Figyelő, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-04 / 27. szám

XXIX. évfolyam, 27. szám Ára: 5­ 50 forint 1985. július 4. KISTERMELÉS ÖREGESEN Az ország lakosságának csaknem a fe­le foglalkozik mezőgazdasági kisterme­léssel, közvetve azonban sokkal többen kapcsolódnak ehhez a termelési formá­hoz, annak is főként az eredményéhez. A háztájikban, a kertekben az illet­ményföldeken termelik meg a mezőgaz­daság bruttó termelési értékének hozzá­vetőlegesen az egyharmadát, a különféle termékek esetében azonban ez az arány igen eltérő. Az utóbbi egy-másfél évti­zed alatt gabonaféléken, a szarvasmar­hán és a baromfin kívül gyakorlatilag minden termékcsoportban nőtt a kister­­m­elés aránya. A mezőgazdasági kister­melés tehát jelentős mértékben kiveszi a részét az ország lakosságának élelmi­szer-ellátásából, illetve — közvetve és közvetlenül — hozzájárul élelmiszer­gazdaságunk exportjához. Az ország lakosságának 43 százaléka falun él és a keresőkorban levő falusi népességnek több mint 90 százaléka fog­lalkozik a háztáji és kisegítő gazdálko­dás valamilyen formájával. Mivel a munkások 48 százaléka, továbbá az al­kalmazottak, nyugdíjasok stb nagy há­nyada is falun él, elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági kistermelésből a társada­lomnak úgyszólván minden rétege kive­szi a részét. Számottevő eltérések mutat­koznak azonban a különböző életkorú, ennek megfelelően eltérő életformájú, gondolkodású, igényű nemzedékek kö­zött a kistermeléshez való kötődésük, érdeklődésük tekintetében. T­öbbet Másként gondolkodnak, éreznek és vi­selkednek azok az 50 évesnél idősebbek, akik valamilyen formában még átélték a hagyományos kisparaszti gazdálkodást, másként azok, akik az 1950-es, 1960-as években, a nagyüzemi gazdálkodás ki­alakulásának kínos-keserves időszaká­ban kezdtek önálló életet, és megint másként azok a 30 évesnél fiatalabbak, akik az 1970-es évek második felében váltak keresőkké. Az elmúlt egy-másfél évtizedben több mint 10 százalékkal csökkent a mező­gazdasági kisüzemek száma és ezen be­lül erőteljesebben mérséklődött a fiata­labb korosztályok aránya. Ez egyrészt a falusi népesség általános elöregedésével, másrészt pedig azzal függ össze, hogy a fiatalabbak kevésbé érdeklődnek a ha­gyományos módon végzett, nagy mun­karáfordítást igénylő, és ehhez képest kevés és bizonytalan jövedelemmel ke­csegtető ágazatok iránt. Koncentrálódási folyamat is megfi­gyelhető ugyanakkor: bár csökken a kis­termelők száma, azok, akik vállalkoznak rá, több állatot tartanak, intenzívebb (több munkát igénylő) növénykultúrák­kal foglalkoznak. Ez a törekvés különö­sen a fiatalokra jellemző. Ez a generá­ció azonban nem a hagyományos kere­tek között, a kisparaszti gazdaság kicsi­nyített másával foglalkozik, hanem a teljes termelési folyamatnak valamely, a ház körül vagy a háztáji földön is meg­valósítható, kevés befektetést igénylő, tisztességes jövedelmet ígérő szakaszá­ra vállalkoznak, amelynek keretében a nagyüzem leveszi vállukról az alap­anyagok beszerzésével és a késztermék értékesítésével járó gondok és kockáza­tok túlnyomó részét. A kisüzemi növénytermelésre jellem­zi"­, hogy a hetvenes évek során mintegy 23 százalékkal csökkent a mezőgazda­­sági kisgazdaságok termőterülete. A csökkenés