Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-05 / 18. szám

MEGIERZ­T Statisztikai Szemle A KSH folyóiratának áprilisi száma közli Szabady Egon tanulmányát, amely azt elemzi, hogyan érvényesül a társadal­mi tényezők szelektív szerepe a gyermek­­gondozási segély igénybevételénél. A Népességtudomány­i Kutató Intézet vizs­gálatai szerint a segélyt a legnagyobb arányban és a leghosszabb ideig a fizi­kai dolgozó nők veszik igénybe, míg a legkisebb — és csökkenő — arány és a legrövidebb igénybevételi idő a szellemi foglalkozású és főként a diplomás anyák­ra jellemző. Végvári Jenő cikke arra ke­res választ, vajon mi az oka a gazdasá­gi reform bevezetése után meggyorsult munkaerőmozgásnak, melyek a funkciói és milyen mértéket öltött az iparban, s végezetül megjegyzi: lényeges változás csak akkor várható, ha a vállalati gaz­dasági tevékenységben nagyobb súlyt kap az élő munkával való takarékosság, a termelékenység gyorsabb növelésének követelménye. A Módszertani tanulmányok című ro­vatban Nyáry Zsigmond az ökonomatriai modellek rendszerezésének és vizsgálatá­nak néhány szempontjára hívja fel a fi­gyelmet, Gönczi Iván és Tóth József tanulmánya pedig kísérletet tesz a tech­nikai fejlesztés gazdasági hatásának meg­közelítésére. A folyóirat közreadja az 1970. évi népszámlálás­ legfon­tosabb ada­tait is. Kereskedelmi Szemle A Belkereskedelmi Kutató Intézet fo­lyóiratának áprilisi száma közli a május 5-én kezdődő Kereskedelmi üzletpolitika és vállalati tervezés című konferencia programját és téziseit. Dobos Gábor az ÁFÉSZ-ekről szóló jogszabályok tézisei­nek néhány — még vitatott — kérdését veti fel. Langer Jálsos a kereskedelem közgazdasági tartalmú pénzügyi ellenőr­zésének célját, feladatait, módszereit és általános tapasztalatait tekinti át. Molnár Károly arról ír, milyen összhang van a kereskedelempolitika és a reklám kö­zött az élelmiszer-kereskedelemben. Ko­szó Károly — a­ márciusi munkagazd­asá­­gi konferencia alapján — az élő munka hatékonyságáról ír. Borsiczky Andrásné ciikke a vállalati készletpolitika döntés­­előkészítéséhez nyújt segítséget, Czagá­­nyi István pedig arról közöl számításo­kat, milyen gazdaságii hatékonysága van az árengedménynek a kereskedelmi ven­déglátásban. A folyóirat ezenkívül köz­li Lukács Ottó vitacikkét, amelynek témája a fogyasztási cikkek forgalmazásának né­hány problémája. Marketing-piackutatás A folyóirat ez évi első száma részle­tes közleményben számol be az Orszá­gos Piackutató Intézet által a közelmúlt­ban végrehajtott kereskedelem-politikai közvéleménykutatásról, a lakosságnak az árváltozásról és árszínvonalról, vala­mint a hitelvásárlásokról alkotott véle­ményéről. Három módszertani cikk — elsősorban a vállalati piackutató szak­emberek számára hasznos.­­Kelemen Zoltán: A termelőeszköz-kutatás mód­szertani tapasztalatai. Medgyessy Péter­­né: Demoszkópiai vizsgálatok a női fe­hérneműpiacon és dr. Führinger Antal: A várható piaci részesedés megállapítá­sának módszerei). Dr. Sándor Imre elemző cikkében a hazai zöldség- és gyümölcstermesztés és forgalmazás összefüggéseivel és jövőjével, foglalkozik. Dr. Pásztor György cikke a reklámozás fejlesztésének személyi felté­teleit tárja fel, míg Kartali János a tele­vízió piackutatási problematikájáról ad képet. A folyóirat Fórum rovata a nagyke­reskedelmi