Figyelő 1. (1876)

Kőváry Béla: Kováts József, Csokonai költészet tanitója

.356 Kováts József. Vajha mielőbb Herodianus előszava is napvilágra kerülne. Magyarországnak egy Igazságos Mátyása volt; kétsze­resen becses minden adalék, mely bár egy paránynyal is járul az ő története igazságának felderítéséhez!­OMPOLYI M. ERNŐ, KOVÁTS JÓZSEF, CSOKONAI KÖLTÉSZETI TANÍTÓJA. Kováts József egyike volt a legszerencsétlenebb, a legviszá­­sabb múltú embereknek; —­szinte csodálkoznunk kell, hogyan fakadtak e szétroncsolt kebelben oly szépen viruló rózsái az öröm­nek és vidámságnak. Kováts e század elején meglehetősen ismeretes névvel bírt; költeményei s kiválólag anakreoni versei ugyan nem jelentek meg soha, de számtalan másolatban keringtek a közönség kezei között. A poezis nyilvános tanítója lévén a debreceni főiskolában, tanítványai szét­hordták költeményeit az ország minden részébe; azonban mindez nem tette annyira ismertté nevét, mint azon vé­letlen körülmény, hogy Csokonai Vitéz Mihály is tanítványai közé tartozott, kihez mint 6-ik iskolás tanulóhoz a következő epi­­grammot irta: Ha indulatodba sokszor meg nem esnél: Sokkal nagyobb Vitéz volnál Achillesnél. Az ifjú költőt kiválólag kegyelte és buzdította ama pályán, melyen tanártársai közül többen a feltűnő tehetséget irigy szemmel nézték. Különösen Szilágyi Gábor rector-professor ismerte fel Cso­konaiban a nagy költőt, és több kortárs állítása szerint ez volt az ok, hogy Csokonait állandó gyűlöletével üldözte, míg végre kény­szerítette is, hogy a debreceni főiskolát elhagyja. Kováts sohasem irigyelte tanítványa dicsőségét, sőt számos versében mesterének nevezi őt: igazi örömmel látta Csokonait felemelkedni és mintegy szellemi gyermekének tekintette. Az anakreoni versek Kováts költeményei között kétségte­lenül legtöbb maradandó becscsel bírnak; nagy műgonddal páros

Next