Figyelő, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-03 / 1. szám

NÉPGAZDASÁGI TERV ’85 (Folytatás az 1. oldalról) A változást ugyanakkor sürgetik az elmúlt években a gazdaságban az elért eredményekkel együtt nagyrészt elkerül­hetetlenül kialakult feszültségek:­­ a beruházások és különösen az im­portbeszerzések folyamatos csökkenése több területen növelte a műszaki színvo­nalbeli elmaradottságunkat; — bár a lakosság reáljövedelme és fo­gyasztása összességében az elmúlt évek­ben is nőtt, a keresetek és az egyedi tár­sadalmi juttatások reálértéke az érintet­tek többségénél csökkent; — a termelés anyag- és a lakosság áru­ellátása összességében kielégítő volt, de több­ ponton törekvéseink ellenére is romlott; — a gazdaság irányításában olyan meg­oldásokat is kellett alkalmazni, amelyek rontották az érdekeltségi­ viszonyokat, gá­tolják a racionális vállalati gazdálkodás kibontakozását. 108 / — előrehaladás és problémák A népgazdaság 1984. évi fejlődése alap­vetően megfelelt az éves terv gazdaság­­politikai irányvonalának, és előkészítette az 1985-ös már korábban is elgondolt változásokat. De hiba lenne csak a ked­vező eredményeket látni, azokat túlérté­kelni és nem észrevenni a fejlődés ked­vezőtlen­ velejáróit. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert ismét terjedőben van a gazdasági folyamatoknak az a le­egyszerűsített és ezért hibás értékelése, amely csak a mennyiségi növekedés mu­tatói alapján ítéli meg a fejlődést. A termelés és a nemzeti jövedelem 1981-ben a tervezettnél gyorsabban emel­kedett. De a külkereskedelmi csereará­nyok a vártnál nagyobb mértékben rom­lottak, és az ennek hatásával korrigált növekedési ütem nem volt nagyobb a tervben számítottnál. Az ipari termelés a tervezettnél jobban nőtt. Dinamikusan nőtt a kivitel, ezzel tovább emelkedett az exportértékesítés aránya. Az ipari termékek nem rubel­elszámolású kivitelének emelkedésében azonban az anyagjellegű termékek ját­szottak nagy szerepet, a gépexport nem nőtt. A mezőgazdasági termelés a tervezett ütemben nőtt. Kedvező, hogy a tervezett­nél is több gabona termett. A zöldség­­gyümölcs termelés azonban csökkent. Az állattenyésztés termelése a tervben szá­mítottat meghaladta, de a kedvezőtlen külső értékesítesi árak miatt a népgazda­sági jövedelem termeléshez kevésbé já­­rult hozzá. A népgazdaságban a fajlagos energiafelhasználás több évi csökkenés után is­mét nőtt és a jelek szerint­­le­lassult a fajlagos anyagfelhasználás ja­vulásának folyamata. Nemcsak a ter­­elés, hanem a belföldi felhasználás is meghaladta a tervezettet. A lakosság reáljövedelme — a fogyasztói árszínvonal előirányzottnál nagyobb nö­vekedése mellett is —, ennek alapján fo­gyasztása és beruházása a tervezettnél jobban nőtt. A szocialista szektorban a beruházások tovább csökkentek, bár az állami beruházások körében az elgondol­nál kevésbé. A külgazdasági egyensúly javult. A külföldi adósságállomány csökkent. Ezt a népgazdaság kiviteli többletének jelen­tős növekedése alapozta meg. Rubel el­számolásokban az import nem nőtt és a gazdasági fejlődés élénkülését nem segí­tette; az export dinamikusan emelkedett. Az áruforgalom passzívuma a romló cse­rearányok mellett is tervszerűen csök­kent. A konvertibilis elszámolású kivitel a behozatalt meghaladóan nőtt, de a cserearányok a vártnál nagyobb mérték­ben romlottak. Így az­ áruforgalom aktí­vuma emelkedett ugyan, de a tervezettet nem érte el. Összességében tehát a termelés növe­kedésére irányuló elgondolások kissé túl­teljesültek, az egyensúlyi és hatékony­­sági célokat viszont nem tudtuk mara­déktalanul teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságpolitika és a gazdasági fejlő­dés 1985. évi változásait több tekintetben a korábban elgondoltnál kedvezőtlenebb helyzetben kell megkezdeni. 