Figyelő, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 1. szám
NÉPGAZDASÁGI TERV ’85 (Folytatás az 1. oldalról) A változást ugyanakkor sürgetik az elmúlt években a gazdaságban az elért eredményekkel együtt nagyrészt elkerülhetetlenül kialakult feszültségek: a beruházások és különösen az importbeszerzések folyamatos csökkenése több területen növelte a műszaki színvonalbeli elmaradottságunkat; — bár a lakosság reáljövedelme és fogyasztása összességében az elmúlt években is nőtt, a keresetek és az egyedi társadalmi juttatások reálértéke az érintettek többségénél csökkent; — a termelés anyag- és a lakosság áruellátása összességében kielégítő volt, de több ponton törekvéseink ellenére is romlott; — a gazdaság irányításában olyan megoldásokat is kellett alkalmazni, amelyek rontották az érdekeltségi viszonyokat, gátolják a racionális vállalati gazdálkodás kibontakozását. 108 / — előrehaladás és problémák A népgazdaság 1984. évi fejlődése alapvetően megfelelt az éves terv gazdaságpolitikai irányvonalának, és előkészítette az 1985-ös már korábban is elgondolt változásokat. De hiba lenne csak a kedvező eredményeket látni, azokat túlértékelni és nem észrevenni a fejlődés kedvezőtlen velejáróit. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert ismét terjedőben van a gazdasági folyamatoknak az a leegyszerűsített és ezért hibás értékelése, amely csak a mennyiségi növekedés mutatói alapján ítéli meg a fejlődést. A termelés és a nemzeti jövedelem 1981-ben a tervezettnél gyorsabban emelkedett. De a külkereskedelmi cserearányok a vártnál nagyobb mértékben romlottak, és az ennek hatásával korrigált növekedési ütem nem volt nagyobb a tervben számítottnál. Az ipari termelés a tervezettnél jobban nőtt. Dinamikusan nőtt a kivitel, ezzel tovább emelkedett az exportértékesítés aránya. Az ipari termékek nem rubelelszámolású kivitelének emelkedésében azonban az anyagjellegű termékek játszottak nagy szerepet, a gépexport nem nőtt. A mezőgazdasági termelés a tervezett ütemben nőtt. Kedvező, hogy a tervezettnél is több gabona termett. A zöldséggyümölcs termelés azonban csökkent. Az állattenyésztés termelése a tervben számítottat meghaladta, de a kedvezőtlen külső értékesítesi árak miatt a népgazdasági jövedelem termeléshez kevésbé járult hozzá. A népgazdaságban a fajlagos energiafelhasználás több évi csökkenés után ismét nőtt és a jelek szerintlelassult a fajlagos anyagfelhasználás javulásának folyamata. Nemcsak a terelés, hanem a belföldi felhasználás is meghaladta a tervezettet. A lakosság reáljövedelme — a fogyasztói árszínvonal előirányzottnál nagyobb növekedése mellett is —, ennek alapján fogyasztása és beruházása a tervezettnél jobban nőtt. A szocialista szektorban a beruházások tovább csökkentek, bár az állami beruházások körében az elgondolnál kevésbé. A külgazdasági egyensúly javult. A külföldi adósságállomány csökkent. Ezt a népgazdaság kiviteli többletének jelentős növekedése alapozta meg. Rubel elszámolásokban az import nem nőtt és a gazdasági fejlődés élénkülését nem segítette; az export dinamikusan emelkedett. Az áruforgalom passzívuma a romló cserearányok mellett is tervszerűen csökkent. A konvertibilis elszámolású kivitel a behozatalt meghaladóan nőtt, de a cserearányok a vártnál nagyobb mértékben romlottak. Így az áruforgalom aktívuma emelkedett ugyan, de a tervezettet nem érte el. Összességében tehát a termelés növekedésére irányuló elgondolások kissé túlteljesültek, az egyensúlyi és hatékonysági célokat viszont nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságpolitika és a gazdasági fejlődés 1985. évi változásait több tekintetben a korábban elgondoltnál kedvezőtlenebb helyzetben kell megkezdeni. 