Figyelő, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Vita a gazdaságossági szűrővizsgálatról A TERMÉKSTRUKTÚRA ÉRTÉKELÉSE Számviteli gyakorlatunk a vállalatokat az önálló elszámolás rendszerében mérlegadatok alapján ítéli meg. E mérlegadatok azonban a vállalatok saját tevékenységéből nem szűrik ki az előző tevékenységek hatásait. Végtermékeket kibocsátó vállalatok tevékenysége (közvetlen, utolsó fázis) tehát tartalmazza az előző (közvetett) fázisok továbbgyűrűző költséghatásait (pl. a hatósági árformákkal szabályozott beszerzési piacok összes előnyeit és hátrányait; a kiterjedt kooperációk közismert hatásait stb.) Pusztán vállalati mérlegadatok alapján a vállalat gazdaságossága általában nem ítélhető meg. . A termékstruktúra felülvizsgálata és átalakítása érdekében célszerű a vállalatokat termékeik és szolgáltatásaik, jövedelmezősége alapján is értékelni és besorolni. Ennek számítástechnikai feltételei ma már rendelkezésre állnak. Ármodellek Az Országos Anyag- és Árhivatal 1988 óta már három termékrendszerű ármodellt készített. A kohászatra és a géppéldánkban a megelőző fázisokban realizált érték a végtermék árának csaknem 75 százalékát alkotja. ■Számiiáslechnikailag tehát a halmozott érték és a közvetlen érték különbözet" automatikusan "adja meg az előző fázisok értékét. Az eszközökkel kapcsolatos mutatók halmozott értékei (értékcsökkenési leírások, álló- és forgóvözi közlekötési járulékok) könnyűszerrel csoportosíthatók. Az anyagjellegű tételek (a szocialista és a tőkés országokból származó importanyagtartalom, valamint az egyéb anyagfelhasználás) és a velük szorosan összefüggő tiszta jövedelmi tételek (a vámok és az import forgalmi adók) halmozott mutatói szintén elemzési lehetőséget kínálnak. F.csoportosításból az egyéb felhasználási adat elhagyásával a külkereskedelemmel kapcsolatos tételek halmozott mutatóit kapjuk. Az eszközfajlagosok azt mutatják, hogy a 300 literes fekvőtartály termelői árának milyen népgazdasági szintű halmozott álló- és forgóeszközvonzata van és az miként oszlik meg az egyes fázisok között. Elemzések modell-kalkulációval A minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, egyetemek, a tudományos intézetek és számítástechnikai központok megkapták az 1968. évi tényáras termék(ár)modellt, (I—III. kötet), amely az ürmödés leírását és módszertanát, valamint 2490 modellkalkuláció népgazdasági szintű halmozott termelői árainak tényezőit tartalmazza. 1972. I. félévében a KGM 139 vállalatának és intézetének gazdasági igazgatója és főkönyvelője ugyancsak megkapta e számításokat. (Több vállalatnál már megkezdték az elemzést.) Ha a modellkalkulációt készítő vállalatok a halmozott mutatókkal szembeállítják kalkulációjuk százalékos ártényező-arányait, akkor meggyőződhetnek arról, mi terheli saját tevékenységük fázisát, s mi az előzőeket. Az elemzés során azt tapasztalhatják, iparra vonatkozóan is rendelkezésre állnak kf. 25-10 anyagnak, félkészterméknek és készterméknek, valamint szolgáltatásnak népgazdasági szintű halmozott termelői árai, illetve ártényezőinek halmozott mutatói. A termékegység népgazdasági szintű halmozott termelői ára (bérszintű önköltsége) nem más, mint: (v |-V) ! (m | M) i 1 = ahol: (v+V) = a halmozott bér (m+Mj = a halmozott tiszta jövedelem és tiszta jövedelem jellegű tételek I = a hazai erőforrást kiegészítő Rbl és $ importanyag-tartalom V = a „c” felosztásának halmozott