Figyelő, 1987. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Az 1987. évi költségvetés a népgazdasági tervvel összhangban azzal számol, hogy a népgazdaság összes jövedelme — folyó áron számítva — 8-8,5 százalékkal gyarapodik. Bevételei 6,1, kiadásai 5,7 százalékkal növekednek. Az 1987. évi költségvetés 606,9 milliárd forint bevétel és 650,7 milliárd forint kiadás egyenlegeként 43,8 milliárd forint hiányt mutat; ez a népgazdaságban létrehozott hozzáadott érték (GDP 3,7 százaléka. A gazdálkodószervezetek támogatásokkal csökkentett befizetéseinek előirányzata 327,8 milliárd forint, 6,7 százalékkal több az 1986. évinél. A vállalati támogatások 3,7 százalékkal haladják meg az előző évit. Ezek egy jelentős része — 62,2 milliárd forint — fogyasztói árkiegészítés. E támogatások 9,6 százalékkal növekednek. A termelési támogatások előirányzata — a központi intézkedések hatására — 7,6 százalékkal csökken. A lakosság összesen 60,1 milliárd forintot fizet be az állami költségvetésbe. Az adó- és illetékbefizetések előirányzata 17,3 milliárd forint; ez az 1986. évinél 17,6 százalékkal több. Közülük a társaságok adóbefizetései — a nyereség alapján fizetendő társasági adó, a tagok személyi jövedelmét terhelő általános jövedelemadó, valamint a tevékenységük alapján fizetendő forgalmi adók a legszámottevőbbek. Ezek összege 1987-ben előreláthatólag 9,6 milliárd forint lesz, s ez 1,8 milliárd forinttal több az előző évinél. E bevételek növekedése — a szigorító jellegű adóintézkedések hatásán kívül — legfőképp az adózásra kötelezettek jövedelmének változásával és tevékenységük bővülésével függ össze. Az új illetékszabályok hatására — bár az ingatlanszerzés illetékterhei számottevően csökkentek — a költségvetés illetékbevételei 1987-ben 13,5 százalékkal növekednek; az előirányzat 3,2 milliárd forint. A lakosság társadalombiztosítási és nyugdíjjáruléka a járulékköteles jövedelmek tervezett emelkedésével arányosan növekszik; a befizetés előirányzata 42,8 milliárd forint. Az állami költségvetés felhalmozási kiadásainak tervezett összege 39,4 milliárd forint, ez 2,1 milliárd forinttal több az 1986-ban várhatónál. Az előirányzat a beruházások közvetlen támogatásán felül fedezetet nyújt a magánerőből való lakásépítés növekvő támogatására és — az állami struktúrapolitikai célok érvényesítése érdekében — bizonyos vállalatok fejlesztési forrásainak, kiegészítésére is. Az állami költségvetés keretébe tartozó központi költségvetési szervek egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és sportcélokra, védelemre és az egyéb fegyveres testületek kiadásaira, valamint egyéb közkiadásokra összesen 113,9 milliárd forintot fordíthatnak; ez 7 százalékkal több, mint az 1986-ra érvényes várható adat. A tanácsok támogatásának 1987. évi költségvetési előirányzata 79,6 milliárd forint, 6 százalékkal több az 1986-ban várhatónál. A tanácsok összes bevétele — az állam által átengedett úgynevezett szabályozott bevételek, az állami támogatás és a saját, úgynevezett érdekeltségi bevételek együttes összege — a központi számítások szerint — 166,3 milliárd forint lesz; ez 5,5 százalékkal több az 1986. évinél. Ebből — előreláthatólag — működési és fenntartási kiadásokra 117,1, fejlesztésre 41,2, vállalati támogatásokra 8 milliárd forintot fordítanak. A működési és fenntartási előirányzatok 7 százalékkal haladják meg az 1986-ban várhatót. A többletek 90 százalékukban az egészségügyi, a szociális és az oktatási feladatok megvalósítását szolgálják. A fejlesztésre szánt források zömét a tanácsok előreláthatólag a folyamatban levő beruházásokra fordítják; ezek között szerepel — többek között — a 492 ágyas debreceni megyei kórház és