Figyelő, 1999. január-március (43. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-11 / 10. szám
Új EU-MAGYAR AGRÁREGYEZTETÉS Tejjel folyó Bárhogy is végződik az Európai Unión (EU) belüli huzavona a fő tabu, az agrártámogatások megreformálásáról, a csatlakozási folyamat „szekere” lassan, de biztosan halad tovább az előre kitűzött úton. Akár így is értelmezhetjük a múlt szerdán lezajlott sikeres - igaz, az ugyanabban az időben tartott brüsszeli agrárdemonstráció miatt a tervezettnél kurtább - egyeztetési fordulót. Persze tudni kell, hogy a legrázósabb tárgyalási szakasz őszre várható... Sajátos startot vett a magyar mezőgazdaság átvilágítása múlt héten Brüszszelben: a csatlakozási tárgyalások soron következő screeningjének programja éppen az EU agrártámogatási reformja elleni gazdatüntetések miatt módosult. Az eredetileg kétnaposra tervezett forduló így csak egynaposra sikeredett, mert az agrársztrájk miatt hétfőn az Európai Bizottság „zárva tartott”. Pedig erre a napra tervezték a többoldalú egyeztetést. Azt sem lehet pozitívan értékelni, hogy az unió mezőgazdasági miniszterei néhány nappal a magyar szakértőkkel tervezett párbeszéd előtt „házon belül” nem tudtak egyezségre jutni az Agenda 2000 részét képező agrártámogatásról. „Március közepén erre minden bizonnyal sor kerül” - nyilatkozott bizakodóan a Figyelőnek Martonyi János külügyminiszter, hangsúlyozva: magyar részről immár egységesen az a nézet, hogy teljes egészében át kell venni az unió mezőgazdasági szabályozását, s csupán néhány kérdésben kell derogációt kérni. „Úgy is fogalmazhatnék, hogy célunk minél előbb az EU- tagoknak járó összes kedvezmény elérése” - mondta a miniszter, aki azonban tart attól, hogy a brüsszeli tárgyalódelegáció nem fog ebbe belemenni. A múlt heti szűkített programban nem volt szó ilyen tág horizontú kérdésekről: a szerdai találkozón a magyar és az uniós szarvasmarha- és tejpiaci szabályozás összehasonlítása volt a téma. Az EU e téren is alapvető reformra készül, magyar szempontból ugyanakkor - miután a belső piaci krízist követően ágazati összefogással sikerült szabályozni a termelést - ez már nem tartozik a legérzékenyebb területek közé. Ami persze nem jelenti azt, hogy a magyar fél automatikusan átvehetné az uniós szabványokat és szabályozást. A tejnél például szinte biztos a derogáció. Ennek az az oka, hogy Magyarországon a 2,8 százalékos zsírtartalmú (bolti) tej az egyik legelterjedtebb, az uniós szabvány viszont nem tartalmaz ilyen osztályt. A budapesti derogációs kérés azonban nem számítana fehér hollónak a tejszabályozásban, hiszen korábban az osztrákok és a svédek is haladékot kaptak tejügyben. Az uniós szakértőknek bizonyára elfogadható indok, hogy ez a minőségi osztály afféle magyar specialitás, nálunk ehhez igazodtak termelők és fogyasztók egyaránt. Ha azonnal áttérne az ágazat az EU-szabályozásra, módosítani kellene a szabványt, ami egyértelműen áremelkedést okozna. Magyarország a most tárgyalt másik területen, a szarvasmarhatenyésztés szabályozásában is mérlegeli, hogy a csatlakozás után átmeneti mentességet kérjen. Az EU-ban - gazdaságonként és korcsoportonként - legfeljebb 90 marha után adnak támogatást. Ezzel szemben nálunk ennél sokkal nagyobb, általában többszázas,ezzel az állatállomány a meghatározó a szövetkezetekben, társas vállalkozásokban. E közösségeknek a szabályozás automatikus átvételével - itthoni mércével mérve - tetemes támogatásról kellene lemondaniuk. (Hogy mégis mekkorák az állományok, milyen az üzemenkénti, típusonkénti és korcsoportonkénti megoszlás, azt