bértartalma M == a „c” felosztásának halmozott tiszta jövedelem és tiszta jövedelem jellegű tartalma — az egységnyi termék népgazdasági szintű halmozott termelői ára. Alábbi példánk a 300 literes fekvőtartály népgazdasági szintű halmozott termelői árának belső arányait (1 — 100",,) mutatja be az előző fázisok és az utolsó fázis meghatározásával, hogy mind az előző, mind pedig az utolsó fázisokban veszteséges gyártmány vagy szolgáltatás, is jövedelmező lehet népgazdasági szinten a már teljesített elvonások miatt. Ezért tehát nem szabad mechanikusan úgy dönteni, hogy a szóbanforgó termék gyártását meg kell szüntetni és esetleg importtal pótolni. Az elemzések megmutatják azt is, hogy népgazdasági szintű megítélés szerint (a halmozott bérek és a halmozott tiszta jövedelmek aránya alapján) hol helyezkedik el a termék a rangsorolásban. Ez pedig egyáltalán nem közömbös a vállalatok számára. Nagy jelentősége van a komplex költségráfordítási mutatók elemzésének, mert a gazdaságosságot a költséggazdálkodás is befolyásolja. Sok vállalat érthetetlenül lazította és részben feladta korábbi elő- és utókalkulációs fegyelmét. A termék (ár) modellek adatai lehetőséget adnak az exporttermékek népgazdasági szintű hatékonyságának vizsgálatára is. A halmozott bér és a halmozott tiszta jövedelem egymáshoz való aránya lehetőséget ad arra, hogy gazdaságossági, illetve hatékonysági szempontból — a halmozott tiszta jövedelmek alapján — népgazdasági szinten sorolni lehessen az egyes végtermékeket, annak alapján, hogy mennyi halmozott bérért mennyi halmozott tiszta jövedelem állítható elő népgazdasági szinten. A gazdaságosabb termelési struktúra kialakításának nélkülözhetetlen feltétele a megbízható elemzés és értékelés, amelynek alapján meghatározhatók a teendők. Minél közelebb kerül az elemzés a termelő vállalatokhoz, a gyáregységekhez, a termékcsoportokhoz és az egyes termékekhez, annál nagyobb jelentősége, szerepe van az árviszonyoknak, a tényleges áraknak. A struktúraváltoztatási teendők meghatározásának ebben a fázisában mindenképpen indokolt az elemzés, a termékrendszerű ármodellek tapasztalatainak felhasználása. Dr. Fűrész István x$1% Értékmutató, százalék Halmo- Utolsó (régiés- Előző zott (nép- méh-kibocsátó,közelítőrlleges erőforrások (hozzáadott értékek( gazdasági) közvetlen fázis) vetett) * fázisok Anyagköltségek eszesen (c): 74,04 Anyagjellegű tételek (e): — Szocialista importanyag-tartalmú Ht.% 14,h — Tőkés importanyag-tartalom :?,86 ,\m ,— Egyéb anyagfelhasználás 2,0$ ?,«H» Bérköltségek (v + V) : 35,49 12,8« 22,«1 Tisztajövedelem- és -jellegű tételek (m + M): — Bérek közterhei 8,73 3,23 5,30 — Értékcsökkenési leírások 3,77 1.rnt 7,69 — Műszaki fejlesztés központilag elvont része 6,l 1 0,15 — Állóeszközlekötési járulékok 7,3* o.Hl s.:17 — Forgóeszközlekötési járulékok 5,11 2,54 2,57 — Termelési adók és járadékok 1,50 1,57 — Dotációk — 0,03 — 0,03 — Vámok 0,0)l 0,01 — Import forgalmi adók 0,0* 0,0* — Kötbérek, bírságok 0,21 ; 0,21 — Gépjárműadók 1,05 1,93 — Vállalati nyereség 9,65 5,45? ^ 4,33 Hozzáadott értékek összesen: 99,99 25,98 71,03 Termelői ár: 100,00 Fajlagos : — Állóeszköz 1*3,78 18,15 167,81 — Forgóeszköz 104,62 50,77 53,85 FIGYELŐ, 1973. JANUÁR 3. PRESZTÍZS A presztízs szót gyakran elítélő, elmarasztaló jelleggel használják, olyan esetekben, amikor valaki saját tekintélyét a társadalom érdekével ellentétes módon próbálja gyarapítani. Például, ha