Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-05 / 18. szám
MEGIERZT Statisztikai Szemle A KSH folyóiratának áprilisi száma közli Szabady Egon tanulmányát, amely azt elemzi, hogyan érvényesül a társadalmi tényezők szelektív szerepe a gyermekgondozási segély igénybevételénél. A Népességtudományi Kutató Intézet vizsgálatai szerint a segélyt a legnagyobb arányban és a leghosszabb ideig a fizikai dolgozó nők veszik igénybe, míg a legkisebb — és csökkenő — arány és a legrövidebb igénybevételi idő a szellemi foglalkozású és főként a diplomás anyákra jellemző. Végvári Jenő cikke arra keres választ, vajon mi az oka a gazdasági reform bevezetése után meggyorsult munkaerőmozgásnak, melyek a funkciói és milyen mértéket öltött az iparban, s végezetül megjegyzi: lényeges változás csak akkor várható, ha a vállalati gazdasági tevékenységben nagyobb súlyt kap az élő munkával való takarékosság, a termelékenység gyorsabb növelésének követelménye. A Módszertani tanulmányok című rovatban Nyáry Zsigmond az ökonomatriai modellek rendszerezésének és vizsgálatának néhány szempontjára hívja fel a figyelmet, Gönczi Iván és Tóth József tanulmánya pedig kísérletet tesz a technikai fejlesztés gazdasági hatásának megközelítésére. A folyóirat közreadja az 1970. évi népszámlálás legfontosabb adatait is. Kereskedelmi Szemle A Belkereskedelmi Kutató Intézet folyóiratának áprilisi száma közli a május 5-én kezdődő Kereskedelmi üzletpolitika és vállalati tervezés című konferencia programját és téziseit. Dobos Gábor az ÁFÉSZ-ekről szóló jogszabályok téziseinek néhány — még vitatott — kérdését veti fel. Langer Jálsos a kereskedelem közgazdasági tartalmú pénzügyi ellenőrzésének célját, feladatait, módszereit és általános tapasztalatait tekinti át. Molnár Károly arról ír, milyen összhang van a kereskedelempolitika és a reklám között az élelmiszer-kereskedelemben. Koszó Károly — a márciusi munkagazdasági konferencia alapján — az élő munka hatékonyságáról ír. Borsiczky Andrásné ciikke a vállalati készletpolitika döntéselőkészítéséhez nyújt segítséget, Czagányi István pedig arról közöl számításokat, milyen gazdaságii hatékonysága van az árengedménynek a kereskedelmi vendéglátásban. A folyóirat ezenkívül közli Lukács Ottó vitacikkét, amelynek témája a fogyasztási cikkek forgalmazásának néhány problémája. Marketing-piackutatás A folyóirat ez évi első száma részletes közleményben számol be az Országos Piackutató Intézet által a közelmúltban végrehajtott kereskedelem-politikai közvéleménykutatásról, a lakosságnak az árváltozásról és árszínvonalról, valamint a hitelvásárlásokról alkotott véleményéről. Három módszertani cikk — elsősorban a vállalati piackutató szakemberek számára hasznos.Kelemen Zoltán: A termelőeszköz-kutatás módszertani tapasztalatai. Medgyessy Péterné: Demoszkópiai vizsgálatok a női fehérneműpiacon és dr. Führinger Antal: A várható piaci részesedés megállapításának módszerei). Dr. Sándor Imre elemző cikkében a hazai zöldség- és gyümölcstermesztés és forgalmazás összefüggéseivel és jövőjével, foglalkozik. Dr. Pásztor György cikke a reklámozás fejlesztésének személyi feltételeit tárja fel, míg Kartali János a televízió piackutatási problematikájáról ad képet. A folyóirat Fórum rovata a nagykereskedelmi vállalatok üzletpolitikájának vitájához közöl érdekes hozzászólásokat. A lap további közleményei foglalkoznak a marketing-munka megszervezésével, a nemzetközi piackutató konferenciákkal és a Magyar Kereskedelmi Kamara marketing szakbizottságának tevékenységével. FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5. FORUM Együttműködés és kölcsönös érdekeltség A Figyelő 1971. évi 15. számában „A szövőipar nagy tartaléka” címmel megjelent írásban felvetett problémát rendkívül időszerűnek tartjuk. A termelékenység javítása érdekében vállalatunknál is napirendre került a „szélesítés” problémája, amely kiterjed egyrészt a meglevő szövőszékek teljes bordaszélességének kihasználására, másrészt a rekonstrukciók során új, nagyobb bordaszélességű szövőgépek beállítására. A szövőipari kapacitások teljes kihasználásával összefüggésben, a szokásostól eltérő szélességű textilanyagok feldolgozása a konfekcióiparban természetesen bizonyos többletköltségekkel (új felfektetési rajzok készítése stb.) jár. Egyetértve a cikkben felvetett gondolattal, mi is méltányosnak tartjuk, hogy a konfekcióiparban