Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-20 / 38. szám
26 SZÁZAK KLUBJA A 100 legnagyobb vállalkozást az árbevétel alapján rangsoroló listát (1. sz. tábla) vezető Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt árbevétele több mint ötvenszerese a 100. helyezett Fővárosi Távfűtőművekének. A 100 közé a legkisebb vagyonnal (64. helyen) az OVIBER-nek sikerült bejutnia, a vagyona csupán a 2000-ed része annak, amivel a lista legvagyonosabb cége, az MVMT rendelkezik. Az 1989. évi árbevételre jutó eredmény egy banknál haladta meg a 30 százalékot, és további négynél volt 20 százalék fölött. (A beruházási hitelek átlagos kamata 1989-ben 20,3 százalék, a rövid lejáratú hiteleké pedig 23 százalék volt.) A relatíve magas eredmény/árbevételt elért öt cég közül négy volt pénzintézet, csupán egy, a Tiszai Vegyikombinát tevékenykedett az iparban. E 100-as lista tagjai közül egyetlen cég sem került a piros vonal alá, de nyolc olyan akadt, amelynek az árbevételre jutó eredménye nem érte el az 1 százalékot. Közülük csupán egy volt közszolgáltató vállalat (MÁV), 3 ipari, 3 kereskedelmi tevékenységet végzett, egy (az Állami Biztosító) az egyébként átlag feletti jövedelmezőségű pénzintézetek közül került ki. A 100-ak közé a legnagyobb számban (42) a kereskedelmi vállalatok jutottak be, sorrendben őket követik az iparvállalatok (31). Ez utóbbi csoportból 8 nem vállalatként, hanem trösztként működik. (A trösztök néhány jellemzőjét foglalja össze az 1. b. tábla) A szolgáltató cégek száma 11, a pénzintézeteké 9, a mezőgazdasági szervezeteké 4, az építőipariaké pedig 3. A listán szereplők döntő többsége állami tulajdonú, vállalati formában működő szervezet volt. A 100 közé egyetlen, óriásira nőtt mezőgazdasági termelőszövetkezet (Vörös Csillag Mgtsz) jutott be, a számos kereskedelmi vállalat közül egy működött kereskedőházként, egy pedig kft.-ként. A részvénytársaságok száma 10, közülük 4 kereskedelmi bank, 1 kereskedelmi, 1 szolgáltató vállalat, 4 pedig ipari cég, amelyek közül kettőt 40 év múltán 1988 végén, 1989 elején élesztettek újra. A 2. sz. és a további táblázatok már a pénzintézetek adatai nélkül kerültek öszszeállításra. Az így megüresedett 9 helyre 6 kereskedelmi, 2 ipari és 1 szállítási cégnek sikerült bejutnia. Közülük 1 működik kft.-ként, 7 állami és 1 szövetkezeti tulajdonú vállalatként. A 100 óriási közül 1989-ben még csupán 6 olyan akadt, amelyikbe „beszállt” a külföldi tőke, és kimutatható volt a külföldi alapítói vagyon. A cégek alapítói vagyonához mért külföldi alapítói vagyonhányad szerinti sorrend a következő (zárójelben a külföldi alapítói vagyonhányad százalékos arányát tüntettük fel): Tungsram (50 százalék) Shell és Interag Szolgáltatási és Kereskedelmi Kft. (30 százalék) MASPED (1,6 százalék) Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft. (0,6 százalék) Borsodi Vegyikombinát Rt. (0,1 százalék) Szegedi Szalámigyár és Húskombinát (0,07 százalék) Egyre többet hallani Magyarországon a nagyvállalatok gazdasági nehézségei, szerkezetátalakulása, a külföldi tőketulajdonosok racionálisabb gazdálkodásra kényszerítő tevékenységének hatására várható munkanélküliségről. Ami ebben a folyamatban a nagyon várható szerepét illeti, arra utalnak az 1988 és 1989-es létszámadatok közti különbségek. A 100-ak közül 74 cégnél csökkent a létszám, méghozzá nem kis mértékben. Egyetlen cég akadt, amelynél nem változott a foglalkoztatottak száma és 25-nél figyelhető meg 3 és 13 022 fő közötti növekedés. Számottevő növekedés 5-nél volt, az öt cégnek azonban az a közös jellemzője, hogy szervezeti változtatással (tényleges, illetve kvázi tulajdonosváltással létrehozott) „új” cégek, így inkább munkahelyek átkerüléséről, mint újak teremtéséről van szó, vagyis elődeiknél