Figyelő, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-05 / 18. szám

A­­ S LEMDOSWJJOP j-beáti morzóá. A „formabontó” kocsikísérőről he- Seji? tekkel ezelőtt ol­­­­vastam valamit egyik lapunk s­í­­nes rovatában. y V most sikerült sze­­/px£x3\\ mélyesen is talál­ta­koznom vele. Valóban furcsa dolgokat mű­vel ez a különc közlekedési dol­gozó. A megállóknál nemcsak a csatlakozó buszjáratokat közli, de ha ugyanitt villamosra, trolibusz­ra is át lehet szállni, ennek be­mondását sem mulasztja el. Sőt gondosan ügyel a kanyarokra, s mielőtt ilyen útszakaszhoz érne a busz, figyelmezteti a kedves uta­sokat, hogy szíveskedjenek ka­paszkodni. Már amikor olvastam, akkor is meglepett a dolog, szem- és fül­­tanúként még érdekesebb. Külö­nösen, ha az ember az utasokat figyeli, amint megállóról megálló­ra mind jobban elképednek a je­lenségen, amely a pesti utcán minden, csak nem tipikus. A kellemes meglepetésen túlén azon tűnődtem, hogyan jut eszé­be egy közlekedési dolgozónak a norma túlteljesítése, mi ösztönzi arra, hogy a kedélytelen közleke­dést a kimerítő információ kész­ségével barátságosabbá tegye? Hi­szen a BKV előírása alig mehet túl azon, hogy a megállót, leg­feljebb a csatlakozó buszokat kell bemondani. A valóság viszont az, hogy a kocsikísérő többnyire beéri a száraz közléssel: „hármas, né­gyes kész”. Nem úgy a mi embe­rünk. Ha belefáradsz a közlekedésbe, kedves olvasó, várd meg azt a 12/A-s buszt, amelynek a száma: GA 96—09. Felüdülsz. ★ Női egyenjogú­ság ide vagy oda, ki kell mondanom, hogy a reklámban a „Blickfang” fel­keltésében nem egyenrangúak a nők, sokkal ran­gosabbak nálunk. A képeslapok címoldalán rit­kán láthatók dacos, deltás férfiak, az Amigó kávét csakúgy mint a takarékbetétet átlagon felüli csi­nos női képmások ajánlják. Legutóbb a Sziget cukrászda ki­rakatában találkoztam egy von­zó ajánlattal, amelyet nem kevés­bé vonzó külsejű hölgy tett: „Töltsön nálunk egy kellemes órát...” — így szól a szöveg. A sokat sejtető három pontnál is többet ígér a női képmás. Kibom­lott hajú hölgye szemérmesen le­­sütött szemmel, kezében egy szál virág. Ártatlansága annyira üde, hogy szinte látszik: már meg is bánta a meggondolatlan ajánla­tot, amit három ponttal szakított félbe. Most már késő, minden­esetre lesüti a szemét. Hát lehet ennek ellenállni? Kezdetben vala­h­­­a négy forintos zsúrkenyé­r és kis­­öccse, a kétforin­­tot. Most már ez ilé­rt is felnőtt, így csu­­p­­n­n négy forintért­­ árulnak zsúrke­nyeret. Az igazság az, hogy egy felet is lehet venni két forintért. Magam is ilyesmire vállalkoztam a napokban: a 2913. sz. pékbolt ifjú eladónője kéré­semre kettészelte a zsúrkenyeret. A felezés azonban valahogy nem sikerült: a kenyér egyik fele jóval hosszabb lett a másiknál, én természetesen a rövidebbet húz­tam , illetve kaptam. Megbo­csátható önzéssel mondom a kis­lány­nak: ha már úgyis darab­áruról van szó, miért nem adja a nagyobbat? _ Heves indulattal néz rám: miért nem mondtam előbb? Ettől fogva tekintetre se méltat, a ke­nyeret és a