Figyelő, 1992. április-május (36. évfolyam, 14-22. szám)

1992-04-02 / 14. szám

4 Magyar Lehet-e egységesen képviselni azok érdekeit, akik sok tekintetben különböznek egymástól — ez a kérdés vár megválaszolásra az érdekképviseletek egymást követő közgyűlésein. A múlt hét végén a 130 ezer egyéni vállalkozót tömörítő IPOSZ közgyűlése igyekezett választ keresni a fenti kérdésre. A kisiparosok szerint lehet. Akkor, ha megtalálják azokat a legfőbb közös érdekeket, amelyek mentén mindez megvalósítható. E közös érdekeket úgy fogalmazták meg, hogy mindenekelőtt a vállalkozások élénkítésének gazdasági feltételrendszerét kell megteremteni. Ehhez szorosan hozzátartozik a gazdasági alkotmányosság helyreállítása, s ezen belül az érdekképviseletek helyének, szerepének tisztázása. Ma ugyanis a különféle érdekképviseletekre az együttműködés helyett a rivalizálás a jellemző, ezért egyiküknek sincs szava az őket érintő törvénykezésben. Ezen csak a kamarai törvény mielőbbi elfogadása segítene, mivel a közjogi funkciókkal is felruházott kamarák más szinten szólhatnának bele a törvényalkotásba. A közgyűlés által is jóváhagyott tézisek szerint egy kamarai kerettörvényre lenne szükség, amely meghatározná a kamaraként való működés kritériumait, a kamarák közjogi funkcióit (esetükben: cégregisztráció, mestervizsga, tanulóképzés), és a működés finanszírozásának forrásait (a változatlanul megtartott érdekvédelmi-szolgáltatói feladatokat továbbra is a tagdíjakból fedeznék, a hatósági tevékenységeket — például kézműves iparigazolványok, iparengedélyek kiadása, cégregisztráció — az illetékekből, míg az államtól vagy az önkormányzatoktól átvett, például oktatási feladatokat a költségvetésből finanszíroznák). A közgyűlés az Alapszabályt módosítva úgy döntött, hogy a szövetség — amely részben már ma is alkalmas a kamarai feladatok ellátására — ezentúl IPOSZ Magyar Kézműves Kamara néven szerepeljen. Éles vita alakult ki arról, vajon a kamara a szakmai vagy a területi elv alapján fejlődjék-e tovább. Némelyek szerint a szakmai szervezeteké a jövő, míg a többség az eddigi, hagyományos területi elv fenntartása mellett voksolt. Megint mások azt tartják, mindkettőnek van létjogosultsága. Mint azt nyugati példák is igazolják, egy-egy szakma is szerveződhet országos kamarává, de ugyanígy lehet szervezési elv a vállalkozási forma, az ágazati hovatartozás is. Egyiknek se kellene elsőbbséget adni, a lényeg: megfelel-e a kamarai működés kritériumainak. Szintén nem vita nélkül, de elfogadta a közgyűlés (amelyben minden ipartestületet — kicsit és nagyot egyaránt — egy-egy küldött képviselt) az IPOSZ gazdasági tevékenységét meghatározó „csomagot”, a PRIMUS Bank, a Signal-IPOSZ Biztosító, a Garancia viszontbiztosító létrehozását, illetve azt, hogy az IPOSZ egymillió forinttal részvényesként vegyen részt a Világkiállítási Rt.ben. Emellett — minden megye és a főváros képviselőiből — Világkiállítási Tanácsot hoznak létre, amely elősegíti és koordinálja Kamara a kisiparosoknak az expo-beruházásokban való aktív közreműködését. Lényegesen kevesebb vitát váltott ki annak a kiáltványnak az elfogadása, amelyet az országgyűléshez intézett a szövetség, azzal a kéréssel, követeléssel, hogy „mentsék meg a kisvállalkozókat, csökkentsék járulékterheit”. A kiáltványhoz mellékelt számítási anyag hivatott bizonyítani: a kisiparosok adó- és tb-terhei meghaladják teljesítőképességüket, s ez előbb-utóbb teljes ellehetetlenülésükre vezet. Hasonlóképpen teljes egyetértés fogadta azt a nyílt levelet, amelyet Antall József miniszterelnöknek címeztek. Ennek aktualitását az adja, hogy az állami tulajdonú vállalatok 5,4 milliárd forinttal tartoznak a kisiparosoknak, s az április 1-jétől érvényes csődtörvény szerint ők a tartozások kifizetésekor a sor végén állnak, sok-sok lépéssel az állam és a tb után. Olyan intervenciós alap létrehozását javasolják, amely — a költségvetés útján — megtérítené a kisiparosoknak járó tartozásokat. A közgyűlés két napjának mérlege: dr. Maka Sándor ügyvezető igazgató szerint ez jó közgyűlés