Figyelő, 1983. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)

1983-11-17 / 46. szám

XXVII. évfolyam, 46. szám Ára: 4 forint 1983. november 17. T­ITKOS SZABADALMI ÜGY „Az első dolog, amire az embernek egy új országban szüksége van, a szabadalmi­­ hivatal — idézte Mark Twaint a kö­zelmúltban megrendezett Licenckereske­­delem — innováció — iparjogvédelem című konferencián Síkos Róbert, a Li­cencia iparjogvédelmi főosztályveze­tője. És valóban: az iparjogvé­delem egyre nagyobb jelentőségű a ki­éleződött nemzetközi konkurrenciaharc­­ban. Ma már nem csupán arról van szó, hogy a szabadalmi oltalom a találmány tulajdonosának hazai kiváltságokat je­lent, hanem arról is, hogy egyes szakte­rületeken a nemzetközileg megszerzett szabadalmi oltalmak sorozata abszolút monopolhelyzetet eredményezhet a gyár­tónak. Azoknak a gazdasági szervezeteknek, amelyek idejében felismerik ezt, hazai és külpiaci pozíciójuk megtartása érdeké­ben, amellett, hogy jelentősen gyorsítani és koncentrálni kell a kutató-fejlesztő te­vékenységüket, az eredményeket a lehető leggyorsabban, akár embrionális állapot­ban is, oltalom alá kell helyezniök azok­ban az országokban, ahol a termék érté­kesítésével számolni lehet. Akad olyan külföldi vállalat, amely nemzetközi gazdasági pozícióját elsősor­ban offenzív és hatékony iparjogvédelmi politikájának köszönheti, olyannyira, hogy a vállalat a maga speciális szakte­rületén lassan egyeduralkodóvá válik az európai piacokon. A hazai helyzetet jellemezve, a létreho­zott találmányok, száma mind a lakosság számához viszonyítva, mind pedig más országok adataival összehasonlítva arány­talanul alacsony. Amíg pl. 1979-ben Bul­gáriában 10 ezer lakosra 3,9, Csehszlová­kiában 4,9, az NDK-ban 3,6, illetve 1978- ban Ausztriában 3,1, Belgiumban 3,3, Svájcban 7,2 és végül Japánban 12,2 ta­lálmány jutott, addig a hasonló hazai adat 1,3. Igen alacsonynak tűnik a mű­szaki értelmiség feltalálói aktivitása is, hiszen 1979-ben ezer műszaki értelmisé­gire átlagosan mintegy 3 találmányi be­jelentés jutott. Az abszolút mutatók vonatkozásában még kedvezőtlenebb a kép: 1980-ban ösz­­szesen 3172 szabadalmi bejelentés érke­zett az Országos Találmányi Hivatalhoz. Ebből a hazaiak száma 1601. (996 szolgá­lati és 605 egyéni bejelntés.) A legutóbbi időszakra jellemző újítási kedv lemérhe­tő a SZOT által november 14—24 között rendezett Budapesti Újítási Napok ren­dezvényein. Exportsikerek A népgazdaság fejlesztésének korábbi, extenzív szakaszában, amikor a piaci verseny szabályai nem érvényesültek, bár szép számmal születtek szabadalmak, ezek nem jelentettek különösebb előnyt a vállalatok számára. Inkább egyfajta „díjfizetési bizonylatnak” tekintették azokat, semmint a vállalat által érvénye­síthető és hasznosítható kizárólagos jog­nak. Ennek megfelelően sokszor inkább tehertételnek vették, semmint a vállalat tevékenységét elősegítő eszköznek.­­A feltalálók, a sablontól eltérően gon­dolkodók mindig sokakból váltanak ki ellenérzéseket, ez azonban jellemzően az az időszak volt, amikor a „nehéz embe­rek” tömegesen vívták szélmalomharcu­kat. A gazdasági verseny kibontakozásával a szabadalom is egyre inkább visszanye­ri piaci versenyeszköz-funkcióját. Nem (Folytatás a 9. oldalon) A Minisztertanács határozata értelmé­­ben 1984. január 1-től módosul a vállalati dolgozók alapbérrendszere. A változtatás célja, hogy az alapbérrend­­szer a korábbinál jobban késztesse a vál­lalatokat a gazdaságpolitikai, s ezen belül a bérpolitikai célkitűzéseknek megfelelő kereseti arányok kialakítására. Az alapbérrendszer két részből áll: a munkák, a munkakörök minősítését, cso­portosítását szolgáló besorolási rendszer­ből, amely viszonylag