Figyelő 2. (1877)
Szilágyi István: Csokonai síremléke s a debreceni tanár-kar
162 Csokonai síremléke s a debreceni tanár-kar. Az 1835. aug. 26-kán éledt fel újra Debrecenben, egy uj nemzedék korában. Vecsey József és Beregszászy Pál főiskolai tanárok állottak az ügy élére. Ketten indultak el a nagy munkára, s állítólag feltalálták Csokonai sírját . . . Vecsey adakozásra hivő szava nem hangzott el a pusztában kiáltó szó gyanánt. Péczely József tanár pedig a debreceni tanuló-ifjuság áldozattikereit gyűjte össze. Az ármány még ekkor sem hunnyászkodott meg. Péczely lelkes felszólítását a „Rajzolatok“ és „Jelenkor“ folyóiratok gúnyiratokkal kisérve adták ki. A főiskolai tanári kar pedig még ekkor sem tudta levetkezni elődeitől öröklött gyűlöletét Csokonaink iránt. Az ifjúságtól begyűlt pénzt visszaadatni rendelte. De ez mégis lerótta a kegyelet adóját. Nem vette vissza pénzét.“ E két írónknak tehát mindenike, mint látszik, a költő iránti ellenszenvben keresi a gyűjtés megtiltásának okát; míg azonban Toldy csak szűkkeblűségnek rója fel az eljárást, az Emlény Névtelen, határozottan elődöktől öröklött gyűlöletről szól. De állítanak csak bizonyára mindketten a nélkül, hogy bizonyitanának s csak egyetlen adattal is igazolnák azt, hogy itt a dolog sarka csakugyan a Csokonai iránti indulaton, nem pedig más egyéb körülményen fordult meg. Toldy enyhébben nyilatkozik ugyan, mintha volt volna mégis némi tudomása az ügy állásáról, az 1835/iki viszonyokról a tanári kar kebelében; a Névtelen azonban még mindig a Domby 1817-ki álláspontján van, a ki Csokonai életrajzában eleven színekkel festi azt az át nem hidalható űrt, mely Csokonait a debreceni egyház papjaitól s a kollégium tanáraitól elválasztotta.) Az 1819-ki állást, melyről a Névtelen megemlékezik, nem ismerem; de ha volt is az akkori részvét-eltiltásnál némi befolyása a Csokonai iránti nézeteknek, 1835-ig e felfogás salakjai, uj elvek, uj emberek váltván fel a régieket s az uj idők mozgalmai Debrecenben is hazát találván, minden bizonynyal annyira leszűrődtek, hogy mind a két felfogást igazságtalannak, a valósággal ellenkezőnek fogja tartani mindaz, aki az ez időbeli viszonyokat látta, ismerte, vagy ha későbbi kor embere is, de e mozgalmakról okira- 10 s tudomással bír. Kérdezhetnők azt is, kitől vagy kiktől örökölhették az 1835-ki tanárok ezt a gyülölséget? Ily állítás mindig azt teszi fel, hogy léteznie kellett valami kovásznak, mely az uj elemeket megposkasztja. De 1819-ben csak az egy szelíd lelkű Budai Ézsaiás ’ Csokonay V. Mihály Élete s Némely még eddig ki nem adott Munkái. Domby Márton által, Pesten, 1817. — 40. 41. év. lap, s több helyeken.