Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
~ XS3«?. 6X0 ti! Tervek és hitelezés A vállalati terveket 1968 óta nem hagyják jóvá felsőbb szervek; a vállalatok magaik döntik el — a belső és külső lehetőségek figyelembevételével — cselekvési programjaikat. A legfontosabb döntések a fejlesztéssel kapcsolatosak. (Fejlesztésen nemcsek a kapacitásbővítést értem, hanem a gyártás- , a gyártmányfejlesztést, valamint a struktúraváltozást is.) Ezek mind olyan fejlesztések, amelyekhez pénz kell. A szükséges pénzt többféle módon lehet előteremteni: — közvetlenül a fejlesztési alapból, — az állami költségvetésből, a jövőben képződő fejlesztési alapot megelőlegező hitelből. A hitel: főszereplő Hitelre nemcsak a fejlesztéshez lehet szükség, hanem egyéb okokból is, ha a vállalatnál olyan gazdasági események következnek be, amelyekhez több pénz kell, mint amivel az adott időpontban rendelkeznek. (Például: nagyobb áru-, illetve anyagmennyiség érkezett be, amelynek felhasználása hónapokig tart; az értékesítés nem folyamatos; a bevételek ideiglenesen nem fedezik a kiadásokat.) A bankok és a Vállalatok hitelkapcsolatait alapjában a kormány hitelpolitikai irányelvei szabályozzák. A hitelrendszer a gazdasági szabályozórendszer fontos tényezője. Persze csak egyike a szabályozóknak, amelynek a vállalatok attól függően tulajdonítanak kisebb vagy nagyobb jelentőséget, hogy helyzetük alapján milyen kapcsolatban vannak a bankkal. A hitelezési gyakorlatnak sokféle követelménynek kell eleget tennie. Ilyenek: — a népgazdaság pénzügyi egyensúlyának fenntartása; — a forint értékállandóságának biztosítása; — a népgazdasági terv teljesítésének előmozdítása. A hitelezés funkcióinak fejlődésével főleg a ráhatás, az orientálás tekintetében nőttek a követelmények. A pénzügyi egyensúly fenntartása és a tervteljesítés előmozdítása az 1908 előtti időszakban is feladata volt a hitelezésinek. Ez azonban meglehetősen mechanikusan történt; a kötelező vállalati tervfeladatok mellett a hitelezés számára neon maradt egyéb feladat, mint a jóváhagyott terv teljesítéséhez szükséges pénzellátás biztosítása. Ha viszont — mint jelenleg —, a vállalatok maguk állapítják meg terveiket, ezek alapján nem lehet automatikusan hitelezni. A vállalatoknak alapjában saját erőforrásaikra támaszkodva kell folytatniuk a termelést (mind az egyszerű, mind a bővített újratermelést), s a hiteleszközök a vállalati saját erőből adódó lehetőségek megelőlegezésére szolgálnak. A hitelező legyen tájékozott Ahhoz, hogy a hitel megelőlegező jellege érvényesülhessen, a bankoknak nagyon jól ismerniük kell a vállalatokat, nemcsak múltbeli tevékenységüket, hanem terveiket is. Enélkül ugyanis nem tudnák elbírálni, hogy jó helyre (hitelképes, folyamatosan értékesítő, jövedelmezően gazdálkodó, fizetési kötelezettségeinek rendszeresen eleget tevő vállalatnak) nyújtanak-e hiteleket. A banknak minden hitelképes vállalatnak hitelt kell adnia, de meg kell tagadnia a hitelezést a rosszul gazdálkodó, illetve túlköltekező vállalatoktól. A vállalati tervek ismerete tehát a hitelezés elkerülhetetlen követelménye. Nem azért, mintha a bankok „jóvá akarnák hagyni” a vállalati terveket, hanem azért, hogy folyamatosan ismerjék „adósaik” gazdasági helyzetét és annak jövőben várható alakulását, azt, hogy adott gazdasági szabályozók mellett mire képes, milyen lehetőségekkel rendelkezik a vállalat saját erőből, illetve — ha erre döntés van vagy várható — állami hozzájárulással. Az éves népgazdasági terv összességében tartalmazza az ágazatok rövid távú éves feladatait, a feléjük irányuló igényeket, jelzi az esetleges feszültségeiket stb. A terv végrehajtásához nem kell minden vállalatnak vagy ágazatnak azonos mértékben fejlődnie. Egyes területek gyorsabb fejlesztését a kormány hitelpreferenciákkal is előmozdítja. (Kedvezményes lejárati és kamatfeltételek, valamint az, hogy e területek hiteligényeit a bankok a többieket megelőzve elégítik ki.) Hatékonyság és önfinanszírozás A hitelrendszer a preferenciákon kívül általánosságban is előmozdítja a népgazdasági terv teljesítését. Először is, a hitelnyújtásnak mindig feltétele, hogy a megfinanszírozott tevékenység kellően hatékony legyen. Másodszor, a hitel orientáló hatást fejt ki az önfinanszírozás elvének érvényesítése kapcsán is. Önfinanszírozáson azt értjük, hogy a vállalatok tevékenységüket képesek saját pénzeszközökkel