Figyelő, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-24 / 17. szám
• ^IsksSimKKaHmH^^M •M^tm-Mrm asm m m m ■ >w:i Mm» h « « a w t jmBmamamm^mamm^a Mosollyal vegyes bámulatot vált ki az újságolvasóból, av olyan hírre akad, hogy egy ügyes kezű és ráérő hazánkfia vagy külországbeli ezermester sok százezernyi gyufaszálból felépítette valamilyen híd vagy középület megszólalásig élethű kicsinyített mását, vagy sokezer darabból álló gyűjteményével pályázik a világhírre. A közvélemény a szabadidő eltöltésének ezt a módját tekinti a hobby, a barkácsolás klasszikus, aktív pihenést, felüdülést hozó módjának. A szakemberek azonban nem vallanak azonos nézetet. Ők barkácsolásnak, a „Csináld magad” tevékenység hasznos megnyilvánulásának a szervezett szolgáltatások kiegészítését szolgáló hasznos tevékenységet tartják. Szükségből erény ? Lehet-e, kell-e itt igazságot tenni? Anélkül, hogy a szükségből erényt akarnánk csinálni, tisztában kell lennünk egy ismert ténnyel: noha a szervezett lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében — különösen 1969 óta — sok hasznos intézkedés történt (bővebben lásd: a Figyelő 1974. március 6-i számában), a helyzet még ma sem ad alapot a megelégedésre. Egy percig sem vitás, hogy a szolgáltatókat újabb kedvezményekkel is gyorsabb fejlődési ütemre kell serkenteni, amire az 1974. január 1-én életbe lépett intézkedések reményt nyújtanak. Mindemellett látni kell azt is, hogy e fejlődés ma még többnyire extenzív, és igen sok eszközt igényel, hogy az intenzív fejlődésre való áttérés alapjai létrejöjjenek. Részben tehát az anyagi és munkaerőterhek enyhítését szolgálja a lakosság barkácstevékenységének ösztönzése, amely egyben megfelel a műszaki kultúra javítása iránti társadalmi-politikai követelményeknek is. E fejlődő műszaki kulturáltság — a szolgáltatások javulásával és a munkaidő csökkenésével együtt — mindinkább alapjául szolgál a csak hobbyból űzött barkácsolásnak, a szabad idő eltöltésének. Fejlett szolgáltatóhálózat esetén sem szűnik meg azonban a házi és a ház körüli „bütykölés” létjogosultsága, amint ezt számtalan, nálunk jóval fejlettebb ország példája mutatja. Mindig lesznek a házban és a ház körül olyan kisebb munkák, amelyek elvégzésére nem érdemes a szolgáltató hálózatot igénybe venni, hiszen a kiszállási díj többe kerül, mint amennyit az egész munka ér (biztosítékcsere, vízcsapjavítás stb.). Ám, ha már a szükség mindenképpen azt diktálja, hogy igyekezzünk bizonyos javítási munkák elvégzésére magunk is alkalmassá válni, itthon sem árt a barkácsolás feltételeit — központi segítség bevonásával is — javítani. Ez nemcsak afféle kívánalom, hanem mindinkább körvonalazódó komplex elképzelés. Már a szolgáltatások fejlesztéséről hozott 1969-es kormányhatározat is utalt arra, hogy a szolgáltatások részeként támogatásra méltó célnak kell tekinteni a „Csináld magad” (CsM) tevékenység feltételeinek javítását.' ' A szabad idő érték Mi kell a barkácsoláshoz? Elsősorban idő, azután a különféle boltokban beszerezhető szerszám, kisgép, anyag, bizonyos szolgáltató-kölcsönző hálózat, végül pedig nem árt egy kis hozzáértés, amihez az átlagpolgár szeretne minél világosabb, érthetőbb szakirodalomból, használati utasításokból hozzájutni. A barkácsolás felkarolására szolgáló javaslatok alátámasztásaként a közelmúltban egy munkabizottság érdekes tanulmányt dolgozott ki, amely feltérképezi a CsM-tevékenység meglevő és megteremtendő feltételeit. A szabadidő-kutatásokra és a foglalkoztatottsági adatokra támaszkodva először is „kasszát csináltak” a lakosság rendelkezésére álló szabadidőről. Eszerint 1968-ig (az általános munkaidő-csökkentés bevezetésének évéig) 210 ezer ember dolgozott heti 48 óránál kevesebbet. Ez a szám 1970-re több mint 2 millióra emelkedett, s napjainkban már megközelíti a 2,5 