jelentkező költségeket a textilipari vállalatok többletnyereségéből lehetne fedezni. Helyesnek tartanánk szervező intézet bevonását is a textilipari és konfekcióipari vállalatok között felvetődő gazdasági-műszaki problémák megoldásába. Saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy átmenetileg olyan volumenű szervező-előkészítő munkát igényel az átállás, hogy a szükséges gyorsaságot és szakszerűséget csak így látjuk biztosíthatónak. A cikkben felvetett gondolatnak, a textil- és konfekcióipari vállalatpárok műszaki-gazdasági együttműködésének a megvalósítása ugyancsak rendkívül előnyös lehet, s ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a Debreceni Ruhagyárral meg is kezdtük az ilyen típusú együttműködés ltalakítátását. A kölcsönös gazdasági érdekekre alapozott együttműködés fontosságát az új (például pneumatikus) szövési technológiák bevezetése körül várható problémák miatt is hangsúlyoznunk kell. Más szociaista országok tapasztalatai azt mutatják ugyanis, hogy a konfekcióiparban jelentkező nehézségek miatt az új termelékeny szövési eljárások bevezetése hosszasan elhúzódhat. Véleményünk szerint a teljes bordaszélesség kihasználásának megoldása során szükségessé váló szorosabb együttműködés a műszaki fejlesztésnek ezen a területén is segít majd áthidalni a várható nehézségeket. Vég László, a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgatója A műtrágyák áráról A Figyelőben 1971. május 10-én megjelent „Támogatás és hatékonyság” című cikk szerintünk a műtrágyázás hatékonyságának és gazdaságosságának kérdését egyoldalúan tárgyalja. Jelenleg erőfeszítések történnek, hogy a termelésfejlesztés egyik alapját képező műtrágya-felhasználás fejlődése törést ne szenvedjen. Az elmúlt év gyengébb gazdálkodási eredményei miatt az üzemek egy része ugyanis kénytelen a műtrágyafelhasználásnál is takarékoskodni. Az ilyen — adataiban és következtetéseiben egyoldalú közlemény — alkalmas arra, hogy az üzemi szakemberek körében a műtrágyaárakkal kapcsolatban bizonytalanságot keltsen akkor, amikor a termelőeszközök árai egyébként is növekedtek. Legutóbb éppen a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa vizsgálta meg a termelőeszközök árváltozásait, és megállapította a mezőgazdasági üzemek jelentéséből, hogy az ipari termelőeszközök árai esetenként nyílt, sokszor viszont burkolt formában emelkednek, emiatt a mezőgazdaságban fokozatosan csökken a jövedelmezőség. A műtrágyák dotációjának csökkentése vagy megszüntetése, jelentősen elősegítené ezt a kedvezőtlen tendenciát. A műtrágya-felhasználás stagnálása vagy visszaesése gátolná az előirányzott termelésnövekedést, és ez a hazai ellátásra kedvezőtlenül hatna viszsza. Megállapítható az is, hogy a műtrágya-felhasználás valamilyen formában világszerte támogatásban részesül. A közlemény szerint egy forint műtrágyaköltség 0,8—1,2 forint nyereséget ad optimális esetben. Az üzemi gyakorlatban azonban ez az érték sokszor kisebb. Eltérés mutatkozik növényféleségenként, továbbá a hatékonyságot számos egyéb tényező (például időjárás, talajadottságok stb.) lényegesen befolyásolja.. Számításba kell venni azt is, hogy a közvetlen műtrágyaköltséget a manipulálási költség, (szállítás, raktározás, talajba juttatás stb.) is terheli. A nagyobb mennyiségű műtrágya manipulálása, raktározása korszerű gépesítést kíván, amely az üzemeknek, a műtrágyahasználóknak olyan anyagi terhet jelent, amelyet nagyon nehezen, vagy nem tudnak jelenleg fedezni. Sajnos, a nemzetközi összehasonlító adatok mind a műtrágyázás hatékonysága, mind a műtrágya búzaérték vonatkozásában félrevezettek lehetnek, mint ahogy a cikk is csak egyes országok adataiból következtet. Az európai átlagból más következtetés vonható le. Másrészt a vegyes műtrágya-hatóanyagár jónéhány európai országban lényegesen alacsonyabb, mint nálunk — búzaértékben számolva. A műtrágyaár és búzaár összehasonlítása is csak részben ad tájékoztatást. Más következtetésre jutunk, ha a műtrágyával előállított termés megvédéséhez elkerülhetetlenül szükséges növényvédelem vagy más szükséges eljárás költségtényezőit is figyelembe veszszük. Ezeknek a kérdéseknek részletes, elemző vizsgálatához szükséges nagy számú kísérleti és üzemi adatot csak most gyűjtik össze. Ami azt a kérdést illeti, hogy a műtrágya dotációcsökkentése azokban az üzemekben segítené elő a felhasználás