volt, mert a kemény viták ellenére erősödött a konszenzus az elnökség és a tagság között. Ezt jelzi, hogy az előterjesztéseket 80 százalék körüli arányban megszavazták. A megfigyelő szerint egy dolog biztos: formálódó demokráciánkban egyre markánsabban keresik helyüket az érdekképviseletek. S az egész magyar gazdaság érdeke, hogy meg is találják. S. G. HÉTKÖZBEN Legújabb távolkeleti célállomásunk: heti 3 non-stop járat Zürich és az indiai főváros között, közvetlen csatlakozással Budapestről. DELHI nekünk is "Új" Felvilágosításért keresse irodánkat: Budapest V., Kristóf tér 7/8. Telefon: 117-2500 al . Swissair A HÉT GRAFIKONJA Állatállomány az előző év százalékában (év végén) A magyarországi Harvard Club általános, kötetlen tájékoztató fórumot szervez az amerikai Master of Business Administration (egyetemi fokozat) képzésről. Előadnak, illetve a kérdésekre válaszolnak amerikai és magyar MBA diplomások. A részvétel díjtalan, minden érdeklődőt szívesen látnak. Időpont: 1992. április 8. (szerda) 19.00 Hely: Budapesti Műszaki Egyetem K. ép. I. em. 50. 1111 Bp. Műegyetem rkp. 3. Szféra-estély — ötezerért A siker záloga: csábító nevek és program, valamint egy jól szervező cég. Mindezek adottak voltak múlt hét péntekjén is ,A vállalkozói szféra estélye 1992” pécsi rendezvényén. A szervező Szféra Kulturális Szolgáltató Kft. és Palotás János, a VOSZ elnöke, mint házigazda látta vendégül Baranya, Tolna, Somogy megye vállalkozói közül azokat, akik a meghívásnak eleget téve az ötezer forintos belépőt megfizették. Hogy mit kaptak mindezért? Műsorszámban nem keveset: ankétot, divatbemutatót, pohárköszöntőt (dr. Páva Zsolttól, Pécs alpolgármesterétől), állófogadást, gálaműsort, bált. Az ankét, a megjelentek kérdezhettek. Nemcsak Palotástól, hanem Für Lajos honvédelmi minisztertől is, aki az estély díszvendégeként szerepelt. Palotás János a péntek esti fáradtságon hamar túljutott, s az általános bevezető után a válaszadáskor brillírozott. De okos válaszai ellenére a kérdések többnyire nyitva maradtak. Néhány kérdés és válasz: Mikor fogadják el a vállalkozást hitelfedezetként? — Erről több bankvezetővel tárgyalunk. A társadalombiztosítási törvénybe hogyan mehetett bele a VOSZ? Botos úr a megmondhatója, hogy mennyire támadtuk a törvényt, de a szavazáskor a velünk egyetértők kisebbségben maradtak. Miért december végén születnek az adójogszabályok? — Az erre vonatkozó javaslatot hamarosan a Parlament elé terjesztem. Biztosan lesz vita, de szerintem legalább harminc nap kell egy adótörvény életbelépése előtt a megismerésre. Mi a véleménye az ÁVÜ-ről? — Amíg a boltbérleti ügyekkel kell foglalkoznia, a valódi privatizációs kérdésekre kevés idő jut. Kit képvisel a VOSZ? — A magántőkét. Für Lajos bevezetőjében kijelentette, hogy a gazdaság a vállalkozók vállán nyugszik, és a hadsereg modernizálásában a hazai bázisra is számít a minisztérium. Hogyan értesülünk a megrendelésről? — tette fel a kérdést az egyik vállalkozó. Igencsak meglepő feleletet kapott a minisztertől: „Személyes kapcsolat révén”. Majd Für Lajos kiegészítésül hozzátette, hogy több kft.-vel már kapcsolatba léptek, volt katonatisztek is alakítottak néhányat, lesznek versenytárgyalások, vagy például a VOSZ-on keresztül is kaphatnak információt a vállalkozók. Majd a hadsereg ellátásáról érdeklődőnek igazán katonás választ adott Für Lajos: „Nem ismerem annyira a terepet, bővebbet nem tudok mondani.” (Annyit mondott csak, hogy a korábbi ellátó cégek többnyire megszűntek.) Ennyit az ankét információértékéről... A pécsi vállalkozói estélyről sokan hiányoztak. A Szférától kapott vállalkozói lista szerint Somogyból négy (!), Tolnából nyolc vállalkozó jött el a rendezvényre. De a helybeliek közül is többen távolmaradtak. Egyrészt mert nem érezték vállalkozói oldalról „nyerő befektetésnek” az estélyt, másrészt mert éppen ekkor Franciaországban, Poitiers-ben tartózkodott egy vállalkozói küldöttség dr. Krippl Zoltán pécsi főpolgármesterrel együtt. (A helyi VOSZ-szal a Szféra előzetesen nem egyeztetett.) L. CS. K. 1992. ÁPRILIS 2.