egy vállalat vezetője látván, hogy a másik vállalat igazgatója Volvo kocsit használ, magának is azt törekszik szerezni, vagy, amikor egy főosztályvezető koloniai bútort lát a másiknál, s ő intarziás berendezéssel kívánja presztízsét kollegájával szemben növelni. Kissé burkoltabb, de hasonló a helyzet, ha egy-egy osztályvezető azzal akarja „tekintélyét” emelni, hogy osztálya létszámának és saját hatáskörének gyarapítására törekszik, tekintet nélkül arra, hogy szükség van erre vagy sem, és jó-e ez a vállalatnak. A negatív értelmű presztízs „finomabb”, kevésbé személyes formájával is találkozhatunk, amikor például egy vállalat nem azért szerez be (nagy költséggel) elektronikus számítógépet, mert munkájához az valóban szükséges, hanem, mert hasonló nagyságú másik vállalat már rendelkezik számítógéppel. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen jellegű presztízs akkor is elítélendő, ha nem személy, hanem vállalat, vagy intézmény „tekintélyének” növelése a cél. Ha ilyen indítékú tevékenység társadalmilag káros következményekkel jár, felsőbb szintű intézkedések is indokolttá válhatnak. Nemcsak a beruházások „túlfűtöttsége” miatt kellett az irodaházak építését lefékezni, hanem azért is, mert az utóbbi években néhány épület felesleges luxussal készült. Nyilvánvalóan fékezi a kóros presztízst az állami szerveknél, vállalatoknál és intézményeknél használható személygépkocsik számának korlátozása is. Már csak azért is szükség van központi intézkedésekkel fellépni ilyen káros tendenciák ellen, mert ennek terheit is az állam, vagyis az össztársadalom finanszírozza. Tehát nem a reprezentációra sokat költő személyek vagy vállalatok, hanem a termelő dolgozók viselik a terheket. 1s Úgy gondolom azonban, hogy e negatívumok mellett van a presztízsnek olyan értelmezése is, amely pozitív, hasznos a vállalat és a társadalom számára, és amit elítélve a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is. A hasznosnak ítélhető presztízsre is sok példát lehet felhozni, de annak most csak két fajtáját említem meg. . Az első csoportba tartozók hasznosságát nagyon könnyű bizonyítani. Azt hiszem, egyértelműen dicsérhető, ha egyegy igazgató vállalatának műszaki-gazdasági eredményeiből csinál „presztízs-kérdést”. Ha a másik vállalat ötleteivel, kezdeményezéseivel tudott elérni kimagasló vállalati nyereséget és ez őt is arra sarkallja, hogy ne maradjon el tőle és ezért nem sajnálja a szellemi erőfeszítést, akkor ez a presztízsverseny mindenki javát szolgálja. De nagyon üdvözölhető a kutatómérnök saját presztízsével kapcsolatos erőfeszítése is, minden éjjel-nappal olyan tudományos eredmény eléréséért töri a fejét, amellyel kiemelkedhet kollegái közül, szakmai tekintélyéhez méltót produkál. Úgy gondolom, ilyen értelemben a presztízs vitathatatlanul pozitív dolog, hiszen abból nemcsak a saját presztízsét növelő személynek van haszna, hanem egy nagyobb kollektívának, sőt az egész társadalomnak is. A presztízs másik fajta megnyilvánulásánál már nehezebb eldönteni annak pozitív vagy negatív jellegét. Azt hiszem, itt is példákkal lehet jól megvilágítani, mire gondolok. Elképzelhető, hogy egy vállalat „szűkös” telefonvonalaiból a diszpécser egy vonalat kapott, míg magasabb beosztású, de a telefont munkája jellegénél fogva sokkal kevésbé igénybe vevő vezető költői is Azt hisZom u Air. helyes ha ebbe a diszpécser akár szerénységből, akár