továbbiakban vásá­rolt holmikat úgy csapja a pult üveglapjára, hogy majd szétrecs­­csen­. Nem ajánlhatom a sütőiparnak, hogy gyártson ismét kétforintos zsúrkenyeret, az eladó kislány modorát — mint igénytelen vevő — ugyancsak nem bírálhatom. Mindössze a pult üvegéért aggó­dom. Egyszerűbb lenne a vevő fe­jéhez vágni a kenyeret. Az nem köztulajdon... - s3 — a A munka piros betűs ünnepére, má­jus elsejére, letettük kajánkodó ce­ruzánkat, és a m­agyar munkásosz­tály nagy fiát, forradalmi költőjét, József Attilát idézzük rejtvényünk vízszintes 5. és a függőleges 1. számú sósaiban. VÍZSZINTES (kétbetűsök: YI, ZS, CM, CE). 1. A megítélés szemllontjá­­ból egyező. 16. Csavaros kézi emelő­gép. 17. Játék a szerelemmel. 18. A Nemzeti Színház művésze (Vilmos). 19. Ilyen mester a szakács. 20. Tele­pülés a Hortobágy peremén. Termé­szetvédelmünk területének sajátos életét a Kékvércsék erdejében c. film örökíti meg. 22. Régi hordómér­ték. 23. Liszt-díjas ,bariton operaéne­kes (György). 25. Malomipari termék. 26. Gáz, Bécsben. 27. Finom ételféle­ség. 30. FÁK. 32. Sárga ásvány. 33. A kőműves (de a cinkostársé is) igéje. 34. A Visztula egyik mellékvize. 35. Felkeres. 38. Régi vendéglátóipari dolgozó (tulajdonos). 40. Akarat nél­küli ember. 42. Szabolcs-Szatmár me­gyei község. Tiszai átkelőhely. 44. Szovjet-orosz zeneszerző, számos Ünnep után közismert filmzene, tömegdal, és kó­rusmű szerzője. 46. Zenei kettős. 48. Régebbi elnevezésükön: zűrjének. 50. Por és víz. 52. LÁZ. 53. A villamos­­iparban használt tiszta, kemény üzemanyag. 56. Kidomborodás. 57. Helyeslés. 59. Bántalmaznak (vala­kit). 60. Az udvariatlan kitessékelés egyik szava. 61. Hősök­, budapesti tér. 62. Fás, bokros terület. 63. Cseh­szlovákia második legnagyobb váro­sa. 64. A Száva jobb oldali mellék­folyója. 65. Zrínyi híres vára a Drá­va és a Mura találkozásánál. FÜGGŐLEGES (kétbetűsök: OR, DF, OT, AF, Pl, TE, BY, DN, AÉ, ZD). 2. „Előnév”, amelyhez csak halála után jut az ember. 3. Miskolc hegye. 4. Létezés. 6. Európai nép. 7. Taszít­ja. 8. Lengyel váltópénz, a zloty szá­zadrésze. 9. Francia­­ tábornagy (Adolphe), a solferinói ütközet egyik vezére. 10. Kóstol. 11. Nógrád megyei község. 12. Tengeri vészjel. 13. ősi vezér. 14. Testrész. 15. Női név. 21. Somogy megyei község. Határában a XV. századból származó várrom, kerek, őrtoronnyal 23 Bacchusnak, a bor és a vidámság ókori istenének papnői; bacchánsnők 24. Hajdú-Bihar megyei község. 27. Régi magyar sze­mélynév. Mint helynév, a Tiszán­túli részekben fordult elő. 28. Dél­spanyolországi kikötőváros (ék. h.). 29. Lócsemege. 30. Erősít. 31. Ké­ményajtó. 33. Fonalat készít. 36. Ma­gyar fejedelem, Árpád unokája. 37. Orahang. 39. Több p­uskából, löveg­­ből egyszerre leadott lövések. 41. Dél­­afrikai nép. 43. Bűvészet. 45. Vásárol­ná (bizonyára hiánycikk). 47. Japán kikötőváros. 49. Francia fizikus. No­­bel-díjas (Pierre). 51. Költői napszak. 54. A­leng. 55. Éppenhogy. 