azonban a különböző­­körosz­­tályokhoz tartozó kistermelőknél elté­rően alakult: a legfiatalabbaknál érvé­nyesült a legerőteljesebben (40 százalék), az ötvenegy­néhány éveseknél viszont éppenséggel növekedés figyelhető meg. Ez idő alatt mintegy negyedével nőtt a kerttel, gyümölcsössel rendelkező gazda­ságok aránya, mégpedig legnagyobb mértékben a negyvenévesnél fiatalabb korcsoportoknál. Különösen szembetűnő a 30 évesnél fiatalabbaknál mutatkozó, csaknem 50 százalékos növekedés. A sző­lőterülettel rendelkező gazdaságok ará­nyát tekintve ugyancsak a fiatalabb korosztályoknál mutatkozik valamelyes növekedés. A háztáji és kisegítő gazdaságook ter­melési szerkezetének változásaira utal­nak egyéb adatok is. Így figyelemre (Folytatás a 22. oldalon) A mezőgazdasági termékek bruttó termelésének megoszlása (folyó áron) A mezőgazdasági vállalatok és a kistermelés aránya egyes termékek termelésében, 1933 Eloszlás­i pályád A központosított műszaki­ fel. alapok pályázati úton történő elol­tása a verseny révén javítja az aján­latok és döntések megalapozottságát. (4. oldal) Nem szabát elsietni...­ Van aki úgy tartja, már „félidő­ben” vagyunk, s még mindig zűrza­varos a kép. Mások úgy vélik, mintha bizonyos „felsőbb helyekről" türel­metlenül sürgetnék az új vállalatirá­nyítási formákra való áttérést. Megint mások szkeptikusan kommentálják azt a folyamatot, ami az áttérés szükség­­szerű velejárója. A témával kapcso­latos részletekről kérdeztük az Ipari Minisztérium főcsoportfőnökét, Deák Andreát. (5 .oldal) Ahogy Moszkvában látják A nemzetközi pénzügyekben ta­pasztalható bizalmi válság, újra meg újra megújuló likviditási gondok, a viharos árfolyam- és kamatváltozások jelentősen befolyásolják a szocialista és a tőkés országok valutáris koope­rációját. Lapunk munkatársa a Nem­zetközi Beruházási Bank és a Szov­jetunió Külkereskedelmi Bankja két vezetőjével beszélgetett arról, hogy a nemzetközi pénzpiac negatív hatá­sai milyen mértékűek és mennyire tartósak voltak, miként befolyásolták e pénzintézetek tevékenységét, és hogyan értékelik a nemzetközi pénz­piac várható fejlődését. (8. oldal) Jegyes válla­lat — tiszta nyereség Átlagos tőkeerejű vegyesvállalat Magyarországon a magyar—svéd Mo­­nopharma Kft. Élenjáró, a világpia­con keresett biológiai szert gyárt, amelyben magas a szellemi ráfordí­tás. Az eredmény: 18 millió forintos árbevételből 13,5 milliós bruttó nyere­ség. (21. oldal) 1 határidős de­vizaárfolyamok A Magyar Nemzeti Bank 1985. jú­lius 1-től közli a konvertibilis valuták határidős árfolyam-különbözeteit. A jövőben a vállalatoknak lehetőségük nyílik az előzetesen meghatározott árfolyam-marge-ok alapján a bank­kal vételi vagy eladási ügyleteket köt­ni, s így az árfolyamváltozások koc­kázatát mérsékelni. (23. oldal) Szilárd egyensúly, hatékonyabb struktúra MARCZI LÁSZLÓ 110ADÁSRA Az idei, sorrendben a 24. közgazdász-vándorgyűlésre június 27—29-én került sor Nyíregyházán. A vándorgyűlés megnyitó plenáris ülésén Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a kormány elnökhelyettese mondott beszédet. Ezt követően a ván­dorgyűlés szekciókban folytatta tanácskozását. A szekcióvitákat a szombati plenáris ülésen összegezték. Az egyes szekciók vitaindító előadásait előző számunkban