Figyelő 5. (1878)

Haraszti Gyula: A debreceni kör költészete

A DEBRECENI KÖR KÖLTÉSZETE. Mi volt e kör ismertető jele s kik voltak költői? Az első kérdésre könnyen felelhetünk: népies nyelvezet, nyugat-európai és rhythmusos verselés, kitűnő rímeléssel. De hi­szen ez az új irány követőinek volt ismertető jele, kiket iroda­lomtörténészeink elég alaptalanul szaggatnak külön álló csopor­tokra, hol átmenetieknek, hol önállóknak vagy épen in­­gadozóknak nevezvén őket; alaptalanul, mert e költők irá­nya voltaképen egy s nem egyéb mint a Faludi-Amade költészet folytatása. Fölösleges és téves valami a csoportosítgatás itt, hol az összefüggés oly természetes láncolat, még tévesebb s a leg­­szembeszökőbb anachronismus eredménye az, hogy költészetünk történetében az új irány kezdőjéül a debreceni kört állítjuk föl, noha debreceni költőikor tulajdonkép nem is létezett. Toldynak költészettörténetében nincs zavarosabban tárgyalva e kornál egyik sem, s a­mit ő a 404—5. (2. k.) lapon mond a deb­receni kör kezdéséről, az az időrendnek különös szem elől té­vesztése, valamint azon megrovása is Verseghynek, hogy ez a címre a debreceni kör előzményei nyomán (!) miért nem fektetett nagyobb súlyt, mi volt s hol volt még a debre­ceni kör, mikor Verseghy föllépett! Toldy e tévedését minden megütközés nélkül vették át íróink s még Beöthy Zsolt­) is, aki pedig legtöbb önállóságot tanúsít, habozás nélkül állítja azt, hogy a debreceni kör kezdte meg költészetünk három eltérő (?) irányának egyesítését „s ez útnak utánuk akadtak náluk tehet­ségesebb egyengetői“ a M. Múzsában, Múzeum­ és Orpheusban (!) . Beöthy is a debreceni kör követőiként tárgyalja Verseghyt, Ba­­csányit, Szentjóbit, Daykát, kiknek tárgyalása azonban, hogy nem ily időrendet kíván, láthatták olvasóink az előbbeni fejezetben, hol— mint mindenütt— a történelmi fonalat szigorúan követtük. De lássuk a második kérdést: kik voltak a debreceni kör költői ? ") A magyar n. írod. tört. ismertetése. Budapest, 1877. I. 98—180.

Next