56. Föld­tani időszak: a paleozoikum­­ utolsó szakasza: szovjet város is. 58. Taga­dás. 59. URA. 61. Idegen tea. Valló Emil A 17. számban megjelent kereszt­­rejtvény megfejtése: A készlet-f­el­halmozódások mikéntjét vizsgálva, talán rájönnek majd a tudósok az öröklét titkára is. VANDÁL SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT Itt a tavasz, folyik a parkok, terek csinosítása és mindezzel együtt növekszik a vandalizmus, a szobordörjtögetés és padrongálás veszélye is. Már többször bebizo­nyosodott, hogy társadalmi szem­pontból a rombolások megelőzése lenne a legcélszerűbb, viszont ez egy roppant nehéz feladat, amely­y­nek megoldása objektív okokból kifolyólag egyre késik. Örömmel jelenthetem azonban, hogy hosszas töprengés után — úgy érzem —, megoldottam ezt a nehéz feladatot, tudniillik ki­dolgoztam egy módszert, amely éppen a rombolások megelőzését célozza, és ezért a lehető legjobb megoldás parkjaink és tereink megóvását illetően. Módszerem — mint általában a zseniális módszerek — roppant egyszerű. Szerintem ugyanis nem kell mást tenni, mint a van­dali­zmust szolgáltatássá fejlesz­teni. Elképzelésem szerint meg­alakulna a Vandál Szolgáltató Vállalat, amely a legkipróbáltabb szobordöntögetőket, padrongáló­­kat tömörítené és központilag irányítaná a főváros parkjainak, tereinek rombolását. A jövőben, ha valaki igénybe kívánná venni a vállalat szolgáltatásait, először is felhívná a központot: — Kérem szépen, én három szoborledöntést, némi padrongá­­lást és egy-két virágágy feltá­rását szeretném megrendelni a Margitszigetre. Biztos, hogy hónapok telné­nek el anélkül, hogy a vandálok megjelennének, majd még három­négy telefon, több napi személyes utánjárás és némi protekció igénybevétele után végül kiszáll­nának a helyszínre. Itt első dol­guk lenne megtízóraizni, kiolvasni a napi sajtót, kitölteni a heti to­tószelvényeket és csak ezután lát­nának munkához. De nagy a va­lószínűsége, hogy a szobrokat csak éppenhogy egy kicsit dönte­nék meg, a virágágyakban csak ímmel-ámmal turkálnának, a padokat pedig meg sem rongál­nák, csak a munkalapokra írnák be, hogy padrongálás is történt. Ha azután ez a módszer bevá­lik, a vállalathoz lehetne csatol­ni a gépkocsirongálókat, a tele­­fonfülke-szétverőket, a lámpado­­bálókat, vagyis mindazok, akik manapság spontán foglalkoznak vandalizmussal, a jövőben a vál­lalat kebelén belül, szervezett for­mában tennék ugyanezt. A vállalat központjában minden reggel eligazítást kapnának a vandálok, hogy aznap hány tele­fonfülkét kell szétverni, hány gépkocsit kell összetörni, hol kell a parkokat, tereket feltúrni, majd útjukra bocsátanák a megfelelő szakembereket. Biztos vagyok benne, hogy a munkatársak mész­­szíre elkerülnék a kijelölt objek­tumokat; egyik részük a Híradó moziban csapná el a napot, má­sik részük a különböző strando­kat keresné fel, majd a munka­idő végeztével jelentenék, hogy a kijelölt munkát becsülettel elvé­gezték. Ez tehát a módszerem dióhéj­ban. Érdemes lenne fontolóra venni, már csak azért is, mert a vállalatot néhány év után trösz­­tösíteni lehetne, amiből követ­kezik, hogy egy csomó új admi­nisztratív