közöl­tük, ezúttal Maróthy László előadását és a tanácskozás vitáinak értékelését ismertet­­ jük. Innováció, vállalkozás, versenyszellem Maróthy László a vándorgyűlés alap­vető témájához — növekedés és felté­telei a VII. ötéves terv időszakban — kapcsolódva elöljáróban hangsúlyozta: egyértelművé kell tenni, hogy gazdasági növekedésen elsősorban nem a termelé­si mennyiségek növelését értjük. A fej­lődés gyorsítása olyan értelemben cé­lunk, hogy javuljon gazdaságunk jöve­delemtermelő képessége. Hogy az így el­ért többletjövedelemből mind többet tudjunk belső felhasználásra, a terme­lő szféra fejlesztésére, illetve az élet­­színvonal növelésére fordítani. A miniszterelnök-helyettes ezután az elmúlt esztendők eredményeiről és ne­hézségeiről beszélt. A gyakorlat és az eredmények azt mutatják, hogy a sok munka, a szorgalom önmagában kevés. Célratörően és főleg racionálisabban, szervezettebben kell dolgoznunk! Gondolom, egyetértenek velem, ami­kor azt állítom, hogy a legkeményebb diót az „exportképesség — adósságszol­gálat — fejlett technika — import" ör­dögi köre jelenti számunkra. Eddig ál­landó lépéskényszerben voltunk és egy­előre vagyunk is. Kis lépéselőnyök soro­zatára kell szert tennünk, hogy az ex­portbevételnek egyre nagyobb hányada koncentrált műszaki fejlesztést szolgál­hasson, ami által exportképességünk is erősödni fog. Csak efféle, mind lendüle­tesebbé váló „araszolással" törhetünk ki a szorításból. Ezért sorsdöntő, hogy — a legkedvezőbb eredményt ígérő fejlesz­tések érdekében — behozatalunk mind nagyobb hányadát fejlett technikával töltsük ki. A továbbiakban az energiakorlát ke­ménységéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az energiakorlát szigorúbb, mint valaha. A VII. ötéves tervidőszakban az ener­giafelhasználás évente 1 százalékkal emelkedhet, máskülönben az energia­többletek előteremtése ismét a húzó­ága­zatok fejlesztésétől vonja el a pénzesz­közöket. Ez a növekedési korlát csak az egész társadalmat átszövő, az energia­igényességet mérséklő műszaki fejlesz­téssel enyhíthető. A VII. ötéves tervidőszakban alapvető célunk a gazdaság konszolidációs kor­szakának lezárása, a népgazdaság dina­mikusabb növekedésének megkezdése. A gazdaságpolitikában továbbra is követ­kezetesen érvényesítjük az 1979 óta kö­vetett irányvonal bevált elemeit. Arra kell törekednünk, hogy a növekedéshez reálisan rendelkezésre álló forrásokat racionálisan hasznosítsuk. A növekedés megalapozásához gyorsítani kell a ter­melési szerkezet átalakítását. Ennek alap­vető eszköze olyan exportorientált ter­melési, fejlesztési politika, amely lehe­tővé teszi a gazdasági, a piaci igények­hez alkalmazkodó termelési kultúra meg­valósítását. Szellemi és anyagi erőforrá­sainkat — adottságaink és a nemzetközi műszaki fejlődési irányzatoknak, vala­mint a kereslet alakulásának megfele­lően —, néhány kiemelt területre célszer­­ű összpontosítani. Emellett nem feled­kezhetünk meg az olyan jellegű beru­házások fontosságáról sem, amelyek egy­­egy kisebb területen növelik a termelés technikai színvonalát, lehetővé teszik a konkrét piaci lehetőségekhez való gyors alkalmazkodást. A műszaki fejlesztésnek egyre inkább a mikrostruktúrát kell megváltoztatnia. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next