1086 A kezdődő változások Az elért eredményeket és a bekövetkezett elmaradásokat, a gazdasági fejlődésben és a társadalomban kialakult feszültségeket, az utóbbiak nyomán felerősödött elvárásokat, az ezekből adódó, részben egymásnak ellentmondó követelményeket együttesen mérlegelve, valamint a következő évek bonyolult, egyes vonatkozásokban várhatóannehezedő külső feltételeit tekintetbe véve az a következtetés adódott, hogy — 1985-ben meg kell kezdeni a változtatást a gazdaságpolitikában és a gazdasági fejlődés fő vonalában; — ez a változás nem lehet fordulatszerű, hanem folyamatosnak kell lennie; — a változásnak elsősorban a jövő kedvezőbb gazdasági fejlődése feltételeinek megteremtésére kell irányulnia és nem jelentheti reménybeli kedvező eredmények gyümölcseinek megelőlegezett felhasználását. Az 1985. évi változások tartalmát és természetét azért is fontos jól körvonalazni, mert terjedőben van olyan felfogás, mintha a változás lényege a növekedési ütem gyorsítása lenne, mintha ez válna a gazdaságpolitika fő céljává. Márpedig ez hibás megítélés, amelynek esetleges gyakorlattá válása súlyosan veszélyeztetné az elmúlt hat évben elért eredményeket. A külgazdasági egyensúly javítása a gazdaságpolitikának továbbra is — mind 1985-ben, mind a következő években — kiemelt fontosságú, háttérbe nem szorítható, fel nem lazítható célja és követelménye. A konvertibilis valutákban fennálló adósságállományt 1983-ben is — és még több éven át — érezhetően tovább kell csökkenteni, ehhez jelentős áruforgalmi aktívumot kell fenntartani. A transzferábilis rubelben fennálló adósságok csökkentését meg kell kezdeni, ehhez az áruforgalom passzívumát meg kell szüntetni, kismértékű aktívumot kell elérni. A változás abban van, hogy a konvertibilis elszámolású áruforgalmi aktívumot már nem kell számottevően növelni (de csökkenteni nem lehet!), a behozatal már a kivitelt megközelítően (de nem azt meghaladóan!) emelkedhet. A népgazdaság összes kiviteli többletét továbbra is növelni kell, de az már a nemzeti jövedelemnek „csak” 1-1,5 százalékát (a korábbi években 2-3 százalékot) vesz igénybe. Az export dinamikus növelése továbbra is elengedhetetlen követelmény, mert csak így biztosítható az import szükséges emelkedése. Az import növekménye elsősorban a fejlett, technika behozatalánál, növelését kell szolgálja; a takarékos importfelhasználás és a drága import hazai termeléssel történő helyettesítése változatlan feladat; a termelés közvetlen importigényessége (gépbehozatal nélkül számítva) nem emelkedhet. A külgazdasági egyensúly terén a megszilárdítás is feladattá válik; ez is hangsúlyváltozás. Ez azt jelenti, hogy több területen az exportot tartósabb alapokra szükséges helyezni, és kismértékben enyhíteni kell (nagyobb mértékben nem lehetséges!) a népgazdaság „importhiányát”. A külgazdasági egyensúly követelményeinek kielégítése mellett, ezek sérelme nélkül, több fontos ponton javítani szükséges a belső piaci egyensúlyt (különösen a termelői kapcsolatok terén, de a lakosság áruellátásában is), hiszen a gazdasági egyensúly oszthatatlan: szilárd külgazdasági egyensúly csak kiegyensúlyozott belső piacra épülhet (a kielégítetlen kereslet ugyanis exportelszívó és főleg importnövelést kikényszerítő hatású). A gazdasági hatékonyság javítása eddig is a kinyilvánított célok között szerepelt. De az utóbbi években ezt kényszerűen alá kellett rendelni a külső egyensúlyi célnak; növelni kellett a gazdaságtalan exportot is, gyakran nem,volt mód a hatékonyságot javító importra sem. Alapvető változás e téren 1985-ben még nem lehetséges, de meg kell kezdeni a hatékonysági cél jelentőségének felzárkóztatását az egyensúlyi célhoz. A nem kellően gazdaságos exportot még nem hagyhatjuk el, de a kivitel növekményét fokozódó arányban a gazdaságos exportnak kell adnia. Az import növekedésének is elsősorban a termelés korszerűsítését, ezzel hatékonyságának javítását kell szolgálnia. Ami pedig a legfontosabb: a gazdaságirányítási rendszer 1985. évi továbbfejlesztése arra irányul, hogy a gazdasági szféra számára nagyobb mozgásteret adjon a racionális gazdálkodáshoz, ugyanakkor nagyobb gazdasági kényszer és ösztönzés is érvényesüljön a jövedelmező termelésnek és a termelés jövedelmezőségének a növelésére, az eszközök, a