Figyelő, 2020. január-március (63. évfolyam, 1-13. szám)

2020-02-13 / 7. szám

FOTÓ: JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ KULTÚRA | ■I „Szép vagy, gyönyörű vagy, Ma­gyarország” - énekli a díva szívszorí­­tóan Csík György rozsdarágta piaci bó­déi közt. A frontról visszatért katona hallgatja, hallgatja, aztán szájába veszi revolvere csövét és bumm, így kezdő­dik a Funtek Frigyes rendezte előadás. Ebben az előjátékban minden benne foglaltatik, amitől más ez a mű, mint a film. S más, mint az előző színpadi fel­dolgozás, Bereményi Az arany ára cí­met viselő drámája, amely egykoron szintén továbbgondolta a forgatókönyv­ben szőtt történetet. Méghozzá a mozisikert megismétlő népszerűséggel, Bagó Bertalan Gáspár Sándor fősze­replésével a Bárkában, valamint Tóth Ti­borral a Komáromi Jókai Színházban vitte színre. Zalaegerszegen és Pécsett maga az író rendezte, az előbbi együt­tesnél Farkas Ignácnak, az utóbbinál Balikó Tamásnak, aki pedig a Mis­kolci Nemzetiben álmodta színpadra Hunyadkürti István Monorijával. MONORI, A PIACOS Monorit a saját nagyapjáról mintázta Be­reményi Géza. Ez az ember kereskedő­nek született, számára piac az egész vi­lág, s eladó, vevő benne minden férfi és nő. Mindennek ára van, minden megve­hető. Ilyen figurát rajzol a szerző korai, Eldorádó című novellájában s a későb­biekben több prózájában. Ezt a Monorit keltette életre zseniálisan Eperjes Károly a mozis változatban. S miként minden alkotás mindegyik Monorija ugyanaz maradt, mégis más és más oldalát mu­tatta a publikumnak, úgy Csankó Zol­tán József Attila színházi jutalomjátéka szintén szolgál újdonsággal. MONORI A TÖRTÉNELEMBEN Ha nem is jutalomjátéknak szánták a bemutatót, a kiváló színész azzá ne­mesítette. Joggal, lévén maga a történet Monori körül forog, miközben maga azt véli, ő forgatja a sors kerekét. És való­ban, a Teleki térről nézve tényleg úgy fest, azonban a nézőtérről már inkább tetszik zajló jégtáblákon folytatott küz­delemnek a fennmaradásért. Rozsdazabálta világ ez. A front még pusztítja a fővárost, de már továbbállnak a ruszkik, lehet nyitni. Éled a remény. Hiú remény. A kommunisták vergődnek hatalomra szovjet segítséggel. A rozsda tovább rág. A Csöpikék országlása kö­vetkezik el. Akik saját sértettségüket az AVO-val vezetik le a másikon. Molnár Zsuzsa döbbenetes realizmussal ábrá­zolja a másra, mindenkire irigy őskom­csi Gombacsiknét, Csöpikét. Ellentéte Monoriné, a mélyen hívő feleség. Ha Monori az anyagi létezés, Pikali Gerda finom vonásokkal meg­munkált karaktere az életet áldozatként viselő, mégis abban helytálló lelkiség. Bereményi Géza tágított a látószö­gön, a Teleki tér most már a teljesen reményvesztett Magyarország az öt­venes években. DITZENDY ATTILA ARISZTID ELDORADO, SZUBJEKTÍV ! Az elmúlt hét végén mutatta be a József Attila Színház Bereményi Géza Eldorado című színdarabját. Noha az azonos című 1988-as, a szerző rendezte film bő két évtizeddel ezelőtti adaptációját egykor számos színház tűzte műsorára, a mostani premier mégis igazi ősbemutató, amennyiben Bereményi új művet alkotott. Maradt a Teleki tér, a Monori és a Gombacsík család, valamint a piac nyers, ám szerethető csirkefogói. 2020/7 FIGYELŐ |­81

Next