Figyelő, 2011. október-december (55. évfolyam, 40-52. szám)

2011-10-20 / 42. szám

Kell egy ház ■ Bár Branson életvitele nem különöseb­ben hivalkodó, otthona mégsem nevezhe­tő fapadosnak. Az övé a Brit Virgin-szigetek (nomen est omen) egyike, a Necker Island, ahová vissza tud húzódni a nyilvánosság elől. Először 1978-ban járt a környéken, hogy megnézzen néhány eladósorban lé­vő szigetet, és a helikopteres túra utolsó ál­lomása volt a Necker Island. Ezt a szigetet egy méretes szikla uralja, azt Branson azon nyomban meg is mászta, s rögtön belesze­retett az eléje táruló karibi látványba. Elő­ször 100 ezer fontot ajánlott érte, de közöl­ték vele, hogy az legalább 5 milliót ér. Nem sokkal később azonban a tulajdonos, Lord Cobham kisebb pénzzavarba került, és bele- majd annak sikerét látva már egészen ko­rán, 1972-ben létrehozta a Virgin Records lemezkiadót. Négy év alatt a nulláról indul­va lett egy feltörekvő lemezkiadó tulajdono­sa. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a középiskolát, ahonnét híresen rossz tanuló­ként kimaradt, már soha nem is fogja elvé­gezni. Egyébként nem volt nehézfejű gye­rek, csak diszlexiás, amit a korabeli brit is­kolarendszerben nem tudtak megfelelő mó­don kezelni, így Richard számára az iskola mindig is rémálom volt. HARC AZ UTOLSÓ FONTIG A Virgin Records óriási sikerrel indult, eb­ben azonban nem kis szerencse is közreját­szott. Egy akkoriban ismeretlennek számító zenész, Mike Oldfield kopogtatott a lemez­kiadó ajtaján egy olyan művel, amelyet már ment, hogy Branson potom 175 ezer fontért megvegye a Neckert. A 300 ezer négyzet­­méteres terület lakatlan volt, és Bransonnak a szerződés értelmében vállalnia kellett, hogy öt éven belül házat épít rá, máskülön­ben az államé lett volna a sziget. Branson elkötelezte magát, pedig még csak 28 éves volt, a Virgin-csoportot csak hat évvel ko­rábban hozta létre, és még messze nem volt milliárdos. Három év alatt 10 millió dollárt ölt a szi­geten lévő házba, amely balinéz stílusban épült, főleg fa alapanyagok felhasználá­sával. Ha Branson nincs otthon, a szige­tet kiadja napi 54 ezer dollárért, és a le­hetőséggel számos celeb szokott élni. A Neckeren a hajszolt sztárok el tudnak vo­nulni a nyilvánosság elől, a szigeten fen­több helyen is elutasítottak. Branson adott egy esélyt a progresszív rock anyagnak, és nagyon beletrafált. Az album 279 hetet töltött a brit toplistákon, és néhány év alatt közel 20 millió darabot adtak el belőle világszerte. A Virgin hamar felküzdötte magát a zeneipa­ri nagyágyúk közé, és Branson a jól kitalált márkanevet gyorsan kiterjesztette több más tevékenységre is. Mindenbe belevágott, ami csak az útjába akadt. Egyszer éppen Puerto Ricóba készült, ám a reptérre érve látta, hogy a járatát törölték. Szervezkedni kezdett, és ta­lált egy 50 személyes kis chartergépet, amely azonnal rendelkezésre állt, 2 ezer dollárért. Branson megrendelte a járatot, elosztotta a 2 ezer dollárt 50-nel, fogott egy táblát és ráír­ta: „Virgin Airways, Puerto Rico, 39 dollár”. Körberohant a terminálon, és hamar elad­ta az összes férőhelyet. Részben ekkor seü­ki sem lakik, a személyzet minden nap ha­jón érkezik és távozik. Kisebb problémát csak Diana hercegnő ottani nyaralása oko­zott, mert őt a lesifotósok még oda is kö­vették. Branson azonban kompromisszu­mot hozott össze: adott a fotósoknak egy kis időt, amíg pár ezer képet elkattinthat­­tak a hercegnőről, de cserébe utána tá­vozniuk kellett. A Neckeren tartotta esküvőjét 2007-ben Larry Page, a Google egyik alapító-tulajdo­nosa, de mivel ott nem tudta elszállásolni a 600-nál is több vendégét, a szomszédos szigeteket is kibérelte. Idén augusztusban a ház egy trópusi viharban leégett, az eset során senki sem sérült meg. Bransonnak esze ágába sem volt csökkenteni a szto­ri hírértékét, sőt, ő maga kürtölte világgá, letett meg a saját légitársaságának ötlete, és amikor nem sokkal később a British Atlantic Airways egyik résztulajdonosa egy londo­ni partin üzleti ajánlatot tett Bransonnak, ő nem tétovázott igent mondani, így született meg a British Airways (BA) orra alá sok bor­sot törő Virgin Atlantic. A cég sikeres lett, de Bransonnak le kellett nyelnie a keserű piru­lát, hiszen szeretett lemezkiadóját fel kellett áldoznia érte. Azon a bizonyos 1992-es nyári napon Bransonnak ugyanis azért kellett a Thom EMI- nak eladnia a Virgin Recordsot, mert a Virgin Atlanticnek pénzre volt szüksége. Branson számára nagy volt a tét, a kiadó ugyanis az egyetlen jól menő, értékes cég volt az akkor már polipként mindenhol terjeszkedő Virgin­­birodalomban. „Éppen akkoriban szerződtet­tem le a Rolling Stonest, amibe nagyon sok Branson 21 éves korában. Vállalkozó szellem Branson az esernyőt tartó Ozzy Osbourne társaságában (tőle jobbra). A Virgin Record gyorsan befutott 34 FIGYELŐ 2011/42.

Next