Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-20 / 38. szám

26 SZÁZAK KLUBJA A 100 legnagyobb vállalkozást az árbe­vétel alapján rangsoroló listát (1. sz. táb­la) vezető Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt árbevétele több mint ötvenszere­se a 100. helyezett Fővárosi Távfűtőmű­­vekének. A 100 közé a legkisebb va­gyonnal (64. helyen) az OVIBER-nek sikerült bejutnia, a vagyona csupán a 2000-ed része annak, amivel a lista leg­vagyonosabb cége, az MVMT rendelke­zik. Az 1989. évi árbevételre jutó ered­mény egy banknál haladta meg a 30 szá­zalékot, és további négynél volt 20 szá­zalék fölött. (A beruházási hitelek átla­gos kamata 1989-ben 20,3 százalék, a rövid lejáratú hiteleké pedig 23 száza­lék volt.) A relatíve magas eredmény/ár­­bevételt elért öt cég közül négy volt pénzintézet, csupán egy, a Tiszai Vegyi­kombinát tevékenykedett az iparban. E 100-as lista tagjai közül egyetlen cég sem került a piros vonal alá, de nyolc olyan akadt, amelynek az árbevé­telre jutó eredménye nem érte el az 1 százalékot. Közülük csupán egy volt közszolgáltató vállalat (MÁV), 3 ipari, 3 kereskedelmi tevékenységet végzett, egy (az Állami Biztosító) az egyébként átlag feletti jövedelmezőségű pénzinté­zetek közül került ki. A 100-ak közé a legnagyobb szám­ban (42) a kereskedelmi vállalatok jutot­tak be, sorrendben őket követik az ipar­­vállalatok (31). Ez utóbbi csoportból 8 nem vállalatként, hanem trösztként mű­ködik. (A trösztök néhány jellemzőjét foglalja össze az 1. b. tábla) A szolgálta­tó cégek száma 11, a pénzintézeteké 9, a mezőgazdasági szervezeteké 4, az épí­tőipariaké pedig 3. A listán szereplők döntő többsége ál­lami tulajdonú, vállalati formában mű­ködő szervezet volt. A 100 közé egyet­len, óriásira nőtt mezőgazdasági terme­lőszövetkezet (Vörös Csillag Mgtsz) ju­tott be, a számos kereskedelmi vállalat közül egy működött kereskedőházként, egy pedig kft.-ként. A részvénytársasá­gok száma 10, közülük 4 kereskedelmi bank, 1 kereskedelmi, 1 szolgáltató vál­lalat, 4 pedig ipari cég, amelyek közül kettőt 40 év múltán 1988 végén, 1989 elején élesztettek újra. A 2. sz. és a további táblázatok már a pénzintézetek adatai nélkül kerültek ösz­­szeállításra. Az így megüresedett 9 hely­re 6 kereskedelmi, 2 ipari és 1 szállítási cégnek sikerült bejutnia. Közülük 1 mű­ködik kft.-ként, 7 állami és 1 szövetke­zeti tulajdonú vállalatként. A 100 óriási közül 1989-ben még csupán 6 olyan akadt, amelyikbe „beszállt” a külföldi tőke, és kimutatható volt a külföldi ala­pítói vagyon. A cégek alapítói vagyonához mért külföldi alapítói vagyonhányad szerinti sorrend a következő (zárójelben a kül­földi alapítói vagyonhányad százalékos arányát tüntettük fel): Tungsram (50 százalék) Shell és Interag Szolgáltatási és Ke­reskedelmi Kft. (30 százalék) MASPED (1,6 százalék) Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft. (0,6 százalék) Borsodi Vegyikombinát Rt. (0,1 szá­zalék) Szegedi Szalámigyár és Húskombi­nát (0,07 százalék) Egyre többet hallani Magyarországon a nagyvállalatok gazdasági nehézségei, szerkezetátalakulása, a külföldi tőketulaj­donosok racionálisabb gazdálkodásra kényszerítő tevékenységének hatására várható munkanélküliségről. Ami ebben a folyamatban a nagyon várható szere­pét illeti, arra utalnak az 1988 és 1989-es létszámadatok közti különbsé­gek. A 100-ak közül 74 cégnél csökkent a létszám, méghozzá nem kis mérték­ben. Egyetlen cég akadt, amelynél nem változott a foglalkoztatottak száma és 25-nél figyelhető meg 3 és 13 022 fő kö­zötti növekedés. Számottevő növekedés 5-nél volt, az öt cégnek azonban az a kö­zös jellemzője, hogy szervezeti változta­tással (tényleges, illetve kvázi tulajdo­nosváltással létrehozott) „új” cégek, így inkább munkahelyek átkerüléséről, mint újak teremtéséről van szó, vagyis előde­iknél