finanszírozni,illetve pénzeszközeiket mindenkor kiegészíthetik, mivel hitelképesek. (Ha valamely vállalat nem képes az önfinanszírozásra, ha elveszíti hitelképességét, súlyos helyzetbe kerül.) Ez általában olyankor fordul elő, amikor egy vállalat rosszul gazdálkodik, ezért veszteségessé válik, vagy hibásan mérve fel lehetőségeit, többet költött, mint amire módja lett volna. Ezért a vállalatok óvakodnak a hitelképesség elvesztésétől, s ez olyan érő, mely a vállalatokat megfontoltabb pénzgazdálkodásra készteti. Harmadszor, a hitelnyújtással együttjáró kötelezettségek és követelmények is fontos orientáló hatást fejtenek ki. • A hitelezés a gazdálkodó szervek legnagyobb részére hatással van. A minisztériumi iparban alig van néhány vállalat, amely ne állna állandó hitelkapcsolatban a MNB-vel. Ennek oka az, hogy 1968. január 1-vel a vállalatok nem kaptak teljes mértékű forgóalap-juttatást a birtokukban levő forgóeszközökre. A vállalati forgóeszközök értékének átlagosan mintegy 25 százalékát úgynevezett forgóalappótló II. hitel fedezi. Az elképzelés az volt, hogy ezeket a hiteleket a vállalatok néhány éven belül visszafizetik, gazdálkodásuk (ezen belül eszközgazdálkodásuk) javításával feltárt forrásokból. E folyamat a legtöbb ágazatban a tervezettnél hosszabbnak ígérkezik, egyrészt mert a vállalati gazdálkodás nem javult kellő mértékben, másrészt, mert az új irányítási rendszerre való áttérést megelőző időszak áthúzódó terhei a számítottnál nagyobb mértékben terhelik a gazdálkodást. Nem mutat csökkenést az eseti hitelkapcsolatok gyakorisága (mennyisége és értéke) sem. Mindezen okokból a hitel szerepe, befolyásoló képessége is tartósnak tekinthető. Előrelátóan, szakszeren Az előzőekben kifejtettük, hogy a jó terv és a hitel egyaránt a hatékonyabb gazdálkodás irányában tartnak. A forgóeszközhitelek nagy része azonban éppen a gazdálkodási hiányok következménye. Sajnos, a hiteligény sok vállalatnál gyakran váratlanul jelentkezik. Az MNB, vállalatoktól szerzett információk alapján, negyedéves hitelprognózisokat készít. A tapasztalat az, hogy egyes vállalatok ma még e viszonylag rövid időtartamra sem tudják reálisan felmérni várható hiteligényeiket. Amikor viszont a pénzhiány már éget, mindent elkövetnek, hogy hitelhez jussanak. Ha pedig ez nem megy simán, akkor a bank „bürokratizmusát” okolják pénzhiányukért. A vállalatok nagyobbik része azonban igyekszik elkerülni a váratlan pénzhiányok bekövetkezését. A hitel, mint a szabályozási rendszer szerves része, a vállalat folyamatos működésének és fejlesztésének fontos eszköze. Persze — mint minden más eszközzel — ezzel is tudni kell bánni. Ezért a vállalati pénz- és hitelgazdálkodásban is nagy jelentősége van a szakszerű, gondos, előrelátó munkának. Éva József .. : ; .. v (ec ?-;. OT ÉV ALATT 23 VIDÉKI SZÖVETKEZETI ÜZEM Április 28-án tartotta III. küldöttközgyűlését a Műszer- és Gépipari Szövetkezetek Budapesti Szövetsége. A szövetség vezetőségének beszámolója az 1966. évi II. küldöttközgyűlés óta eltelt időszak, lényegében a III. ötéves terv időszakának eredményeiről adott áttekintést. A szövetség 44 tagszövetkezetének termelése az elmúlt öt évben megkétszereződött, a mérleg szerinti bruttó nyereség pedig több mint négy és félszeresére nőtt. A tervidőszakban a tagszövetkezetek exportja 135,1 százalékkal bővült. A beszámolási időszakban jelentősen javult a kisipari szövetkezetek termelésének és gyártmányainak műszaki színvonala. 1966—1970 között a szövetkezetek 302 millió forintot ruháztak be, egyebek között korszerű üzemházakat és 23 vidéki telephelyet létesítettek. Jelenleg a tagszövetkezetek összlétszámának kb. 20 százalékát vidéki telephelyeikenfoglalkoztatják. A IV. ötéves terv időszakában a budapesti gép- és műszeripari szövetkezetek termelése mintegy 67, az export 77, a mérleg szerinti bruttó nyereségük pedig kb. 90 százalékkal emelkedik. A soron következő esztendőkben a termelés növekedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység javulása fedezi, a foglalkoztatottak száma, minimális "mértékben s főként a vidéki telephelyeken növekszik. Az új tervidőszakban a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása, a tőkésexport növelése és a gazdasági hatékonyság javítása mellett az áttelepítési feladatokat is meg kell oldani. A 44 szövetkezetből 27-nek kell a jövőben a főváros ipari övezetébe áttelepülnie. A Műszer- és Gépipari