Figyelő, 1991. június-szeptember (35. évfolyam, 23-39. szám)
1991-06-06 / 23. szám
4 ÓVAKODJ A TÖRPÉTŐL! LEGYENEK SZIVESSEK EZT AZ ÉRTESÍTŐT LÁTHATÓ HELYRE KITŰZNI SZÍVESKEDJENEK MÁSOLATOKAT KÉSZÍTENI ISMERŐSÖKNEK Én egy előkelő Észak Amerikai Cégnek dolgozok es 1991 Junisban fogjuk Magyarországon megnyitni az irodainkat. A cégünk megtudja valósítani minden erdeklő Magyarnak az alkalmat hogy saját bizniszüket kezdjenek. Ha megvan a keszakarat a bejövetelnek nincsen hatara. Időt es munkát szükséges befektetni. Magyarországon elő ügynökeink reszletessen es pontosan tudósítani fogják az érdeklődőket. Minden kerdesre kepesek válaszolni. A találkozó ingyen van es nem tartja kötelesnek a részvevőket. Ha ez valakit erdekel azzonal írjanak a felüli cimre. Ne tessenek várni mert Júniusban megnyitjuk az irodainkat. Más nem kell a levelben mint a Név. Lakcím, es Telefon/Fax szám, ha van. Magyarorszagon tartózkodó ügynökeink majd értesítik és kapcsolatba járulnak az érdeklődőket. ILYEN ALKAMAT NEM SZABAD ELHALASZTANI ! címen: Név és cím a szerkesztőségben. (Választ, ha lehet, angolul kerek) HHH HÉTKÖZBEN KÖTELEZŐ TARTALÉKKÉPZÉS Jacques Attali, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke az európai pénzügyi unió jövőjéről a közelmúltban rendezett londoni konferencián felvetette azt a gondolatot, hogy valamilyen lazább formában az ecu-hoz kellene kötni a kelet-európai valuták árfolyamát. Az ecu kosárhoz való kapcsolódást a jelenlegi kelet-európai valutáris viszonyok miatt széles intervenciós mechanizmussal kellene összekötni, és 5—10 százalékos leértékelődési tűréshatárt lehetne ezekre vonatkozóan megengedni. A javaslatról megkérdeztük Hárshegyi Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét. Még nem foglalkoztunk érdemben a javaslattal — mondotta Hárshegyi Frigyes —, de az első benyomásom az, hogy a jelenlegi magyar valutakosár, amely az export- és importdevizák arányait fejezi ki, megfelel a monetáris követelményeknek és nincs indok arra, hogy valutánkat egy valutablokkhoz kapcsoljuk. Jeleznem kell — mondotta az elnökhelyettes —, hogy az IMF és a Világbank mechanizmusa a dolláron nyugszik, továbbá azt is, hogy a kőolajat az idén teljes egészében dollárfizetés ellenében importáljuk. Arra a kérdésünkre, hogy a MNB miért rendelte el a devizabetétekre is a kötelező tartalékképzést, az elnökhelyettes elmondta, hogy ennek egyedüli oka, hogy monetáris rendszerünk egyre inkább egységes, s ebben a forint és a deviza azonos szerepet játszik. Nem méltányos tehát, ha a devizabetéteket azzal preferáljuk, hogy ezek után nem kell a bankoknak kötelező tartalékot képezni. Az más kérdés — hangsúlyozta az elnökhelyettes —, hogy a devizabetétek kötelező tartaléka után a Magyar Nemzeti Bank kamatot fizet a kereskedelmi bankoknak, tehát valószínűleg nem járnak roszszul ezzel az intézkedéssel. Vajon ez az intézkedés nem előfutára-e a devizaszámlák esetleges zárolásának? Hárshegyi Frigyes hangsúlyozta, hogy az intézkedésnek semmiféle ilyen jellegű motívuma nincs, s megjegyezte: az utóbbi években talán egyetlen olyan hét sem volt, amikor ezt a hírt fel ne reppentették volna. FIAT JUSTITIA, PEREAT MUNDUS? (Folytatás az 1. oldalról.) A kárpótlás kikerülhetetlenül jövedelmi újraelosztásra vezet — a kárpótlásként adott vagyon vagy pótlólagos jövedelemmel jár, vagy korábbi kiadásoktól mentesít, ezért a kárpótlásban nem részesülők mindenképpen rosszul járnak. De a kárpótlás az ország súlyos helyzete miatt csakis részleges, és így a kedvezményezetteknek