Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
. A műanyagok azépítőipar korszerű bázisát alkotják és lehetővé teszik új műszaki megoldások bevezetését, amelyek növelik az építési munkák iparosításának fokát, a hiányanyagok részleges helyettesítését, az épületelemek élettartamának növelését különböző szigetelőanyagok és burkolatok alkalmazásával, az építési költségek csökkentését, javítják az épületek üzemelési és esztétikai minőségét. A műanyagok világtermelése (millió tonnában) a következőképpen alakult: 1960 6,8 • Előrejelzés: 1966. évi adat szerint a műanyagok világtermelésének 80,9 százalékát a fejlett tőkésországok, 10,2 százalékát a KGST- országok adták, a fennmaradó 9,9 százalékot pedig a többi ország állította elő. Az amerikai trösztök adatai szerint az USA-ban 1970-ben a műanyagokból gyártott termékek a különböző szerke-Látható, hogy a vizsgált három szocialista országban a műanyagok építőipari felhasználása relatíve elmarad a világátlagtól. 1975—1980 között várható, hogy ezek az országok felzárkóznak a fejlett országok arányaihoz. Bulgáriában 1975-re a tervek szerint a műanyag teszi ki az építőanyag-felhasználás mintegy harmadát. 1975-ig jelentősen megnő a padlóburkoló-anyagok gyártása, az 1970. évi 10 235 tonnáról 16 000 tonnára növekszik. A festékek és lakkok termelése az 1970. évi 2370 tonnáról 1975-re 4470 tonnára növekszik. A műenyvek termelési adatai 3500 tonna, illetve 5300 tonna a két időszakban. Feltűnően növekszik a szerkezeti elemek termelése (480 tonnáról 6100 tonnára). A csövek termelése 1975-re 6600 tonna, szemben az 1970. évi 3200 tonnával. Az NDK-ra vonatkozóan ismeretesek a százalékos fejlesztési célkitűzések. Az összes műanyagtermelés 1980-ban 7,2-szeresére növekedik az 1970. évihez viszonyítva. Ebből a PVC padlóburkoló-anyagok 5,8-szoros, ablakok, ajtók 23-szoros, burkolatok 11-szeres, műanyaghabok (PVC, polisztirol) 17-szeres, falak, tető- és födémelemek 30-szoros. Lengyelországban a padlóburkoló-anyagok 1970. évi 13 ezer tonnáról 1980-ra 42 ezer tonnára, a falburkolatok 1500-ról 61 000 tonnára, a hő- és hangszigetelőanyagok 190 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára, építőipari festékek és lakkok 10 ezer tonnáról 220 ezer tonnára növekednek. A hazai adatok 1970—75 évek viszonylatában: burkolóanyagok 5, illetve 10 ezer tonna, fedőanyagok: 1300, illetve 5300 tonna, szigetelőanyagok: 1600, illetve 3800 tonna. Ajtó- és ablaktokok 150, illetve 2000 tonna, enyvek 2300, illetve 5000 tonna. Románia is jelentősen fejleszti építőipari műanyagiparát. A padlóburkolóanyagok 1970. évi 5650 ezer m2-es termelése 1980-ban 8900 ezer m2-re növekszik. A PVC-csöveké 7450, illetve 27 700 tonna. Épületszerkezetek, amelyeket eddig nem gyártottak, 1980-ban 25 ezer tonnányi mennyiségben állítják elő. Csehszlovákiában az építőipari igényeket kielégítő anyagok gyártási volumene 1970-ben és 1980-ban a következő: padlóburkoló-anyagok 6,8 millió m2, illetve 15,2 millió m2. Falburkolatok 5,4 millió m2 illetve 31,1 millió m2. Műanyaghabok 111 ezer m2, illetve 520 ezer m2. A fejlesztés távlatai Az építési műanyagok nyersanyagbázisával kapcsolatosan Magyarország vonatkozásában megállapítható, hogy jezeti anyagok felhasználásának jelentős csökkenését teszik lehetővé, nevezetesen az acél mintegy 6 százalékát, a