Figyelő, 1998. július-szeptember (42. évfolyam, 27-39. szám)
1998-09-10 / 37. szám
.XWb^_ __________ÉLELMISZERIPAR Böjt utáni étvágy Az agrárpolitika gyökeres változását sürgeti az élelmiszerlobby a kormányváltás után, mondván: a pusztán termelőbarát agrárszabályozási elvet a piacorientált árutermelési modellel kell felváltani, különben drámai következmények várhatók az idén már fogyásnak is indult kivitelben. A feldolgozók - akik tavaly az elmúlt nyolc év „legfeketébb” esztendejét szenvedték el - a kormány első ötvennapos intézkedései nyomán bizakodóak. Azért is, mert szerintük Torgyán József kisgazda pártvezér irányításával az agrártárca most a hajdani Dimény Imre-Fehér Lajos korszaknál is erősebb pozícióba került, s nem elkötelezettje a régi termelői lobbynak. eJJJLxa—aCUL. vToLolojLCUDrTV a Gyászos rekordot ért el tavaly a magyar élelmiszeripar. A rendszerváltás utáni legrosszabb évben változatlan áron számolva több mint 7 százalékkal, 100 milliárd forinttal lett kisebb a belföldi értékesítés, miközben az átlagkeresetek reálértéke 5 százalékkal nőtt. A tizenhat, rendkívül különböző élelmiszer-ipari alágazat között csupán kettő - a hús- és a tejfeldolgozás - akadt, amelyben a nagyon szoros mezőgazdasági kapcsolódás miatt nem érvényesült nagyobb viszszaesés. A legdrámaibb piacvesztést a takarmánygyártás és a szeszipar szenvedte el: az előbbiben csaknem 30 százalékkal, az utóbbiban 27 százalékkal maradt el a termelés az 1996-ostól. A kivitel tavalyi 2 százalékos növekedése sem a dinamizmust, pusztán az egyetlen lehetséges „ösvényt” jelentette az értékesítésben. Mindez tovább rontotta a gazdaságossági mutatókat; a kapacitások kihasználtsága az iparági átlagban nem haladta meg a 60-70 százalékot. Meglepetéssel szolgált ezek után az idei első hat hónap, amely már szolid növekedésről tanúskodott. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes termelése változatlan áron számolva 2,4 százalékkal haladta meg a bázist. (A kereslet az élelmiszer-ipari alágazatokban átlagosan 3-4 százalékos termelésnövekedést indukált.) Az értékesítés árbevétele 2,7 százalékkal nőtt, ebből a belföldi eladás 4,8 százalékkal gyarapodott, az export azonban 3,9 százalékkal csökkent. Szinte nem volt olyan terület, amelynek kivitele zavartalan lett volna. Megfordult tehát az 1997 végéig három éven át érvényesülő trend, amikor is egyre nagyobb mértékben csökkent a belső fogyasztás, és részben emiatt, „menekülésszerűen” növekedett az export. A belső élelmiszer-kereslet a féléves adatok szerint 4-5 százalékkal élénkült - igaz, a gyenge tavalyi bázishoz képest. Ezt a változást a szakma ugyanúgy nem tudja egyértelműen megmagyarázni, mint ahogyan a múlt évi drámai visszaesést sem. Több tényező játszhatott benne szerepet, egyebek között az életszínvonal emelkedése. A magyar gazdaság kivitelének tükrében váratlan kudarc az élelmiszerexport szerény első féléves teljesítménye, amit a rossz érdekeltség, a romló árversenyképesség is magyarázhat. A kereslet alapján ennél sokkal nagyobb lehetett volna a kivitel, még akkor is, ha a környező országok piacvédelmi intézkedései nehezítik a hazai termékek kiszállítását. A második félévben drasztikus hatása lesz a magyar exportra az orosz pénzügyi válságnak. A fiaskóért Piros László, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) főtitkára elsősorban az eddigi szabályozást hibáztatja. Szerinte előre látható volt, hogy - a piactól függetlenül - milyen következményekkel jár a támogatásokkal, mesterségesen magasra emelt termelői árakkal bővített agrártermelés. A feldolgozóipari nyersanyagok felvásárlási ára az év elején az inflációnál nagyobb mértékben növekedett. Az Európai Uniót (EU) is beleszámítva Magyarországon lett a legmagasabb például a sertés felvásárlási ára (igaz, ma már meredeken lefelé tartanak az árak). A túl sokba kerülő nyersanyagból sok esetben már csak külföldön eladhatatlanul drága élelmiszert lehet előállítani. Ezek után nem meglepő, hogy a feldolgozóipar egyre több cége a hazai helyett az olcsóbb, esetenként jobb minőségű import nyersanyaggal dolgozik, mert még az ezekre kirótt vámmal együtt is versenyképesebb terméket képes így előállítani. Rossz üzenet az ÉFOSZ főtitkára szerint a feldolgozó cégeknek, hogy az agrártermelést a támogatásokkal növelik, de a piacra jutást nem támogatják ugyanolyan mértékben. Nem az a baj, hogy a termelő közvetle t wQk {AckxuLQcdl f \ZÁ , ÉLELMISZER IPARI TABLÓ Sckadl/yY' (2£ , Tcf/A ly\X)iARct't cAjUo /J, 1998. szeptember 10. fjgelőtt Süthetik Az élelmiszeriparosok kudarcot, veszteséget vállalva évek óta várták a nagy áttörést. Végre emelkedésnek indult az életszínvonal, ami az idén már érezhető növekedést hozott a forgalomban. Az öröm mégsem lehet teljes, mert eközben az export lendülete megtört, ráadásul az orosz szállításokat nemrég be is kellett fagyasztani. Ma még nem tudni, hogy a feldolgozóknak mit hoz a holnap, de ha a kivitelre gyártott élelmiszereket nem sikerül más külpiacokon elhelyezni, akkor a belföldi felesleg, a kényszeredett árengedményes akciózás ismét szétfoszlathatja a gyártók profitreményeit. Az érdekképviseleti szakemberek máris újabb csődhullám veszélyét vetítik előre. Kérdés, annyi böjtös esztendő után erőt tudnak-e venni magukon a feldolgozók, képesek-e javítani a hatékonyságon és az elégtelen termeltetési integráción, sikerül-e faragniuk a költségeken, s kapnak-e segítséget a piaci zavarok leküzdéséhez. Magyar gazdaság, ágazati tükör, élelmiszeripar