nem kielégítő mértékű lehet, feltéve, ha a kárvallottak egyik részét sem részesítik a többiekkel szemben előnyben. Ez utóbbi maga is súlyos igazságtalanságot okoz a kárpótlásban részesülők között. Éppen e miatt minősítette alkotmányellenesnek az Országgyűlés által elfogadott kárpótlási törvényt az Alkotmánybíróság. Mert valóban alkotmányellenes és súlyos igazságtalanságot hordozó az a döntés, hogy a földtulajdon esetében az alkalmazott számítási mód miatt a kárpótlás lényegében teljes, és tulajdonképpen természetbeni, hogy itt valójában reprivatizáció történik, míg más tulajdonosok eredeti tulajdonuknak legfeljebb a töredékét kaphatják meg forintértékben számolva. Ijesztő, hogy ilyen súlyos diszkriminációt tartalmazó törvényt sikerült keresztülhajszolni az Országgyűlésen a demokrácia játékszabályaira formálisan támaszkodó szavazógépezet alkalmazásával. Elgondolkoztató, hogy a törvényre igent mondó honatyákat, úgy látszik, nem aggasztották a diszkriminációt tartalmazó törvény kiszámíthatatlan gazdasági és társadalmi következményei sem; így például a várhatóan a mezőgazdasági termelésre és exportra gyakorolt hatás, az inflációs hatás. Feltűnőek azok az alapvető közgazdasági hibákat tartalmazó érvelések is, amelyek a kárpótlás inflációs hatását tagadják — például az, hogy a kárpótlási jegyek eladásával szerzett pénz már korábban forgalomban lévő pénz, ezért annak elköltése nem okoz inflációt —, mintha a pénz forgási sebességének növekedése nem volna ugyanolyan hatású, mint a pénzmennyiség növekedése. Az Alkotmánybíróság válaszának az a része is tanulságos, ami a kárpótlási jegyeknek az önkormányzati tulajdonban lévő lakások megvásárlására való használhatóságával, azok kötelező elfogadásával foglalkozik: ez az önkormányzati tulajdon korlátozását, minden valószínűség szerint a megkárosítását jelenti. Itt az Országgyűlés a kárpótlási törvény elfogadásával azon az alkotmányban meghatározott jogon tette magát túl, hogy az önkormányzati alapjogok korlátozásához a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ennek a válasznak az aktualitása nem korlátozódik a kárpótlási törvényre: az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése tárgyában benyújtott törvényjavaslatban még élesebben jelentkezik az önkormányzati tulajdon korlátozásának veszélye. Az Alkotmánybíróság válasza komoly figyelmeztetés az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezését tárgyaló honatyák számára. Egyes politikusok máris támadják az Alkotmánybíróságot: válaszával hátráltatja a tulajdonviszonyok rendezését, ami súlyos társadalmi és gazdasági károkat okoz. Ijesztő mértéket ölt a politikai elfogultság: nem az a hibás a késedelemért, aki az alkotmánysértést elkövette, hanem az, aki azt kimutatta. Nem a körültekintő, az alkotmányosságnak eleget tevő törvényhozás létén vagy nem létén múlik a tulajdonrendezés gyors sikere? A politikának mára sikerült a szenvedélyeket felkorbácsolnia: sokkal többen jelentkeznek majd a földért és egyéb vagyontárgyakért, mint amennyien korábban jelentkezni akartak: ha már mások csinálják, nem vagyok bolond lemaradni alapon, így a késedelem kiszámíthatatlan indulatokat vált ki, amelyeken ha elszabadulnak, nagyon nehéz úrrá lenni. Mindez a zűrzavar nem lett volna, a lakosság egységesebb, a tulajdonviszonyok tisztázottak, a közvetlen tőkeimport feltételei világosak volnának, ha az adott helyzetből kiindulva és előre haladva szorgalmazta volna a privatizációt a kormányzat. Nem lett volna jobb a nemzet egésze számára, ha a kárpótlásba bele sem kezdtünk volna? ERDŐS TIBOR A HÉT ÁBRÁJA A FOGLALKOZTATÁSI OLLÓ Forrás: OMK El ÚJ KÖNYVEK, KIADVÁNYOK David Ricardo: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. Ára: 250,- Ft Szüdi János: Az iskolarendszeren kívüli oktatás (magánoktatás, képzés, átképzés); Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. Ára: 280,- Ft. A társadalombiztosítási jogszabályok változásai. Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft., Budapest, 1991. Ára: 350,- Ft. Braunstein Mária: Önállóan németül (I.—II.) Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft., Budapest, 1990. Ára: 190, és 230, Ft. Csillag Jánosné—Kelecsényi Lászlóné: Külkereskedelmi ismeretek német nyelven. Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft., Budapest, 1991. Ára: 160, Ft. Kozáry Vilmos: Bonyolítói szószedet (magyar—német, német—magyar). Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft., Budapest Ára: 150,- Ft. Tőkés Rudolf: A posztkommunizmusból a demokráciába (Politika, pártok és parlamenti választások Magyarországon 1990-ben), Konrad Adenauer Alapítvány, Budapest, 1990. A SZEGLETBEN „ÜGYES” Az immár klasszikus vicc szerint a boldog békeidőkben hazalátogató amerikái magyar a Nyugati pályaudvaron kipróbálja az új Stollwerk-automatát. A gép persze a sokadik kísérlet után is elnyeli a pénzt, de helyette nem ad semmit. Az amerikai pénzcsinálás rafinált farkastörvényein megedződött öreg hazánkfia elismerően bólint és megjegyzi: egyes. Valószínűleg valami régi viccgyűjteményt forgatva bukkanhatott erre a történetre a Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet egyik munkatársa, amikor újításként benyújtotta a garanciális javítás speciális szarvasi változatának módszerét. Az ötlet zseniálisan nagyszerű és egyszerű, egyszóval egyes. Idézet a jótállási jegyzékből: „A garanciális javítást a Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet végzi. Kérjük, hogy a meghibásodott készüléket címünkre postán szíveskedjék eljuttatni. ” Erre a bekezdésre persze csak ekkor derül fény, amikor az együgyű vásárló a bevásárolt szarvasi áruval garanciális javításra elballag a legközelebbi szervizbe. A rutinos átvevő egyből az idézett passzusra mutat és vérmérséklete szerint gúnyosan vagy együttérzően figyeli a következményeket. Az ügyfél ugyanis nem kap levegőt! Micsoda, hogy ő most menjen haza, keressen egy dobozt, bélelje ki, álljon sorba a postán, fizesse ki a csomagfeladást, majd hetek múlva a postai értesítővel újból sorba álljon a kijavítva visszaküldött szarvasi holmiért? Hát azt nem! Akkor inkább ott helyben kidobja a szemétbe! Ezt a teátrális gesztust persze már félúton lehűti a józan belátás, hiszen még mindig olcsóbb a garanciális időn belül is pénzért javíttatni, mint néhány forintos hiba miatt kidobni az elromlott készüléket. A szarvasi ipari szövetkezet minden bizonnyal Darnell-tréninget végzett feltalálója erre a pszichológiai reakcióra épített, amikor a viccgyűjtemény olvastával kipattant agyából az isteni szikra, hiszen ezzel rengeteg pénzt lehet keresni. Nem kell szerződést kötni a szervizvállalatokkal, nem kell a javítási számlákat kifizetni. Egyáltalán nem kell az egyszer már eladott áruval tovább bajlódni. Szárnyakra kaphatnak a hatékonysági mutatók. Ugrásszerűen javulhat a minőség. Egy dologra kell csak ügyelni, az árut lehetőleg 30 km-es körön túl kell eladni. És még hozzánk, Magyarországra jönnek külföldi szakemberek üzletszerű magatartást tanítani! B. P. 1991. JÚNIUS 6.