ennyivel kevesebb a fogyás, a mun­kahely megváltozott formában, de fenn­maradt. A foglalkoztatottság alakulása szempontjából a megváltoztatva­ megőr­­zés sem csekély dolog. Tényleges új munkahely teremtéséről 20 cégnél be­szélhetünk, közülük 8-nál kevesebb, mint 10 fővel, másik 8-nál 10—40-nel, 4-nél pedig 60 és 100 fő közti számban gyarapodott a létszám. Az új munkahe­lyeket teremtők közül 6 ipari (ebből 3 át­alakult), 16 kereskedelmi (ebből 2 átala­kult), 3 pedig szolgáltató. A kormányzati gazdaságpolitikának az ismert okokból régóta deklarált célja a gazdálkodó szervezetek külpiaci ver­senyben való részvételének serkentése. A Százak Klubjából 85 cég tartozott az exportőrök közé. Az export árbevételét a megelőző évhez képest 15 cég nem tudta növelni, kisebb összeget realizál­tak, mint 1988-ban. A másik 13 cég, ahol a kimutatott csökkenésnek elszá­molástechnikai oka van, többnyire ké­pes volt a belföldi árbevétele növelésé­vel pótolni a kiesett export árbevételét. A vállalkozói teljesítmény igazi mér­céjét az eredmények alakulása jelenti. Az alábbi táblázatok a nagy nyerteseket (akik legalább megkétszerezték az ered­ményüket) és a nagy veszteseket (akik­nek az eredménye a felénél is kevesebb­re csökkent) mutatják be: A táblázatból szembeötlő, hogy a nagy nyertesek között egy sem akad, amelyiknek a profitrátája a múlt évben már elérte volna az 5 százalékot és 1989-ben is csak nyolcnak sikerült. A 10 százalékos határon pedig egy jutott túl. Az egész sokaságban 5 olyan cég van (3 szolgáltató, a Magyar Posta, a MALÉV, a Hungarocamion és 2 vegy­ipari cég), amelynek profitrátája mind­két évben meghaladta a 10 százalékot. Két vállalat magas profitrátája 1989-ben igen alacsonyra süllyedt, a bős-nagymarosi építkezésről jól is­mert OVIBER (47,7-ről 1,2-re) és a nagy vesztesek közé csúszott EGIS (12,3-ról 1,9-re). A legalacsonyabb (1 százalék alatti) profitrátájú 8 cég közül csak 3 van a nagy vesztesek csoportjában. A minimá­lisra zsugorodott eredményt felmutató VASÉRT az adózott nyeresége szerint átcsúszott a piros vonal alatti, vesztesé­ges kategóriába. Két vállalat esetében a rendkívül alacsony profitráta mindkét évben jellemző volt. Egyikük, a Borso­di Vaskohászati Tröszt már megszűnt. (A másik hasonló kevéssé jövedelmező cég az AGROTEK). Egy közszolgáltató (a MÁV) pedig a nyertesek között szerepel, de eredmé­nyességének igen viszonylagos értékét jól jelzi az a tény, hogy ezzel sem sike­rült átlépnie az árbevételre jutó ered­ményhányad 1 százalékos küszöbét. A 100 LEGNAGYOBB VÁLLALKOZÁS KÖZÜL 1989-BEN TRÖSZTI FORMÁBAN MŰKÖDŐK, TAGVÁLLALATAIK SZÁMA ÉS ÁRBEVÉTELÜK (Millió forintban) NYERTESEK ÉS VESZTESEK A nagy nyertesek A nagy vesztesek RANGSOR rortCTT nei/c TAGVÁLLALATOK 100 M Ft ÁRBEVÉTEL FELETTI TAGVÁLL. 100 MILLIÓ FORINT ALATTI TAGVÁLLALATOK (1989) ihu&ít Ntvt SZÁMA ÁRBEVÉTELE SZÁMA ÁRBEVÉTELE SZÁMA ÁRBEVÉTELE 1 Országos Kőolaj-és Gázipari Tröszt 23 358493 23 358493 — — 2 Magyar Villamosművek Tröszt 23 221 351 23 221 351 — — 5 Magyar Alumíniumipari Tröszt 16 99 441 16 99 441 — — 6 Gabona Tröszt 22 82 125 20 82 066 2 59 8 Tejipari Tröszt 18 51 653 17 51 584 1 69 10 Borsodi Vaskohászati Tröszt 3 39 712 3 39 712 — — 72 MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt 7 8 779 7 8 779 — — 84 Tégla-és Cserépipari Tröszt 11 7 884 10­7 816 1 68 92 Vízépítőipari Tröszt (VT) 7 7 288 6 7 247 1­41 ÖSSZESEN 130 876 726 125 876 489 5 237 Sorszám Név Eredmény Eredmény/évbevétel !SorSZám ______________________”­______________________ 1989/1988 1989 1988 94. RAMOVILL 731,8 2,4 0,3 31. Tungsram 609,6 9,2 1,9 2. MVNTT 422,7 3,8 1,0 46. Kohászati Alapanyagellátó Vállalat 350,0 3,7 1,0 1. OKGT 291,3 7,5 2,8 5. MÁV 260,7 0,7 0,3 70. Csepel Vasmű 247,9 4,2 2,0 93. ÁGKER Kft 232,1 2,7 1,0 6. Tejipari Vállalatok Trösztje 232,0 