Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSOK A VILÁG TEXTILIPARÁBAN A textilipar strukturális átalakulásának két markáns jelenségét figyelhettük meg az elmúlt évtized folyamán. Az egyik a felhasznált nyersanyagok arányainál a változása; ennek leglátványosabb eleme a szintetikus szálak gyors térhódítása a természetes szálak, elsősorban a pamut, rovására. A másik, lassúbban, de nagy következetességgel érvényesülő átalakulást a kelmeképzés technikájában tapasztaljuk. A szövés hagyományos domináló szerepét fokozatosan elveszti, és a kötő-hurkoló, valamint az ún. szövedékképző (vlies, von-Wowen) -technikák térhódítása figyelhető meg. A kötszövés előnyei A két jelenség oka összefügg. A gyapot vetésterülete, a juhlegelők további lényeges kiterjesztése a Föld népességének gyors növekedése miatt lehetetlen. Ugyanez áll egyébként a regenerált cellulózszálak alapanyagát szolgáltató erdőségekre is. A szintetikus szálak alapanyagánál, a földgáznál és kőolajnál ilyen korlátozó tényező nincs. Ugyanakkor az új anyagok eleget tesznek a fogyasztók fokozott minőségi követelményeinek, akár a könnyű kezelhetőség és karbantartás, akár a tartósság szempontjait tekintjük. * Ugyancsak a használati tulajdonságok kedveznek a kötöttáru gyors ütemű terjedésének, bár itt egy további gazdasági meggondolás is közrejátszik. A szövés művelete lényegében ma is szakaszos, tehát lassú és nehézkes. Noha a végtermékek eltérő jellege miatt a két technológia összehasonlítása kétes értékű, elmondható, hogy azonos rendeltetésű kelme előállítása szövés útján kb. 1/3-dal drágább, mint kötéssel. Ha a hagyományos szövőgép termelési sebességét 1-nek vesszük, akkor az alábbi kép tárul elénk: *v Lánchurkológép 16 napozzatesszük, hogy a Kotoninkologépek különösen alkalmasak szintetikus fonalak feldolgozására, érthetővé válik, miért szorították ki bizonyos alkalmazási területeken a pamutszövetet a szintetikus kötöttkelmék (pL alsóruházat). Az USA-tól Japánig A két vázolt jelenség szemléltetésére hadd utaljunk néhány — fejlett textiliparral rendelkező — tőkésországban bekövetkezett szerkezeti átalakulásokra, egyben jelezve, milyen jövőt jósolnak a szakemberek. Az Egyesült Államokban 1963—69 között a pamut-, gyapjú- és szintetikus szövetek termelése 4,1%-kal, a kötöttárué 103,7%-kal emelkedett. Még szemléletesebbé válik a kötő-hurkolóipar gyors ütemű fejlődése, ha az 1963-67 közötti fejlődést a szövő- és kötőgyárak adataira szűkítjük le. Ha számba vesszük, hogy az egy munkaórára jutó termelési érték a szövedékben 11,6 dollár, a kötőüzemeknél pedig 20,6 dollár, érthetővé válik, hogy a kötszövőipar kétszer olyan gyorsan fejlődik az USÁ-ban és az is, hogy a jövőt illetően igen kedvező becslések láttak napvilágot. A Chemical and Engineering News pl. 1970—80 között 47%-os fejlődést jósol a kötöttáru-termelésben, a Hyston Company 1970—74 között 31%-os emelkedéssel számol. Ugyanakkor az utóbbi csak 9,5 %-ra teszi a szövött árú volumennövekedését. Más cégek is évi 5—8%-ra becsülik a következő években a kötöttáru fejlesztési rátáját. Nyugat-Európában hasonló tendenciák érvényesülnek. A kötöttárura felhasznált fonal mennyisége duplájára növekedett 1955—68 között, és ezzel párhuzamosan a pamut és gyapjú részesedése 50% alá esett. Összes fonal- Pamut Gyapjú Műszál felhasználás " •/, */• % 