108­6 A kezdődő változások Az elért eredményeket és a bekövet­kezett elmaradásokat, a gazdasági fejlő­désben és a társadalomban kialakult fe­szültségeket, az utóbbiak nyomán fel­erősödött elvárásokat, az ezekből adódó, részben egymásnak ellentmondó követel­ményeket együttesen mérlegelve, vala­mint a következő évek bonyolult, egyes vonatkozásokban várhatóan­­nehezedő külső feltételeit tekintetbe véve az a kö­vetkeztetés adódott, hogy — 1985-ben meg kell kezdeni a változ­­tatást a gazdaságpolitikában és a gazda­sági fejlődés fő vonalában; — ez a változás nem lehet fordulat­­szerű, hanem folyamatosnak kell lennie; — a változásnak elsősorban a jövő ked­vezőbb gazdasági fejlődése feltételeinek megteremtésére kell irányulnia és nem jelentheti reménybeli kedvező eredmé­nyek gyümölcseinek megelőlegezett fel­­használását. Az 1985. évi változások tartalmát és természetét azért is fontos jól körvonalaz­­ni, mert terjedőben van olyan felfogás, mintha a változás lényege a növekedési ütem gyorsítása lenne, mintha ez válna a gazdaságpolitika fő céljává. Márpedig ez hibás megítélés, amelynek esetleges gyakorlattá válása súlyosan veszélyeztet­né az elmúlt hat évben elért eredménye­ket.­­ A külgazdasági egyensúly javítása a gazdaságpolitikának továbbra is — mind 1985-ben, mind a következő évek­ben — kiemelt fontosságú, háttérbe nem szorítható, fel nem lazítható célja és kö­vetelménye. A konvertibilis valutákban fennálló adósságállományt 1983-ben is — és még több éven át — érezhetően to­vább kell csökkenteni, ehhez jelentős áruforgalmi aktívumot kell fenntartani. A transzferábilis rubelben fennálló adós­ságok csökkentését meg kell kezdeni, eh­hez az áruforgalom passzívumát meg kell szüntetni, kismértékű aktívumot kell elérni. A változás abban van, hogy a konvertibilis elszámolású áruforgalmi ak­tívumot már nem kell számottevően nö­velni (de csökkenteni nem lehet!), a be­hozatal már a kivitelt megközelítően (de nem azt meghaladóan!) emelkedhet. A népgazdaság összes kiviteli többletét to­vábbra is növelni kell, de az már a nem­zeti jövedelemnek „csak” 1-1,5 százalé­kát (a korábbi években 2-3 százalékot) vesz igénybe. Az export dinamikus növelése továbbra is elengedhetetlen követelmény, mert csak így biztosítható az import szüksé­ges emelkedése. Az import növekménye elsősorban a fejlett, technika behozatalá­nál, növelését kell szolgálja; a takarékos importfelhasználás és a drága import hazai termeléssel történő helyettesítése változatlan feladat; a termelés közvetlen importigényessége (gépbehozatal nélkül számítva) nem emelkedhet. A külgazdasági egyensúly terén a megszilárdítás is feladattá válik; ez is hangsúlyváltozás. Ez azt jelenti, hogy több területen az exportot tartósabb ala­pokra szükséges helyezni, és kismérték­ben enyhíteni kell (nagyobb mértékben nem lehetséges!) a népgazdaság „import­­hiányát”. A külgazdasági egyensúly kö­vetelményeinek kielégítése mellett, ezek sérelme nélkül, több fontos ponton javí­tani szükséges a belső piaci egyensúlyt (különösen a termelői kapcsolatok terén, de a lakosság áruellátásában is), hiszen a gazdasági egyensúly oszthatatlan: szi­lárd külgazdasági egyensúly csak ki­egyensúlyozott belső piacra épülhet (a kielégítetlen kereslet ugyanis exportel­szívó és főleg importnövelést kikénysze­rítő hatású).­­ A gazdasági hatékonyság javítása eddig is a kinyilvánított célok között szerepelt. De az utóbbi években ezt kény­szerűen alá kellett rendelni a külső egyensúlyi célnak; növelni kellett a gaz­daságtalan exportot is, gyakran nem,volt mód a hatékonyságot javító importra sem. Alapvető változás e téren 1985-ben még nem lehetséges, de meg kell kezdeni a hatékonysági cél jelentőségének felzár­kóztatását az egyensúlyi célhoz. A nem kellően gazdaságos exportot még nem hagyhatjuk el, de a kivitel növekmé­nyét fokozódó arányban a gazdaságos exportnak kell adnia. Az import növeke­désének is elsősorban a termelés kor­szerűsítését, ezzel­ hatékonyságának javí­tását kell szolgálnia. Ami pedig a legfontosabb: a gazdaság­­irányítási rendszer 1985. évi továbbfej­lesztése arra irányul, hogy a gazdasági szféra számára nagyobb mozgásteret ad­jon a racionális gazdálkodáshoz, ugyan­akkor nagyobb gazdasági kényszer és ösz­tönzés is érvényesüljön a jövedelmező termelésnek és a termelés jövedelmező­ségének