2,9 1,6 11. Dunai Vasmű 231,5 8,1 4,0 3. MAT 225,7 5,7 3,3 100. Budapesti Vegyiművek 219,2 5,9 3,8 (62. IBUSZ 217,3 13,1 1,5) 45. Vetőmagtermeltető Vállalat 206,4 3,1 1,8 24. Ferroglobus 205,7 5,1 2,9 91. Fővárosi Távfűtőművek 205,1 7,7 4,0 04. Eredmény Eredmény/árbevétel NéV 1989/1988 1989 1988 95. VASÉRT 2,7 0,1 2,8 61. EGIS 15,8 1,9 12,3 14. IKARUS 19,6 0,8 4,3 13. Rába 21,3 1,8 9,3 53. Közép-magyarországi Tüzép 26,8 0,4 1,4 81. DOMUS 41,3 1,3 3,3 TOPTÖRTÉNELEM Az első magyar toplista a Gazda­ságkutató Intézetben 1973-ban készült el, az 1972-es vállalati adatok alapján és a Gazdaság 1973/4. számában, egy cikk mel­lékleteként került nyilvánosság­ra. A készítésekor a feldolgozó­­ipari vállalatokat az üzleti forga­lom alapján rangsorolva arra töre­kedtünk, hogy már ez az első ma­gyar lista, a számos módszertani nehézség ellenére is, összehason­lítható legyen a piacgazdaságok listáival, továbbá az új szemléle­tű statisztikai információk segít­ségével is tegye nyilvánvalóvá a döntéshozók és a gazdasági élet iránt érdeklődő állampolgárok számára az ipar szervezeti struk­túrájának anomáliáit. Az a fordulat, ami a magyar re­form történetében 1972—1974- ben bekövetkezett, nyomon kö­vethető az információk nyilvá­nosságának a toplisták által kép­viselt sorsán keresztül is. Az elemzési (és részben előrejel­zési) céllal összeállított említett vállalati listának hosszú utóélete lett. Egészen 1981-ig nem volt publikálható hasonló összeállí­tás. Ugyanakkor az eredeti lista fokozatosan átalakult az „50 ki­emelt vállalat” hivatalos listájá­vá, melynek összeállításakor már „módosultak” a kiválasztási kri­tériumok. Abban a folyamatban, amelyben az MSZMP gazdaság­irányítói tevékenységének ügyé­vé vált a rangsor, a listára kerülé­sért bizonyos harc is megkezdő­dött, mivel a felső vezetés meg­különböztetett figyelmére számít­hattak a lista szereplői. (Számos később készült titkos lista eseté­ben az ellenkező típusú lobby­zás, a listáról való lekerülés eléré­se volt a színfalak mögötti harc jellemzője.) Az újabb és most már nem ne­gyedéves tudományos folyóirat­ban, hanem egy viszonylag nagy példányszámú hetilapban, a FI­­GYELŐ-ben nyilvánosságra ho­zott rangsor 1981 novemberében jelent meg, nem kis vihart kavar­va. A beidegződéseknek megfele­lően a listán nem szereplők kö­zül sokan reklamálták a kimara­dásukat és követelték felvételü­ket a következő évi Százak Klub­jába. A rangsorolásban nem a trösz­tök, hanem a trösztök tagvállala­tai szerepeltek. Az értékhatár alapján jónéhány tröszti tagválla­lat került be a Százak Klubjába. Ezt egy-két tröszt vezérigazga­tója úgy értékelte, mint a szer­kesztőség törekvését arra, hogy tagvállalataira bontsa szét a trösz­töt. Félreértés ne essék, a tiltakozó tröszti vezérigazgató nem a saj­tó, a nyilvánosság hatalmát érté­kelte túl, hanem mögöttes politi­kai erőket feltételezett és nem ri­adt vissza a lista készítőinek és az azt publikáló lapnak a feljelen­tésétől. 1981 óta végül is a Százak Klubját minden évben sikerült megjelentetni az iparvállalatok­ról és később a mezőgazdasági szervezetekről is. Más szempon­tú toplistákat pedig 1982-től kezdve rendszeresen tesz közzé a Heti Világgazdaság is. A piac építését szolgáló eszköz- és intéz­ményrendszer kiépülésével pár­huzamosan pedig egyre több gaz­dasági információ kerül nyilvá­nosságra. Például a kötvénypiac megjelenése és a kötvények ár­változásának rendszeres publiká­lása óta az érdeklődők nemcsak a vállalatok nagyságáról, hanem a tevékenységükkel kapcsolatos piaci értékítélet változásáról is in­formálódhatnak. Remélhető, hogy Magyaror­szágon ma már, a nemzeti önis­meret részeként egyre többen tud­ják, hogy melyek az ország veze­tő vállalatai és hogyan változik a helyezésük évről évre a nemzet­­gazdasági versenyben. 1990. SZEPTEMBER 20.

Next