázat). A „vatta” jellegéből következik, hogy ezek a dolgozók „eredményt nem ter melnek”, így a létszámcsökkenéssel az eredmény tömege a leépített dolgozók bérével, a bér után fizetett közteherrel és illetményadóval növekszik. A vállalat bértömege és létszáma pedig a leépített dolgozók bértömegétől, létszámától függően alacsonyabb lesz. A lét Általános tanulság... A Figyelő 1971/10. számában „Árpolitikai célok és árszabályozás” című beszámolójában, amely a Közgazdászklub számhígításra vonatkozó számításoknál ugyanezt a meggondolást alkalmaztuk a hígítás jellegének megfelelően. Megjegyezzük, hogy számításainkat 100 és 300 dolgozóval végrehajtott létszámcsökkentésre és létszámhígításra végeztük el, mert a modellül választott vállalatnál ezt a mértéket találtuk vizsgálataink szempontjából reálisnak. I. táblázat egyik vitáját ismerteti, szerepel a következő megállapítás: „Igaz, a bérfejlesztési mutató nemcsak a nyereség emelésével javítható, hanem a létszám abszolút vagy relatív csökkentésével is. De a létszámcsökkentés csak akkor előnyös a vállalatnak, ha a leépülő létszám átlagbére nem alacsonyabb a vállalati átlagbérnél. Az ilyen létszámcsökkentés azonban nagyon nehéz, szinte lehetetlen, hiszen ehhez el kellene engedni a kvalifikált, jól dolgozó munkásokat is, akikre pedig mindenütt égető szükség van. A valóban meglevő, kapun belüli munkanélküliség megszüntetése vagy mérséklése persze lehetséges lenne, de a „vatta” felszámolása nyomban a tállalati átlagbér emelkedését vonná maga után, ami jobban terhelné a részesedési alapot mint amennyi könnyebbséget a bérfejlesztési mutató javulása hoz”. Ha a vállalat alacsonyabb átlagbérű dolgozókkal eszközli a létszámcsökkentést, akkor valóban az a helyzet, hogy a vállalat átlagbére növekszik (lásd az I. táblázat 2. sorát). Nem ez a helyzet azonban az egy főre jutó keresetnél, mert az I. táblázat 8. sorából leolvashatóan egy főre jutó kereset növekszik, ha az I. táblázat 1. oszlopában közölt viszonyítási alaphoz képest a bérfejlesztési mutató különbsége meghaladja a bérszínvonal növekedés különbségét; illetve, amikor a keresetnövekedés százalékos mértéke meghaladja a bérszínvonal növekedése százalékos mértékét (I. táblázat 5. oszlop). _ A modell vállalatnál már a 18 ezer forint évi bérszínvonalú dolgozók számának csökkentésekor meghaladja a bérfejlesztési mutató növekedése a bérszínvonal növekedését, illetve a keresetnövekedés százalékos mértéke magasabb, mint a bérszínvonalnövekedés százalékos mértéke. (A viszonyítási alaphoz képest a bérfejlesztési mutató növekedése 0,438 százalék 1,992—1,554, míg a bérszínvonal növekedése ennél alacsonyabb, 0,33 százalék »-4,33—4,00«.) Tehát a valóságban nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy a „vatta” felszámolása nyomban a vállalati átlagbér emelkedését vonná maga után, ami jobban terhelné a részesedési alapot, mint amennyi könnyebbséget a bérfejlesztési mutató javulása hoz”. Ugyanis a bérszínvonal növekedéshez képest a bérfejlesztési mutató nagyobb mértékű javulása csökkenti a bérfejlesztés adóját és ezáltal növeli a felhasználható részesedési alap tömegét, és lehetővé teszi a vállalat dolgozóinak keresetnövekedését. Az I. táblázat 7. sorából megállapíthatóan — a viszonyítási alaphoz képest — 0,6 millió forinttal magasabb felhasználható részesedési alapot nyertünk, mert a viszonyítási alap 13,2 millió forint bérfejlesztési adójával szemben 12,6 millió forintra csökken a bérfejlesztési adó tömege. A létszámfelesleg már teher Az elmondottakból következik, hogy a 18 ezer forintnál magasabb átlagbérszínvonalú dolgozók elbocsátásával még nagyobb mértékben csökken a bérfejlesztési adó tömege, mert a bérszínvonal növekedés mértékéhez képest — a bérfejlesztési mutató még nagyobb mértékű javulása következik be. Az I. táblázat 3., 4. sorából megállapíthatóan: a 22 ezer forint évi bérszínvonalú dolgozók számának csökkentésekor a viszonyítási alaphoz képest a bérszínvonal növekedés csupán 0,11 százalék (4,11— 4,00), ellenben a bérfejlesztési