a növelésére, az eszközök, a munkaerő, az energia és anyagok jobb hasznosítására, a felhasználható jövedel­mek pedig a hatékonyabb gazdálkodók javára csoportosuljanak át. Az 1985. évre tervezett gazdasági fej­lődés már számításba vesz bizonyos, bár szerény eredményeket e tekintetben. Na­gyobbakra reálisan még nem lehet szá­mítani. Nemcsak az intézkedések hatásá­nak kibontakozásához szükséges idő miatt, hanem azért sem, mert a tovább­fejlesztésre az eredetileg elgondoltnál na­gyobb fokozatossággal kerül sor, viszony­lag sok változás csak részlegesen vagy a későbbi években érvényesül. Az 1985. évi terv így is az 1984. évi­nél kedvezőbb eredményekre épít az energia- és anyagráfordítások csökkenté­se, a munkatermelékenység növelése, a termlési szerkezet változása, különösen pedig a feldolgozóipar versenyképessé­gének javítása ter­én. Csak ezek megvaló­sulása esetén van mód a terv más céljai­nak teljesítésére és a következő évek kedvező fejlődésének megalapozására.­­ A gazdasági növekedés élénkítése csak az előzőekben említett célok­­na­k­ alárendelten, az egyensúlyi és haté­konysági követelmények érvényesülése mellett, ezzel megalapozottan tehet a gaz­daságpolitika célja. A növekedés olyan élénkülése, amely mellett az import nö­vekedése a tervezett külgazdasági egyen­súly helyzetét veszélyezteti, vagy nő a ki­elégítetlen hazai kereslet, amely együtt jár a fajlagos energia- és anyagelhaszná­lás romlásával, esetleg a készletek indo­kolatlan emelkedésével, semmiképpen nem engedhető meg. (Az ilyen jellegű „élénkülés” nem képzelt veszély, példa rá 1977.). Az 1985. évi népgazdasági terv a gaz­dasági növekedés ütemének csekély mér­tékű és a hatékonyság javulásán alapuló gyorsulását irányozza elő. A nemzeti jö­vedelmet 2,3—2,8 százalékkal kell növel­ni, ez nem lényegesen nagyobb ütem az 1984. évinél. Ugyanakkor nagyobb fel­adatot jelent: a mezőgazdaságban ugyan­is a fejlődés üteme szükségképpen mér­séklődik (1984-ben a kedvezőtlen időjá­rású 1983-hoz képest volt gyors a növe­kedés), és a kisvállalkozások fejlődése is minden bizonnyal lassul. Az ipar szerepének növekednie kell a nemzeti jövedelem emelkedésében. A bruttó termelés 3 százalékos emelkedését az export, főleg a feldolgozóipari export dinamikus növelésével és a már kissé fo­kozódó hazai kereslet jobb kielégítésével kell megalapozni; a nettó termelést mint­egy 4 százalékkal kell emelni. A mező­­gazdaságban az állattenyésztés termelése a kedvezőtlen külpiaci feltételek mellett lényegében szinten marad, elsősorban a növénytermesztés fokozásával kell a ter­melést bővíteni. A kiegészítő tevékeny­ség bővülésére új lehetőségeket indokolt feltárni. Itt fontos a nettó termelésnek a bruttónál gyorsabb emelkedése.­­ Annak feltételezésével, hogy a haté­konyság­ javításával el lehet érni a nemzeti jövedelem tervezett növekedé­sét, és tekintetbe véve, hogy a külső cé­lok csak a növekmény felét veszik igény­be, hat év után először nem a belföldi felhasználás csökkentését, hanem szerény mértékű, 1-1,5 százalékos emelkedését tervezzük. Ez csak abban az értelemben jelenti a „restrikciós” politika végét, hogy a belföldi felhasználás abszolút szintje nem csökken, de relatíve, a nem­zeti jövedelemhez képest még mérséklő­dik. Ez azt jelenti, hogy a felhasználható jövedelmek csak a megtermelt jövede­lemnél lassabban emelkedhetnek. A belföldi felhasználás csekély emel­kedése lehetővé teszi a szocialista szek­tor beruházási és az átlagos reálbér csök­kenése folyamatának megállítását. Növe­lésükre azonban nincs lehetőség. Emel­kednek a lakosság ún. egyéb — főleg a kisvállalkozásokból származó — munka­­jövedelmei, a társadalmi juttatások vo­lumene (főleg az eltartottak számának és összetételének változása, valamint az in­tézményi hálózat bővülése miatt), ezzel a lakosság reáljövedelmei, ennek alapján pedig a lakosság fogyasztása és beruhá­zásai. A társadalmi juttatások érdemi növelésére a gyermekneveléssel össze­függésben kerül sor; ennek fedezetét je­lentős részben csak más juttatások csök­kentésével lehetett megteremteni. A