vállalatok üzletpolitikájának vitájához közöl érdekes hozzászólásokat. A lap további közleményei foglalkoz­nak a marketing-munka megszervezésé­vel, a nemzetközi piackutató konferen­ciákkal és a Magyar Kereskedelmi Ka­mara marketing szakbizottságának tevé­kenységével. FIGYELŐ, 1971. MÁJUS 5. FOR­UM Együttműködés és kölcsönös érdekeltség A Figyelő 1971. évi 15. számában „A szövőipar nagy tartaléka” címmel megjelent írásban felvetett problémát rendkívül időszerűnek tartjuk. A ter­melékenység javítása érdekében vál­lalatunknál is napirendre került a „szélesítés” problémája, amely kiter­jed egyrészt a meglevő szövőszékek teljes bordaszélességének kihasználá­sára, másrészt a rekonstrukciók során új, nagyobb bordaszélességű szövőgé­pek beállítására. A szövőipari kapacitások teljes ki­használásával összefüggésben, a szo­kásostól eltérő szélességű textilanya­gok feldolgozása a konfekcióiparban természetesen bizonyos többletköltsé­gekkel (új felfektetési rajzok készí­tése stb.) jár. Egyetértve a cikkben felvetett gondolattal, mi is méltányos­nak tartjuk, hogy a konfekcióiparban jelentkező költségeket a textilipari vállalatok többletnyereségéből lehet­ne fedezni. Helyesnek tartanánk szervező inté­zet bevonását is a textilipari és kon­fekcióipari vállalatok között felvetődő gazdasági-műszaki problémák megol­dásába. Saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy átmenetileg olyan vo­lumenű szervező-előkészítő munkát igényel az átállás, hogy a szükséges gyorsaságot és szakszerűséget csak így látjuk biztosíthatónak. A cikkben felvetett gondolatnak, a textil- és konfekcióipari vállalat­párok műszaki-gazdasági együttműkö­désének a megvalósítása ugyancsak rendkívül előnyös lehet, s ezzel kap­csolatban megemlítem, hogy a Debre­ceni Ruhagyárral meg is kezdtük az ilyen típusú együttműködés ltalakítá­­tását. A kölcsönös gazdasági érdekekre alapozott együttműködés fontosságát az új (például pneumatikus) szövési technológiák bevezetése körül várható problémák miatt is hangsúlyoznunk kell. Más szociaista országok tapasz­talatai azt mutatják ugyanis, hogy a konfekcióiparban jelentkező nehézsé­gek miatt az új termelékeny szövési eljárások bevezetése hosszasan elhú­zódhat. Véleményünk szerint a teljes bordaszélesség kihasználásának meg­oldása során szükségessé váló szoro­sabb együttműködés a műszaki fej­lesztésnek ezen a területén is segít majd áthidalni a várható nehézsége­ket. Vég László, a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgatója A műtrágyák áráról A Figyelőben 1971. május 10-én megjelent „Támogatás és hatékony­ság” című cikk szerintünk a műtrá­gyázás hatékonyságának és gazdasá­gosságának kérdését egyoldalúan tár­gyalja. Jelenleg erőfeszítések történnek, hogy a termelésfejlesztés egyik alap­ját képező műtrágya-felhasználás fej­lődése törést ne szenvedjen. Az el­múlt év gyengébb gazdálkodási ered­ményei miatt az üzemek egy része ugyanis kénytelen a műtrágya­felhasználásnál is takarékoskodni. Az ilyen — adataiban és következtetései­ben egyoldalú közlemény — alkalmas arra, hogy az üzemi szakemberek kö­rében a műtrágyaárakkal kapcsolat­ban bizonytalanságot keltsen akkor, amikor a termelőeszközök árai egyéb­ként is növekedtek. Legutóbb éppen a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa vizsgálta meg a termelőeszközök