milliót. Az 1963-as időmérlegek adataira támaszkodó számítások szerint az aktív keresők tényleges szabad ideje 1963-ban 5,2, az eltartottakkal együtt 17,8 milliárd óra volt. Ez azonos elveken alapuló számítások szerint az aktív keresőknél 1973-ban 6,6, 1975-re 6,7 milliárd órára becsülhető. Az eltartott lakosság szabad idejében semmiféle lényeges változást nem feltételezve az egész lakosság szabad idejét 1975- re mintegy 20 milliárd órára becsülhetjük. (A névleges szabad idő ennél 2,5—3 milliárd órával több, mert az időmérlegben ennyivel szerepelt a főfoglalkozáson kívüli kereső tevékenység.) Tehát ez az évi 20—22 milliárd óra az, amelyet kulturális célokra, tanulásra, pihenésre, üdülésre, sportra, szórakozásra (Folytatás a 2. oldalon) X Ql$i HOBBY VAGY SZOLGÁLTATÁS? AZ EGÉSZ LAKOSSÁG ÉVI SZABAD IDEJE —— (milliárd óta) •— EBIBŐL AZ AKTÍV KERESŐK SZABAD IDEJE A "CSINÁLD MAGAD“ TEVÉKENYSÉGRE ^ FORDÍTOTT IDŐ /R kvjk Struktúrapolitika és az ágazati irányítás (3. oldal.) m Árellenőrzés (4. oldal.) m Termelőeszközforgalom a KGST-országokban (8. oldal.) m Veszteségből nyereség (10. oldal.) Módszer és alapállás (13. oldal.) Termékforgalmi helyzetkép A Minisztertanács április 11-i ülésén az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke jelentést terjesztett elő az 1973. évi termékforgalmi helyzetről, a termékforgalomban alkalmazott előírások teljesítéséről, valamint a szabályozás tapasztalatairól. A beszámoló megállapítja, hogy a világpiacon jelentkező feszültségek ellenére, 1973-ban az ellátási helyzet kedvező volt. Húsárukból az év elején lezajlott száj- és körömfájás káros következményeit év végére már alig lehetett érzékelni. Az ország energiahelyzete is jó volt, sikerült a szükségleteket kielégíteni. Egész évben megfelelő mennyiségű tüzelő állt rendelkezésre és nem okozott gondot a kőolajtermék-ellátás sem, bár az energiaválság különösen a tőkés importárak felszökése éreztette hatását. Az év végén nehezebb lett számos fontos tőkés eredetű importanyag beszerzése, mégis sikerült a mezőgazdaságot folyamatosan és kellő mennyiségben műtrágyával és növényvédő szerekkel ellátni. A tőkés viszonylatokból beszerzett termékek áremelkedése egyes területeken a termelésben nyersanyag ellátási gondokat eredményezett. Ezeket csak különféle intézkedésekkel és a tartalékkészletek felhasználásával lehet áthidalni. E beavatkozások ellenére is az esztendő utolsó felében nehéz helyzet alakult ki egyes vegyi anyagoknál és kohászati termékeknél és más ipari alapanyagnál (pamutfonal). A készletek alakulása Az előzetes adatok szerint tavaly a népgazdaság készletei emelkedtek, különösen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Mérsékelt készletnövekedés tapasztalható az iparban és a belkereskedelemben. A TEK-vállalatoknál pedig készletcsökkenés ment végbe. A készletek mindenekelőtt egyes fontosabb alapanyagokban csökkentek. A vállalatok esetenként igyekeztek a világpiaci áremelkedésből eredő veszteségeiket elővásárlással (úgynevezett taktikai vásárlással) mérsékelni, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ezzel kapcsolatos szabályozást, az ösztönzést tovább kell fejleszteni. A taktikai vásárlásban rejlő előnyök kihasználását egyébként gátolták a bizonytalan világpiaci árirányzatok, valamint, hogy egyes termékek beszerzése 1973 utolsó negyedévében lehetetlenül, illetve csak közvetlen árucserével volt lebonyolítható. Az érvényesített termékforgalmi szabályozás — kontingensek köre — lényegében azonos volt az 1972-ben alkalmazottal. Ez a szabályozás a népgazdasági tervvel együttjóváhagyott, a termékforgalmat érintő határozatokkal és az évközi operatív intézkedésekkel együtt biztosította, hogy az ellátásban az év második felében se alakuljon ki a termelést gátló anyag- vagy alkatrészhiány. A termék(Folytatás a 6. oldalon.)