Figyelő 3. (1878)

Kisebb közlemények

Mikes ismeretéhez : a jelen füzetünkben megkezdett tanulmány fog számot adni. Annyit már most is említhetünk, hogy ez Mikesnek eddigelé legrégibb kézirata , készülésének éve 1724. lévén. Feltűnő, hogy Toldy e kézirat létezéséről tudván, arról előbb, míg Pulszky saját leletét nem ismertette, soha sehol említést nem tett. A mű előszavát elég érdekesnek tartjuk arra, hogy itt helyet foglaljon. Elől áll az ajánlás istennek, s azután következik az előszó az olvasónak. Ajánlom­ Fiú Isten szent Felségednek ezt az érdemetlen kis munkámat. Néked ajánlom oh lelkeknek ura ezt az munkámat te tolled jő, mennyen is viszá hazád, mert néked ajánlván, olyat adok néked, az mely tiéd minden képpen az te segittségedet akarom el kezdeni, és reménlem hogy segittségedet adod nékem, mert dicséretedre akarom magyar nyelvre fordítani, oh Is­tenem — vedd kedvesen ajándékodat, és meg ne vessed azt, érdemetlen voltáért annak aki teneked adgya, és adgyad, hogy az te­sz. oktatásid gyümölcsöt terem­csenek azoknak szivekben, az kik ezt olvasák. beszélj uram az ö sziveknek ak­kor, mikor ezek az betűk beszélnek az ő szemeknek, igen szükséges uram hogy az iffiu lelkeken meg mutasad erejit irgalmaságodnak. leg nagyobb része az iff­i­­uságnak akor hágy el, a midőn kellene el kezdeni szolgálatodat. el is felejtik azt az kötést, mellyet tettek veled az kereszttségben, és azt az meg becsülhetetlen malasztot, melyet vettek az te véghetetlen jóságodtól, oh! szenttséges idvezitő ne engedgyed el veszni azokat az lelkeket mellyeket drága véreddel váltottál megh, és az kiknek üdvöségekért annyi szeretetett mutattál, tarsd (!i meg őket szolgálatodban, ne engedgyed hogy meg hajítsák térdeket az báál előtt és hogy el ne veszessék magokat ez meg romlott világnak mérgével, ujtsd (!) meg papjaidnak szivekben azt az szeretetet az mellyel voltál az iffiuságnak üdvesé­­gekhez, és alázatos szivet kérlek adgy kegyelmet nékem, hogy ezen előtted érdemetlen munkám és azon idő mellyet abban töltök légyen kegyes jesusom dicsőségedre. Elöl járó beszéd. Kegyes olvasó. Ez az könyv nem kíván hoszu elöljáró beszédet, mivel midőn idegen nyelv­ből magyarra akartam fordítani, az én megváltó Jesusom segítségé­vel, szándékom nem egyéb vala hanem hogy az ő­sz. Nevének dicsőségére, és az iffiaknak lelki hasznokra légyen, az Istennek szent kegyelme, és az bujdosásom­­nak ideje, adván alkalmatoságot erre, hogy szomorúságat múló időmet, haszon­talanul ne tölteném, és egyszer s mind ezen munkám, magam oktatására is fordulna, az iffiak fel­talállják ebben az könyvben. Először minémü ösztönök köteledzik őket az jó erkölcsre, másodszor: mi móddal kell azt meg­nyerni, harmadszor: ennek keresésében micsoda akadályokat fognak találni, negyedszer: minémü jó erkölcsök szükségesek nékiek. Ötödször miképpen lehesen néktek jó választást tenni, életeknek rendiben. Nem nékem, hanem neked kel ítéletet tenni kegyes olvasó ezen könyvnek hasznáról, és mivel az iffiak oktatására való, reménlem hogy hasznosnak fogod ítélni, annyival is inkáb, mivel az mellyeket foglal magában leginkáb az sz. Írásból, vagy az sz. attyák Írásiból vannak ki szedegetve. Kedves fiam, (utóbb kihúzva, minthogy leginkáb oktatásodra fordítottam meg) ezen könyvet kérlek olasad ollyan szándékai, hogy meg tanulhasad az mi szükséges üdveségedre az az, hogy mint szolgálhasad azt, az kinek mindenei tartozol, olvasad az tanulásnak kedviért figyelmeteségel, és rendel, meg gon­dolván azt, hogy nem én tanutlak, hanem az Isten mivel ő tanit bennünket az sz. írásokban, és az sz. attyáknak Írásiban, olvasad tiszteletes és szeretettel, ke­

Next