Figyelő, 1992. január-március (36. évfolyam, 1-13. szám)

1992-01-02 / 1. szám

4 HÉTKÖZBEN KILÁTÁSOK A BÁRSONYSZÉKBŐL (Folytatás az 1. oldalról.) A gazdaság 1991. évi folyamatai alapján a kormány reálisan törekedhet a négyéves programban 1992-re megfogalmazott fő célok elérésére. A külső egyensúly megőrzése mellett már jó esély van az inflációs folyamat megtörésére és a gazdasági teljesítmény visszaesésének a megállítására is. Ehhez, s a továbblépés megalapozásához a piacgazdaság intézményi és jogi kereteinek kiteljesítésével összhangban következetes kormányzati magatartásra és az intenzív gazdasági törvénykezési munka folytatására van szükség. A gazdaság külső egyensúlyi helyzete 1991-ben jelentősen javult: a folyó fizetési mérleg aktív, a devizatartalékok nőttek, a nettó hiteltartozások állománya jelentősen csökkent. Ugyanakkor a gazdasági teljesítmény, a termelés 8—10 százalékkal visszaesett. A munkanélküliség rátája egyetlen év alatt 2 százalékról 7—8 százalékra emelkedett. A kelet-európai kereskedelem visszaesése és a gazdaság szerkezeti adottságai mellett ez az ára annak, hogy a külső egyensúly a vártnál kedvezőbb. A hazai keresleten belül beruházásokra — igaz, minden valószínűség szerint hatékonyabban és piacképes célokra — mintegy 10—12 százalékkal kevesebbet fordítottak az előző évinél, a lakosság fogyasztása pedig 7—8 százalékkal csökkent. A gazdasági teljesítmény és a fogyasztás visszaesése az alapvető oka az államháztartás jóváhagyottat jelentősen meghaladó hiányának is. Gazdasági növekedésünk egyik meghatározó eleme továbbra is a külső fizetési helyzet. Nemzetközi kötelezettségeinknek, pénzpiaci lehetőségeinknek megfelelően a nemzetközi fizetési mérleg folyó hiánya nem haladhatja meg az 500 millió dollárt, amelyhez az egyéb folyó tételek reális figyelembevétele mellett az áruforgalomban legfeljebb mintegy 400—500 millió dollár importtöbblet realizálható. Ez 300—400 millió dollár egyenlegjavulást tételez fel a külkereskedelmi áruforgalomban. 1992-ben az adósságcsökkentés és az ország devizatartalékainak emelése a javulás tartós tényezőire — az áruforgalmon kívüli fizetések aktívumaira, jelentős külföldi működőtőke beáramlására — támaszkodva folytatható. Mivel a kelet-európai piac várhatóan nem zsugorodik tovább, kivitelünkben pedig az ezen kívüli piacok váltak meghatározóvá, az összexport már nőhet. A kormányzati munka ezt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok további bővítésével — gazdasági diplomáciával — a belső szabályozásban pedig a külkereskedelmi tevékenység liberalizálásának folytatásával, az exportorientáció bevált módszerei alkalmazásával segítheti elő. Reális lehetőség az infláció évek óta gyorsuló tendenciájának megfordítása. A fogyasztói áremelkedés az 1991. évi 35—37 százalékról 20—25 százalék közé szorítható. Az infláció csökkenéséhez továbbra is szükség van az összkeresletnek a gazdaság teljesítményéhez igazodó szabályozására, ennek megfelelő jövedelmi, államháztartási és monetáris politikára, megfelelő bérmegállapodási rendszer kialakítására, megfontolt árfolyam- és kamatpolitikára. Mindezek hatásainak érvényesülése természetesen a piaci, a versenyviszonyok fejlődésének, a tulajdoni átalakulás előrehaladásának is függvénye. 1992-ben reális esély van arra is, hogy a termelés visszaesése megálljon. Az export növekedése mellett némileg a belső kereslet is élénkülhet, mind a lakossági fogyasztásban, mind a beruházásban — ez utóbbit a külföldi működőtőké növekvő beáramlása is táplálja —, így keresleti oldalról a gazdasági visszaesés megállítása megalapozható. A kormány továbbra is stabilizáló szerepet szán az élelmiszer-gazdaságnak. 1992-ben nagyarányú tulajdoni átalakulás megy végbe. Ezt az átalakulást a kormány a Reorganizációs Programhoz nyújtott jelentős összeggel segíti. Az Agrárpiaci Rendtartás anyagi eszközei, érdekegyeztető és információs rendszere enyhíti a piaci gondok okozta feszültségeket. A gazdaság szerkezeti átalakulása miatt 1992-ben még elkerülhetetlen a munkanélküliek számának emelkedése, a területi feszültségek növekedése. A munkanélküliséggel járó gondok enyhítése érdekében a kormány kezdeményezte a foglalkoztatási törvény módosítását és továbbra is fontos szerepet szán az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek. A regionális feszültségek mérséklése érdekében növeli az elmaradott térségek fejlesztésére, az új munkahelyek létesítésének támogatására és a mezőgazdasági vállalkozások élénkítésére fordítható eszközöket. MI LESZ A KÖZÉRTEK UTÁN? :Az Állami Vagyonügynökség pályázatot ír ki a fővárosi élelmiszer-kereskedelemben a jelenlegi szervezeti keretektől eltérő, a kis- és nagykereskedelem integrációját megvalósító korszerű kereskedelmi láncok kialakítása céljából. Kül- és belföldi befektetők pályázhatnak a 10 Közért Vállalat által kezelt, illetve bérelt mintegy 360 üzlet, esetleg az ebből alakult társaságok megvásárlására.” A rövidesen megjelenő részletes pályázati kiírás mintegy egyéves alku eredménye. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ez irányú koncepcióját a Figyelő 1990/50. számában ismertettük, melynek lényege — mondja Schagrin Tamás, helyettes államtitkár —, hogy az élelmiszer-kereskedelem privatizációja nyomán az ellátási felelősség jegyében kialakult, kerületileg szervezett vállalatok helyébe egymástól szakmailag elkülönülő láncolatok lépjenek. A Fővárosi Önkormányzat kezdettől fogva támogatta ezt az elképzelést, az érintett Közért Vállalatokban is eleinte mutatkozott hajlandóság egy nem területi alapon végbemenő privatizációra. Később változott az álláspontjuk, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a Közért Vállalatok, mint szervezetek alakuljanak át részvénytársaságokká, s ezek után privatizálják őket. A helyettes államtitkár szerint ez viszont — azon túl, hogy 51 százalékban az ÁVÜ tulajdonába kerültek volna a részvények — a vállalatokat pótlólagos tőkéhez nem juttatná, amire pedig az üzletek modernizálásához, valamint az árubeszerzési csatornák változásához szükség lenne. A közértek támogatást kaptak a kerületi önkormányzatok többségétől is, amelyek ellátási zavaroktól félve ellenezték az IKM koncepciót. De, mint Schagrin Tamás elmondta, az ÁVÜ-nél sem talált rögtön egyetértésre elképzelésük. Valamilyen állami akarat által vezérelt szervezeti átalakulást véltek felfedezni a koncepcióban. Holott csak arról van szó, hogy külső, külföldi vagy belföldi befektetőknek is lehetőséget adjanak egymással versenyző láncolatok létesítésére. A sorsdöntő fordulat az ügyben az ÁVÜ szeptember 25-i állásfoglalásával született, amikor az igazgatótanács olyan határozatot hozott, mely szerint „lehetőséget kell adni a jelenlegi vállalati keretektől eltérő, önálló befektetői kezdeményezőknek”. Ezek után az alkudozás a korábbi ellenzékkel már alapjában a kiírandó tender feltételeiről folyt, — hogy a helyettes államtitkár szavai szerint — abban tükröződjön a közértek, a kerületi önkormányzatok és a szakszervezetek álláspontja is. A pályázat feltételei szerint a potenciális vevők a kiírt boltok közül bizonyos határértékek közötti mennyiséget vásárolhatnak, illetve, ha a bolt önkormányzati tulajdon, bérbe is vehetik. A beadott pályázatban a leendő tulajdonos vagy bérlő vázolja, milyen szisztémával kívánja működtetni a boltot, nyereségét mire kívánja fordítani, hogyan szervezi meg az áruellátást, kapcsolja öszsze a nagy- és kiskereskedelmi funkciókat. A hazai tőkehiányt ismerve feltétlenül szükséges a külföldi tőke részvétele is, de többségi tulajdonhoz az elképzelések szerint csak szakmai befektetők juthatnak. Ez garantálja, hogy ne csak tőke, hanem know-how, szakmai tapasztalat is áramoljon az országba. Január végére talán már látható lesz, állítja Schagrin Tamás, mekkora lesz az érdeklődés, helyes volt-e a feltételezés, hogy különböző szakmai koncepcióval, szisztémával bíró kül- és belföldi cégek versenyezzenek. Sümegi György, a Kőbányai Közért Vállalat igazgatója az IKM-mel folytatott tárgyalások egyik résztvevője nem vitatja, hogy sokmindenben közeledtek a felek álláspontjai. Abban viszont — hangsúlyozza — nem, hogy amíg a közért vezetők a szervezetek privatizációját kívánták, addig most helyette boltok eladására került sor. Ez pedig szerinte azzal a veszéllyel jár, hogy a vevők kimazsolázzák a hálózatot és a kedvezőtlen helyen lévő boltok nem kelnek el. Hiába lesz egy kerületben két-három modern üzlet, ha a többi korszerűsítésére vevő hiányában nem kerül sor. Azt az észrevételüket viszont elfogadták, hogy az eladott boltoknál bizonyos időre kikötik az élelmiszerprofil megtartását. További kérdés, hogy a külföldi tulajdonú cégek vajon igényt tartanak-e a magyar vállalatok, szállítók árujára és a korábbi alkalmazottakra. Mindenesetre a hatvan napos ajánlattételi idő lejártával már valószínűleg többet tudunk arról, mi lesz a közértek után. B. R. HIBAIGAZÍTÁS December 19-i számunkban Holland multi Magyarországon című írásunk utolsó mondatába sajnálatos hiba csúszott. A mondat helyesen: „A magyarországi termeléstől azt várják — fejtette ki Simon de Bree, a DSM igazgatótanácsának a tagja, hogy a vám- és szállítási költségek csökkenése folytán mintegy 35 százalékkal mérsékelhetik magyarországi eladási áraikat. A HÉT GRAFIKONJA SZÜLETÉS - HALÁLOZÁS ezer lakosra BÉRBE ADÓ 1992 januárjától — 1994 június 30-ig Debrecen történelmi BELVÁROSÁBAN Piac u. 39. udvarbelsőben EXKLUZÍV 682,2 m2 alapterületű IRODAHÁZ négy telefonvonallal igény szerint több bérlő is igénybe veheti. További információ: Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Polgármesteri Iroda Vállalkozási Csoport Debrecen, Piac u. 20. Telefon: 11-734 Telefax: 17-901 Hsz.: 21 1992. JANUÁR 2.