színesfémek mintegy 24 százalékát és a faanyag kb. 40 százalékát. Az építőiparban világméretekben állandóan növekszik a műanyag-felhasználás. Becslések szerint 1970-ben a műanyagok világtermelésének egynegyedét az építőiparban használták fel. A fejlődés irányai A KGST-országokban hatalmas építkezési programokat valósítanak meg, amelyekben egyre növekvő szerepet kapnak a különböző műanyagok. A KGST-országok közül csak Magyarországra, Lengyelországra és Csehszlovákiára vonatkozóan állnak rendelkezésünkre összefoglaló adatok a műanyagoknak az építőiparban való felhasználásáról. Az össztermelésből az építőipari felhasználás részaránya, valamint az egy Lakosra jutó mennyiség jlenleg polivinilkloridból 10 ezer tonnát, poliolefinből 3000 tonnát, polisztirolból 9000 tonnát, poliészterből és poliuretánból 1000—1000 tonnát importálunk. Lengyelországban fejlett a szénbányászat, viszonylag nagy potenciájú a kokszkémiai ipar, de kicsiny a kőolaj-nyersanyagbázis. A műanyagipar fejlesztésének kiindulási bázisa a szén lesz, a karbidból gyártott acetilén, a benzolból gyártott mesterséges fenol, valamint a kőszénkátrány. Bulgáriában a műanyaggyártmányok gyártásfejlesztésének irányvonalai azonosak, mint Lengyelországban és megfelelnek a világszínvonalnak. A Szovjetunió rendelkezik a különböző műgyanták előállításának minden feltételével. 1930-ig a polivinilklorid, polivinilacetát, polisztirok, polietilének, epoxidok, poliuretánok, polimerek és kopolimerek bázisán megkezdik az építőanyagok gyártását. Csehszlovákiában a műanyaggyártás fejlesztési irányaiból következik, hogy a műanyagok közül a PVC, polisztirol, melamin és egyéb gyanták gyártását fejlesztik. A nyersanyagbázis szempontjából a műanyagokat részben vagy egészben építőipari gyártmányokká feldolgozó ipar részére igen fontos helyet foglal el a segédanyagok gyártása. A szocialista országokban igen jelentéktelen a jelenlegi anyagokhoz a segédanyagok gyártása és sem mennyiségben, sem minőségben nem tudja kielégíteni a követelményeket ezen a területen és ezért ezeket az anyagokat az NSZK-ból, Angliából és más tőkésországokból szerzik be. Az építési műanyagipar erősen gépesített, s ezért fejlesztése függ a feldolgozógépeket gyártó műszaki bázistól. Lengyelországban a hazai gyártás az építési műanyaggyártó ipar gépszükségletének mintegy negyedét fedezi. A műszaki eredmények szerények és paramétereiket illetően eltérnek az élenjáró országok által javasolt gépektől. Az 1980-ig elfogadott építési műanyagipari fejlesztési program megvalósítása érdekében a gépekben és berendezésekben mutatkozó hiányok pótlását import útján tervezték meg. A többi szocialista országban a műanyagok építőanyagokká való feldolgozását mind hazai, mind külföldi gyártású gépparkkal végzik. Csehszlovákiában például az ilyen gépek 85 százalékát gyártották és 1970-től 1980-ig csak az import kiegészítését tervezték. Kiss Ágoston I}{} ' (ott Műanyagok felhasználása a KGST-országok építőiparában 1965 14,0 1971 30,0* 1980 200,0* Ország Mutató , %-os részarány Magyarország kg lakos %-os részarány Lengyelország kg lakos %-os részarány Csehszlovákia kg lakos 1960 1965 1970 1975 1980 — 10,0 10,8 13,0 — — 0,5 1,3 3,0 — 8,0 14,0 20,0 25,0 29,0 0,2 0,5 2,0 5,4 10,6 14,0 13,0 25,0 37,0 33,0 ALGÍR-PÁRIZS: A Franciaország és Algéria gazdasági