Figyelő, 1995. május-június (39. évfolyam, 18-26. szám)
1995-06-08 / 23. szám
VAxix£j' 0) H ^ v ^ ^1 ^ ' \ X FIGYELŐ 1995. JÚNIUS 8. 27 EU-CSATLAKOZÁS. ----------------------------------------- Er Kell egy integrációs minisztérium! A minisztériumok főosztályai nem elegendőek az EU-kapcsolatok szervezéséhez — állítja cikkünk szerzője" Az elmúlt évtizedekben a magyar kormányzat rendkívül ellenállónak bizonyult a felépítését átszabni próbáló, különféle ihletésű törekvésekkel szemben. A belkereskedelmi és a népgazdaság-tervezési funkció elhalt, hasonlóan az iparági irányításéhoz. Nagyjában-egészében azonban a közigazgatási létszám és felépítés maradt. Az 1994. júniusi kormányváltás után összevont IKM továbbra is két épületben, jórészt változatlan összetételben és felépítésben működik (ami változott, az a más hivatalokat sem kímélő személycserék következményének tekinthető). Kézenfekvő, hogy az ezredfordulóig terjedő időszakban a kormányzati struktúra átalakításának vezérfonala nem lehet valamely elvont — és más iskola által joggal vitatott — elv, hanem az ország előtt álló konkrét feladat: az EU-hoz történő csatlakozás. Ez — mint a miniszterelnök többször kifejtette — a kormány stratégiai célja. A túloldalról nézve pedig az esseni határozatok alapján elkészült Fehér Könyv már nem a csatlakozás igenjét vagy nemjét, hanem a hogyanját taglalja. Nehéz nem látni a stratégiai feladat és a jelenlegi kormányzati felállás közötti kiáltó ellentmondást. A koalíciós szerződés kialakítása idején túlsúlyra jutott az a vélekedés, hogy a külgazdasági kérdések intézményesen elkülönült kezelése az ágazati tervirányítás csökevénye. Ezt a megállapítást nem támasztotta alá egyetlen általam ismert elemzés sem, hiszen az engedélyezési rendszer összezsugorodásával és a külgazdaság liberalizálásával a hatósági feladatok jelentősen visszaszorultak a funkcionális és gazdaságdiplomáciai, valamint promóciós tevékenységekkel szemben. Miközben Kádár Béla három évtizedes vitában áll — elméleti szerzőként — a hazai közgazdaságtan fő irányát is jelentő neoliberalizmussal, az Antall—Boross kormányok idején a külgazdasági tárca fő tevékenysége a protekcionista törekvések föltartóztatása, a külgazdasági nyitás gazdaságdiplomáciai megalapozása volt. Külföldi tárgyaló és szerződő felei az NGKM-et egyáltalán nem tekintették ágazati tárcának. Az elmúlt közel egy évben két síkon is kézzelfoghatóvá vált a kormányzati szervezet és a kormányzati stratégia — még inkább a valós helyzet — közti ellentmondás. Egyfelől látványosan megbukott az a naiv megközelítés, hogy az egyes minisztériumokban fölállt néhány fős csoportok, továbbá néhány tárcaközi bizottság ugyanúgy el tudják látni az EU-kapcsolatok szervezésének ügyét, mintha csupán a kiutaztatások és delegációfogadások lebonyolításáról lenne szó. Valójában azonban — és ezt az EU által joggal a középpontba állított jogharmonizáció teszi a leginkább kézzelfoghatóvá — nem protokollkérdések vagy a szokásos tárcaközi hatásköri villongások jelentik itt a lényeget. A sok szempontból átmeneti magyar modellt hozzá kell igazítani az Egységes Európai Okmány és más alapdokumentumok által körvonalazott uniós modellhez. Mivel ez az ország belső berendezkedésének alapvonásait érinti, nem lehetséges, de nem is célszerű e kérdéseket néhány fős szakértői csoportokra bízni. A fenti megfontolásnál azonban sokkal hétköznapibbak is vannak. Az EU jelenleg tizenöt tagállamból áll. Az integráció kormányközi jellegéből adódóan minden egyes fővárosra figyelni kell, hiszen a portugál vagy az ír ratifikálás elmaradása ugyanúgy érvénytelenít egy Brüsszelben ünnepélyes homlokcsókok között aláírt egyezményt, mint a bonni vagy a párizsi vétó. Az Unió Bizottságának tizenkét főigazgatósága a népmesék tizenkétfejű sárkányához hasonló: mindegyiket külön „le kell győzni”. Sőt, a tagságra való fölkészülés sem merülhet ki a meg-megújuló (» 29. oldal) Alt/* K'tUtf*! DÁNIEL ANDRÁS RAJZA A zűrzavar és a harmonizáció Az EU—Magyarország társulási bizottság elnöke, Orbán Viktor szerint a Fehér Könyv elfogadása az EU részéről bizakodásra ad okot. Brüsszelben korábban gyakran hallott olyan véleményt, hogy a volt szocialista országok még nem érettek a csatlakozásra. Ám, hogy milyen kritériumok alapján, erre a válaszok már bizonytalanabbak voltak. A semmiben lebegtetéshez képest ezért mindenképpen előrelépés a követelmények egyértelmű megfogalmazása. Ez az első dokumentum, nyilatkozta a Figyelőnek, amelyből világosan kiderül, hogy a jogharmonizáció nemcsak jogi hanem gazdasági kérdés is. Az igazi problémát Orbán Viktor abban látja, hogy fel tudjuk mérni: milyen hatással lehet a gazdálkodókra a látszólag jelentéktelen részletszabályok átültetése a magyar gazdaságba? A jogharmonizációt nem könnyíti meg a mai zűrzavaros irányítási, államigazgatási rendszer. Az államtitkári szintű koordináció, az integrációs bizottság elnöke szerint, nem emeli ki fontosságának megfelelően az államigazgatási struktúrából az integrációs ügyek intézését. Pusztán a meglévőt teszi valamelyest integráltabbá, holott egy egészen új struktúrában kellene gondolkodni, amelynek előnyei nemcsak szervezési, hanem költségszempontból is jelentősek. Azt például ma senki sem tudná megmondani, hogy ebben az országban tulajdonképpen mennyit is költünk az integrációra. Az ilyen jellegű kiadások rendszerint egy-egy minisztérium költségvetésének a részét képezik. Orbán Viktor jellemző példaként említette, hogy amikor az ÁSZ véleményét kérték, kiderült: ezek a tételek nem is összesíthetők. Az viszont tapasztalható, hogy azok a minisztériumok, amelyek az adott ágazat jelentős exportja miatt már korábban is rá voltak kényszerítve az EU-piacok szabályainak a figyelembevételére, a jogharmonizációban is élen járnak. Példaként Orbán Viktor a Mezőgazdasági Minisztériumot említette. Az megint más kérdés, tette hozzá, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság miként tud a közös piaci követelményekhez alkalmazkodni. A magyar gazdaság szereplőinek integrációérettsége a parlamenti bizottság elnöke szerint az EU-csatlakozás egyik alapkérdése. Miként mozognak a magyar vállalkozók az EU piacán, ismerik-e annak játékszabályait? A bizottság ilyen kérdésekkel eddig alig tudott foglalkozni. Holott felfogásuk szerint ez egy közmeghallgatásos bizottság, ahol munkaadók és munkavállalók rajtuk keresztül lobbyzhatnak például Brüszszelben. B. R. › o -› · 3J OJ› Ma › cn › o