1000 tonna Angliára a Textile Council adott értékelő jelentést, megállapítva, hogy 10 év alatt 85%-ról 70%-ra csökkent a szőtt áruk aránya. Japán textiliparára is hasonló jelenségek jellemzőek. A pamutszövet abszolút értelemben is veszített volumenéből, a kötött pamutáru lassú növekedést mutat (1000 t.). Még nagyobb a visszaesés a regenerált műszálnál. Ezzel szemben egyes szintetikáknál hatalmas fejlődést tapasztalunk. A világ minden tájára eljutó japán kötött áruexport statisztikája is igazolja, hogy általános tendenciáról van szó. 1965 —69 között az exportált kötszövött termékek mennyisége 15 790 t-ról 31 695 t-ra nőtt. A nyersanyagok szerinti megoszlás pedig nem kétséges: a pamutszövet gyorsan veszít tért, de a kibontakozófélben levő kötszövőiparon belül is csökkenőben van a pamutfonalból készült termékekaránya. Ezt a világjelenséget — tompított formában —, nálunk is érzékeljük. A IV. ötéves terv számol a kötöttáru arányánál? 14%-ról 20%-ra való növelésével és a pamutipar súlyának csökkenésével. Több gyapjú- és pamutgyár állít fel kötőgépeket és ezek egy részén nem pamutot, hanem szintetikus fonalakat kívánnak feldolgozni. Kedvezőtlen kilátások A gyapottermesztőkben komoly aggodalmat ébresztett a pamuttermékek háttérbe szorulásának veszélye. Világszervezetük, az ICAC tanácsokkal szolgál, melyek mindenesetre tanulságosak, hiszen rámutatnak, hogy milyen hátrányokkal számolnak a pamut kötszövőipari felhasználásában. Mindenekelőtt a pamutszál szennyezettsége jelent akadályt, mert maghéj töredékek és más idegen anyagok nehezítik a feldolgozást A fonalak egyenetlensége is hátrányt jelent, mert a csomók, vastag helyek fennakadnak és elszakadnak a tűkben. A szakítószilárdság növelése elengedhetetlen, de a túlsodrott fonal is nehezíti a kötést vagy rossz fogást ad. Előnytelen a pamutfonal erős zsugorodása, ami sokszor azzal párosul, hogy az összeugrás mértéke ingadozik. Végül meg kell említeni, hogy a könnyű kezelhetőség, egyszerű mosás és gyűrhetetlen kivitel a szintetikus szálakkal ellentétben a pamutnál nincs megoldva. Válságos helyzetben vannak tehát a természetes szálak,élükön a pamut. De krízis előtt áll a szövés hagyományos technikája is. A pamutszövet piaci helyzete tehát kétszeresen nehéz: ha gyökeres minőségi változás révén nem képes felvenni a harcot, alkalmazása néhány speciális területre korlátozódik majd. Endrei Walter Hagyományos szövőgép 1 Vetélő nélküli szövőgép 2 Körkötőgép 4 1965 1967 •/, Szövődés? száma 1123 1099 — 2,1 Munkaóra millió,év 659 663 + 0,6 Munkáslétszám ezer fő 318 325 + 2,3 Termelési érték millió dollár 5836 7717 + 32,2 Kötő üzemek száma 518 538 4~ Munkaóra millió/év 46,5 65,3 440*4 Munkáslétszám 1000 fő 21,4 30,6 443,0 Termelési érték millió dollár 817 1349 465,1 1955 265,9 65,6 34,6 19,8 1968 527,0 29,7 20,1 50,2 •S 1963 1968 % Pamut kötött kelme 68,1 84,6 + 24,1 Pamutszövet 502,3 474,8 35,5 1963 1968 % Poliészter szövet 10,3 36,7 + 256,3 Poliészter kelme 2,5 7,9 + 216,0 Poliakrilnitril szövet 9,1 13,8 451,6 Poliakrilnitril kelme 15,0 53,0 + 253,3 1965 1969 Pamut kötött kelme 3 369 1887 Mesterséges szálból készült kötött kelme 12 421 29 808 i€cKittin-pályaudvar Ha színes riportban számolnánk be a Huftgarocamion Cinkotai úti kamion-pályaudvarának átadásáról, talán így kellene kezdeni: „Autóbuszunk éles