kapcsolataiban április végén döntő fordulat állott be. Miután a két ország közötti kereskedelmi-gazdasági megbeszélések Algírban kudarccal végződtek, a francia kormány bejelentette: megszakítja az úgynevezett különleges kapcsolatokat. Ezek még 1962-ben, az eviani egyezményt kísérő technikai, gazdasági és pénzügyi konvenciók aláírásában öltöttek testet. Ezeket 1967-ig számos más megállapodás korszerűsítette, illetve egészítette ki. A francia kormány most kijelentette, hogy „véget vet az Algériához fűződő privilegizált kapcsolatok rendszerének”. Az olajvita szakaszai Ennek a lépésnek közvetlen kiváltó okait a francia olajtörsztök és az algériai állam közötti tárgyalások kudarcában kell keresni. 1970-ben az Algériában termelt olaj 70 százalékát francia társaságok aknázták ki. 30 százalék volt az állami algériai olajtársaság (SONATRACH) termelése. A francia társaságok közül legjelentősebb volt a csaknem teljesen állami érdekeltségű Elf—ERAP tröszt, amely egymagában 16,5 millió tonna olajat termel évente, tehát az algériai olajtermelés 37,5 százalékát. A második legjelentősebb francia csoport a nemzetközi kartellhez kapcsolódó magánérdekeltségű CFP (Compagnie Francaise des Pétroles). Ennek a részesedése az algériai olajtermelésben 26,5 százalék. Emellett számos kisebb, részben magánbankok által finanszírozott társaság tevékenykedett Algériában. Ami Franciaország nyersolajmérlegét illeti, egészen a legutóbbi időkig az olajszükséglet 27 százalékát Algériából fedezték. Franciaország és Algéria között már körülbelül két és fél éve tart az olajfeszültség. („Párizs és az algériai olaj” Figyelő 1971/1L). Ennek az évnek a szeptemberében az algériai iparügyi minisztérium, rövid ideig tartó embargót rendelt el az olajszállításokra, mert a francia érdekeltségű társaságok által fizetett árat túlságosan alacsonynak tartotta. 1969 februárjában az algériai kormány az úgynevezett posted price-t (tehát az adózás alapjául szolgáló elvi árat) barrelenként 2,35 dollárról 2,65-re emelte. 1970 júniusában az iparügyi minisztérium kötelezte a francia olajtársaságokat, hogy barrelenként 1,80 dollár ellenértékét repatriálják Algériába. 1970 júliusának végén a posted price-t is emelték, ezúttal barrelenként 2,85 dollára. 1971 januárjában Algéria isztelt követelésére Franciaország kényte volt elfogadni azt a követelést, hogy 1969-ben és 1970-ben esedékes olajt részleges térítése fejében 675 mii frankotutaljon át Algériának. Febn 24-én az algériai kormány államosítja a francia olajtársaságokat, olyan imában, hogy kézbevette azok részt nyeinek ,51 százalékát. (Ez a bejelen azután következett be, hogy az új kartell és néhány közel-keleti term ország teheráni megállapodását követő az algériai kromány nem csatlakozót megállapodáshoz, hanem Líbiához hsonlóan külön átrendezést követelt, franciák az ártárgyalásokat 1971. febru 4-én megszakították és az algériai komány felhívásaira kitérő választ adt Ezt követte az államosítás bejelentés Új ellentétek Az államosítás természetesen újabb lentéteket tárt fel. Az algériai intéződést követő tárgyalások során mindekelőtt a kártalanítási összeg nagysga körül bontakoztak ki újabb vitáit, algériai kormány közölte, hogy millió dolláros kompenzációra hajlan a legnagyobb termelővel, az Elf-ERA pal szemben. Az Elf-ERAP szakértői vszont a