Szövetkezetek Budapesti Szövetsége az áttelepítés lehető leggazdaságosabb megoldására négy rajont — Rákospalota, Óbuda, Kispest, Rákoskeresztúr — jelölt ki. Ezekben a rajonokban a kijelölt területen több — egymással rokon profilú vagy termelési kooperációban álló — szövetkezet telephelyét egyidejűleg tervezik meg, mégpedig oly módon, hogy a kommunális és szociális s esetleg egyéb létesítmények — pl. a raktárak — közösek legyenek. A közös telepítéssel és tervezéssel létesülő szövetkezeti üzemeket a közös létesítmények kapcsolják össze. A szövetség terveinek megvalósítását pénzügyi szempontból alátámasztja, hogy az új szabályozók értelmében a szövetségnél képződik a kölcsönös fejlesztési alap — a tervidőszakban kb. 300 millió forint —, amely a népgazdasági szempontból legfontosabb műszaki fejlesztések és a koncentrált áttelepítés finanszírozására nyújt lehetőséget. A közös telepítés várhatóan kedvezően hat a szövetkezetek együttműködésére, az ésszerű és gazdaságos termelési kooperációk kialakítására. A koncentráltan végrehajtott áttelepítés a vezetés színvonalának korszerűsítését is elősegíti. A budapesti műszer- és gépipari szövetkezetek — termelésük volumenét tekintve — kis- és középüzemek, a vezetés színvonala azonban még nem emelkedett ugyanerre a szintre. Az azonos területre települt szövetkezetek számára lehetővé válik, hogy közösen alkalmazzanak elektronikus számítógépeket, ügyvitelüket, vezetési módszereiket, termelésszervezetüket és információs rendszerüket korszerűsítsék. (e.) A Műszer- és Gépipari Szövetkezetek Budapesti Szövetsége vI. küldöttközgyűlése előtt avatta fel új klubját, amelyben egyebek között tárgyaló- és kiállítótermek állnak a szövetkezetek rendelkezésére. A klubavatással egyidejűleg megnyílt az állandó termékbemutató-kiállítás. Üzletpolitika és tervezés A Belkereskedelmi Kutató Intézet ebben az évben is megrendezi a már hagyományos kétnapos tudományos konferenciáját. Ebből az alkalomból a minap Zala Ferenc, az intézet tudományos igazgatója ismertette „A kereskedelmi üzletpolitika és a vállalati tervezés’’ című konferencia programját és azokat a témaköröket, amelyeket a résztvevők részletesen megvitatnak. A konferencia témaválasztásának időszerűségét az adja meg, hogy jelenleg dolgozzák ki az egész népgazdaságban a vállalatok IV. ötéves terveit. Ez a kereskedelemben újszerű feladat. A tervezéskor a vállalatok és szövetkezetek felmérik, hogy a IV. ötéves terv mit jelent számukra és milyen feladatokat ró a vállalatokra. Első ízben kerül arra sor, hogy a kereskedelmi, vendéglátó és idegenforgalmi vállalatok, valamint fogyasztási szövetkezetek több évre előre kidolgozzák üzletpolitikájukat. Az üzletpolitika kialakításának alapja az a gazdaságpolitikai koncepció, amelyet a népgazdasági terv összegezett és meghatározott, és amelyek nyomán a Belkereskedelmi Minisztérium kidolgozta az ágazat irányelveit A konferencia címadó és egyben vitaindító előadását Zala Ferenc tudományos igazgató tartja. A résztvevők előadást hallanak majd egy nagykereskedelmi vállalat eredményes üzletpolitikái koncepciójáról. Engel Gábor, az intézet tudományos főosztályvezetője előadásában beszél majd a vállalati felelősségről és az üzleti felfogásról. Megvitatják a vállalkozási elvek, az ÁFÉSZ-ek üzletpolitikájában és tervében című témát, beszélnek a piaci információk szerepéről, a kiskereskedelmi vállalat terveinek megalapozásában. Az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalat igazgatójának témája a gazdaságosság követelményeinek tükröződése a vendéglátás terveiben. Bajnogel József, az intézet tudományos igazgatóhelyettese, vállalati irányítás — gazdasági döntés címmel tartja meg előadását. Az előadások és beszámolók után a konferencia három szekcióban folytatja munkáját, ahol megvitatják az üzletpolitikát, a vállalati tervet és a gazdasági döntéseket. A tájékoztatóban Zala Ferenc beszélt arról, hogy a több évre szóló üzletpolitika kialakítása arra készteti a vállalatokat, hogy egész tevékenységüket vegyék figyelembe. Tehát ne csak az értékesítés és a jövedelmezőség fejlesztésével foglalkozzanak, hanem olyan témákkal is, mint a munkaerő-utánpótlás, a munkahelyi körülmények javítása, a kedvezőbb munkafeltételekről való gondoskodás. Végül a konferencia foglalkozik majd a fontosabb gazdasági döntések módszereivel. FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5.