Figyelő, 1983. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)
1983-11-17 / 46. szám
XXVII. évfolyam, 46. szám Ára: 4 forint 1983. november 17. TITKOS SZABADALMI ÜGY „Az első dolog, amire az embernek egy új országban szüksége van, a szabadalmi hivatal — idézte Mark Twaint a közelmúltban megrendezett Licenckereskedelem — innováció — iparjogvédelem című konferencián Síkos Róbert, a Licencia iparjogvédelmi főosztályvezetője. És valóban: az iparjogvédelem egyre nagyobb jelentőségű a kiéleződött nemzetközi konkurrenciaharcban. Ma már nem csupán arról van szó, hogy a szabadalmi oltalom a találmány tulajdonosának hazai kiváltságokat jelent, hanem arról is, hogy egyes szakterületeken a nemzetközileg megszerzett szabadalmi oltalmak sorozata abszolút monopolhelyzetet eredményezhet a gyártónak. Azoknak a gazdasági szervezeteknek, amelyek idejében felismerik ezt, hazai és külpiaci pozíciójuk megtartása érdekében, amellett, hogy jelentősen gyorsítani és koncentrálni kell a kutató-fejlesztő tevékenységüket, az eredményeket a lehető leggyorsabban, akár embrionális állapotban is, oltalom alá kell helyezniök azokban az országokban, ahol a termék értékesítésével számolni lehet. Akad olyan külföldi vállalat, amely nemzetközi gazdasági pozícióját elsősorban offenzív és hatékony iparjogvédelmi politikájának köszönheti, olyannyira, hogy a vállalat a maga speciális szakterületén lassan egyeduralkodóvá válik az európai piacokon. A hazai helyzetet jellemezve, a létrehozott találmányok, száma mind a lakosság számához viszonyítva, mind pedig más országok adataival összehasonlítva aránytalanul alacsony. Amíg pl. 1979-ben Bulgáriában 10 ezer lakosra 3,9, Csehszlovákiában 4,9, az NDK-ban 3,6, illetve 1978- ban Ausztriában 3,1, Belgiumban 3,3, Svájcban 7,2 és végül Japánban 12,2 találmány jutott, addig a hasonló hazai adat 1,3. Igen alacsonynak tűnik a műszaki értelmiség feltalálói aktivitása is, hiszen 1979-ben ezer műszaki értelmiségire átlagosan mintegy 3 találmányi bejelentés jutott. Az abszolút mutatók vonatkozásában még kedvezőtlenebb a kép: 1980-ban öszszesen 3172 szabadalmi bejelentés érkezett az Országos Találmányi Hivatalhoz. Ebből a hazaiak száma 1601. (996 szolgálati és 605 egyéni bejelntés.) A legutóbbi időszakra jellemző újítási kedv lemérhető a SZOT által november 14—24 között rendezett Budapesti Újítási Napok rendezvényein. Exportsikerek A népgazdaság fejlesztésének korábbi, extenzív szakaszában, amikor a piaci verseny szabályai nem érvényesültek, bár szép számmal születtek szabadalmak, ezek nem jelentettek különösebb előnyt a vállalatok számára. Inkább egyfajta „díjfizetési bizonylatnak” tekintették azokat, semmint a vállalat által érvényesíthető és hasznosítható kizárólagos jognak. Ennek megfelelően sokszor inkább tehertételnek vették, semmint a vállalat tevékenységét elősegítő eszköznek.A feltalálók, a sablontól eltérően gondolkodók mindig sokakból váltanak ki ellenérzéseket, ez azonban jellemzően az az időszak volt, amikor a „nehéz emberek” tömegesen vívták szélmalomharcukat. A gazdasági verseny kibontakozásával a szabadalom is egyre inkább visszanyeri piaci versenyeszköz-funkcióját. Nem (Folytatás a 9. oldalon) A Minisztertanács határozata értelmében 1984. január 1-től módosul a vállalati dolgozók alapbérrendszere. A változtatás célja, hogy az alapbérrendszer a korábbinál jobban késztesse a vállalatokat a gazdaságpolitikai, s ezen belül a bérpolitikai célkitűzéseknek megfelelő kereseti arányok kialakítására. Az alapbérrendszer két részből áll: a munkák, a munkakörök minősítését, csoportosítását szolgáló besorolási rendszerből, amely viszonylag ritkán