növekedését, amelyek jobb felkészültségük révén a műtrágyákat hatékonyabban használják fel, a szerző túlságosan leegyszerűsíti a problémát. A műtrágyaár emelkedése fokozná a differenciáltságot a kedvező és kedvezőtlen adottságú üzemek között. Éppen a növekvő műtrágya-felhasználás — amit az áremelés akadályozna —, a termelés növelésének egyik eszköze a kedvezőtlenebb adottságú üzemekben. A mezőgazdaságban felhasználásra kerülő ipari eredetű termékek ártámogatása csak azt a célt szolgálja, hogy ellensúlyozza az ipari és mezőgazdasági termékár közötti árszintkülönbséget, így lényegében a műtrágya árát a többi ipari eredetű anyagok árával és a mezőgazdasági termékárakkal együtt egységes konstrukcióban alakították. Az árrendszer láncolatából kiszakított, egyedi kiemelése egy termék árának, téves következtetésekre vezet. Teljes mértékben helyes a cikknek az a megállapítása, hogy a műtrágyagyártás technológiájának fejlesztésével az önköltség csökkenése révén, közvetlen lehetőség adódik az ártámogatás csökkentéséere. A műtrágya-felhasználás hatékonysági, gazdaságossági kérdéseinek megbízható alapadatokon nyugvó sokoldalú elemzése adhat alapot a későbbiekben az egész problémakör felülvizsgálatához. Dr. Nagymihály Ferenc, MÉM osztályvezető Tanulmány és javaslat A Figyelőben megjelent „Tiszta kép a tisztításról” című cikkel kapcsolatban a következőket közöljük: Véleményünk szerint a cikk valóságos problémát tárgyal. A textiltisztító ipar problémáival egyébként is foglalkozunk az illetékes társszervekkel (Pénzügyminisztérium, Országos Anyag- ésÁrhivatal, Országos Tervhivatal) együtt. A probléma azonban túlnő a Fővárosi Patyolat Vállalat keretein és vidéki vonatkozásban még a cikkben foglaltakon túlmenő rendezést is igényel. Erre való tekintettel az átfogó megoldás érdekében tanulmány készül a textiltisztító ipar helyzetéről és ennek alapján fogjuk javaslatainkat az arra illetékes szervek elé tárni. Olyan irányú javaslatokat kívánunk tenni, amelyek összhangba hozzák a lakosság igényeinek jobb kielégítését a vállalatok gazdasági eredményeinek javításával. Bakonyi György főosztályvezető Könnyűipari Minisztérium A kukoricatermelés kérdései A Figyelőben megjelent— „Nagyüzemi növény —kisüzemi művelés” című — cikkel kapcsolatos kérdésre szíves tájékoztatásul közöljük a következőket: A IV. ötéves tervidőszak további éveiben — a tervezett abraktakarmány-termelés mellett — szemestakarmányok importjával nem kell számolnunk. A tervezett termésmennyiség mellett évről évre növekvő mértékű gabonaexportra látunk a terv szerint lehetőséget. Természetesen rendkívüli elemi csapások következtében nagymértékű terméskiesés esetén egyes időszakokban felmerülhet az import igénye, amint ez az 1970. évi elemi károk miatt hiányzó gabonatermés és a tervezettnél gyorsabb ütemű állatállomány-növekedés mellett 1971-ben is szükségessé vált A mezőgazdaság gépesítésére rendelkezésre álló anyagi eszközökből 1971—75. években: 2500 darab kukoricacső-törő kombájn és 2500 darab "betakarító adapter beszerzésére van lehetőség. Az előbbieken túlmenően a cikk alapgondolatával, amely a háztáji kukorica-vetésterület terméshozamának növelését és ennek célszerűségét taglalja, egyetértünk. E területen az előrehaladást a IV. ötéves terv a korlátozott anyagi lehetőségek hiányában — ahogy ezt a cikk is tartalmazza — nem irányozhatta elő. Egyetértünk azzal, hogy „a kukorica bernel és gyorsabb intenzifikálása kitermeli saját többletanyag-igényének költségét” olyan termelési konstrukció és termesztési technológia kialakításával, amely országosan is elterjeszthető. Ennek megvalósítását és bevezetését szervezzük, illetve készítjük elő a Bajai Állami Gazdaság vezetőivel. Ez a kukoricatermesztési rendszer a Bajai Állami Gazdaság és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek társulására, valamint a KGST-országokból beszerezhető gépekből és egyéb termelőeszközökből összeállított géprendszerre és termesztési technológiára épül. A társulásban részt vevő tsz-ekben lehetőséget kívánunk teremteni a háztáji kukoricaterületek nagyüzemi termelésbe vonására olyan mértékben és ütemben, amint ezt a tsz-ek tagjai magukévé teszik, illetve az e célt szolgáló — kialakítás alatt levő — komplex termelési és hitelezési konstrukció megenged. Dr. Kasza Béla főosztályvezető-h, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 21