Figyelő, 2004. szeptember-december (48. évfolyam, 40-53. szám)
2004-11-11 / 46. szám
köszönhetően olcsóbban jutott nyersanyaghoz, részint mert modern vállalatirányítási technikákat honosított meg a korábban pocsék hatékonysággal működő állami tulajdonú cégeknél. Most azonban sokkal magasabban van a léc, tekintve, hogy Ross irányítása alatt az ISG már rengeteget lefaragott a költségeiből. Mittal 42 százalékos felárat fizetett a vállalatért, de állítja, hogy így is jó üzletet kötött, mert a további konszolidáció még nagyobb megtakarításokat fog eredményezni. Az új társaságnak például három acélműve lesz a Michigan-tó közelében, ami megkönnyíti az irányítás centralizálását, az anyagszállítás összehangolását és a terméktípusok üzemekre való leosztásának ésszerűsítését. Méreténél fogva az egyesült vállalat nagyobb mennyiségben, így olcsóbban vásárolhat majd vasércet, kokszot és szenet. „Az Egyesült Államokban már jelenleg is mi működtetjük a legkisebb költséggel és legnagyobb nyereséggel dolgozó acélgyárakat. Az ISG még nem tartozik közéjük, de be fog kerülni ebbe a körbe” - mondja Mittal. A Mittal Steel létrejötte új fejezetet nyit az ágazat konszolidációjában. Eddig a játszma nagyrészt regionális léptékben zajlott: az amerikai és az európai cégek a maguk piacain egyesítették erőiket. Mittal lépésével azonban a trend globálissá válik. A vezető gyártóknak nemigen marad más választásuk, mint hogy akvizíciókkal próbálják tartani vele a lépést. Az Arcelor az idén várhatóan 43 millió, a Posco pedig 30,5 millió tonna acélt állít elő, a Mittal Steel éves kibocsátása viszont 57 millió tonna lesz. Ráadásul sem a luxemburgi, sem a koreai társaságnak nincs semmilyen érdekeltsége az Egyesült Államokban. „Kénytelenek lesznek külföldön terjeszkedni, hogy a Mittal Steeléhez hasonló globális jelenlétre tegyenek szert” - mondja Michael Locker, a Locker Associates tanácsadó cég elnöke. SZUPERGYÁRTÓK: A helyzet változása bizonytalanságot teremt a többi amerikai gyártó számára. Évi 20 millió tonna körüli termelésükkel a U.S. Steel és a Nucor otthon nagynak számítanak, a globális mezőnyben viszont a másodvonalba tartoznak, csekély nemzetközi jelenléttel. Ha nem erősítenek gyorsan, azt kockáztatják, hogy az amerikai piacra betörni kívánó külföldi társaságok felvásárlási célpontjává válnak. Locker azt jósolja, hogy a jelenleg igencsak fragmentált világpiacon öt éven belül 6 „szupergyártó” jut domináns pozícióba. Ma még egyedül a Mittal Steel tartozik ebbe a kategóriába. A gyártók számának csökkenésével az árak valószínűleg nőni fognak. Ez annál is inkább rossz hír a felhasználóknak, mivel 2003 óta amúgy is folyamatosan drágul az acél. Elemzők arra számítanak, hogy az autógyártók a 2005-ös acélvásárlási szerződések megkötésekor akár arra is kényszerülhetnek, hogy a jelenlegieknél 20 százalékkal magasabb árakat fogadjanak el. A UBS Securities szerint emiatt átlagosan 174 dollárral nő majd egy jármű előállításának költsége. Mittal amerikai érdekeltsége, az Ispat máris agresszíven lép fel. Nemrég megemelte a Whirlpoolnak szállított termékei árait, miáltal a háztartási gépeket gyártó cég szeptemberben maga is 10 százalékos drágításra kényszerült. Amennyiben a Whirlpool esete a jövőt vetíti előre, az indiai acélmágnásnak még több pénze lesz fényűző partikra - a feldolgozóipari vállalatoknak pedig még egy okuk az aggodalomra. ADAM ASTON, NEW YORK-MICHAEL ARNDT, CHICAGO-MANJEET KRIPALANI, BOMBAY-LAURA COHN, LONDON ^ tagTJrapróság^ , >c C? Q> Éppen egy évvel ezelőtt az LNM-csoport a Kempinsky szállóban nagyszabású médiaesemény keretében mutatkozott be. A Dunaferr privatizációs pályázatán induló cégnek nyilván fontos volt a kedvező kép kialakítása. Ám mégsem az LNM, hanem az ukrán-svájci Donbass-Duferco konzorcium vásárolhatta meg a Figyelő TOP 200 cégrangsora szerint tavaly 170,3 milliárdos konszolidált árbevételt elérő Dunaferr-csoportot. Bár a vételár csupán 444 millió forint volt, a hitelkonszolidáció és a vállalt beruházások - valamint a régiófejlesztés - összértéke együtt közel százmilliárd forintot tesz ki. A közelmúltban egyébiránt a másik jelentős hazai acéltermelő cég, a Diósgyőri Vasmű is a Donbass-Duferco érdekeltségébe került, igaz, a hányatott sorsú vállalat termelése az év eleje óta áll. Talán az új tulajdonosnak a következő hetekben sikerülhet újraindítani a termelést. A sors iróniája, hogy a csődhelyzet éppen akkor érte utol Diósgyőrt, amikor felfutóban vannak a világpiaci acélárak, és rentábilisan lenne képes termelni. Akárhogy is, az ukrán-svájci „hatalomátvétellel” új helyzet alakult ki a hazai acéliparban. Miközben ugyanis a Dunaferr 1,6-1,7 millió tonnás, Diósgyőr pedig mintegy 0,5 millió tonnás éves acéltermelő kapacitással bír, a Donbass-Duferco együttesen közel 11 millió tonna acélt és ugyanennyi acélterméket állít elő évente. Azaz egy, a Donbasshoz hasonló méretű csoport részeként a világviszonylatban apró hazai acélipar lehetőségei is nagyobbak. (Magyarországon a két említett cég mellett csupán a 0,35 millió tonnás kapacitású Ózdi Acélmű működik, így a hazai összkapacitás is alig 2,4 millió tonna.) Hónig Péter, a Dunaferr Rt. vezérigazgatója úgy tudja, hogy az LNM - amelynek csupán Magyarországon nincs gyártókapacitása, regionális szinten komoly acélművekkel nagyon is jelen van - a közeljövőben számottevően erősíteni kívánja a kereskedelmi tevékenységét a régióban, ezért kisebb offenzívába kezd. A Dunaferr-re mégsem hat közvetlenül az LNM égisze alatt most bejelentett megafúzió, mert az acéltermékek nagyon érzékenyek a szállítási költségekre, azaz a tengerentúli piaci változások kevéssé érintik az európai és a magyar gyártókat. Ráadásul a hazai cégek - kiváltképp a Dunaferr - elsősorban a magyar piacra termelnek. Ha pedig a fúzió hatására drágulnak is az acéláruk, akkor a Dunaferr is emeli majd árait, hiszen azok a világpiaci árakat követik. ~P HALASKA GÁBOR HALASKA GÁBOR 2004. november 11-17. FIGYELŐ 49