változik, s az így csoportosított munkákhoz, munkakörökhöz (ún. besorolási kategóriákhoz) rendelt alsó-felső határos bértételekből, az ún. bértarifákból. Ez utóbbiak a bérek emelkedése következtében elavulnak, tehát módosításuk időről-időre szükségessé válik. Az alapbérrendszer változtatása egyaránt érinti a besorolási, a munkaminősítési, valamint az érvényes bértarifa- rendszert. Legjelentősebb változások a fizikai dolgozók, a munkások besorolási rendszerében történtek. Ebben az eddigiekhez képest nem változik a munkák, a munkakörök minősítése. Módosul viszont a munkavégzés feltételeire ható tényezők száma és a munkavégzést befolyásoló hatások korábbinál árnyaltabb figyelembevételére is lehetőség nyílik, Így például az új besorolási rendszer figyelembe veszi a technikai fejlődés következtében jelentkező olyan, a dolgozó szempontjából kedvezőtlen hatásokat, mint a monotónia, a tevékenység nagy figyelem igénye, vagy a különösen kedvezőtlen munkakörülményeket. A munkavégzés feltételeinek differenciáltabb anyagi elismerése érdekében az új besorolási rendszer a korábbi négy helyett öt munkafeltételi fokozatot tartalmaz. Ezzel a besorolási kategóriák száma a korábbi 24 + 1-ről 30 + 1-re növekedett. A szellemi dolgozók közül a vezetők besorolási rendszerében a vállalatok népgazdasági, ágazati súlyát kifejező vállalati kategóriák száma négyről-háromra csökken, s a kategorizálás eddigi mennyiségi mutatói (létszám, termelési érték, állóeszközérték) kiegészülnek a gazdálkodás minőségét is kifejező export árbevétel mutatójával, így a magas, 2,5 milliárd forint feletti export árbevétel például önmagában is elegendő a jövőben, hogy a vállalat a „kiemelt” kategóriába kerüljön. Az ügyintézőknél a jelenlegi vállalati műszaki, gazdasági tanácsadó kategória megszüntetésével párhuzamosan olyan besorolási kategória készült, amely lehetővé teszi, hogy a műszaki, gazdasági, s általában a vállalat fejlődésével összefüggő természettudományi és, társadalomtudományi területeket érintő tevékenység körében kiemelkedő munkát végző egyetemi és főiskolai végzettségű szakemberek a jelenleginél lényegesen magasabb alapbért kaphassanak, amennyiben azt teljesítményeik indokolják. Ugyancsak ezt a célt szolgálja — a kisebb gyakorlattal rendelkezők esetében — az az intézkedés, hogy az ügyintézőknél a bértételek felső határa 8 év feletti gyakorlattal azonos, míg az alsó bérhatárok szempontjából továbbra is öt bércsoportot különböztetett meg a besorolási rendszer. Ez az intézkedés megteremti a kisebb gyakorlatú, fiatalabb, de az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtószakemberek megfelelő, alapbéreken keresztül történő anyagi megbecsülésének lehetőségét. Az ügyviteli dolgozóknál egyes munkakörök betöltéséhez elegendő az általános iskolai végzettség, míg más munkakörökben szakközépiskolai képzettség szükséges. Az új besorolási rendszerben az eltérő szakképesítést igénylő munkavégzés alapbérekben történő differenciált elismerése érdekében az ügyviteli dolgozók kát besorolási „osztályba” kerülhetnek. A II. „osztályba” kell sorolni azokat, akiknek a munkakör betöltéséhez szükséges középiskolai végzettségük van, s a tevékenységük során ügyintézői jellegű feladatokat látnak el. Az I. osztályba tartozik az összes többi ügyviteli dolgozó. A kialakított új tarifarendszerben a bértételek felső határai átlagosan mintegy 25 százalékkal, az alsó bérhatárok mintegy 10 százalékkal magasabbak, mint jelenleg. A bértételek módosítása során az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek a magas szakképzettséggel rendelkező és a kedvezőtlen munkafeltételek között dolgozó fizikai munkások, az