pontosan csak a júniusi állatszámlálás után tudják meg az illetékesek is.) Volt azonban egy, a magyar termelők számára igencsak égető kérdés, amire még nem kaphattak választ. Az unióban ugyanis a tejtermelést és a szarvasmarhatartás támogatását is kvótákhoz kötik. A magyar küldöttség is kérte, hogy a tárgyalások során állapítsák meg a kvóták nagyságát. Egyelőre azonban szó sem volt a leendő kvóták méretéről, sem a meghatározásnál számba veendő bázisévekről. Erre csak egy későbbi alkalommal kerül sor. Akkor a honi delegáció méltán hivatkozik majd arra, hogy agrártermelésünk volumenét jelenleg egy mélypont utáni növekedési szakasz jellemzi. A budapesti javaslatban ezért az szerepel, hogy az ugaroltatási és kompenzációs támogatások meghatározásánál ne a csatlakozást közvetlen megelőző esztendőket, hanem az 1985-90-es időszak három jellemző évét válasszák alapul. Emellett 1990 és 2000 között figyelembe kell venni az átlaghozamban elszenvedett lemaradást is. Az idő az Agenda 2000 körüli, már említett elhúzódó egyeztetések, viták miatt is fontos szemponttá válik. Még az is kérdés, van-e értelme tárgyalni a reformok előtt, hiszen az unión belül olyan véleményeket is megfogalmaztak, hogy átfogó átmeneti korlátozást kellene bevezetni a csatlakozni akaró hatokra vonatkozóan. Eszerint ezek jó ideig kívül maradnának a közös agrárpolitika hatáskörén. Ez idő alatt az új belépőkre a támogatások nem vonatkoznának, csak a kereskedelmi korlátozások és a vámok jelentős része. Méltán félnek a magyar tárgyalók is az átmenet e fenyegető változatától. Ezért régóta hangoztatott tárgyalási filozófia (egyébként EU-alapelv is), hogy azonos jogokat és azonos kötelezettségeket várunk. De kapunk-e? Erre csak az Agenda 2000 véglegesítése, illetve a közösségi agrárpolitika (CAP) reformja Szimultán Tavaly szeptemberben kezdődött az unió és a tagjelöltek közötti csatlakozási tárgyalások talán legnehezebbje: az agráregyeztetés. A magyar fél számára óriási a tét. A jelenlegi 128 milliárd forint ágazati támogatás mellé évi akár 200-300 milliárd forint többlettámogatás, a honi agrárgazdaság csatlakozás utáni versenyképessége forog kockán. A világgazdasági nehézségek hatására azonban lassulnak a közösségi reformok is, számos ponton nincs még egyetértés a jelenlegi tagok között sem. A viták miatt borulhat az időrend, pedig az Agenda 2000 bevezetésének Cardiffban megállapított menetrendje szerint tavasszal a döntéseket meg kell hozni. Ha március végéig nem kerül pecsét az új agrárrendtartásra, az késleltetheti a közép- és kelet-európai tagok belépését. Még akkor is, ha az egyeztetések során másodpercre pontosan betartják a csatlakozási tárgyalások menetrendjét. A hat jelölt mezőgazdasági átvilágítása a tervek szerint 1999 júliusáig tart. Először a közösségi joganyag csaknem felét kitevő agrárszabályokat tekintik át. A multilaterális egyeztetések mellett javában tart a joganyag kétoldalú egyeztetése is. Már lezárult a növénytermesztés - a gabonafélék, a zöldség- és gyümölcstermelés, a vetőmag-forgalmazás szabályozási, jogi helyzetének - áttekintése, s a múlt hét óta az állattenyésztésen belül a szarvasmarhaszektor tárgyalása is. Hátra van még egyebek között az állategészségügy és az agrárszerkezet egyeztetése. Magyarország várhatóan a későbbi szakaszban sorra kerülő termelési keretek meghatározásakor derogációt kér a kvóták ügyében, az agrártámogatásokban, ezen belül az ültetvénytámogatásban. Ez utóbbiakat érintő érdemi tárgyalások csak az Agenda 2000 letisztulása után kezdődhetnek. 22 fikele 1999. március 11.