Figyelő, 2019. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

2019-07-04 / 27. szám

I KULTÚRA I EMLÉKHÁZ ! Megújulva, immár a XXI. század követelményeinek megfelelő színvonalon várja látogatóit a Nagy László-emlékház a bulgáriai Szmoljan városában. Az összeállításunkban megszólaló írók, szakemberek egy elevenen lüktető bolgár-magyar kapcsolatrendszerről számoltak be, melyet most megújít a „táltos költő" emléke.­­ „Egy kicsit mintha kevesebb figyelem irányulna erre a zsenire, mint amennyit a kortársai közül Weöres, Pilinszky vagy Juhász Ferenc kapott” - vetette föl Zsebők Csaba, a We­­kerle Sándor Főiskola tanszékvezető docense Nagy László emlékházának a felújítása kapcsán. Szerinte a méltán nagyra tartott hármak egyenrangú társaként állja meg a helyét a „tál­tos költő” - Ady mellett leginkább Nagy Lászlót emlegetik így. Zsebők „a bakonyaljai táltos fiú verseinek hihetetlen ze­neiségét” látja a poéta egyik fő erősségének. „Többéves program keretében, a Szófiai Magyar Intézet és a Szmoljani Regionális Múzeum összefogásával, a bolgár kulturális kormányzat, az NKA és az MMA támogatásával újították fel Nagy László szmoljani emlékházát” - árulta el Benkő Andrea, a kiállítás kurátora. A szakember felidézte: a költő egészen fiatalon közel két évet töltött ösztöndíjjal (1949 őszétől 1951 nyaráig) Bulgáriában. Ez nemcsak az életmű­vére volt erős hatással, hanem őt is befogadta, a sajátjának tekinti a bolgár irodalmi élet. Halála (1978) után néhány év­vel Szmoljanban Nagy László-emlékházat nyitottak egy ki­állítással, amely napjainkra elavult, a ház állaga pedig erő­sen leromlott. 2015-ben kezdték renoválni az épületet, és az idén már egy teljesen új kiállítás készült el - foglalta össze a muzeológus. MAGYAR KÖLTŐ BOTEV-DÍJA A koncepció kidolgozását a Petőfi Irodalmi Múzeum támo­gatta 2017-ben. Szmoljanban Nagy László nem sokat járt, vi­szont 1976-ban itt vette át a rangos bolgár irodalmi kitünte­tést, a Botev-díjat - jegyezte meg Benkő Andrea. A kiállítás elnevezése Nagy László legismertebb versének a címét - Ki viszi át a Szerelmet - idézi. Nemcsak azért, mert ezt a köl­teményét ültették át a legtöbb nyelvre, hanem azért is, mert ennek a műnek a bolgár fordítására hirdetett meg versenyt a Szófiai Magyar Kulturális Intézet 1995-ben, ahogy erről a Literaturen Forum az évi júliusi száma tudósít, és közli a mű­fordításokat neves bolgár költők tollából. „A tárlat anyagát elsősorban Nagy László fia, a hagyaték gondozója, Nagy András bocsátotta a rendelkezésünkre. Az ő képi válogatását használtuk föl elsősorban, hogy költészetét és festői-grafikai alkotásait egymással párhuzamban tudjuk be­mutatni” - nyilatkozott a kurátor. Az emlékház alsó terének egyik fala ad helyet a Nagy László-i költészetben kiemelkedő szerepet játszó ló-lovas jelképi kontextusainak. Nem csupán képileg és szövegben - Kiscsikó-sirató -, hanem az általa fa­ragott kis lovacskák másolatait is elhelyezve a térben, a leg­ismertebb képzőművészeti és költői alkotásai közé. Az eme­leten a fényképek az életét követik tematikusan - Iszkáz, csa­lád, Bulgária, Szigliget -, és itt látható Szárny és piramis című képversének háromdimenziós változata. A bolgárok az 1970- es években filmet forgattak a költőről. Ez is a fenti térben lát­ható, illetve a Nagy András és édesanyja, Szécsi Margit által összeállított diafilmet is megtekintheti a látogató, amelyet az Életem szövege kísér. A rodopei szobába az általa festett Szent György-ikonok, valamint a bolgár ihletésű versei kerültek. ÉVENTE ZAJLÓ „MAGYAR" SZAVALÓVERSENY „A művelt bolgár közönség mind Petőfi, mind Nagy László nevét jól ismeri” -jelentette ki Doncsev Toso író, szociológus. A Szófiai Magyar Kulturális Intézet vezetői posztját 2011-től 2015-ig betöltött Doncsev felidézte, hogy ő kezdeményezte a szmoljani emlékház felújítását. A városi könyvtár előtti téren áll Nagy László mellszobra, Georgi Csapkanov alkotása. A mű­vész alkotta meg a bolgár fővárosnak nevet adó szent szobrát is, a rendszerváltás után. Az emlékház megújítása nem történ­hetett volna meg Dimitrov Györgyi, a Szófiai Magyar Intézet vezetőjének kitűnő koordinációja nélkül - emelte ki Doncsev. Szintén Csapkanov Nagy László-mellszobra látható az intéz­mény kirakatában. A bolgár fővárosban a köztéri szobor felál­lítása helyett - bizonyos nehezen leküzdhető bürokratikus aka­dályok okán - így tudták láthatóvá tenni ezt az emlékművet. A magyar kultúra bulgáriai jelenlétének a folyamatosságát jelzi, hogy - mint azt Doncsev elmondta - 1969-től a mai na­pig rendeznek szavalóversenyt Sumenben, ahová a Kossuth­­emigráció húzódott 1849-ben a határ menti Vidin után. (Kos­suth négy hónapig tartózkodott Sumenben, ahol ma is szobor őrzi az emlékét - a szerk.) Az évente sorra kerülő vetélkedőt, melyen „amatőrök” is indulnak, a szófiai intézet és a sumeni városi színház rendezi. Nemcsak Nagy Lászlóról, de például Örkény Istvánról is megemlékeznek - emelte ki Doncsev, s hozzátette: olyan volt a magyar irodalom, kultúra delegáltjának lenni, mintha egy nagyhatalmat képviselt volna Bulgáriában. A BALKÁN ÉS A „FANATIK­­USOK „Mikor érdeklődni kezdtem Bulgária iránt, hamar feltűnt, hogy Nagy László micsoda munkát végzett a magyar-bolgár kapcsolatok terén, és miképpen szélesítette saját költői vilá­gát is ottani tartózkodása” - fogalmazott Zsebők Csaba. Ki­emelte egyik saját élményét: a korábban magyar szakon vég­zett Liana Petrova és Szondi György, a Napút főszerkesztője szervezésében például a magyar költők tavaly ősszel találkoz­tak bolgár kollégáikkal. Zsebők úgy látja: nem lehet véletlen, hogy megragadta Nagy Lászlót a bolgár népzene, amelynek a gazdagsága a kontinen­sen szinte csak a magyaréhoz hasonlítható. A „táltos költő” a „hajdurénekes” népköltéseket is magyarította. Többet ezek közül megzenésített a Gépfolklór, a Kormorán, a Barbaro és a Balkan Fanatik. Manapság a bolgár-magyar közös művé­szi alkotóerő egyik megjelenítője a Meszecsinka, amely egy magyar énekesnővel és egy bolgár billentyűs-gitárossal az élen saját kompozíciók mellett a két nemzet népdalait feldol­gozva adja elő. UDVARDY ZOLTÁN 2019/27 FIGYELŐ 1 79

Next