ritkán változik, s az így csoportosított munkákhoz, munka­körökhöz (ún. besorolási kategóriákhoz) rendelt alsó-felső határos bértételekből, az ún. bértarifákból. Ez utóbbiak a bé­rek emelkedése következtében elavulnak, tehát módosításuk időről-időre szükséges­sé válik. Az alapbérrendszer változtatása egy­aránt érinti a besorolási, a munkaminő­sítési, valamint az érvényes bértarifa- rendszert. Legjelentősebb változások a fi­zikai dolgozók, a munkások besorolási rendszerében történtek. Ebben az eddi­giekhez képest nem változik a munkák, a munkakörök minősítése. Módosul viszont a munkavégzés feltételeire ható tényezők száma és a munkavégzést befolyásoló ha­tások korábbinál árnyaltabb figyelembe­vételére is lehetőség nyílik, Így például az új besorolási rendszer figyelembe veszi a technikai fejlődés következtében jelentkező olyan, a dolgozó szempontjá­ból kedvezőtlen hatásokat, mint a mono­tónia, a tevékenység nagy figyelem igé­nye, vagy a különösen kedvezőtlen mun­kakörülményeket. A munkavégzés felté­teleinek differenciáltabb anyagi elisme­rése érdekében az új besorolási rendszer a korábbi négy helyett öt munkafeltételi fokozatot tartalmaz. Ezzel a besorolási kategóriák száma a korábbi 24 + 1-ről 30 + 1-re növekedett. A szellemi dolgozók közül a vezetők besorolási rendszerében a vállalatok nép­­gazdasági, ágazati súlyát kifejező vállala­ti kategóriák s­zám­a­ négyről-háromra csökken, s a kategorizálás eddigi mennyi­ségi mutatói (létszám, termelési érték, ál­lóeszközérték) kiegészülnek a gazdálko­dás minőségét is kifejező export árbevé­tel mutatójával, így a magas, 2,5 milliárd forint feletti export árbevétel például ön­magában is elegendő a jövőben, hogy a vállalat a „kiemelt” kategóriába kerüljön. Az ügyintézőknél a jelenlegi vállalati műszaki, gazdasági tanácsadó kategória megszüntetésével párhuzamosan olyan besorolási kategória készült, amely lehe­tővé teszi, hogy a műszaki, gazdasági, s általában a vállalat fejlődésével összefüg­gő természettudományi és, társadalomtu­dományi területeket érintő tevékenység körében kiemelkedő munkát végző egye­temi és főiskolai végzettségű szakembe­rek a jelenleginél lényegesen magasabb alapbért kaphassanak, amennyiben azt teljesítményeik indokolják. Ugyancsak ezt a célt szolgálja — a kisebb gyakorlat­tal rendelkezők esetében — az az intézke­dés, hogy az ügyintézőknél a bértételek felső határa 8 év feletti gyakorlattal azo­nos, míg az alsó bérhatárok szempontjá­ból továbbra is öt bércsoportot különböz­tetett meg a besorolási rendszer. Ez az in­tézkedés megteremti a kisebb gyakorlatú, fiatalabb, de az átlagosnál jobb teljesít­ményt nyújtó­­szakemberek megfelelő, alapbéreken keresztül történő anyagi megbecsülésének lehetőségét. Az ügyviteli dolgozóknál egyes munka­körök betöltéséhez elegendő az általános iskolai végzettség, míg más munkakörök­ben szakközépiskolai képzettség szüksé­ges. Az új besorolási rendszerben az el­térő szakképesítést igénylő munkavégzés alapbérekben történő differenciált elis­merése érdekében az ügyviteli dolgozók kát besorolási „osztályba” kerülhetnek. A II. „osztályba” kell sorolni azokat, akik­nek a munkakör betöltéséhez szükséges középiskolai végzettségük van, s a tevé­kenységük során ügyintézői jellegű fel­adatokat látnak el. Az I. osztályba tarto­zik az összes többi ügyviteli dolgozó. A kialakított új tarifarendszerben a bértételek felső határai átlagosan mint­egy 25 százalékkal, az alsó bérhatárok mintegy 10 százalékkal magasabbak, mint jelenleg. A bértételek módosítása során az átlagosnál nagyobb mértékben növe­kedtek a magas szakképzettséggel rendel­kező és a kedvezőtlen munkafeltételek között dolgozó fizikai munkások, az egye­temi