dolgozóra lenne szük­ség, vagyis az effektív vandálok sorban mind irodába kerülnének. Valószínűleg csak egyetlen öreg szakit hagynánk meg vandál­állományban, már a tröszt pro­filja miatt is. Azzal az eggyel meg majdcsak elbánunk valahogy ... Kelen László A tasak A tasak, az a négyszögletes, át­látszó valami, amibe újabban tejet töltenek. Ha nem piszkos, akkor nagyon szép, nagyon gusz­tusos. Polipacknak is nevezik, de ezt nehéz kiejteni. A tasak tehát modern dolog, azelőtt palackot használtunk helyette. De ez rossz volt, mert könnyen kifolyhatott belőle a tej. A tasakból is kifolyik a tej, de ez egészen más. A haladó gon­dolkodású vásárló tudja, hogy minden újnak meg kell küzdeni a maga nehézségeivel. A tasaknak az a nehézsége, hogy vala­hol, valamelyik pontján, idő előtt átengedi a tejet. Hogy hol engedi át, arra csak hosszas vizs­gálódás után lehet rájönni. A vizsgálódást megnehezíti, hogy a tejnek a tasakból való­ illetlen tá­vozása rendszerint villamoson, autóbuszon és teli szatyorból tör­ténik, így a tasak tulajdonosa el van foglalva azzal, hogy az ülés­ről, a szoknyájáról, a szomszéd­ja felöltőjéről sűrű bocsánatké­rések közepette eltávolítsa a ki­folyt tejet. Később, amikor vásárló már túl van a nehezén, rájön, hogy a tej azért folyt ki, mert a tasak nincs jól megvarrva, meghegeszt­ve, megragasztva. A tökéletes módszert ugyanis még nem sike­rült kitalálni. A kezdeményezés bevezetői azonban addig sem akarták váratni a vevőket. Úgy gondolták, ha nem is tökéletes a tasak, mégiscsak más, mint a pa­lack, amely régi, elavult és köny­­nyen kiömlik belőle a tej. A tasakból nem ömlik, csak csepeg. Igaz, a palack — ha jól helyezte el az ember — jól visel­te magát. A tasakot nem lehet elég jól elhelyezni. A tasak pe­dig nem kíméletes, nincs tekin­tettel a mellette elhelyezett lisz­­teszacskóra,­ kenyérre és más egyébre, amit a gyanútlan házi­asszony bevásárolt. A palackot örökre kivonják a forgalomból. A tasak megkezdi egyeduralmát. A tasaknak egyet­len mentsége van csak, hogy nemcsak ő záródik rosszul, hanem rokonai is ,a tejföles poharak, krémtúrós dobozok, így tehát meg lehetne kezdeni azoknak a védőtasakoknál­ a gyártását, amelybe ezeket a könnyen csepe­gő holmikat el lehetne helyezi. Addig azonban a tejkiszerelő vál­lalatnak kooperációs szerződést kellene kötni a tisztító vállalatok­kal. Egyikük se járna rosszul, Bende I. Ki$£&***& Gazdaságpolitika­ hetilap Főszerkesztő: DR. GARAM JÓZSEF. Szerkesztőség: V., Mitumány u. 10. Telefon: 312-553, 311 -564, 312-113, 311—302. // Htapja: Hírlapkiadó vállalat Vill. Blaha Lujza tér 3. telefon: 343 — 100. Felelős kiadó CSOLL­ANY FERENC. Terjeszd: a Magyar Posta. Előfizethető: $_____4^" —***" bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál­­Budapest V., József nádor tér 1. sz.). ,imUllabhm Előfizetési dij negyedévre - fi. Külföldön terjeszti a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi V. (és a Kultúra külföldi képviseletei) Cími Budapest 61 PF. 149. — Szikra Lapnyomda INDEX 25 283

Next