belföldi felhasználás kismértékű emelkedése azt jelenti, hogy 1985-ben már ez is tényezője a gazdasági növeke­désnek, különösen, ha a kereslet javuló kielégítésének szükségességét is tekintet­be vesszük. Ugyanakkor változatlanul fontos követelmény, hogy a lakossági és vállalati vásárlóerő szigorúan a tervezett keretek között maradjon, illetve azt csak akkor és olyan mértékben haladja meg, ha és amilyen mértékben a tervezettnél nagyobb nemzeti jövedelemtermelés erre — a külgazdasági egyensúly veszélyezte­tése nélkül — lehetőséget ad. A vásárlóerő-kiáramlás terén semmi­féle fellazulás, a jövedelemtermelés olda­láról megalapozatlan „élénkülés” nem engedhető meg, mert ez alapvető egyen­súlyi és ezzel gazdaságfejlődési céljain­kat veszélyeztetné. Az évközi gazdaságirányítás keretében gondosan kell elemezni, hogy a gazda­ságban létrejönnek-e a tervezett felhasz­nálás valóságos forrásai, illetve nem ke­rül-e sor a megtermelt jövedelemmel nem összhangban álló vásárlóerő-kiáramlásra. Ha esetleg a népgazdaság egyensúlyi hely­zetét veszélyeztető folyamatok alakulná­nak ki, a szükségessé váló intézkedések meghozatalával továbbra sem lehet kés­lekedni. ★ Ha a népgazdaság fejlődése az éves tervben megjelölt gazdaságpolitikai irány­vonallal és célokkal összhangban alakult, akkor 1985-ben újabb jelentős lépés tör­ténhet a gazdaság egyensúlyi helyzetének konszolidálása és stabilizálása útján, egy­úttal megkezdődhet a kilábalás az ezzel összefüggésben is kialakult belső nehézsé­gekből, érdemi előrehaladás történhet a hatékonyabb, kiegyensúlyozott és érez­hető ütemű gazdasági fejlődés belső fel­tételeinek létrehozása terén. Akkor m­ay amennyiben a külgazdasági feltételekben jelenleg nem látható romlás nem követ­kezik be — megnyílhat a lehetőség ah­hoz is, hogy a VII. ötéves népgazdasági terv az ilyen típusú gazdasági fejlődés ki­bontakozásának programjává váljon. Dr. Balassa Ákos 1985. JANUÁR 3 Dr. Garam Józsefet, a Figyelő gazdaságpolitikai hetilap főszerkesztőjét saját kérésére, érdemeinek elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke beosztásából fel­mentette és dr. Varga Györgyöt, a lap főszerkesztő-helyettesét, főszerkesztő­vé kinevezte. Ebből az alkalomból a Figyelő szerkesztőségébe látogatott dr. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője és dr. Bányász Rezső, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, akik méltat­ták Garam József munkásságát és köszönetet mondtak tevékenységéért. Ugyancsak részt vett Fekete Tibor, az­ MSZMP V. kerületi Bizottságának tit­kára és Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója. Ennyi a hivatalos közlemény. És ami mögötte van? Közel három évti­zedes újságírói pálya. Garam József 1957-ben, a Központi Statisztikai Hi­vatalból került a néhány hónappal korábban alapított lapunkhoz, amelynek 1958 óta volt főszerkesz­tője. Előzmények és tapasztalatok nél­kül, politikailag és gazdaságilag egy­aránt nehéz időkben kellett kialakí­tani egy új lap arculatát. A hazai gazdaságpolitikai újságírás fejlődé­sében is nagy szerepe van annak a politikailag elkötelezett, szakmailag magas színvonalú szerkesztői mun­kának, amelyet Garam József végez. A közgazdasági gondolkodás olyan propagandistája ő, aki nem feledke­zik meg arról, hogy a közgazdasági kategóriák mögött emberek, ember­csoportok és általuk képviselt érde­kek vannak, hogy az ökonómia­i politika is egyben. Szerkesztői ars poeticájának szerves része a gazda­sági élet különböző posztjain dolgo­zók gondjainak, problémáinak meg­ismerése és megismertetése. Munkásságával az újságíró társa­dalomban és a gazdasági élet külön­böző területén dolgozó szakemberek körében egyaránt tekintélyt és elis­merést vívott ki. Olvasóink és szerkesztőségünk ne­vében tisztelettel köszöntjük a nyu­galomba vonult főszerkesztőt, de nem köszönünk el Garam Józseftől, az újságírótól, a szakembertől, aki a Képszava keretében továbbra is aktív, meghatározó tényezője ma­rad a gazdaságpolitikai újságírásnak. További munkájához kívánunk jó egészséget és sok sikert. 3

Next