maguk beruházásaik és berenczéseik értékét 750 millió dollárra becslték, ezért 300 millió dolláros kártérítő követeltek. Algéria ellenérvként rámatott arra, hogy a francia olajtársasok által realizált profit (1953 óta) már nem 60 százalékkal magasabb volt országban eszközölt összes francia ok beruházások szintjénél. Az új vitakérdésekkel párhuzamos az árellentétek is kiéleződtek. Azgériai kormány bejelentette, hogy visszamenőleg 1971. március 20-tól barilenként 3,60 dollárra emeli a post price-t. (Ez körülbelül megfelel a líb árszínvonalnak, és mindkét esetben azt minősíthető reálisnak, mert Algéria Líbia esetében a Szuezi csatorna kieső miatt bekövetkezett szállítási költsé többlet nem terheli az olajtrösztöket.) A francia kormány végül is a kártalítási, az adóügyi és az olajár-tárgyalás eredménytelenségére való hivatkozási szakította meg a francia-algériai külöleges kapcsolatot. Ezt követőleg ápril utolsó napjaiban a francia olajtársasok „később meghatározandó időponti Leningrád—Róma légijárat Megnyílt a közvetlen légijárat Leningrád és az olasz főváros között. A két repülőgépen szovjet turisták csoportja utazott Olaszországba, ahonnan a május elsejei ünnepekre olasz turisták érkeznek majd a Szovjetunióba. NDK hajókra nemországitak Franciaország idén az NDK hajógyárainak harmadik legnagyobb ügyfele a Szovjetunió és Norvégia után. Az NDK gyárai kereken 30 000 bruttó regisztertonna vízkiszorítású hajóteret szállítottak Franciaországnak. Az NDK hajógyártása a most folyó párizsi nemzetközi kiállításon bemutatta legfőbb tartályhajó- és tehergőzös modelljeit, valamint a hajók számára készített hűtőrendezéseit és fedélzeti gépeit. Francia beruházás Jugoszláviában Életbe lépett az az együttműködési és tőkeberuházási megállapodás, amelyet egy évvel ezelőtt kötött egymással egy új pvc-gyár építésére a világhírű francia Pechiney—Saint Gobin cég és a szkopjei Oiisz vegyiművek. Az új gyár felépítése 300 millió új dinárba kerül, s a francia cég részesedése ebből 12,5 százalék. Az 1973-ban működésbe lépő üzem évenként 48 ezer tonna pvc-t fog gyártani. A mostani egyezmény az első francia tőkeberuházás Jugoszláviában. EAK—Csehszlovákia Az EAK és Csehszlovákia kereskedelmi és gazdasági együttműködési bizottsága megbeszélést folytatott a két ország közötti, öt évre szóló kereskedelmi szerződés előkészületeinek befejezéséről. A bizottság ezután tárgyalt az 1971—72-es évre szt 45 millió font összeg előirányzó kereskedlmi megállapodást amely a hosszúlejáró szerződés első évén lépne életbe. Csehszlovákia kifezésre juttatta, ha kész kölcsönt nyújta az EAK-nak néha ipari létesítmény felejtéséhez. Nigériai olajár Új megállapodás szletett az olaj áráról Ngéria és a Shell I csoport között. A szeződés értelmében 85 szzalékkal emelik az exportáltnyersolaj ár, amely így barrelenki 3,21 dollára emelkedik Ez évente minte. 200 millió font különb vételt jelent a nigéri államnak. A megállapodás a következő öt év biztosítékokat tarta már az infláció ellensúlyozására. Nyugannémet tőke koncentráció Nyugat-Németországban egyre nagyobb méreteket ölt az ipari és fránctőke koncentrációa. A nyugatnémet sövetségi statisztikai hiatal adatai szerint tvaly 1411 nyugatném cég fuzionált, 5 milliós nyugatnémet márk együttes tőkével. A koncentráció folyamat 1969-ben csupán 31 FIGYEL