ennyivel kevesebb a fogyás, a munkahely megváltozott formában, de fennmaradt. A foglalkoztatottság alakulása szempontjából a megváltoztatva megőrzés sem csekély dolog. Tényleges új munkahely teremtéséről 20 cégnél beszélhetünk, közülük 8-nál kevesebb, mint 10 fővel, másik 8-nál 10—40-nel, 4-nél pedig 60 és 100 fő közti számban gyarapodott a létszám. Az új munkahelyeket teremtők közül 6 ipari (ebből 3 átalakult), 16 kereskedelmi (ebből 2 átalakult), 3 pedig szolgáltató. A kormányzati gazdaságpolitikának az ismert okokból régóta deklarált célja a gazdálkodó szervezetek külpiaci versenyben való részvételének serkentése. A Százak Klubjából 85 cég tartozott az exportőrök közé. Az export árbevételét a megelőző évhez képest 15 cég nem tudta növelni, kisebb összeget realizáltak, mint 1988-ban. A másik 13 cég, ahol a kimutatott csökkenésnek elszámolástechnikai oka van, többnyire képes volt a belföldi árbevétele növelésével pótolni a kiesett export árbevételét. A vállalkozói teljesítmény igazi mércéjét az eredmények alakulása jelenti. Az alábbi táblázatok a nagy nyerteseket (akik legalább megkétszerezték az eredményüket) és a nagy veszteseket (akiknek az eredménye a felénél is kevesebbre csökkent) mutatják be: A táblázatból szembeötlő, hogy a nagy nyertesek között egy sem akad, amelyiknek a profitrátája a múlt évben már elérte volna az 5 százalékot és 1989-ben is csak nyolcnak sikerült. A 10 százalékos határon pedig egy jutott túl. Az egész sokaságban 5 olyan cég van (3 szolgáltató, a Magyar Posta, a MALÉV, a Hungarocamion és 2 vegyipari cég), amelynek profitrátája mindkét évben meghaladta a 10 százalékot. Két vállalat magas profitrátája 1989-ben igen alacsonyra süllyedt, a bős-nagymarosi építkezésről jól ismert OVIBER (47,7-ről 1,2-re) és a nagy vesztesek közé csúszott EGIS (12,3-ról 1,9-re). A legalacsonyabb (1 százalék alatti) profitrátájú 8 cég közül csak 3 van a nagy vesztesek csoportjában. A minimálisra zsugorodott eredményt felmutató VASÉRT az adózott nyeresége szerint átcsúszott a piros vonal alatti, veszteséges kategóriába. Két vállalat esetében a rendkívül alacsony profitráta mindkét évben jellemző volt. Egyikük, a Borsodi Vaskohászati Tröszt már megszűnt. (A másik hasonló kevéssé jövedelmező cég az AGROTEK). Egy közszolgáltató (a MÁV) pedig a nyertesek között szerepel, de eredményességének igen viszonylagos értékét jól jelzi az a tény, hogy ezzel sem sikerült átlépnie az árbevételre jutó eredményhányad 1 százalékos küszöbét. A 100 LEGNAGYOBB VÁLLALKOZÁS KÖZÜL 1989-BEN TRÖSZTI FORMÁBAN MŰKÖDŐK, TAGVÁLLALATAIK SZÁMA ÉS ÁRBEVÉTELÜK (Millió forintban) NYERTESEK ÉS VESZTESEK A nagy nyertesek A nagy vesztesek RANGSOR rortCTT nei/c TAGVÁLLALATOK 100 M Ft ÁRBEVÉTEL FELETTI TAGVÁLL. 100 MILLIÓ FORINT ALATTI TAGVÁLLALATOK (1989) ihu&ít Ntvt SZÁMA ÁRBEVÉTELE SZÁMA ÁRBEVÉTELE SZÁMA ÁRBEVÉTELE 1 Országos Kőolaj-és Gázipari Tröszt 23 358493 23 358493 — — 2 Magyar Villamosművek Tröszt 23 221 351 23 221 351 — — 5 Magyar Alumíniumipari Tröszt 16 99 441 16 99 441 — — 6 Gabona Tröszt 22 82 125 20 82 066 2 59 8 Tejipari Tröszt 18 51 653 17 51 584 1 69 10 Borsodi Vaskohászati Tröszt 3 39 712 3 39 712 — — 72 MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt 7 8 779 7 8 779 — — 84 Tégla-és Cserépipari Tröszt 11 7 884 107 816 1 68 92 Vízépítőipari Tröszt (VT) 7 7 288 6 7 247 141 ÖSSZESEN 130 876 726 125 876 489 5 237 Sorszám Név Eredmény Eredmény/évbevétel !SorSZám ______________________”______________________ 1989/1988 1989 1988 94. RAMOVILL 731,8 2,4 0,3 31. Tungsram 609,6 9,2 1,9 2. MVNTT 422,7 3,8 1,0 46. Kohászati Alapanyagellátó Vállalat 350,0 3,7 1,0 1. OKGT 291,3 7,5 2,8 5. MÁV 260,7 0,7 0,3 70. Csepel Vasmű 247,9 4,2 2,0 93. ÁGKER Kft 232,1 2,7 1,0 6. Tejipari