Figyelő, 1999. január-március (43. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-11 / 10. szám
INDUL AZ ÁRVERÉSI SZEZON A gyanú árnyékában Baljós előjelekkel indult az idei aukciós szezon a hazai műtárgypiacon. Az év elején egy Mednyánszky Lászlónak tulajdonított kép hitelessége körüli vita kavarta fel a kedélyeket, majd a Polgár Galéria első februári aukcióján a vevők helyett • Lq,__ -a tűzszerészek játszották a főszerepet. A múlt hónap végén aztán testet öltött GyCoCCLL a fantom, rátaláltak a hamisítóra, aki az utóbbi időben tucatnál is több , j-Rippl-Rónai utánzattal „gazdagította” a kínálatot. Hárommilliárd forintos forgalmat jelzett a tavalyi nyilvános aukciók végső mérlege. A piacvezetői rang ezúttal is a Nagyházi Galériát illette meg, amely 11 árverésből összesen 665 millió forintos bevételre tett szert. Bizonyos szempontból rekorder a rangsor második helyezettje, a Kieselbach Galéria is, amelynek kasszájába négy rendezvény nyomán folyt be 598 millió forint. E galéria nevéhez fűződik ugyanis az egy alkalommal elért legmagasabb összleütési ár: tavaly decemberben 206 millió forinttal zárták azt az aukciót, amelyen magyar festmény esetében soha nem látott összegért, 70 millió forintért talált gazdára Szinyei Merse Pál Parkban című vászna. A harmadik legnagyobb forgalmat a BÁV produkálta 367 millió forinttal. Polgáréknál 200 millió forint fordult meg, a Belvárosi Aukciósház 161, a Mű-Terem Galéria 154, a Blitz Galéria 148 millió forint értékű műtárgyat „ütött le” az elmúlt esztendőben. Maradt-e a lendületből 1999-re, vagy azon pesszimistáknak lesz igazuk, akik a piac kifulladásával, elsősorban a kínálat szűkülésével riogatták az érintetteket? A március közepén induló aukciós sorozat nyilván eldönti a vitát. Többen úgy vélik, az idén már biztosan nem lesz a múlt évihez hasonló dömping mesterművekből. A piac hangulatára a gyanakvás is rányomta bélyegét. Egyre hangosabban suttogtak kereskedői körökben arról, hogy egyes, a múlt szezonban felbukkant képek talán nem is voltak valódiak. A gyanú elsősorban a piacon valóban már-már irreálisan nagy számban felbukkanó XX. századi magyar műveket érintette, különösen Rippl-Rónai alkotásairól folyt a szóbeszéd. Ezek szerint egyesek autó-csomagtartókból elővarázsolt Zorkákkal környékezték a galériákat, ám az ismert kereskedők, saját bevallásuk szerint, nem dőltek be a házalóknak. Az Áttörési kísérlet Azt, hogy miként reagálnak a vevők a zűrzavarokra, először Polgár Árpád szondázhatja meg. A Váci utcai galéria idei első kamaraárverése, amelyet bombariadó miatt az eredeti időpontnál két nappal később rendeztek meg, még nem adott érdemi visszajelzést. A március 16-17-i aukció azonban már valódi megmérettetés lehet, hiszen a kínálatban egy olyan mű szerepel, amelynek esetleges sikere Magyarországon áttörést hozhat a külföldi alkotások piaci lehetőségeinek megítélésében. A kép, amely messze kimagaslik Polgárék kínálatából, Bellotto Bernardo Canaletto alkotása, amelyet a szakértők szerint nagybátyjával Antonio Canallal közösen festett 1740 körül. A védett kép több kiállításon szerepelt a századelőn, 1945 után Back Bernát szegedi gyűjtő kollekciójában bukkant fel. A műért a magyar aukciók történetének legmagasabb kikiáltási áráról, 34 millió forintról indulhat a licit. Polgárékat március 19-én a Kieselbach Galéria árverése követi a Vígszínházban; a rendezvényen az e cégtől már megszokott mennyiség, 333 tétel kerül kalapács alá. Kieselbach Tamás egy másik kabalaszámmal is operál, történetének hetedik árverésén 7-7 Bernáth, Czóbel, Iványi Grünwald, Márffy, Perlrott Csaba és Rudnay kép vár többek között vevőre. Március 23-án és 24- én Nagyháziéknál árvereznek, a kínálatban ismét régi és XIX. századi mesterművek dominálnak. Erős XX. századi anyag fémjelzi a Blitz március utolsó napjára a Hotel Kempinskibe meghirdetett aukcióját. A tavaszi nagyárverések sorát A Mű-Terem zárja április 9-én a Kongresszusi Központban; a szezon talán legigényesebb válogatásába Ferenczy Károly, Munkácsy, Mednyánszky és Rippl-Rónai kiemelkedő jelentőségű művei kerültek. első bomba az év elején robbant, mégpedig egy Debrecenben elárverezett Mednyánszky-mű kapcsán. Az eddig ismert részletek alapján a szereplők jóhiszemű kárvallottjai az üzletnek. Ennek tárgyáról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy a Nemzeti Galéria műtárgy adatszolgálatának egyik munkatársa által jegyzett szakvélemény szerint a kép Mednyánszkyműként való azonosítása „semmivel nem támasztható alá.” A vevő mindenesetre visszaköveteli a képért adott 600 ezer forintot, amit a debreceni kereskedő letétbe is tett, arra az esetre, ha valóban bebizonyosodik, hogy a kép hamis. A Nemzeti Galéria igazgatója azonban egy tévéműsorban úgy nyilatkozott, hogy az intézmény által kiadott ilyen jellegű iratok nem tekinthetők hivatalos, felelősséggel vállalható hitelesítésnek. A kérdésre, hogy akkor ki adhat egy-egy műtárgy valódiságáról, vagy hamisságáról eladók és vevők számára egyaránt elfogadható igazolást, egyelőre nincs válasz. Hogy mennyire fontos lenne e probléma rendezése, arra egy újabb pofon figyelmeztette a műtárgypiac szereplőit, akik február végén szembesültek azzal, hogy a képhamisító fantom nagyon is valós lény. Egy kaposvári régiségkereskedőnél talált hamis Rippl-Rónai képek nyomába eredő rendőrök eljutottak a „zseniális művészhez”, aki tucatnál is több jól sikerült utánzattal lepte meg a festőért rajongó gyűjtőket. Az eddigi becslések szerint összesen mintegy 27 millió forintért értékesítették e képeket. De afelől senki nem tud bizonyosat, vajon mekkora volt valójában a munkabírása a kortárs „alkotónak”. Nyilvánvalóan választ szeretnének kapni azok a magukat eddig szerencsésnek tartó vevők is, akik az utóbbi időben Rippl-Rónai, vagy más XX. századi magyar művet vásároltak. A bizalom pedig csökkenőben van, legalább is erre utal, hogy a galériák egyre kevesebbet adnak el „falról”. „A Műtárgy- és Régiségkereskedők Szövetsége mindenképpen megoldást keres az áldatlan helyzetre” - mondta a szervezet elnöke, Nagyházi Csaba. Reményeik szerint még az idén sikerül felállítani egy olyan biztosítói háttérrel rendelkező intézményt, amelynek szakértői felelősséggel állítanak ki mindenki számára elfogadható tanúsítványt a bírálatra eléjük terjesztett műtárgyakról. El JUDIT XX . i.? Galériában. Rendezés alatt 20 Jgyelő 1999. március 11.