mutató növekedése ennél jóval magasabb 0,447 százalék (2,001—1,554), és ezáltal a viszonyítási alaphoz képest 2,3 millió forinttal magasabb felhasználható részesedési alapot, ennek megfelelő keresetnövelési lehetőséget kapunk, mert a bérfejlesztési adó tömege 13,2 millióról 10,9 millió forintra csökken. Az I. táblázat 1. sorából kitűnik, hogy minden egyes tervvariánsnál azonos létszámcsökkentéssel számoltunk, ami a modellül választott vállalat létszámának kereken egy százaléka. Vizsgálatainkat ugyanilyen jellegű 300-as csökkentésre is elvégeztük. Azt az eredményt kaptuk, hogy az I. táblázaton közölt és az előzőkben elemzett tendencia háromszázas feleslegnél felerősödve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy 300 fő 18 ezer forint átlagbérszínvonalú felesleges dolgozó létszámának csökkentésekor a kereset bázishoz mért százalékos növekedése már 5,96 százalék, a bérszínvonal 5 százalékos emelkedésével szemben. 22 ezer forint átlagbérszínvonalú dolgozók csökkentésével pedig a kereset már 7,43 százalékkal haladja meg a báziskeresetet, a bérszínvonal növekedése ezzel szemben csak 4,34 százalék a bázishoz képest. 300-as csökkentésnél tehát a kereset és a bérszínvonal növekedés ollójának erőteljesebb kinyílása állapítható meg a százas létszámcsökkentésnél nyert kereset és bérszínvonal növekedés ollójához képest. Elemeztük a létszámhígítás lehetőségét is. Erre vonatkozó vizsgálatunkról a II. táblázaton nyújtunk tájékoztatást. A létszámhígításra vonatkozó helyes vélemény kialakítására a II. táblázaton levő vállalati bérszínvonalat és keresetet meg kell bontani az eredményt termelő 8083 és a 100 felesleges dolgozó bérszínvonalára és keresetére a táblázaton levő tervvariánsok tekintetében. Mert ha a keresetek alakulása szempontjából alkotunk véleményt a létszámhígításról, akkor a létszámhígítás — a vállalat átlag-bérszínvonalához képest — csupán 50 százalékkal alacsonyabb átlag-bérszínvonalú dolgozókkal valósítható meg. Ezzel szemben, ha a II. táblázaton közölt vállalati átlagkeresetet megbontjuk, az eredményt termelő 8083 és a 100 fő felesleges dolgozó keresetére, akkor kitűnik, hogy az eredményt termelő 8083 dolgozókeresetnövelését — a vállalat átlag-bérszínvonalához képest — még 35—40 százalékkal alacsonyabb bérszínvonalú dolgozók felvétele is lehetővé teszi. Véleményünk szerint a létszámhígítás lehetőségére vonatkozóan ez a mérték az irányadó, vagyis a létszám hígítását — a vállalat átlagbérszínvonalához képest — 35—40 százalékkal alacsonyabb bérszínvonalú dolgozó alkalmazásával érheti el,mert a vállalat még 16 ezer forint évi átlagbérű dolgozók felvételével is keresetnövelési lehetőséghez jut, az eredményt termelő 8083 dolgozóra vetítve. A számítások alapján úgy látjuk, hogy a jelenleg érvényben levő bérszabályozási rendszer jelentős mértékben csökkentette, szűkebb korlátok közé szorította a létszámhígításban való érdekeltséget, és ösztönzi a vállalatokat az „eredményt nem termelő”, tehát felesleges létszám csökkentésére. Horváth Gabriella dr. Kaltenecker Margit A bérszínvonal, kereset alakulása különböző átlagbérű „vatta” dolgozókkal eszközölt létszámhígítás esetén 1971. évi Tervvariánsok — terv --------------------------------------------------------------------------------------— Mért.- „Viszony 1- 12 14 IS 18 20 22 egysátási alap” ezer Ft-os évi átlagbérű dolgozók létszámcsökkentésére 1 2 3 4 5 8 7 1. Létszám----------------- fő 8083 7383 7983 7983 7983 7983 7983 2. Bérszinvonal — — bázisidőszakhoz képest -------------------------- Ft/fő 24 014 24 164 24 139 24 114 24 089 24 064 24 039 3. Bérszínvonal növ. 76 4,00 4,65 4,54 4,43 4,33 4,22 4,11 4. Bérfeji mutató növ. 30%-a---------------------- % 1,554 1,974 1,983 1,983 1,992 1,992 2,001 5. Eredmény----------------- m. Ft 1*5,5 187,0 187,3 187,5 187,8 188,0 188,3 6. Felhasználható „F” m. Ft 47,4 47,9 48,0 48,0 48,1 48,1 48,3 7. Felhasználható „R m. Ft 3,4 1,5 2,4 2,5 4,0 4,8 5,7 8. Kereset ------------------ Ft/fő 24 440 24 352 24 440 24 440 24 590 24 665 24 743 9. Kereset bázishoz mért növekedése — % 4,*’ 3,6 4,0 4,0 4,6 5,0 5,3 II. táblázat A bérszínvonal, kereset alakulása különböző átlagbérű „vatta” dolgozókkal eszközölt létszámhígítás esetén 1971. évi Tervvariánsok terv -------------------------------------------------------------------------------------Mért.