bátortalanságból beletörődik, mert akkor munkájához nincsenek meg a jó feltételek. Helyesebb, ha „presztízskérdést" csinál a dologból. Még bonyolultabb és vitát provokáló példa, ha valakit felelősségteljes, munkával bíznak meg, de e munkához nem adják meg minden szükséges területen a döntési jogot. Szerintem ilyenkor közérdekből kell harcolni a döntési jogért, még akkor is, ha ezzel az a látszat keletkezik, mintha az illető személyes presztízse érdekében lépne fel. Ilyen esetekben valójában nem is a tekintély, a presztízs védelméről van szó, de a fellépésben az érvek mellett szükségszerűen szerepet játszik a szóban forgó személy erkölcsi súlya is. A munkafeltételek és munkakörülmények egy-egy vállalatnál rendszerint a nem kielégítő munkaszervezés, a feladatok és anyagi eszközök nem megfelelő szétosztása miatt rosszak, amiben a személyes viszonyok is szerepet játszanak. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi ülésén világos szavak hangzottak el a kommunisták, gazdasági vezetők magatartásáról, az egyéni és közösségi érdek közötti választásról. Első a közügy! Igen ám, de az említett esetekben nagyon nehéz elválasztani az egyéni érdekből fakadó értelmetlen tekintélyharcot a vállalat és a társadalom érdekében tett célszerű erőfeszítésektől. Másrészt nagyon nehéz arra buzdítani az embereket, hogy a szükségesnek vélt esetekben mindig határozottan „álljanak a sarkukra”, hiszen ez olyan presztízskérdések felszínre kerülésével is járhat, amelyek mögött inkább csak személyes hiúság húzódik meg és nem sok közük van a vállalat valóságos érdekeihez. Nehéz a kérdésekben tisztán látni. Egy-egy intézkedés meghozatalakor az anyagi és munkaeszközök szétosztásakor a vitathatatlanul helyes sorrendet megállapítani majdnem lehetetlen. A megítélés nehézségeit csak fokozza, hogy a valóságban nem válik élesen ketté az értelmetlen tekintélyféltés és a jobb munkát szolgáló, tekintéllyel összefüggő erőfeszítés — még a közvetlenül érintettek tudatában sem. Ugyanúgy nehéz ítéletet alkotni azokról az emberekről is, akik tudják ugyan, hogy személyes kiállásuk hiányát megsínyli a munka, mégsem harcolnak például a jobb feltételekért, mert esetleg természetükkel ellentétes a harciasság, vagy nem veszik magukra annak ódiumát, hogy bárki is megvádolhassa őket, saját érdekeiket, presztízsüket tartották szem előtt, amikor többet akartak megszerezni azokból az eszközökből, amikkel a társadalom, vagy a vállalat rendelkezik. Persze az ilyen „szerény” magatartást dicsérni, üdvözölni sem szabad. A társadalom gazdagodása szempontjából csak hasznos lehet, ha egy gazdaságosan, hatékonyan működő vállalat a gyorsabb fejlődéséhez szükséges feltételeket vezetőinek személyes harcossága, presztízse révén éri el. Nem egy olyan kutatóintézetet, gyárat vagy üzemegységet ismerünk, amelyek ma a népgazdaság számára nagyon hasznos tevékenységet folytatnak, igen gazdaságos termékeket gyártanak, s ez csak annak köszönhető, hogy vezetőjük minden megengedett eszközt felhasznált a fellendülés érdekében. S nem csökkenti ennek értékét az sem, hogy e harcot egy-egy igazgató, vagy részlegvezető személyes presztízsének növelése is motiválta. Feltétlenül el kell várnunk, hogy mindenki álljon ki saját munkájának tekintélyéért, s — ha ez szükséges — presztízskérdést is csinálva igyekezzem biztosítani a társadalom szempontjából hasznos tevékenység kifejtéséhez szükséges feltételeket. G. J. 31