szögben kanyarodik az impozáns, új létesítmény elé.. Ez a látszólag semleges bevezető mondat valójában az első — és szinte egyet-len — komolyabb kifogás e modern műszaki bázissal való megismerkedéskor. Mert bármily fordulékonyat, és ügyesek is a 30—40 tonnás „közúti cirkálók”, nem lenne szabad részükre sem a bekötőút csatlakozását, sem a bejárati fordulót derékszögű ívben megépíteni... majdnem ugyanúgy, ahogy évszázadokon át a szekérutas is összefutottak. A kapu előtti élmény és az oda vezető utat jelző minitábla azonban nem csökkenti, hanem, inkább kiemeli az épületkomplexum egészének korszerűségét. Az európai viszonylatban is kiemelkedő új műszaki és forgalmi bázison biztosítani lehet mintegy 500 kamionszerelvény rendszeres kiszolgálását, karbantartását, revízióját és főjavítását. A tárolótérben egyidejűleg 250 jármű tartózkodhat, a szociális létesítmények pedig alkalmasak 1500 gépkocsivezető, 500 műszaki dolgozó és 200 egyéb szakember ellátására. A kamionterminál kiépítésének műszaki követelményeit meszemenően meghatározta az a körülmény, hogy a kamionok karbantartására és javítására csak több ezer kilométeres út megtétele után kerülhet sor, ezért a technikai műveleteket maximális üzembiztonságra törekedve, a legmodernebb berendezésekkel, szerszámokkal és műszerekkel szükséges biztosítani. (Tőkés importból mintegy 80 000 dollár, szocialista importból 10 000 rubel értékű beszerzés történt.) A közlekedés egyik célcsoportos beruházásaként épült telep összköltsége közel 130 millió forint volt, amiből 95 millió forintot központi alapból biztosítottak, a többit a Hungarocamion saját forrásból fedezte. E vállalat gyors ütemű fejlesztését két fontos körülmény tette indokolttá. Az egyik tényező külkereskedelmi forgalmunk népgazdasági jelentősége és az ebből fakadó szállítási feladatok nagy volumene, a másik pedig a nemzetközi fuvarpiacon való fellépésünk számtalan előnye, a szállítások gazdaságossága, devizaszerző és devizakímélő funkciója, önálló vállalattá alakulása (1966. január 1.) óta a Hungarocamion járműparkja szinte teljesen kicserélődött, korszerűségben felzárkózott az európai élvonalhoz. Jelenleg több mint 500 kamionszerelvénynyel rendelkeznek, s ez a szám 1975-re eléri a 850 darabot. A járművek zöme nagy kapacitású, korszerű, 38 tonnás „Európa-szerelvény”. Leggyakoribb típus a Volvo, Scania, Mercedes és a Rába-MAN. Mezőgazdasági exportunk szempontjából külön figyelmet érdemel a nemzetközi szabványoknak is megfelelő ,230 darab hűtőszerelvény. A vállalat állóeszközeinek bruttó értéke öt év alatt több mint megháromszorozódott, saját erőforrásokból mintegy 670 millió forintot fordítottak beruházásra. A kamionok beszerzéséhez igénybe vett 8 millió dollárnyi devizahitelt határidő előtt törlesztik. A bruttó devizahozam (a devizakímélés és a devizakitermelés együttes összege) 1970-ben meghaladta, a 100, millió devizaforintot. Ezen belül az 1966. évi eredményhez képest több mint hússzorosára emelkedett a megszerzett effektív deviza összege és 17 százalékkal javult a dollár kitermelésének gazdaságossága. (A devizakitermelés fajlagos ráfordítása is jóval kedvezőbb az országos átlagnál.) A magyar kamionok visszfuvarral való ellátottsága 90 százalék körül mozog, ami nemzetközi mércével is igen jó arány. A kapacitáskihasználás megszervezésére