Figyelő, 2020. április-június (63. évfolyam, 14-26. szám)
2020-05-21 / 21. szám
rus. Amikor majd indulunk az olimpiára, már távolodó emlék lesz, de még mindig mi leszünk az utolsó nagy esemény címvédői, hiszen addig újabb világ- vagy Európa-bajnokságot nem rendeznek. Ebből még akkor is profitálhat a magyar válogatott, de önmagában ettől nem lehet olimpiát nyerni. Rengeteg időt, energiát kell még a közös munkába tennünk. - Mennyiben változhatnak meg addig az erőviszonyok? - Hat-hét európai csapat hasonló szinten van, ahová az Egyesült Államok és Ausztrália is képes felzárkózni. Úgy érzem, a spanyolokat a legnehezebb legyőzni. Egyrészt a három legutóbbi nagy torna mindegyikében döntőbe jutottak, másrészt a riválisok közül náluk a legideálisabb az életkor szerinti összetétel. - Az uszodába lépve milyen egészségügyi szigorításokkal szembesülnek? - Nemcsak a játékosokon, hanem a stáb összes tagján koronavírus-teszteket végeznek, ami mindnyájunknak biztonságérzetet ad. Bár a vizes közeg szakértői szerint a klóros vízben nem telepedhet meg a kórokozó, inkább óvatosak vagyunk, jó darabig a testi kontaktussal járó játékelemeket is mellőzzük. A játékosok egyesével érkeznek és távoznak, nem használják a zuhanyzókat és a mosdókat, mint ahogy közös étkezések sincsenek. - Egyetért azzal, hogy miközben a labdarúgóidény folytatódik, minden versenysorozatát törölte a Magyar Vízilabda Szövetség? - Mindenki azt szerette volna eleinte, hogy valamilyen formában folytatódjon a bajnokság. A vízilabdázóké azonban speciális közeg, míg egy futballista akkor is tud edzeni, ha nem futhat ki a pályára, addig nálunk egy hosszabb leállás után legalább négy hét a vízbiztonság, a komfortérzet visszaszerzése. Ehhez képest sokan még mindig nem térhettek vissza az uszodába, s az is kellemetlen helyzet, hogy több klub az eredeti kiíráshoz illesztve csak május végéig kötött szerződést a játékosokkal. Öszszességében jó döntés született, és legalább az idei nyárra viszszakerül a vízilabda oda, ahová kitalálták: a szabad ég alá. A 2020-21-es szezon nyitott uszodás Magyar Kupa-találkozókkal rajtolhat el július végén. A kényszerszünet alatt is van változás. Úgy tűnt, a szponzor „vándorlásával” a Vasas lehet az új OSC, az Eger pedig fizetésképtelenné vált. Mit szól ehhez? - Főként az foglalkoztat, hogy a kerettagok olyan klubokat erősítsenek, ahol jól érzik magukat, jó teljesítményre képesek, lehetőleg nemzetközi kupában is szerepeljenek. Az OSC kialakuló krízishelyzete olyan reakciót szült, amelyből a válogatott is profitálhat, hiszen a jelek szerint a magyar mag együtt marad Újbudán. Az aggasztó első hírekkel szemben úgy tűnik, az egri vízilabda is segítséget kap. Tradicionális vidéki fellegvárról van szó, fájó lenne az összeomlása. Közel áll a szívemhez, játékosként én is eltöltöttem itt egy évet. Ráadásul ha lesz hol, számos fiatal, tehetséges kerettag szállna Egerben jövőre a vízbe. -A magyar válogatott élén Benedek Tibort váltotta, aki bejelentette: visszavonul a vízilabdától. Váratlanul érte? - Szomorúan, de tudomásul vettem a döntést. Tibor hatalmas űrt hagy maga után. Fantasztikus szakmai munkát végzett az elmúlt három és fél évben az UVSE-nél, ebből két esztendeig edzőként, a medence partján. Amilyen jó volt vele együtt játszani, olyan jó együtt dolgozni is, legutóbb például a szövetség utánpótlás-bizottságában. - Mi jut először eszébe Benedekről mint játékostársról, illetve mint edzőkollégáról? - Mindketten a VII. kerületben laktunk és a KSI-ben pólóztunk, így gyakran utaztunk együtt a 4-es, 6-os villamossal a Komjádi felé. Két évvel idősebb nálam, már 13-14 évesen felnéztem rá, példakép volt. Az egész pályafutása előttem, mellettem zajlott. Akkora sportember, akit csak a legnagyobbak között lehet említeni. Olaszországban is közel éltünk egymáshoz Liguriában, én a Savonában játszottam, ő a Pro Reccóban, s gyakran találkoztunk. Később a Reccóban együtt játszottunk - csodás emlék, ott volt ráadásul Kásás Tamás és Madaras Norbi is. Szövetségi kapitányként szintén maradandót alkotott: láttam, milyen aprólékosan készítette fel a csapatot egy-egy ellenfélből. Magasra tette a mércét - igyekszem idővel én is olyan örökséget hagyni magam után, mint Benedek Tibor vagy előtte Kemény Dénes. GYÖNGYÖSI BALÁZS