munkaerő, az energia és anyagok jobb hasznosítására, a felhasználható jövedelmek pedig a hatékonyabb gazdálkodók javára csoportosuljanak át. Az 1985. évre tervezett gazdasági fejlődés már számításba vesz bizonyos, bár szerény eredményeket e tekintetben. Nagyobbakra reálisan még nem lehet számítani. Nemcsak az intézkedések hatásának kibontakozásához szükséges idő miatt, hanem azért sem, mert a továbbfejlesztésre az eredetileg elgondoltnál nagyobb fokozatossággal kerül sor, viszonylag sok változás csak részlegesen vagy a későbbi években érvényesül. Az 1985. évi terv így is az 1984. évinél kedvezőbb eredményekre épít az energia- és anyagráfordítások csökkentése, a munkatermelékenység növelése, a termlési szerkezet változása, különösen pedig a feldolgozóipar versenyképességének javítása terén. Csak ezek megvalósulása esetén van mód a terv más céljainak teljesítésére és a következő évek kedvező fejlődésének megalapozására. A gazdasági növekedés élénkítése csak az előzőekben említett céloknak alárendelten, az egyensúlyi és hatékonysági követelmények érvényesülése mellett, ezzel megalapozottan tehet a gazdaságpolitika célja. A növekedés olyan élénkülése, amely mellett az import növekedése a tervezett külgazdasági egyensúly helyzetét veszélyezteti, vagy nő a kielégítetlen hazai kereslet, amely együtt jár a fajlagos energia- és anyagelhasználás romlásával, esetleg a készletek indokolatlan emelkedésével, semmiképpen nem engedhető meg. (Az ilyen jellegű „élénkülés” nem képzelt veszély, példa rá 1977.). Az 1985. évi népgazdasági terv a gazdasági növekedés ütemének csekély mértékű és a hatékonyság javulásán alapuló gyorsulását irányozza elő. A nemzeti jövedelmet 2,3—2,8 százalékkal kell növelni, ez nem lényegesen nagyobb ütem az 1984. évinél. Ugyanakkor nagyobb feladatot jelent: a mezőgazdaságban ugyanis a fejlődés üteme szükségképpen mérséklődik (1984-ben a kedvezőtlen időjárású 1983-hoz képest volt gyors a növekedés), és a kisvállalkozások fejlődése is minden bizonnyal lassul. Az ipar szerepének növekednie kell a nemzeti jövedelem emelkedésében. A bruttó termelés 3 százalékos emelkedését az export, főleg a feldolgozóipari export dinamikus növelésével és a már kissé fokozódó hazai kereslet jobb kielégítésével kell megalapozni; a nettó termelést mintegy 4 százalékkal kell emelni. A mezőgazdaságban az állattenyésztés termelése a kedvezőtlen külpiaci feltételek mellett lényegében szinten marad, elsősorban a növénytermesztés fokozásával kell a termelést bővíteni. A kiegészítő tevékenység bővülésére új lehetőségeket indokolt feltárni. Itt fontos a nettó termelésnek a bruttónál gyorsabb emelkedése. Annak feltételezésével, hogy a hatékonyság javításával el lehet érni a nemzeti jövedelem tervezett növekedését, és tekintetbe véve, hogy a külső célok csak a növekmény felét veszik igénybe, hat év után először nem a belföldi felhasználás csökkentését, hanem szerény mértékű, 1-1,5 százalékos emelkedését tervezzük. Ez csak abban az értelemben jelenti a „restrikciós” politika végét, hogy a belföldi felhasználás abszolút szintje nem csökken, de relatíve, a nemzeti jövedelemhez képest még mérséklődik. Ez azt jelenti, hogy a felhasználható jövedelmek csak a megtermelt jövedelemnél lassabban emelkedhetnek. A belföldi felhasználás csekély emelkedése lehetővé teszi a szocialista szektor beruházási és az átlagos reálbér csökkenése folyamatának megállítását. Növelésükre azonban nincs lehetőség. Emelkednek a lakosság ún. egyéb — főleg a kisvállalkozásokból származó — munkajövedelmei, a társadalmi juttatások volumene (főleg az eltartottak számának és összetételének változása, valamint az intézményi hálózat bővülése miatt), ezzel a lakosság reáljövedelmei, ennek alapján pedig a lakosság fogyasztása és beruházásai. A társadalmi juttatások érdemi növelésére a gyermekneveléssel összefüggésben kerül sor; ennek fedezetét jelentős részben csak más juttatások csökkentésével lehetett megteremteni. A belföldi felhasználás