Figyelő, 2006. január-március (50. évfolyam, 1-13. szám)

2006-01-19 / 3. szám

PLUSZ £•' ft ^■ -mm* ■. .. ■ ■■■■■• 1 ^--•^.X'? 5. El ^HUJJLuJLULXJ&«uilJhl3UUJiiJH 1 BARBADOSI ÖRÖKNYÁR R­éges-régi kubai élményeimbe feled­kezve, fél nap alatt repültem Berlin­ből - Lisszabon érintésével - egyhetes barbadosi vakációmra. (Megfizetni nem igen tudtam volna az exkluzív üdülést: egy német utazási irodától nyertük a téli nyaralást.) Remekül éreztem magam tá­vol a globalizációs stressztől és az öreg kontinenst fenyegető terrorhullámtól. Kőhajításnyira Venezuelától, a Karib­­tenger egyik legszebb szigete várt, ame­lyet a XVI. században a spanyol hódí­tók fedeztek fel. A pöttömnyi szárazföld az 1600-as években jutott az angol koro­na kezébe. Az ipari forradalom térnye­résével párhuzamosan fejlődött a gyar­mat (no és gazdagodtak a fehér telepe­sek). A XIX. században Barbadoson meg­szűnt a behurcolt színes bőrűek rab­szolgasága. Az 1966-ban függetlenné vált - de ma is a brit Nemzetközösség­hez (Commonwealth) tartozó - mini ál­lamban a gazdaság húzóágazata jelenleg a bevételek háromnegyed részét kitevő szolgáltatói szféra. Ezen belül is fősze­rep jut az idegenforgalomnak. Évről évre mintegy 1 millió külföldi turista keresi fel a Budapestnél kisebb területű, napsütöt­te szigetecskét. A távolról jött vendég hamar megta­pasztalja a helybéli lakosok büszkeséggel párosuló barátságos mentalitását. „Yes, Sir!” A hófehér fogak nevetéskor elővil­lannak. A bársonyos homokú - jól őrzött - strandoktól, luxus ho­ telektől eltávolodva, a XXI. században is ta­lálkozhatunk a gyar­mati múlt mementóival. Faviskók, föld­utak, a cukornádü­ltetvények romos épü­letei. Száguldó-dudáló teherautó matu­zsálemek. Félig kész templomokhoz za­rándokló mezítlábas hívők serege. A bar­­badosiak kétharmada protestáns vallá­­sú. A Kis-Antillák pompás klímája, a szi­getlakók nyugalma, szerénysége, humo­ra - a strandhotel személyzetének profiz­musa felejthetetlenné teszi a tengerpar­ti üdülést. Érdemes felkeresni a fantasztikus ter­mészetes kikötőiről híres Barbados 7 ezer lakosú fővárosát, Bridgetownt is. Az újonnan épült - szerencsére légkon­dicionált - szállo­dák, bankok, bárok és szuvenírüzletek szom­szédságában a karibi architektúra évszázados emlékei is len­csevégre kaphatók. A legutolsó divat sze­rint öltözött üzletemberek, lerongyoló­dott koldusok, vakítóan fehér blúzt, sö­tétkék szoknyácskát viselő diáklányok. A kirakatokban itt-ott az államfő, II. Er­zsébet királynő szolidan retusált képe. Szörfdeszkát hurcoló, vörösre sült eu­rópai turisták. A 60 éve született (1981- ben elhunyt) Bob Marley el nem évülő reggae-muzsikája, csobbanás tengerbe és medencébe, koktélkortyolás. Békesség. Barbados méretét tekintve a Föld 182. ál­lama. Óriási! ^ MOGYORÓSI GÉZA ► könyv^M­ okáig hittük és váltottuk: a történelem az élet tanítómes­tere. Ámde hamar kiderült: nem sokat tanultunk a történelemből. Mennyire tehet erről a történetíró, akitől azt várjuk, elmondja a teljes igazságot a múltról, és ezzel útmu­tatást kapunk a várható jövőről is. Ilyen és hasonló kérdéseken is eltű­nődhet az olvasó, aki Ormos Mária A történelem vonatán című köny­vét forgatva kíván hasznos követ­keztetésekre jutni. A kitűnő tör­ténész Európa és Magyarország zűrzavaros XX. századi históriá­jának néhány fejezetének bemu­tatásán kívül megismertet azok­kal az illúziókkal, mítoszokkal, va­lamint szakmai dilemmákkal, ame­lyekkel a múlt kutatóinak óhatatla­nul szembe kell nézniük. „A múltat nem lehet egyszer s mindenkorra lezárni”, amiképpen „végképp eltörölni sem”, mégis hiba vol­na állítani: nem lehet a valóság kisebb-nagyobb részét hamisí­. Ormos Mária: A történelem vonatán • 278 oldal • Múlt és Jövő Kiadó, 2005 • 2300 forint S­tatlanul feltárni. Az „eredmény” azonban nemcsak a történetírón múlik, mivel a politika hajlamos arra, hogy a történelmet legitimá­ciós bázisának, valamint a hata­lom propagandaeszközének te­kintse - hangsúlyozza szerzőnk. A történelmi legitimálás változa­tos érvei között találjuk az eredet­mítoszokat, a régi idők hősei köré font legendákat és még sok mást. Az otromba módszerek közé tarto­zik az agyonhallgatás, vala­mint a „hivatalos” történe­lemhamisítás, a történések erőszakos átíratása. Y t°? 36 FIGYELŐ 2006. január 19-25.

Next