és főiskolai végzettségű beosztott műszaki, gazdasági és egyéb területeken tevékenykedők, valamint a vezetők bér­tételei. E módosítások megteremtik an­nak lehetőségét, s egyben irányt is mutat­nak a vállalatoknak, hogy azokat része­sítsék kiemelt bérben, akik a vállalatok előtt álló feladatok teljesítésében, vala­mint a vállalatok fejlődése szempontjá­ból kiemelkedő eredményeket nyújtanak. E bérpolitikai feladatok megvalósításá­ra „kényszerítenek” a bértételek felemelt alsó határa is, amelyek kisebb mérték­ben nőttek ugyan, mint a felső határok, de változtatásuk iránya az előzőekben el­mondott célokkal megegyezik. A bérté­telek alsó határa az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt a legkisebb alapbérűek kategóriában is, mivel a munkabérek leg­kisebb összegét a Minisztertanács 1984. január 1-től 2000 forintban határozta meg. Ennek oka, hogy ma már csak elvétve ta­lálható 2000 forint alatti kereset, s a mi­nimális bérek rögzítése a legalacsonyabb keresettel rendelkező dolgozók részére garanciát jelent, hogy — a teljesítmény­követelmények teljesítése esetén — kere­setük ennél kisebb ne legyen. Az új alapbérrendszer előírásai szerint az új minősítéseket, besorolásokat 1984. december 31-ig kell a vállalatoknak el­végezniük. Ehhez segítséget adnak az ágazati minisztériumok által később köz­zétett besorolási példatárak is. A bértételek alsó határát a vállalatok­nak 1986. december 31-ig kell minden dolgozó számára önerőből, bérfejlesztési eszközeik tudatos, tervszerű felhasználá­sával biztosítaniuk. Az alapbérrendszer bértételeinek módosítása tehát nem jár együtt központi támogatással, nem jelent általános bérpolitikai intézkedést. A fel­adatok megvalósítása feltételezi, hogy a vállalatok felülvizsgálják a besorolásokat, a teljesítménykövetelményeket, a mozgó­­béreket, s az indokolatlan kifizetések, mozgóbérek alapbéresítésével is megte­remtik a bértételek alsó határának eléré­séhez szükséges összegeket. ÚJ ALAPBÉRRENDSZER ­ A TARTALOMBÓL: Nemzetgazdasági elszámolások Hogyan lehet megtisztítani az inflá­ciótól a kamatot? Milyen szerepet ját­szanak a hazai termelés értékében a felhasznált természeti kincsek? Nyo­mon követhető-e statisztikailag a nö­vekvő arányú rejtett gazdaság? Ezek a gazdaságpolitikusok, tudományos kutatók, statisztikusok számára egy­aránt izgalmas kérdések szerepeltek az IARIW ez évi konferenciájának napirendjén. *■ (3. oldal) Jövedelemsza­bá­lyozás­­i belkereskedelemben A népgazdaság számos ágazatá­ban folynak jövedelemszabályozási kísérletek. A belkereskedelemben azonban eddig erre nem került sor. A Belkereskedelmi Kutató Intézetben számításokat végeztek arra vonatko­zóan, milyen módosításokkal lennének kipróbálhatók a máshol folyó kísérle­tek. (4. oldal) Az 1984. évi vállalati jövedelemsza­bá­lyozás jogszabályai (4. oldal) Felesleg és hiány Az építőanyagok termelésének nö­vekedése 1980 után megtorpant. Az üzemek technológiai, szervezettségi színvonala egyenetlen, sok az elavult, leállításra váró üzem. A munkásál­lomány egynegyede javítással és kar­bantartással foglalkozik. (5. oldal) Az értéknövekedési adó jellege As értéknövekedési adó alkalmazá­sával csökkenthető az adóhalmozó­dás. A hazai vitákhoz kapcsolódva a szerző mérlegeli az értéknövekedési adó előnyeit és hátrányait. (7. oldal) Mennyit dolgoznak a háztájiban ? Tavaly a háztáji és kisegítő gazda­ságokban összesen 2,7 milliárd mun­kaórát dolgoztak. Ez az idő több mint 1,2 millió dolgozó, az aktív ke­resők 20 százalékának egész évi kö­telező munkaideje. A kistermelők eny­­nyi munkaidő-ráfordítással változatlan áron számítva 1982-ben 15 százalék­kal több terméket állítottak elő, mint 1972-ben. (15. oldal)

Next