Vállalatok Trösztje 232,0 2,9 1,6 11. Dunai Vasmű 231,5 8,1 4,0 3. MAT 225,7 5,7 3,3 100. Budapesti Vegyiművek 219,2 5,9 3,8 (62. IBUSZ 217,3 13,1 1,5) 45. Vetőmagtermeltető Vállalat 206,4 3,1 1,8 24. Ferroglobus 205,7 5,1 2,9 91. Fővárosi Távfűtőművek 205,1 7,7 4,0 04. Eredmény Eredmény/árbevétel NéV 1989/1988 1989 1988 95. VASÉRT 2,7 0,1 2,8 61. EGIS 15,8 1,9 12,3 14. IKARUS 19,6 0,8 4,3 13. Rába 21,3 1,8 9,3 53. Közép-magyarországi Tüzép 26,8 0,4 1,4 81. DOMUS 41,3 1,3 3,3 TOPTÖRTÉNELEM Az első magyar toplista a Gazdaságkutató Intézetben 1973-ban készült el, az 1972-es vállalati adatok alapján és a Gazdaság 1973/4. számában, egy cikk mellékleteként került nyilvánosságra. A készítésekor a feldolgozóipari vállalatokat az üzleti forgalom alapján rangsorolva arra törekedtünk, hogy már ez az első magyar lista, a számos módszertani nehézség ellenére is, összehasonlítható legyen a piacgazdaságok listáival, továbbá az új szemléletű statisztikai információk segítségével is tegye nyilvánvalóvá a döntéshozók és a gazdasági élet iránt érdeklődő állampolgárok számára az ipar szervezeti struktúrájának anomáliáit. Az a fordulat, ami a magyar reform történetében 1972—1974- ben bekövetkezett, nyomon követhető az információk nyilvánosságának a toplisták által képviselt sorsán keresztül is. Az elemzési (és részben előrejelzési) céllal összeállított említett vállalati listának hosszú utóélete lett. Egészen 1981-ig nem volt publikálható hasonló összeállítás. Ugyanakkor az eredeti lista fokozatosan átalakult az „50 kiemelt vállalat” hivatalos listájává, melynek összeállításakor már „módosultak” a kiválasztási kritériumok. Abban a folyamatban, amelyben az MSZMP gazdaságirányítói tevékenységének ügyévé vált a rangsor, a listára kerülésért bizonyos harc is megkezdődött, mivel a felső vezetés megkülönböztetett figyelmére számíthattak a lista szereplői. (Számos később készült titkos lista esetében az ellenkező típusú lobbyzás, a listáról való lekerülés elérése volt a színfalak mögötti harc jellemzője.) Az újabb és most már nem negyedéves tudományos folyóiratban, hanem egy viszonylag nagy példányszámú hetilapban, a FIGYELŐ-ben nyilvánosságra hozott rangsor 1981 novemberében jelent meg, nem kis vihart kavarva. A beidegződéseknek megfelelően a listán nem szereplők közül sokan reklamálták a kimaradásukat és követelték felvételüket a következő évi Százak Klubjába. A rangsorolásban nem a trösztök, hanem a trösztök tagvállalatai szerepeltek. Az értékhatár alapján jónéhány tröszti tagvállalat került be a Százak Klubjába. Ezt egy-két tröszt vezérigazgatója úgy értékelte, mint a szerkesztőség törekvését arra, hogy tagvállalataira bontsa szét a trösztöt. Félreértés ne essék, a tiltakozó tröszti vezérigazgató nem a sajtó, a nyilvánosság hatalmát értékelte túl, hanem mögöttes politikai erőket feltételezett és nem riadt vissza a lista készítőinek és az azt publikáló lapnak a feljelentésétől. 1981 óta végül is a Százak Klubját minden évben sikerült megjelentetni az iparvállalatokról és később a mezőgazdasági szervezetekről is. Más szempontú toplistákat pedig 1982-től kezdve rendszeresen tesz közzé a Heti Világgazdaság is. A piac építését szolgáló eszköz- és intézményrendszer kiépülésével párhuzamosan pedig egyre több gazdasági információ kerül nyilvánosságra. Például a kötvénypiac megjelenése és a kötvények árváltozásának rendszeres publikálása óta az érdeklődők nemcsak a vállalatok nagyságáról, hanem a tevékenységükkel kapcsolatos piaci értékítélet változásáról is informálódhatnak. Remélhető, hogy Magyarországon ma már, a nemzeti önismeret részeként egyre többen tudják, hogy melyek az ország vezető vállalatai és hogyan változik a helyezésük évről évre a nemzetgazdasági versenyben. 1990. SZEPTEMBER 20.