egyetemi és főiskolai végzettségű beosztott műszaki, gazdasági és egyéb területeken tevékenykedők, valamint a vezetők bértételei. E módosítások megteremtik annak lehetőségét, s egyben irányt is mutatnak a vállalatoknak, hogy azokat részesítsék kiemelt bérben, akik a vállalatok előtt álló feladatok teljesítésében, valamint a vállalatok fejlődése szempontjából kiemelkedő eredményeket nyújtanak. E bérpolitikai feladatok megvalósítására „kényszerítenek” a bértételek felemelt alsó határa is, amelyek kisebb mértékben nőttek ugyan, mint a felső határok, de változtatásuk iránya az előzőekben elmondott célokkal megegyezik. A bértételek alsó határa az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt a legkisebb alapbérűek kategóriában is, mivel a munkabérek legkisebb összegét a Minisztertanács 1984. január 1-től 2000 forintban határozta meg. Ennek oka, hogy ma már csak elvétve található 2000 forint alatti kereset, s a minimális bérek rögzítése a legalacsonyabb keresettel rendelkező dolgozók részére garanciát jelent, hogy — a teljesítménykövetelmények teljesítése esetén — keresetük ennél kisebb ne legyen. Az új alapbérrendszer előírásai szerint az új minősítéseket, besorolásokat 1984. december 31-ig kell a vállalatoknak elvégezniük. Ehhez segítséget adnak az ágazati minisztériumok által később közzétett besorolási példatárak is. A bértételek alsó határát a vállalatoknak 1986. december 31-ig kell minden dolgozó számára önerőből, bérfejlesztési eszközeik tudatos, tervszerű felhasználásával biztosítaniuk. Az alapbérrendszer bértételeinek módosítása tehát nem jár együtt központi támogatással, nem jelent általános bérpolitikai intézkedést. A feladatok megvalósítása feltételezi, hogy a vállalatok felülvizsgálják a besorolásokat, a teljesítménykövetelményeket, a mozgóbéreket, s az indokolatlan kifizetések, mozgóbérek alapbéresítésével is megteremtik a bértételek alsó határának eléréséhez szükséges összegeket. ÚJ ALAPBÉRRENDSZER A TARTALOMBÓL: Nemzetgazdasági elszámolások Hogyan lehet megtisztítani az inflációtól a kamatot? Milyen szerepet játszanak a hazai termelés értékében a felhasznált természeti kincsek? Nyomon követhető-e statisztikailag a növekvő arányú rejtett gazdaság? Ezek a gazdaságpolitikusok, tudományos kutatók, statisztikusok számára egyaránt izgalmas kérdések szerepeltek az IARIW ez évi konferenciájának napirendjén. *■ (3. oldal) Jövedelemszabályozási belkereskedelemben A népgazdaság számos ágazatában folynak jövedelemszabályozási kísérletek. A belkereskedelemben azonban eddig erre nem került sor. A Belkereskedelmi Kutató Intézetben számításokat végeztek arra vonatkozóan, milyen módosításokkal lennének kipróbálhatók a máshol folyó kísérletek. (4. oldal) Az 1984. évi vállalati jövedelemszabályozás jogszabályai (4. oldal) Felesleg és hiány Az építőanyagok termelésének növekedése 1980 után megtorpant. Az üzemek technológiai, szervezettségi színvonala egyenetlen, sok az elavult, leállításra váró üzem. A munkásállomány egynegyede javítással és karbantartással foglalkozik. (5. oldal) Az értéknövekedési adó jellege As értéknövekedési adó alkalmazásával csökkenthető az adóhalmozódás. A hazai vitákhoz kapcsolódva a szerző mérlegeli az értéknövekedési adó előnyeit és hátrányait. (7. oldal) Mennyit dolgoznak a háztájiban ? Tavaly a háztáji és kisegítő gazdaságokban összesen 2,7 milliárd munkaórát dolgoztak. Ez az idő több mint 1,2 millió dolgozó, az aktív keresők 20 százalékának egész évi kötelező munkaideje. A kistermelők enynyi munkaidő-ráfordítással változatlan áron számítva 1982-ben 15 százalékkal több terméket állítottak elő, mint 1972-ben. (15. oldal)