árváltozásait, és megállapította a mezőgazdasági üze­mek jelentéséből, hogy az ipari terme­lőeszközök árai esetenként nyílt, sok­szor viszont burkolt formában emel­kednek, emiatt a mezőgazdaságban fo­kozatosan csökken a jövedelmezőség. A műtrágyák dotációjának csökkenté­se vagy megszüntetése, jelentősen elő­segítené ezt a kedvezőtlen tendenciát. A műtrágya-felhasználás stagnálása vagy visszaesése gátolná az előirány­zott termelésnövekedést, és ez a hazai ellátásra kedvezőtlenül hatna visz­­sza. Megállapítható az is, hogy a mű­trágya-felhasználás valamilyen for­mában világszerte támogatásban ré­szesül. A közlemény szerint egy forint mű­trágyaköltség 0,8—1,2 forint nyeresé­get ad optimális esetben. Az üzemi gyakorlatban­ azonban ez az érték sokszor kisebb. Eltérés mutatkozik nö­vényféleségenként, továbbá a haté­konyságot számos egyéb­ tényező (pél­dául időjárás, talajadottságok stb.) lé­nyegesen befolyásolja.. Számításba kell venni azt is, hogy a közvetlen műtrágyaköltséget a mani­pulálási költség, (szállítás, raktározás, talajba juttatás stb.) is terheli. A na­gyobb mennyiségű műtrágya manipu­lálása, raktározása korszerű gépesítést kíván, amely az üzemeknek, a műtrá­gyahasználóknak olyan anyagi terhet jelent, amelyet nagyon nehezen, vagy nem tudnak jelenleg fedezni. Sajnos, a nemzetközi összehasonlító adatok mind a műtrágyázás hatékonysága, mind a műtrágya búzaérték vonatko­zásában félrevezettek lehetnek, mint ahogy a cikk is csak­ egyes országok adataiból következtet. Az európai át­lagból más következtetés vonható le. Másrészt a vegyes műtrágya-ható­anyagár jónéhány európai országban lényegesen alacsonyabb, mint nálunk — búzaértékben számolva. A műtrá­gyaár és búzaár összehasonlítása is csak­ részben ad tájékoztatást. Más kö­vetkeztetésre jutunk, ha a műtrágyá­val előállított termés megvédéséhez elkerülhetetlenül szükséges növény­védelem vagy más szükséges eljárás költségtényezőit is figyelembe vesz­­szük. Ezeknek a kérdéseknek részletes, elemző vizsgálatához szükséges nagy számú kísérleti és üzemi adatot csak most gyűjtik össze. Ami azt a kérdést illeti, hogy a mű­trágya dotációcsökkentése azokban az üzemekben segítené elő a felhasználás növekedését, amelyek jobb felkészült­ségük révén a műtrágyákat hatéko­nyabban használják fel, a szerző túl­ságosan leegyszerűsíti a problémát. A műtrágyaár emelkedése fokozná a differenciáltságot a kedvező és kedve­zőtlen adottságú üzemek között. Ép­pen a növekvő műtrágya-felhasználás — amit az áremelés akadályozna —, a termelés növelésének egyik eszkö­ze a kedvezőtlenebb adottságú üze­mekben. A mezőgazdaságban felhasználásra kerülő ipari eredetű termékek ártá­mogatása csak azt a célt szolgálja, hogy ellensúlyozza az ipari és mező­­gazdasági termékár közötti árszint­különbséget, így lényegében a műtrá­gya árát a többi ipari eredetű anya­gok árával és a mezőgazdasági ter­mékárakkal együtt egységes konstruk­cióban alakították. Az árrendszer láncolatából kiszakított, egyedi ki­emelése egy termék árának, téves kö­vetkeztetésekre vezet. Teljes mértékben helyes a cikknek az a megállapítása, hogy a műtrágya­­gyártás technológiájának fejlesztésé­vel az önköltség csökkenése révén, közvetlen lehetőség adódik az ártámo­gatás csökkentéséere. A műtrágya-felhasználás hatékony­­sági, gazdaságossági kérdéseinek meg­bízható