a 220 ágyas kaposvári kórház fejlesztése. Állami költségvetés ’87 az Állami költségvetés mérlege Milliárd forintban Az 1987. évi A változás Az 1887. évi A változás előirányzat százaléka* előirányzat százaléka* Vállalati gazdálkodó Vállalati gazdálkodó szervezetek szervezetek adóbefizetései 201,S 101,6 támogatása 68,T 92,4 Társadalom- Adó-visszatérítés ás biztosítási szocialista államközi járulék 106,3 105,8 elszámolások 68,8 107,0 Fogyasztáshoz Fogyasztói kapcsolódó adók 119,3 118,4 árkiegészítés 92,2 108,2 összesen 497,8 108,7 összesen 189,7 103,7 Lakosság befizetései 80,1 113,4 Felhalmozási kiadások 38,4 108,8 Központi költségvetési szervektől származó Társadalombiztosítási bevételek 42,2 103,8 kiadások 182,7 107,8 Elvonás elkülönített Központi költségvetési állami pénzalapokból 0,4 93,2 szarvak kiadása 117,9 107,0 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő Tanácsok és egyéb bevételek 8,7 98,8 támogatása 79,8 108,0 Elkülönített állami Dinzilflmok támogatása 10,4 79,8 Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő és egyéb kiadások 81,0 109,0 Bevételek főösszege 808,9 108,1 Hiány_______________ 43,8 HA Kiadások főösszege 880,7 108,7 * 1988. évi várható -100 százalék ÚTVESZTŐBEN Az elmúlt hetekben avatták fel az M1 -es autópálya újabb szakaszát. A Biatorbágy—Herceghalom közötti 9,8 kilométeres, kétszer két forgalmi sávos úttal immár összesen 313 kilométer hosszú gyorsforgalmi út szeli át országunkat. Ebből 220 kilométer az autópálya. Az 1970-ben készített hosszú távú közlekedésfejlesztési koncepcióban az 1985-re prognosztizált 1,4-1,6 millió személygépkocsiállományhoz és a — hetvenes évekhez képest — 3,5-szeres forgalomnövekedéshez szükséges 620 kilométeres autópálya és további 600 kilométer hosszúságú kétnyomú autóút építésének tervétől tehát messze elmaradtunk. Hazánkban az országos közúthálózatot az összes közúti forgalom közel kétharmada terheli. A nyolcvanas években az országos közutak fejlesztésére fordított összeg —öszszesen 24 milliárd forint — összehasonlító árakon a hatvanas évek elejének szintjére esett vissza. A gyorsforgalmi utak építésére, korszerűsítésére és fenntartására fordított összeg is csak 89 százaléka volt az eredeti tervnek. Az országos úthálózat minősége romlott, mivel időközben a közutak forgalmi terhelése a négyszeresére, a főutaké az ötszörösére nőtt. A közúti forgalom csak 1981 és 1984 között 15-20 százalékkal növekedett, és ami erősen rontotta a tervteljesítés esélyeit: az építéshez felhasznált anyagok tényleges árnövekedése 35 százalékponttal haladta meg a prognosztizált árindexet. (Például a bitumen ára 1980 és 1983 között 60 százalékkal nőtt.) A nyolcvanas évek közepére tehát a túlterhelt főutak a jellemzőek. Ahhoz, hogy a jelenlegi forgalom zavartalan legyen, 500 kilométer út kellene még. Útkapacitás-hiány van, a 2458 híd teherbírása és szélessége nem megfelelő, és égetően szükség lenne 130 külön szintű vasúti és közúti keresztezésre. Ebben az évtizedben — úgy látszik — már le kell mondani azokról a fejlesztési elképzelésekről, amelyekben az országos közúthálózat sugaras, Budapest-centrikus szerkezetének megváltoztatásáról volt szó. Hátrább kellett sorolni a terület- és településfejlesztéssel összehangolt útkorszerűsítéseket is, s mindennek következtében a 350-400 milliárd forint bruttó értékű úthálózat rohamosan avul. Messze az elképzelésektől A VI. ötéves tervidőszakban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre kisebb reálértékű költségvetési támogatásból látványos fejlesztésekre aligha telik, a hangsúlyt az állagmegóvásra, a gyors tönkremenetel megakadályozására kellett helyezni. A fenntartás (Folytatás a 4. oldalon.)