kismértékű emelkedése azt jelenti, hogy 1985-ben már ez is tényezője a gazdasági növekedésnek, különösen, ha a kereslet javuló kielégítésének szükségességét is tekintetbe vesszük. Ugyanakkor változatlanul fontos követelmény, hogy a lakossági és vállalati vásárlóerő szigorúan a tervezett keretek között maradjon, illetve azt csak akkor és olyan mértékben haladja meg, ha és amilyen mértékben a tervezettnél nagyobb nemzeti jövedelemtermelés erre — a külgazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül — lehetőséget ad. A vásárlóerő-kiáramlás terén semmiféle fellazulás, a jövedelemtermelés oldaláról megalapozatlan „élénkülés” nem engedhető meg, mert ez alapvető egyensúlyi és ezzel gazdaságfejlődési céljainkat veszélyeztetné. Az évközi gazdaságirányítás keretében gondosan kell elemezni, hogy a gazdaságban létrejönnek-e a tervezett felhasználás valóságos forrásai, illetve nem kerül-e sor a megtermelt jövedelemmel nem összhangban álló vásárlóerő-kiáramlásra. Ha esetleg a népgazdaság egyensúlyi helyzetét veszélyeztető folyamatok alakulnának ki, a szükségessé váló intézkedések meghozatalával továbbra sem lehet késlekedni. ★ Ha a népgazdaság fejlődése az éves tervben megjelölt gazdaságpolitikai irányvonallal és célokkal összhangban alakult, akkor 1985-ben újabb jelentős lépés történhet a gazdaság egyensúlyi helyzetének konszolidálása és stabilizálása útján, egyúttal megkezdődhet a kilábalás az ezzel összefüggésben is kialakult belső nehézségekből, érdemi előrehaladás történhet a hatékonyabb, kiegyensúlyozott és érezhető ütemű gazdasági fejlődés belső feltételeinek létrehozása terén. Akkor may amennyiben a külgazdasági feltételekben jelenleg nem látható romlás nem következik be — megnyílhat a lehetőség ahhoz is, hogy a VII. ötéves népgazdasági terv az ilyen típusú gazdasági fejlődés kibontakozásának programjává váljon. Dr. Balassa Ákos 1985. JANUÁR 3 Dr. Garam Józsefet, a Figyelő gazdaságpolitikai hetilap főszerkesztőjét saját kérésére, érdemeinek elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke beosztásából felmentette és dr. Varga Györgyöt, a lap főszerkesztő-helyettesét, főszerkesztővé kinevezte. Ebből az alkalomból a Figyelő szerkesztőségébe látogatott dr. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője és dr. Bányász Rezső, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, akik méltatták Garam József munkásságát és köszönetet mondtak tevékenységéért. Ugyancsak részt vett Fekete Tibor, az MSZMP V. kerületi Bizottságának titkára és Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója. Ennyi a hivatalos közlemény. És ami mögötte van? Közel három évtizedes újságírói pálya. Garam József 1957-ben, a Központi Statisztikai Hivatalból került a néhány hónappal korábban alapított lapunkhoz, amelynek 1958 óta volt főszerkesztője. Előzmények és tapasztalatok nélkül, politikailag és gazdaságilag egyaránt nehéz időkben kellett kialakítani egy új lap arculatát. A hazai gazdaságpolitikai újságírás fejlődésében is nagy szerepe van annak a politikailag elkötelezett, szakmailag magas színvonalú szerkesztői munkának, amelyet Garam József végez. A közgazdasági gondolkodás olyan propagandistája ő, aki nem feledkezik meg arról, hogy a közgazdasági kategóriák mögött emberek, embercsoportok és általuk képviselt érdekek vannak, hogy az ökonómiai politika is egyben. Szerkesztői ars poeticájának szerves része a gazdasági élet különböző posztjain dolgozók gondjainak, problémáinak megismerése és megismertetése. Munkásságával az újságíró társadalomban és a gazdasági élet különböző területén dolgozó szakemberek körében egyaránt tekintélyt és elismerést vívott ki. Olvasóink és szerkesztőségünk nevében tisztelettel köszöntjük a nyugalomba vonult főszerkesztőt, de nem köszönünk el Garam Józseftől, az újságírótól, a szakembertől, aki a Képszava keretében továbbra is aktív, meghatározó tényezője marad a gazdaságpolitikai újságírásnak. További munkájához kívánunk jó egészséget és sok sikert. 3