alapadatokon nyugvó sokol­dalú elemzése adhat alapot a későb­biekben az egész problémakör felül­vizsgálatához. Dr. Nagymihály Ferenc, MÉM osztályvezető Tanulmány és javaslat A Figyelőben megjelent „Tiszta kép a tisztításról” című cikkel kapcsolat­ban a következőket közöljük: Véleményünk szerint a cikk valósá­gos problémát tárgyal. A textiltisztí­tó ipar problémáival egyébként is fog­lalkozunk az illetékes társszervekkel (Pénzügyminisztérium, Országos Anyag- és­­Árhivatal, Országos Terv­hivatal) együtt. A probléma azonban túlnő a Fővárosi Patyolat Vállalat ke­retein és vidéki vonatkozásban még a cikkben foglaltakon túlmenő rendezést is igényel. Erre való tekintettel az át­fogó megoldás érdekében tanulmány készül a textiltisztító ipar helyzetéről és ennek alapján fogjuk javaslatain­kat az arra illetékes szervek elé tárni. Olyan irányú javaslatokat kívánunk tenni, amelyek összhangba hozzák a lakosság igényeinek jobb kielégítését a vállalatok gazdasági eredményeinek javításával. Bakonyi György főosztályvezető Könnyűipari Minisztérium A kukoricatermelés kérdései A Figyelőben megjelent— „Nagyüze­mi növény —­­kisüzemi művelés” cí­mű — cikkel kapcsolatos kérdésre szí­ves tájékoztatásul közöljük a követke­zőket: A IV. ötéves tervidőszak további éveiben — a tervezett abraktakar­­mány-termelés mellett — szemesta­karmányok importjával nem kell szá­molnunk. A tervezett termésmennyi­ség mellett évről évre növekvő mér­tékű gabonaexportra látunk a terv sze­rint lehetőséget. Természetesen rendkívüli elemi csa­pások következtében nagymértékű ter­méskiesés esetén egyes időszakokban felmerülhet az import igénye, amint ez az 1970. évi elemi károk miatt hiányzó gabonatermés é­s a tervezettnél gyor­sabb ütemű állatállomány-növekedés mellett 1971-ben is szükségessé vált A mezőgazdaság gépesítésére ren­delkezésre álló anyagi eszközökből 1971—75. években: 2500 darab kukoricacső-törő kombájn és 2500 darab "betakarító adapter be­szerzésére van lehetőség. Az előbbieken túlmenően a cikk alapgondolatával, amely a háztáji ku­korica-vetésterület terméshozamának növelését és ennek célszerűségét tag­lalja, egyetértünk. E területen az elő­rehaladást a IV. ötéves terv a korláto­zott anyagi lehetőségek hiányában — ahogy ezt a cikk is tartalmazza — nem irányozhatta elő. Egyetértünk azzal, hogy „a kukorica bern­­el és gyorsabb intenzifikálása kitermeli saját több­letanyag-igényének költségét” olyan termelési konstrukció és termesztési technológia kialakításával, amely or­szágosan is elterjeszthető. Ennek meg­valósítását és bevezetését szervezzük, illetve készítjük elő a Bajai Állami Gazdaság vezetőivel. Ez a kukoricater­mesztési rendszer a Bajai Állami Gaz­daság és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek társulására, valamint a KGST-országokból beszerezhető gé­pekből és egyéb termelőeszközökből összeállított géprendszerre és termesz­tési technológiára épül. A társulásban részt vevő tsz-ekben lehetőséget kí­vánunk teremteni a háztáji kukorica­területek nagyüzemi termelésbe voná­sára olyan mértékben és ütemben, amint ezt a tsz-ek tagjai magukévé teszik, illetve az e célt szolgáló — ki­alakítás alatt levő — komplex terme­lési és hitelezési konstrukció megen­ged. Dr. Kasza Béla főosztályvezető-h, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 21

Next