Hungarocamion-iroda vagy -képviselő dolgozik 11 külföldi városban. A Hungarocamion gyakorlatilag valamennyi európai országba szállít, de eljutnak járművei a Közel-Kelet és Afrika több országába is. Mintegy 150 külföldi speditőrrel tartanak fenn rendszeres kapcsolatot. Az utóbbi években éppen a külföldi szállítási igények játszottak szerepet abban, hogy a vállalat programjában helyet kapott a szállítási technológiájában forradalmi változásokat hozó konténer alkalmazása is. 1969-ben 241, tavaly 795 konténeres fuvart bonyolítottak le, ebben az évben pedig mintegy 3000 konténerszállítmány várható. A következő öt év alatt a vállalat saját eszközeiből kereken 1 milliárd forintot, akar beruházásra fordítani, 100 millió forintnyi állami támogatás mellett. A fejlesztési tervek között szerepel az eddigi telep 100 millió forintos ráfordítással történő korszerűsítése, egy konténer terminál üzembe helyezése 1973-ra, és a második kamion-pályaudvar felépítése Törökbálint mellett, az autópályák elágazásánál. Ez utóbbi létesítménynek 1975-re kell elkészülni, s jelentőségét az is növeli, hogy külföldi kamionok is igénybe vehetik, fontos bázis lesz az átmenő közúti áruforgalom számára. Karbantartási, javítási kapacitás mellett számos kiegészítő szolgáltatást is nyújt majd, többek között szállást ad a külföldi gépkocsivezetőknek. A Hungarocamion ötévi tevékenysége azt bizonyítja, hogy fejlődése közvetlen érdeke az export-import szállítmányokat fuvaroztató hazai vállalatoknak is. A külföldi piacokon a magyar árunak nemcsak árban és minőségben kell állnia a versenyt, hanem a szállítás gyorsaságában és korszerűségében is. F. P. FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5. A FIAT-GANZ kooperáció Sok szempontból újszerű a Transelektro külkereskedelmi vállalat új szállítási szerződése, melynek keretében a Ganz Villamossági Művek a Fiat Grandi Motors céggel közösen gázturbinás , erőműveket szállít Törökországnak. A másfél millió dolláros megrendelést a legerősebb holland, japán, amerikai, olasz, francia és nyugatnémet cégek előtt sikerült elnyerni. A vállalt szállítási határidő a tőkés piacon is rendkívül rövidnek számít, hiszen az első két gázturbina generátor egység szállítási határideje a szerződés életbe lépésétől számított öt és fél hónap és a nyolc egységből álló erőműrendszer utolsó tételét is szállítani kell további öt hónapon belül. A szállítandó erőművek sajátossága az, hogy úgynevezett csúcserőműként dolgoznak: csak akkor üzemelnek, ha a szóban forgó energiarendszer energiaigénye a szokásoshoz képest megnövekszik. A berendezéseket ilyenkor néhány percen belül üzembe kell helyezni. Az erőmű gépeinek a változó terhelésből adódó többletigénybevételt jól kell leírni, s a Ganz turbógenerátorai erre rendkívül alkalmasak. (Szerepe van ebben a hagyománynak is, Bláthy Ottó generátorának, s megvalósított alapgondolatának.) Külön figyelmet érdemel az, hogy a Ganz Villamossági Művek ebben a vállalkozásban Magyarországon szokatlan kockázatot vállalt. A szerződést csak januárban írták alá, a gyártási engedély pedig márciusi keltezésű, de a gyártás készültségi foka már 9 hónapos. Az „előredolgozás” kockázata azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket és ez a szállítás a gyár további aktív piacpolitikájához új perspektívákat nyit. (F)