- „Viszonyt- 10 12 14 16 18 20 egysátási alap” ezer Ft-os évi átlagbérű dolgozók felvételére 1 2 3 6 5 6 7 1. Létszám------------— fő 8083 8183 8183 8183 8183 8183 8183 2. Bérszínvonal------bázisidőszakhoz képest --------------------------- Ft/fő 24 014 23 842 23 867 23 891 23 915 23 940 23 964 3. Bérszínvonal növ. % 4,00 3,26 3,37 3,47 3,57 3,68 3,79 4. Bérfejt mutató növ. 30%-a---------------------- % 1,554 1,143 1,143 1,137 1,137 1,128 1,128 5. Eredmény----------------- m. Ft 185,5 184,2 181,0 183,7 183,5 183,2 183,4 6. Felhasználható „F” m. Ft 47,4 47,1 47,0 46,9 46,9 46,7 46,7 7. Felhasználható „R” m. Ft 3,4 6,0 5,3 4,5 3,8 2,9 1,9 8. Kereset---------------------- Ft/fő 24 140 24 575 24 515 24 441 24 379 24 294 24 196 9. Kereset bázishoz mért növekedések % 4,00 4,57 4,32 4,00 3,74 3,38 2,96 KEDDTŐL Hogy szükségszerű-e a munkaerőhiány, erről IA-íra megoszlanak a flfms vélemények, azt V / azonban aligha /•yj// V/-t lehet vitatni, hogy maga a jelenség létezik. Nem valami hasznos velejárója a munkaerő-vándorlás, még kevésbé rokonszenves kísérője: a munkaerő-csábítás. Vállalati szemszögből persze meg lehet érteni, hogy a hiányzó munkaerőt a legnagyobb kedvezmények felcsillantásával igyekeznek megszerezni, ez a törekvés azonban olykor akaratlanul is átcsap a jó ízlés határán. Nem véletlen, hogy az álláshirdetések egymást túlkiabáló harsányságára hangfogót kellett tenni. A munkaerőcsábításban is mutatkoznak azonban a „fejlődés” jelei, bár ezt a fejlődést nehezen ítélhetnék pozitívan. Amolyan „háztáji” munkaerőcsábításnak lehetne nevezni azt a furcsa esetet, amelyről a Csepeli Acélmű hengermű-gyáregység elő- és kikészítőüzemének vezetője panaszos levelet írt a vállalat lapjához. A jogos panaszt rövidre fogva, lényegében a következő történt: Az üzemben dolgozott 9,80 forintos órabérrel a különös történet hőse, aki olyannyira megbecsült ember volt, hogy tavaszszal még miniszteri kitüntetésre is javasolták. Mégis felmondta állását különböző — nem utolsósorban anyagi — okokra hivatkozva. Ráígértek ugyan az órabérre, de annyit, amennyivel az új munkahelyen kecsegtettek, az Acélmű nem tudott fizetni. A történet eddig sajnálatosan tipikus, a folytatás azonban nem az, s ez még sajnálatosabb. A levélíró ugyanis nem sokkal később találkozott az energiaosztály raktárvezetőjével, aki egy percig sem titkolta, hogy a kilépő dolgozót magasabb fizetéssel át fogja csalni osztályára. Természetesen ugyanazon vállalaton belül. Hogy az energiaosztályon ígért magasabb fizetést — ami a külső, korábbi ígéretnél alacsonyabb ugyan — a hengermű is meg tudta volna adni, hogy ennek következtében a levélíró üzemvezető megtagadta a hivatalos papír aláírását — ezek részletkérdések. Az viszont korántsem elhanyagolható kérdés, hogy a különös történet — elterjedve a dolgozók között — ugyancsak alkalmas volt a munkafegyelem, a munka- és bérmorál lazítására. Idézzünk a levélből: .......az egyengető részleg dolgozói a fenti ügy után kijelentették, hogy teljes létszámmal felmondanak, és utána ők is úgy helyezkednek el, mint kollégájuk.” Hogy végső soron az ilyen sajátos, vállalaton belüli munkaerő-csábítások többnyire nem realizálódhatnak, erre a vállalatok belső, ügyviteli utasításai alighanem ügyelnek. Maga a kísérlet, azonban, amelyet esetleg még középvezetők is támogatnak, nyilvánosságra kerülve, ugyancsak káros. Ezek után már csak arra lennénk kíváncsiak, vajon ki kapott igazgatói dicséretet munkaerőgazdálkodási módszeréért? Az „élelmes” raktárvezető, vagy a „maradi” üzemvezető? A magunk részéről persze dicséret helyett mást is el tudnánk képzelni. Különösebb fantázia nélkül. Sor KEDDIG * FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5.